Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám, hétfő

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA (Folytatás a 3. oldalról) es alkalmazottak számára megállapított mértékhez. Fejlesztik a szociális otthonok és a rokkantakat befogadó .intézmények hálózatát, javul bennük az ellátás. Nagy jelentőségű társadalmi és gazdasági fela­dat azoknak a lehetőségeknek a szélesíté­se, amelyek biztosítják, hogy a nagy ta­pasztalad nyugdíjasok erejükhöz mérten részt vehessenek a munkában, a társadal­mi életben és a nevelésben. A nép életkörülményeinek javításában mind nagyobb jelentőségű a társadalom és a természet, az ember és a természeti környezet kölcsönhatása. A szocialista tár­sadalom, amely tudatosan építi jövőjét, tervszerűen, gondosan használja fel a ter­mészeti kincseket, és élenjár abban a küz­delemben, amelyet az emberiség bolygónk természeti kincseinek megőrzéséért és gyarapításáért folytat. A párt feltétlenül szükségesnek tartja a természeti kincsek kiaknázása feletti ellenőrzés erősítését, a lakosság ökológiai nevelésének megkez­dését. Az osztálykülönbségek leküzdése, a szociálisan egynemű társadalom kialakítása A mostani fejlődési szakaszban a társa­dalmi viszonyok fejlődésének fontos tör­vényszerűsége a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmi­ség közeledése, az osztály nélküli társadalmi szervezet létrejötte, a munkásosztály e folyamatban ját­szott döntő szerepének fennmara­dása mellett. A munkásosztály politikai tapasztalata, magas fokú öntudata, szervezettsége és akarata forrasztja eggyé egész társadal­munkat. A munkásosztály általános mű­veltségének és szakmai képzettségi szín­vonalának emelkedése, termelési és társa­dalmi-politikai aktivitásának növekedése egyszersmind növeli ennek az osztálynak az élcsapatszerepét, a szocializmus töké­letesítésében, a kommunizmus építésé­ben. A párt mezőgazdasági politikájának kö­vetkezetes végrehajtása során a mezőgaz­dasági munka átalakul az ipari tevékeny­ség egy válfajává, a város és a falu közötti lényeges szociális, kulturális és életmód­beli különbségek elmosódnak. A paraszt­ság -életformája és munkájának jellege mindinkább hasonlóvá válik a munkásosz­tály életformájához és munkájának jellegé­hez. Az említett osztályok közötti különbsé­gek leküzdése, az osztály nélküli társada­lom létrejötte országunkban a kommunista formáció első, szocialista szakaszának tör­ténelmi keretei között megy végbe. A termelőerők forradalmi átalakulásai azt eredményezik, hogy a munkások és a kolhozparasztok széles tömegeinek te­vékenységében megnő a szellemi munka aránya. Egyidejűleg számszerűleg gyara­podik az értelmiség, növekszik alkotó rész­vétele az anyagi termelésben és a társa­dalmi élet más területein. Mindez elősegíti a fizikai és a szellemi munka közötti lénye­ges különbségek fokozatos megszűnését, az összes társadalmi csoport közeledését. Ezeknek a különbségeknek a teljes leküz­dése, a szociálisan egynemű társadalom létrejötte a kommunizmus magasabb sza­kaszában fejeződik be. Mindemellett, amíg ilyen különbségek még vannak, a párt elsőrendű fontosságú feladatának tekinti, hogy politikájában tü­zetesen számításba vegye az osztályok és a társadalmi csoportok érdekeinek sajátos­ságait. Nagy figyelmet fog fordítani az or­szág különböző területein élő lakosság munka- és életfeltételeinek kiegyenlíté­sére. A szovjet társadalom szerkezetében megnő a dolgozókollektívák szere­pe. A párt ereje teljéből hozzájárul ahhoz, hogy minden dolgozókollektíva a nép szo­cialista önkormányzatának társadalmi sejt­jévé váljon, hogy megvalósuljon a dolgo­zók mindennapi tényleges részvétele azoknak a kérdéseknek a megoldásában, amelyek a vállalatok, az intézmények és a szervezetek munkájával, a fejlesztéssel, a személyiség alkotó erőinek felhasználá­sával függnek össze. Szükségesnek tartja továbbá, hogy célratörően növekedjék a dolgozókollektivák befolyása a társadal­mi élet minden területére, bővüljön a jogkö- rük s egyidejűleg növekedjék felelősségük a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlő- '"cTés konkrét feladatainak megoldásáért. A szocialista nemzetek és nemzetiségek további fejlődése és közeledése Az SZKP tevékenységében körültekintő­en figyelembe veszi a szovjet társadalom soknemzetiségű jellegét. A megtett út eredményei meggyőzően tanúsítják: a múltból örökölt nemzetiségi kér­dést a Szovjetunióban sikerrel megoldották. Hazánkban a nemzetiségi viszonyokat a nemzetek és a nemzetisé­gek további felvirágzása és folyamatos közeledése jellemzi, amely az önkéntes­ség, az egyenlőség, a testvéri együttműkö­dés alapján megy végbe. Megengedhetet­len ebben a tekintetben a folyamatok mes­terséges erőltetése csakúgy, mint a fejlő­dés megérett objektív irányzatainak feltar­tóztatása. Ez a fejlődés a távoli történelmi távlatban a nemzetek teljes egységét hoz­za magával. Az SZKP abból indul ki, hogy soknem­zetiségű szocialista államunkban a közös munka és az együttélés folyamatában több mint száz nemzet és népcsoport körében törvényszerűen keletkeznek új feladatok a nemzetiségi viszonyok tökélete­sítésében. A párt ezeket a lenini nemze­tiségi politika kipróbált elvei alapján oldotta meg, s oldja meg a jövőben is. Ezen a területen a következő fö feladatokat tűzi ki:- az egységes, Szövetségi, soknemzeti­ségű állam minden módon való erősítése és fejlesztése. Az SZKP továbbra is követ­kezetesen harcolni fog a lokálpatriotizmus és a nemzeti szűklátókörűség minden megnyilvánulása ellen, és ezzel egyidejű­leg folyamatosan gondoskodik róla, hogy a köztársaságok, az autonóm területek és az autonóm körzetek szerepe tovább nö­vekedjék az egész nép feladatainak meg­oldásában, valamennyi nemzetiséghez tar­tozó dolgozó tevékenyen vegyen részt a hatósági és igazgatási szervek munkájá­ban. A szocialista föderalizmus és a de­mokratikus centralizmus lenini elveinek al­kotó alkalmazása alapján gazdagodnak majd a nemzetek közötti kapcsolatok for­mái az egész szovjet nép, minden nemzet és nemzetiség javára;- az egyes köztársaságok anyagi és szellemi potenciáljának növelése az egy­séges népgazdasági komplexum keretei­ben. A szövetségi és autonóm köztársasá­gok, autonóm területek és körzetek kezde­ményezéseinek összehangolása, az or­szágos méretű központi irányítás lehetővé teszi az egész ország erőforrásainak, a he­lyi természeti és egyéb sajátosságoknak ésszerűbb felhasználását. Feltétlenül szükséges, hogy következetesen mélyül­jön a munkamegosztás a köztársaságok között, kiegyenlítődjenek a gazdálkodás feltételei, ösztönözzék a köztársaságok te­vékeny részvételét új területek gazdasági kiaknázásában, fejlődjék a munkások és a műszaki szakemberek köztársaságközi cseréje, szélesedjék és javuljon a maga­san képzett szakemberek nevelése az or­szágban élő valamennyi nemzet és nép­csoport tagjai körében;- a tartalmában szocialista, nemzeti for­májában sokrétű, szellemében pedig inter­nacionalista, egységes szovjet kultúra fej­lesztése - a Szovjetunió népeinek különle­ges, haladó hagyományai és legjobb ered­ményei alapján^-, a nemzeti kultúrák gya­rapodása és közeledése, kölcsönös kap­csolataik erősödése mind gyümölcsözőbbé teszi egymás gazdagításának folyamatát, a legszélesebb lehetőségeket nyitja meg a szovjet emberek előtt ahhoz, hogy része­süljenek mindazon értékekből, amelyeket az ország egyes népeinek tehetsége létre­hozott. A jövőben is biztosítani fogjuk a Szovjet­unió minden állampolgára számára anya­nyelvűk szabad fejlesztését és egyenjogú használatát. Emellett, tekintve, hogy az orosz nyelvet a szovjet emberek önkénte­sen elfogadták a nemzete^ közötti érintke­zés eszközeként, ennek a nyelvnek az ismerete a nemzeti nyelv mellett mindenki számára hozzáférhetővé teszi a tudomány és a technika, a hazai és a világkultúra eredményeit. A párt abból indul ki, hogy a lenini nemzetiségi politika következetes megva­lósítása, a népek barátságának minden módon való erősítése a szocializmus töké­letesítésének szerves része, a társadalmi gyakorlat által igazolt folyamat, amely sok­nemzetiségű szocialista hazánk további felvirágzásához vezet. hoz, hogy szigorúan megtartsák a taná­csokról, mint olyan szervekről szóló lenini útmutatásokat, amelyek nemcsak döntése­ket hoznak, hanem megszervezik, ellenőr­zik is végrehajtásukat. Bármilyen szintű tanács tevékenységében egyre teljeseb­ben kell érvényesülniük a munka demokra­tikus elveinek: a kérdések kollektív, sza­bad, tárgyszerű megvitatásának és a kér­désekről való döntésnek; a munka nyilvá­nos jellegének; a küldöttek bírálatának és önbírálatának, felelősségüknek és rend­szeres beszámoltatásuknak, egészen odá­ig, hogy vissza lehessen hívni azokat, akik nem voltak méltók a választók bizalmára. Továbbá ellenőrizni kell a végrehajtó és más szervek munkáját, széleskörűen be kell vonni az állampolgárokat az irányí­tásba. A párt töretlenül követi az igazgatás, az állami döntések kidolgozása és meghozatala demokratizálásának irányvonalát. Ez biztosítja a legjobb válto­zatok kiválasztását, a különböző észrevé­teleknek, javaslatoknak a számbavételét és összevetését. Bővül azon kérdések kö­re, amelyekről csak azután lehet dönteni, hogy a dolgozókollektívák, a tanácsok ál­landó bizottságai, a szakszervezeti, Kom- szomol- és más társadalmi szervezetek megvitatták őket. A legfontosabb törvény- tervezetekről és döntésekről össznépi vitát és szavazást fognak rendezni. Tovább kell tökéletesíteni a választói utasítások, az állampolgároktól érkezett bejelentések és javaslatok összegzésének és megvalósítá­sának, a közvélemény-kutatásnak a rend­szerét, jobban kell tájékoztatni a lakossá­got a hozott döntésekről és végrehajtásuk­nak az eredményeiről. Rendkívüli jelentőségűvé válik a dolgo­zókollektívák jogainak bővülése és aktivitá­suk fejlődése a termelési, a szociális és a kulturális építés irányításának minden kérdésében és a társadalom politikai életé­ben. Növekedni fog a dolgozókollektívák plénum- és tanácsüléseinek szerepe, vala­mint a vállalati vezetőségek felelőssége határozataik megvalósításáért. Áttérünk a mesterek, a művezetők és a további termelési részlegek vezető dolgozói vá­laszthatóságára. Rendkívül fontos az ál­lamapparátus és minden közigazgatási szerv tevékenységének tökéletesítése. A tanácsi apparátus a népet szolgálja, és a népnek köteles beszámolni munkájáról. Szakképzettnek és operatívnak kell lennie. Törekedni kell arra, hogy az irányítási gé­pezet munkája egyszerűbb és kevésbé költséges legyen, meg kell szüntetni a fe­lesleges státuszokat, gyökeresen ki kell irtani a bürokratizmust és a hivatali szemlé­letet, a szűklátókörűséget, a helyi érdekek előtérbe helyezését, haladéktalanul meg kell szabadulni a hozzá nem értő és kezde­ményezésre képtelen dolgozóktól. Határo­zottan véget kell vetni a lelkiismeretlenség­nek, a hivatali beosztással való visszaélés­nek, a karrierizmusnak, a személyes meg­gazdagodásra való törekvésnek, a sógor- ság-komaságnak és a protekcionizmus­nak, s büntetni kell azt. A párt szükségesnek tartja, hogy feltét­lenül érvényesítsék az állami szervekben dolgozók beszámolási kötelezettségének elvét, az állások betöltésénél a választha­tóság bővítését, s a pályázati rendszert. Minden egyes vezető személyes felelőssé­ge mellett következetesen érvényesíteni kell a munkában a kollektivitást, a dolgozók tárgyilagos értékelését gyakorlati tevé­kenységük alapján s hatékonyan ellenőriz­ni kell a hozott döntések tényleges teljesí­tését. Az SZKP aktívan elő fogja segíteni, hogy hatékonyabbá váljék az állami és a társa­dalmi ellenőrzés. A népi ellenőrzési szervekben végzett munkát úgy tekinti, mint a dolgozók politikai érettsége és akti­vitása fokozódásának fontos formáját a nép érdekeinek védelmében a munka iránti állami szemléletre, a közvagyon jó gazda módjára való kezelésére történő nevelésben. A párt állandó gondja volt és marad az állami és társadalmi élet jogi alap­jának megszilárdítása, a szocialista törvényesség és jogrend rendíthetetlen megtartása, a bírósági szervek, az ügyészi felügyelet, az igazságszolgáltatás és a bel­ügyminisztériumi szervek munkájának javí­tása. Az állami szerveknek minden szüksé­geset meg kell tenniük a szocialista tulaj­don sérthetetlensége megóvásáért, az ál­lampolgárok személyes vagyonának, be­csületének, méltóságának a megvédésé­ért, határozott harcot kell folytatniuk a bű­nözés, a részegeskedés és az alkoholiz­mus ellen, meg kell előzniük minden bűn- cselekményt s előidéző okaikat, s eközben támaszkodniuk kell a dolgozókollektívák, a társadalmi szervezetek és minden dolgo­zó támogatására. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista haza védelmét, az or- (Folytatás az 5. oldalon) 4. A szovjet társadalom politikai rendszerének fejlődése A szocialista forradalom eredményekép­pen létrejött proletárdiktatúra döntő szere­pet játszott az új társadalom megteremté­sében. E folyamatban maga is változáso­kon ment át. A kizsákmányoló osztályok felszámolásával fokozatosan érvényét ve­szítette az általa végrehajtott ama funkció, hogy elnyomja a megdöntött kizsákmányo­lok ellenállását, és teljes erővel kezdtek megvalósulni fő, alkotó feladatai. A prole­tárdiktatúra, miután teljesítette történelmi küldetését, valamennyi dolgozó politikai hatalmává változott át, a proletár állam pedig össznépivé vált. Hazánkban a szocializmus tökéletesítésének fö eszkö­zévé vált, míg nemzetközi szinten a szo­cialista vívmányok védelmével, a világ szo­cializmus pozícióinak megszilárdításával, az imperialista erők agresszív politikájával való szembeállással, a valamennyi néppel folyó békés együttműködés fejlődésével kapcsolatos funkciót tölti be. Az SZKP úgy véli, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában a társada­lom politikai rendszere fejlesztésé­nek stratégiai vonala a szovjet de­mokrácia tökéletesítése a nép.szo- cialista önigazgatásának egyre tel­jesebb megvalósulása annak alap­ján, hogy a dolgozók, kollektíváik és szervezeteik aktívan és hatéko­nyan részt vesznek az állami és a társadalmi élet kérdéseinek a megoldásában. E folyamat vezető ereje a párt, a szovjet társadalom politikai rendszerének magva. Vezetésével funkcionál e rendszer összes többi láncszeme: a szovjet állam, a szak- szervezetek, a komszomol, a szövetkeze­tek és más társadalmi szervezetek, ame­lyek tükrözik a lakosság valamennyi réte­ge, az ország valamennyi nemzete és nemzetisége érdekeinek egységét és sajá­tosságát. Az SZKP az alkotmány keretei között fejti ki tevékenységét, irányítja és összehangolja az állami és társadalmi szervezetek munkáját, gondoskodik róla, hogy mindegyikük betöltse funkcióit. A párt tevékenységével példázza, hogyan kell szolgálni a nép érdekeit, tiszteletben tartani a szocialista demokratizmus elveit. A párt gondoskodik róla, hogy a társada­lom és az állam igazgatásában a nép szocialista önigazgatásának elveit köves­sék, azaz hogy az igazgatás ne csak a dolgozók érdekében működjék, hanem törvényszerűen minél nagyobb mértékben a dolgozóknak közvetlen ügyévé váljék, akik - Lenin szavaival élve - nem ismernek el maguk fölött semmilyen más hatalmat, mint saját egyesülésük hatalmát. A párt a jövőben is elő fogja segíteni, hogy bővüljenek és gazdagodjanak az ál­lampolgárok társadalmi-gazdasági, politi­kai és személyi jogai, szabadságjoga., hogy egyre kedvezőbb feltételek és garan­ciák jöjjenek létre e jogok teljes érvényesü­léséhez. A szovjet embernek minden lehe­tősége megvan állampolgári akaratának és érdekeinek kifejezéséhez és érvényesíté- ' séhez, élvezi mindazokat a jogokat, ame­lyeket számára a szocializmus biztosít. Amikor a szovjet állampolgár érvényesíti jogait és él szabadságával, akkor ez elvá­laszthatatlan attól, hogy eleget tegyen al­kotmányos kötelezettségeinek. Nincsenek jogok kötelességek nélkül, nincsenek köte­lezettségek jogok nélkül - ez a szocialista társadalom örök érvényű politikai elve. Az SZKP a jövőben is határozottan arra törek­szik, hogy minden egyes szovjet ember olyan szellemben nevelkedjék, hogy vilá­gosan megértse jogainak, szabadságának és kötelezettségeinek egységét. A párt politikájának kulcskérdése a szovjet szocialista állam fejlődé­se és megerősödése, demokratikus, össznépi jellegének és alkotó építő szere­pének mind teljesebb kibontakoztatása. Az SZKP állandóan gondoskodik a népi küldöttek tanácsai által kifejtett tevékeny­ség javításáról. A tanács a Szovjetunió politikai alapja, a nép szocialista önigazga­tásának fő láncszeme. A párt nagy jelentő­séget tulajdonít annak, hogy tökéletesebbé váljanak a népképviseleti formák, fejlődje­nek a szovjet választási rendszer demok­ratikus elvei, biztosítsák a képviselő- és tanácsjelöltek emberi és szakmai tulajdon­ságainak szabad és minden oldalú megvi­tatását abból a célból, hogy a tanácsokba beválasszák a munkásosztály, a kolhozpa­rasztság, a népi értelmiség, az ország minden nemzete és nemzetisége arra leg­méltóbb és legtekintélyesebb képviselőit. Abból a célból, hogy javuljon a tanácsok munkája és új erők áramoljanak beléjük, azért, hogy a dolgozók további milliói járják ki az államigazgatás iskoláját, a tanácsta­gok testületét a választásokon rendszere­sen megújítják. Az SZKP szüntelenül elősegíti azt, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szövetségi köztársaságok legfelsőbb ta­nácsai következetesen tökéletesítsék a törvényhozást, hatékonyan oldják meg a kulcsfontosságú bel- és külpolitikai prob­lémákat, amelyek a hatáskörükbe tartoz­nak s energikusan irányítsák a tanácsokat, ellenőrizzék a beszámolásra kötelezett szervek munkáját. Tovább fog növekedni a helyi tanácsok szerepe és felelőssége a térségek komplex gazdasági és társadal­mi fejlesztésében, a helyi jelentőségű fela­datok önálló megoldásában, a területükön működő szervezetek tevékenységének összehangolásában és ellenőrzésében. Meg kell teremteni minden feltételt ah­ÚJSZÚ 4 1986. III. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents