Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-10 / 58. szám, hétfő
MILLIÓK KÉPVISELETÉBEN A******************* A A **** ***************** * ***★★★*****★★***★*★★**★*** ******* ***** ****** ****** ************** ******** Pártunk és államunk vezetői a nemzetközi nőnap előestéjén már hagyományosan találkoznak a nők képviselőivel. Ebből az alkalomból köszönetét mondanak a lányoknak, asszonyoknak, akik életünk valamennyi területén példamutató szorgalommal állnak helyt, dolgoznak közös céljaink valóra váltásáért, miközben többségük gyermekeit is gondozza, neveli, háztartást vezet és még a közéletből is kiveszi a részét. Az alábbiakban a nőnapi találkozók négy részvevőjét mutatjuk be. „Gyere, téged várnak“- Rózsamé ezen a héten nem dolgozik, szabadja van, - közölték a galántai (Galanta) 016 04-es számú félkészáru- és csemegeüzletben. Akkor biztosan otthon találjuk, Királyrévben (Kráľovský Brod). - Ibolyka nincs itthon, bement Galántára, ruhát próbálni, de minden percben itt lehet, - fogadott az édesanyja, s alighogy kimondta, betoppant Ibolyka asz- szony, mosolygósán boldogan. A nagy eseményre új ruhát varratott.- Emlegették, hogy megyek Prágába, de nem is igen akartam hinni, amíg meg nem kaptam az írásbeli meghívót. örülhetsz, Iboly, mondták a kolléganők. örült is, őszintén. Csak meglepődött, hogy miért éppen őrá, az egyszerű asszonyra esett a választás. Bizonyára nem véletlenül. Mint ahogy a kereskedelem Példás Dolgozója címet sem véletlenül, hanem áldozatos munkájáért kapta. A harmincöt éves Rózsár Ár- pádné tizennyolc éve a Galántai Vendéglátóipari Vállalat dolgozója. A félkészáru- és csemegeboltban tizenegyedik éve müszakve- zető. Egy hétig dolgozik, egy hétig szabadja van. Ez az elsó pillanatban talán irigylésre méltó, de ... Rózsámé hajnali háromnegyed négykor kel, négykor kilép a házból, mert negyed ötkor indul a busz Galántára. Hatkor nyitnak- s addig ki kell rakni az árut, csinosan felöltözni, és mosolyogva várni a vevőket. Közben árut küld a büfékbe, s egész nap talpon van; este fél nyolckor zár, a busz nyolckor indul, háromnegyed kilencre ér haza. Ez napi tizanhat órai kemény munka. S a „szabad“ hét sem egészen szabad, mert „hétfőn a papírokat számolom, szerdán bemegyek az üzletbe, egyeztetni, szombaton megint bemegyek, hogy átvegyem a készletet. De legalább nem kell korán kelnem, és közben kimosok, kivasalok, mert azt már igazán nem kívánhatom az édesanyámtól. Elég nagy segítség, hogy megfőz.“ Kedvelt üzlet az övéké, a vásárlók megszerették. Gazdag választékot kínálnak: húst, belsőségeket, füstölt húst, panírozott sajtot és húst, konzerveket, italokat, süteményeket, gombócot - van olyan szombat, hogy 300 darab is elfogy —, halat, csülköt... vagyis olyan cikket is, ami másutt ritkán kapható.- Az árut be kell szerezni - mondja Ibolya asszony -, a főnökünk pedig mindent felhajt. A tervet mindig teljesítjük s a szocialista munkabrigádunk tagjai már megkapták a bronzérmet, most az ezüstért versenyzünk. Húsz-huszonkét ezer korona forgalmat bonyolítanak le naponta, de fizetéskor érezhetően többet - úgy látszik, olyankor mélyebben nyúlunk a pénztárcánkba. De ha valaki bemegy az üzletükbe, biztosan nem távozik úgy, hogy valamit ne venne, vagy ne fogyasztana. Az idegeskedés, türelmetlen hangnem megengedhetetlen ebben a szakmában, még akkor is, ha az embert valami bántja. Gondja mindenkinek akad, de „mi vagyunk a vevőért, nem fordítva“ - vallja Rózsámé. A vevők jól ismerik. Sokan any- nyira megszokták, hogy csak tőle vásárolnak. S ha véletlenül nem áll a pult mellett, odaszól valamelyik kolléganő: „Gyere, lboly, téged várnak.“ KOPASZ CSILLA T izenhat féle szolgáltató tevékenységet végezni nem egyszerű feladat. Különösen nem, ha azokat magas színvonalon, gazdaságosan, s mindemellett elfogadható áron kell nyújtani a falu, a környék lakosságának. Márpedig a Rímaszécsi (Rimavská Seč) Helyi Gazdálkodási Üzemben kifejezetten arra törekednek, hogy a terv teljesítése mellett az ügyfelek is elégedettek legyenek. A jelenlegi, harmincnégy szakembert foglalkoztató üzemben a megalakulás, 1969 óta fontos beosztása van Gaibl Józsefnének. Hat éven keresztül főkönyvelő volt, majd csaknem egy évtizedig irányította a munkát. Két éve ismét könyvelő. Személye tehát szorosan összeforrott az időközben több szerkezeti átalakulást átélt üzem történetével.- A lakosságtól származó bevételünk tavaly már megközelítette a 800 ezer koronát - mondotta, amikor a legutóbbi esztendő eredményei felől érdeklődtünk ami ugyan nem jelentéktelen összeg, de a jövőben a bevétel fokozására számítunk. Arra törekszünk, hogy minden ágazatban a legjobb szakembereket foglalkoztassuk, mert tapasztalataink szerint ez a siker titka. Szerencsére bérrendszerünk rugalmas, s a teljesítményt differenciáltan tudjuk honorálni. Üzemünk, amellett, hogy legfontosabb feladatának eleget tesz, szívügyének tekinti a falufejlesztést is. Több jelentős beruházás a mi közreműködésünkkel valósult meg az elmúlt években. A fő elfoglaltság mellett Jolika néni - ahogyan ifjabb munkatársnői nevezik - a nőmozgalom tapasztalt vezetője is. Idestova húsz éve elnöknője a Szlovákiai Nöszövetség helyi szervezetének, s a társadalmi ténykedésében legalább olyan sikerei voltak, mint a szolgáltatási szférában. A központi község leányai és asszonyai vezetése alatt Tevékenyen számos új és hasznos szórakozási, közművelődési formával ismerkedtek meg. Amellett, hogy a nők társadalmi segítségére minden körülmények között számíthatott a helyi földműves-szövetkezet és a nemzeti bizottság, kulturális téren is példát mutattak.- Az utóbbi időben mintha alábbhagyott volna lelkesedésünk, - vallja be önkritikusan az elnöknő. - Ebben persze közrejátszottak bizonyos zavaró körülmények is de ez már a múlté, s nem helyes, ha egyesek egykori gán- csoskodásai miatt passzivitásba vonulunk. Ezért is határoztuk el, hogy újra rendezzük sorainkat. Célunk, hogy minél többen kapcsolódjanak be a mozgalmi életbe. Gaibl Józsefné tevékenysége nem csupán a rimaszécsi szervezetre terjed ki, hiszen évek óta tagja a nőszövetség járási bizottságának, sőt a központi ellenőrző bizottságnak is. A legutóbbi választások óta a nemzeti bizottság képviselője és a gyermekvédelmi osztály bizalmija, tagja a jnb szociális bizottságának is. Mindemellett feleség, három fiú édesanyja, sőt újdonsült nagymama.- Kikapcsolódás, pihenés? - ismétli meg mosolyogva a kérdést.- Néha bizony erre is szüksége van az embernek. Kevés szabadidőmben - ha a család elalszik- szívesen veszek elő egy jó könyvet. Esténként rendszeresen a tévé előtt ülök, közben varrók, kézimunkázom. Hiába, ilyen már a mi kikapcsolódásunk. Ezt szoktuk meg, ezt szeretjük... Megtudtuk, Rimaszécsen hagyományosan megemlékeznek a nemzetközi nőnapról, az összejövetel műsorát rendszerint maguk a nők állítják össze. Az idei ünnepről hiányzott a szervezet elnöknó- je, aki részt vett a hagyományos nőnapi fogadáson Prágában. HACSI ATTILA Mindig az emberek között Élete elválaszthatatlan a gyártól. Tizennégy éves volt, amikor először lépte át munkásként a du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) Slovlik kapuját, s azóta bizony évtizedek teltek el. Fejlődött az üzem, nőtt a termelés. Potásch Máriát mindig olyan helyre irányította a vezetés, ahol nagy szükség volt a helytállására.- Különböző beosztásokban dolgoztam, 1973-tól a zöldségtermelési részleget irányítom - vallotta magáról. - Munka mellett végeztem el a mesteriskolát, s már három gyermekemről kellett gondoskodnom, amikor az élelmiszer- ipari szakközépiskolában leérettségiztem. Látszólag könnyebb és nehezebb időszakok váltakoztak életében, de Marika néniről mindig tudták munkatársai, hogy hozzá bizalommal fordulhatnak. Mind embert, mind vezetőt, mind szakszervezeti tisztségviselőt - az üzemi bizottság elnöke - úgy ismerik, megértő, segítőkész.- Évente 700 tonna kompótot készítünk, zöldségfélékből 1400-1500 stonnát tartósítunk, s ezeken kívül készételeket és pástétomokat is gyártunk. Nem könnyű itt a nők helyzete, helyt kell állniuk a három műszakban is. Ha szükséges, szombat, vasárnap is be kell jönni, hogy ne menjen tönkre, ami megtermett. Mindez komoly szervezőmunkát igényel, és nagy szükség van a vezetők, valamint a beosztottak kölcsönös bizalmára is. Potásch Mária nevéhez fűződik a szocialista munkabrigád-moz- galom meghonosítása az üzemben. És az eredménye? Tavaly három női kollektíva tagjai megkapták az aranyjelvényeket. A termelésben eddig négy kollektíva versenyzett, a XVII. pártkongresz- szus tiszteletére további kettő kelt versenyre a cím megszerzéséért.- Nagyon fontosnak tartom, hogy a dolgozók ismerjék feladataikat. A termelési értekezleteken rendszeresen ismertetjük ezeket és a teljesítés lehetőségeiről, feltételeiről is beszélünk. Csak így sikerül elérnünk kitűzött céljainkat. Marika néni sosem nézi saját kényelmét, ha a helyzet megkívánja, ő ugyanúgy bejön szomba- ton-vasárnap, mint a többiek. A termelést és az emberekről való gondoskodást egyformán lényegesnek tartja.- Az utóbbi időben gyakran foglalkoztat a gondolat: még három O-^abóné Prekop Katalin OZ - aki a Kassa (Košice)- vidéki járás dolgozó nőinek képviseletében vett részt a nőnapi fogadáson a bratislavai várban - szüleivel együtt még az ötvenes évek elején Buzitárói (Buzica) költözött Somodiba (Drienovec). Édesapja annakidején sokat tett azért, hogy itt és az egykori Szepsi (Moldava nad Bodvou) járás más vidékein is minél előbb megalakuljanak az egységes földműves-szövetkezetek. A közösségi szellem erősítéséért, a tudatformálásért, a tartalmas közművelődésért most lánya, Katalin tesz meg minden tőle telhetőt, hiszen immár másfél évtizede nagyon odaadóan látja el a helyi művelődési ház igazgatói teendőit, s a nőszövetség helyi szervezetének elnökeként is gyakran szót emel a megoldásra váró tennivalók érdekében. ^- Való igaz - mondja Szabó Katalin -, hogy a mi községünkből nem költöznek el a fiatalok, jóllehet a 760 aktív dolgozónk közül a faluban, illetve az efsz-ben mindössze 201 személy dolgozik, a többiek pedig naponta ingáznak Persze nem kell messzire járni, hiszen közel van hozzánk a tornai (Turňa) cementgyár, s a szepsi Teslában, illetve a bútorgyárban, a fafeldolgozó üzemben, s a város szolgáltatóiparában sok nő is dolgozik. Különben Somodi arról híres, hogy itt jó kőművesek, ácsok élnek. Ennek a két szakmának tényleg régi hagyományai vannak, A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN igaz az ifjabb nemzedék tagjait most már inkább a műszaki dolgok, a gépek vonzzák, szívesebben tanulnak ki szerelőnek.- Viszont, ha sokan eljárnak dolgozni a faluból, a közművelődés szervezése, a kulturális tevékenység nem könnyű feladat?- Lényegében nem könnyű, de nem is lehetetlen. A realitásokhoz kell alkalmazkodni. Hogy ezt miként csináljuk? Differenciáltan. Kezdem a gyerekekkel. Feltűnt nekem, hogy a mai gyerekek például nem ismerik a község határát, természeti érdekességeit. A szülők egyedül nem merik elengedni őket - ami érthető, viszont arra sincs idejük, hogy sétáljanak velük. Nos, ezért mi ezt is magunkra vállaltuk. Elvittük a gyerekeket, közben elmagyaráztuk, hogy ezt vagy azt a területet miért nyilvánították védetté, milyen egyedi fauna található ott. Máskor gombázni mentünk el. A somodi fürdő éttermében az általunk szedett gombából finom ebédet főztek nekünk. Én úgy gondolom, hogy az effajta tevékenység is a művelődés körébe tartozik, mint ahogyan azok a főző, sütő-, varrótanfolyamok, amelyeket a falu asszonyai számára rendezünk. El kell mondanom, hogy községünkben 352 cigány él. Velük szintén foglalkozunk. Igyekszünk számukra tartalmas előadásokat szervezni a gyereknevelésről, háztartásvezetésről, egészségügyről, jogi kérdésekről stb.- És eljönnek az előadásokra?- El, mert személyes kapcsolatot tartunk fenn velük, az otthonukban is meglátogatjuk őket, tehát nem csak meghívót küldünk ki. A főzó-sütő tanfolyamok iránt is nagy az érdeklődés részükről. A közművelődési munkában a helyi adottságokból indulunk ki, azaz olyan akciókat igyekszünk szervezni, ami által gazdagodhat a hallgató. Ezen a téren különben az asszonyok a legaktívabbak.- Mindez kétségtelenül tiszteletre méltó, de gondolom, hogy a kulturális és művészi tevékenységtől sem zárkóznak el?- Ez csak természetes. Van egy népitánccsoportunk, s egy éneklőcsoportunk, s évente kétszer szerepel községünkben a Thália Színpad - és hát arra is büszkék vagyunk, hogy a Csemadok minden évben nálunk rendezi meg a járási dal- és táncünnepélyt. A Csemadok központi bizottsága néhány alkalommal itt rendezte meg az országos művelődési tábort, s az ezen elhangzott előadások a mi községünk fiataljainak is lekötötték az érdeklődését.- Mindennel azért bizonyára Somodiban sem elég/edettek az emberek. Az asszonyok például mit szeretnének, ha megváltozna?- Valószínű, hogy a következő választási programba bekerül az új iskola felépítése. Erre bizony már nagy szükség van. A régi iskolaépületben bölcsődét, illetve napközi otthont kellene nyitni, mert mint mondottam, elég sokan eljárnak dolgozni a faluból. Mindezen túl az asszonyok azt is szeretnék, ha végre egy korszerű bevásárlóközpont is épülne nálunk. Még mindig abba a kis élelmiszer- boltba járunk, ami a háború előtt épült. Ma már a művelődési házunk is kicsinek tűnik, bővíteni kellene klubhelyiségekkel, szertárakkal. Ezeket a gondokat a nemzeti bizottság vezetősége természetesen ismeri, s mi bízunk benne, hogy meg is oldja, Falunkat dolgos emberek lakják, a segítségükre mindig számítani lehet. SZASZÁK GYÖRGY (Kanovits György felvétele) év és nyugdíjas leszek. Megfelelő utód kell a szakszervezeti bizottság élére, hogy továbbra is a figyelem homlokterében álljon a munkakörülmények javítása. Nem kell ót különösképpen faggatnom, olyan közel állnak hozzá a termelés és az emberek ügyesbajos dolgai, hogy az eredményekről és a fogyatékosságokról egyaránt „alapanyagok“ nélkül beszél. Aztán a nagy napra, ünnepre terelem a szót.- Megtiszteltetésnek érzem, hogy Prágában képviselhettem a járás lányait, asszonyait. Ha lehetőségem nyílt volna pártunk és államunk vezetőivel beszélgetni, megemlítettem volna nekik, milyen nagy szükség lenne a gyár korszerűsítésére. Járásunkban olyan nyersanyagbázis van, melyet összhangba kellene hozni a konzervgyár fejlesztésével. Tehát az ünnepet sem tudja munka nélkül elképzelni. Csak a családban feledkezik meg rövid időre a gyárról. A négy unoka igényli a nagymamát, együtt járnak kirándulni, s míg a férje egészségi állapota engedte, műkedvelő színjátszó volt a Csemadok helyi szervezetében. Mert neki úgy teljes az élete, ha emberek veszik körül, akikkel megosztja örömeit, gondjait. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 14 1986. III. 10.
