Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám, hétfő

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA ÚJ SZÚ 7 1986. III. 10. (Folytatás a 6. oldalról) hirdetése az imperialista politika és propa­ganda leleplezése az antikommunizmus- sal és a szovjetellenességgel való szem­beszállás, a dogmatikus és revizionista nézetek elleni harc - mindezek a feladatok sikeresebben megoldhatók, ha a kommu­nisták egységes frontba tömörülnek. Az SZKP internacionalista köte­lességének tekinti, hogy a többi testvérpárttal együtt szilárdítsa a szocialista közösség egységét, növelje erejét és befolyását. Ennek szilárdságától, minden egyes ország alko­tó munkájának sikerétől, tevékenységük céltudatosságától és egységességétől nagymértékben függ a szocializmus és a kapitalizmus versenyének kimenetele, a világ civilizációjának jövője. A szocialista világrendszer fejlődésének tapasztalata arról tanúskodik, hogy a szo­cialista rendszer megteremt minden lehe­tőséget a társadalom szilárd előrehala­dásához, csakúgy, mint az államok közötti kapcsolatok harmonikus fejlődéséhez. Egyik a másik nélkül azonban nem képzel­hető el. Nem egyforma az országok gazdasági és politikai fejlettségi foka, eltérnek törté­nelmi, kulturális hagyományaik, illetve je­lenlegi létkörülményeik. Nem mindenütt egyenes vonalú a szocialista országok társadalmi fejlődése. A fejlődés minden jelentősebb szakasza új, bonyolult felada­tokat vet fel, amelyek megoldása össze­kapcsolódik a küzdelemmel és útkeresés­sel, az ellentmondások és a nehézségek leküzdésével. Mindez az SZKP nézete szerint hatal­mas figyelmet, a nézetek jó akaratú össze­hasonlítását, hatékony szolidaritást köve­tel meg, azért, hogy ne legyen talaja olyan ellentéteknek, amelyek károkat okozhat­nak a közös érdekeknek. Különleges jelen­tősége van az akciók egyeztetésének az alapvető kérdésekben, az egymás sikerei iránti elvtársi érdeklődés tanúsításának, a vállalat kötelezettségének pontos teljesí­tésének, a nemzeti illetve a közös interna­cionalista érdekek szerves, kölcsönös kap­csolata mély megértésének. Az új társadalom kialakulása és fejlődé­se a két világrendszer étes párharca köze­pette megy végbe. A szocializmus hadállá­sainak gyengítésére, a szocialista orszá­gok kölcsönös kapcsolatainak és minde­nekelőtt a Szovjetunióval fenntartott kap­csolataiknak a megbontására, az imperializ­mus differenciált - politikai, gazdasági, ideológiai természetű - intézkedésrend­szert dolgozott ki, megpróbálja kihasználni a felvetődő problémákat és felforgató cé­lokra felhasználni a nacionalista hangula­tokat. Az SZKP abból indul ki, hogy ilyen körülmények között különösen nagy jelen­tősége van a szocialista országok szilárd egységének és osztályszolidaritásának. A Szovjetunió és az egész szocialista világ tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy sikeres előrehaladásának legfontosabb té­nyezői a kormányzó kommunista- és mun­káspártok hűsége a marxista-leninista ta­nításhoz, e tanítás alkotó jellegű alkalma­zása, a párt szoros kapcsolata a dolgozók széles tömegeivel, tekintélyük és társadal­mi vezető szerepük erősítése, a párt- és állami élet lenini normáinak szigorú meg­tartása, a szocialista néphatalom fejleszté­se; a valóságos körülmények józan figye­lembevétele, a felvetődő problémák időbe­ni és tudományosan megalapozott megol­dása; a szocialista internacionalizmus el­vein alapuló kapcsolatok kialakítása a töb­bi testvéri országgal. Bármilyen is legyen az egyes szocialista országok belső sajátsága, gazdasági szín­vonala, mérete, történelmi és nemzeti ha­gyományai, mindannyiuk osztályérdeke egy és ugyanaz. Ami egyesíti és összefor­rasztja a szocialista országokat, fontosabb és összehasonlíthatatlanul több annál, mint ami elválasztja őket. Az SZKP meg van győződve arról hogy a szocialista országok az egyenjogúság teljes megtartásával és a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletével járják majd a mind fokozottabb kölcsönös megértés és köze­ledés útját. A párt segíteni fogja ezt a törté­nelmileg előremutató folyamatot. csolatok egészségesebbé tétele és a béke megóvása szempontjából. A társadalmi haladás és a nem­zeti felszabadítás erőinek szövet­sége az emberiség jobb jövőjének záloga. 3. Kapcsolatok a kapitalista országokkal. Harc a tartós békéért és a leszerelésért 2. A kapcsolatok erősítése a felszabadult országokkal A volt gyarmati és félgyarmati országok irányában folytatott politika meghatározá­sakor az SZKP abból indul ki, hogy a ko­rábban rabsorban tartott népeknek a füg­getlenség útjára lépése, új államok tucatja­inak létrejötte, súlyuk növekedése a világ- politikában és a világgazgaságban - ez korunk egyik jellemző vonása. A felszabadult országoknak miként Le­nin is előre látta, nagy szerepet kell játsza­niuk az egész emberiség sorsában. Az SZKP azért száll síkra, hogy ezen országok növekvő befolyása mind­inkább hozzájáruljon a béke és a társadalmi haladás ügyéhez. Az SZKP következetesen folytatja a Szovjetunió és a felszabadult országok közötti baráti kapcsolatok szélesítésének politikáját, mély rokonszenvvel figyeli azoknak a népeknek a törekvéseit, ame­lyek súlyos megalázó, gyarmati rabságban szenvednek. Ezekkel az országokkal a Szovjetunió függetlenségük és egyenjo­gúságuk szigorú tiszteletbentartásának alapján építi kapcsolatait, támogatja har­cukat, amelyet az imperializmus neokolo- nialista politikája, a gyarmatosítás marad­ványai ellen a békéért és az általános biztonságért vívnak. A párt nagy jelentőséget tulajdonit a szocialista orientációjú orszá­gokkal való szolidaritásnak, a velük foly­tatott poljtikai és gazdasági együttműkö­désnek. Minden nép elsősorban saját erő­feszítései révén teremti meg az új társada­lom felépítéséhez szükséges anyagi-mű­szaki alapot, éri el a tömegek élet- és kulturális színvonalának emelését. A Szovjetunió lehetőségeihez mérten se­gítette és segíteni fogja az ezen az úton haladó népeket, a gazdasági és a kulturá­lis építésben, a káderek képzésében, vé­delmi képességük fokozásában és más területeken. ' Az SZKP mélyíti kapcsolatait a felsza­badult országok forradalmi demokra­tikus pártjaival. Különösen szoros együttműködés alakult ki közülük azokkal a pártokkal, amelyek arra törekszenek, hogy a tudományos-szocializmus elvei alapján tevékenykedjenek. Az SZKP az antiimperialista és hazafias álláspontot képviselő összes nemzeti haladó párttal fenntartott kapcsolatok fejlesztése mellett száll síkra. A Szovjetunió és a felszabadult orszá­gok kapcsolatainak gyakorlata megmutat­ta, hogy a kapitalista úton haladó fiatal államokkal folytatott együttműködésnek is van reális alapja. Ez a közös érdekeltség, a béke megőrzésében, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításában és a fegyver­kezési hajsza megállításában. Ez az egyre élesedő ellentmondás a népek érdekei, valamint a diktátum és az expanzionizmus imperialista politikája között, és az, hogy a fiatal államok felismerik: a Szovjetunióval létesített politikai és gazdasági kapcsola­tok függetlenségük erősítését segíti elő. Bármennyire különböznek egymástól a felszabadult országok, bármilyen úton haladnak, népeiket egyesíti az önálló fejlő­dés óhaja, az, hogy külső beavatkozás nélkül maguk kívánják megoldani saját ügyeiket. A Szovjetunió teljes mértékben szolidáris velük. Az SZKP szerint kétség­bevonhatatlan joguk a felszabadult orszá­goknak, hogy maguk döntsenek sorsukról, válasszák meg társadalmi rendszerüket. Az SZKP támogatja az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országok igazságos harcát, az imperializmus és az elnyomó multinacionális monopóliumok ellen a saját erőforrásaikkal való rendelkezés szuverén jogáért, a nemzetközi kapcsolatok egyen­jogú, demokratikus alapon való átalakítá­sáért, az új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért és az imperialisták által rájuk kényszerített adóságuktól való füg­gőség megszüntetéséért. A Szovjetunió azoknak az országoknak és népeknek az oldalán áll, amelyek szem- beszállnak az imperializmus agresszív erőinek támadásaival, védelmezik szabad­ságukat, függetlenségüket és nemzeti méltóságukat. Korunkban, a velük való szolidaritás is egyik fontos része a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harc­nak. A párt internacionalista kötelességé­nek tartja, hogy támogassa azoknak a né­peknek a harcát, amelyek még a fajüldö­zés igája alatt élnek és a faji elkülönítés rendszerének áldozatai. Az SZKP megértéssel fogadja az el nem kötelezettek mozgalmának céljait és tevé­kenységét, síkra száll azért, hogy növe­kedjék a mozgalom szerepe a nemzetközi politikában. A Szovjetunió a továbbiakban is az el nem kötelezett államok oldalán fog állni abban a harcban, amelyet a hegemo- nizmus és az agresszió erői ellen, a felme­rülő viták és konfliktusok tárgyalásos ren­dezéséért vívnak. A Szovjetunió fel fog lépni az ellen, hogy ezeket az államokat katonai - politikai csoportosulásokba von­ják be. Az SZKP síkraszáll azért, hogy a felsza­badult országok teljes joggal vegyenek részt a nemzetközi ügyek intézésében, s hogy fokozottan járuljanak hozzá korunk legfontosabb problémáinak a megoldásá­hoz. Ezeknek az országoknak és a szocia­lista országoknak az együttműködése ha­talmas jelentőségű a népek függetlensé­gének megszilárdítása, a nemzetközi kap­Az SZKP abból indul ki, hogy a mai világ két ellentétes társadalmi rendszerre oszlik, amelyek között a történelmi vitát békés úton lehet és kell megoldani. A szocializ­mus nem a fegyverek, hanem az élet minden területén mutató példák erejével, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődésének dinamizmusával, a dolgozók életszínvonalának emelésével, a szocialis­ta demokrácia elmélyítésével bizonyítja fö­lényét. A szovjet kommunisták meggyőződése, hogy a szocializmusé a jövő. Minden nép joga, hogy társadalmi és nemzeti elnyo­mástól mentes társadalomban az igazi egyenjogúság és az igazi demokrácia tár­sadalmában éjien. Az elnyomott és kizsák­mányolt népeknek szuverén joguk, hogy felszabadítsák magukat a kizsákmányolás és az igazságtalanság alól. A forradalom a társadalmi fejlődésnek, és az adott or­szágban vívott osztályharcnak törvénysze­rű eredménye. Az SZKP mindig is elvileg elfogadhatatlannak tartotta és tartja a for­radalom, „exportját“, kívülről való kierő­szakolását. De az ellenforradalom „export­jának“ valamennyi módja is a legdurvább merénylet a népek szabad akaratnyilvání­tása, fejlődési útjuk önálló kiválasztásának joga ellen. A Szovjetunió határozottan szembeszáll azokkal a kísérletekkel, hogy erőszakkal mégállítsák és visszafordítsák a történelem menetét. A népek érdeke megköveteli, hogy az államközi kapcsolatok a békés versengés és az egyenjogú együttműködés medrébe terelődjenek. A Szovjetunió Kommunista Pártja határozottan és következetesen védelmezi a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének lenini el­vét. A békés egymás mellett élés politikája az SZKP értelmezése szerint feltételezi: a háborúnak, az erőszak alkalmazásának vagy az erőszakkal való fenyegetőzésnek mint a vitás kérdések megoldása eszközé­nek elutasítását; a vitás kérdések tárgyalá­sos megoldását: a belügyekbe való be nem avatkozást és egymás törvényes érdekei­nek figyelembe vételét; a népek jogát arra, hogy maguk döntsenek sorsukról; az álla­mok szuverenitásának, területi épségük és határaik sérthetetlenségének szigorú tisz- teletbentartását; a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján megvalósuló együttműködést; a nemzetközi jog általá­nosan elfogadott elveiből, valamint a nem­zetközi szerződésekből adódó kötelezett­ségek lelkiismeretes teljesítését. Ezek azok a fő alapelvek, amelyekre a Szovjetunió a kapitalista országokkal fenntartott kapcsolatait építi. Ezeket a Szovjetunió alkotmánya is megerősíti. Az SZKP céltudatosan járul hozzá ah­hoz, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a békés egymás mellett élés elvét, mint az államközi kapcsolatok általánosan elismert és mindenkire kötelező normáját általáno­san megerősítsék. Megengedhetetlennek tartja, hogy a két rendszer közötti ideológiai ellentéteket kiterjesszék ezekre a kapcso­latokra. A párt a nemzetközi feszültség enyhülé­sét természetes és szükséges szakasznak tekinti a mindent átfogó és megbízható biztonsági rendszer megteremtésének út­ján, és ennek a folyamatnak a kibontako­zására fog törekedni. Az együttműködés területén szerzett tapasztalatok megerősítik az ilyen távlatok valóra váltásának lehető­ségét. Az SZKP az olyan nemzetközi me­chanizmusok és intézmények megteremté­se és felhasználása mellett van, amelyek lehetővé tennék a nemzeti, állami érdekek és az általános emberi érdekek közötti legelőnyösebb kapcsolatok megtalálását. A párt azon van, hogy növekedjék az Egyesült Nemzetek Szervezetének szere­pe a béke erősítésében, és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében. A nukleáris hatalmak különleges felelős­séget viselnek a világhelyzetért. Azoknak az államoknak, amelyeknek nukleáris és más tömegpusztító fegyvereik vannak, el kell állniuk azok alkalmazásától és a hasz­nálatukkal való fenyegetőzéstől, tartózkod­niuk kell az olyan lépésektől, amelyek a nemzetközi helyzet éleződéséhez ve­zetnek. Az SZKP a Szovjetunió és az Egyesült Államok normális, stabil kapcsolataiért száll síkra. Ez feltéte­lezi az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, egymás törvényes érdekeinek tiszteletben tartását, az egyenjogúság és az azonos biztonság elvének elismerését és gyakorlati érvényesítését, s erre az alapra építve lehetséges a nagyobb köl­csönös bizalom. A társadalmi rendszer, az ideológia különbözősége nem ok a feszült viszonyra. A különböző területekre kiterje­dő gyümölcsöző és kölcsönösen előnyös szovjet-amerikai kapcsolatok kialakításá­nak megvannak az objektív előfeltételei. Az SZKP meggyőződése szerint mindkét ha­talom politikájának a kölcsönös megértésre nem pedig az ellenségeskedésre kell irá­nyulnia, amely mind a szovjet és az ameri­kai népre, mind más népekre nézve ka- tasztrófális következményekkel járhat. A párt meggyőződése, hogy a kiélezett problémák megoldásának keresésében, a konfliktushelyzetek rendezésében, a fe­szültség enyhítését és a fegyverkezési haj­sza megfékezését célzó intézkedések meghozatalában mind a nagy, mind a kis államoknak részt lehet és kell venniük, tekintet nélkül erejükre, födrajzi helyzetük­re, és társadalmi rendszerükre. Az SZKP nagy jelentőséget tulaj­donít az európai államok között jószomszédság és együttműködés továbbfejlesztésének. A pozitív folya­matok tartósságának elengedhetetlen fel­tétele itt is, mint ahogy más térségekben is a második világháború eredményeként kia­lakult területi-politikai realitások tisztelet­ben tartása. Az SZKP határozottan ellenzi, hogy bármilyen ürüggyel megkíséreljék ezek felülvizsgálatát, visszautasítja a re­vansizmus bármely megnyilvánulását. A párt arra fog következetesen töreked­ni, hogy a Szovjetunió kezdeményezésével és aktív részvételével megkezdődött, a biz­tonságot, a bizalmat és az európai együtt­működést erősítő folyamat fejlődjék, elmé­lyüljön és átfogja az egész világot. Az SZKP fellép azért, hogy az összes érdekelt állam egyesítse erőfeszítéseit az ázsiai biztonság szavatolása céljából, s közösen keressen konstruktív megoldást erre a problémára. Ázsia, Afrika, Latin-amerika, a Csendes- és az Indiai-óceán térségei a béke és a jószomszédság övezeteivé válhatnak, és kell hogy váljanak. Az SZKP a gazdaság, a tudomány és a technika területein a teljes egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján megvalósuló széles körű, hosszú távú és tartós államkö­zi ’ kapcsolatok fejlesztése mellett áll ki. A külgazdasági együttműködésnek nagy politikai jelentősége van, hozzájárul a béke és a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élését jellemző kapcsolatok megszilárdításához. A Szov­jetunió elveti a diszkrimináció minden for­máját és azt, hogy a kereskedelmi-gazda­sági és tudományos-műszaki kapcsolato­kat a nyomás eszközeiként használják fel; az államok gazdasági biztonsagának ga­rantálására fog törekedni. Az SZKP híve minden ország igazi kul­turális értékei kiterjedt, széles körű cseré­jének. E cserének humánus célokat kell szolgálnia; a népek szellemi gazdagodá­sát, a béke és a jószomszédság szilárdí­tását. A szovjet állam együtt fog működni más országokkal a XX. század második felében különösen kiéleződött és az egész emberi­ségre nézve létfontosságú olyan globális problémák megoldásában, mint a környe­zetvédelem, az energia-, a nyersanyag-, az élelmiszer- és a népesedési problémák, a világűr és a világóceánban rejlő kincsek békés meghódítása, számos felszabadult ország gazdasági elmaradottságának le­küzdése, a veszélyes betegségek felszá­molása és egyebek. Ezek megoldása az államok közös erőfeszítéseit igényli. Ezt lényegesen megfogja könnyíteni, ha meg­szűnik az erőknek és az eszközöknek a fegyverkezési hajsza céljaira való pazar­lása. Az emberiség érdekében, a népek javá­ra az SZKP és a szovjet állam kitart a fegyverkezési hajsza beszünteté­sére, a leszerelésre, a béke és a biztonság szavatolására irányuló intézkedések nagyszabású konst­ruktív programja mellett. Az SZKP történelmi feladatnak tekintve a szigorú, kiterjedt nemzetközi ellenőrzés­sel megvalósuló általános és teljes, leszerelést, következetesen törekszik:- a katonai készülődés korláto­zására és szűkítésére, különösen a tömegpusztító eszközök területén. L ka­tonai készülődésből teljes egészében első­sorban ki kell zárni a világűrt, hogy az r.e legyen a katonai versengés színtere, a ha Iái és a pusztulás forrása. A világűr kutatá sa és meghódítása csak békés célból, a tudomány és a termelés fejlesztése érde­kében és a népek szükségleteivel össz- (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents