Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: február 22-töl 28-ig A Horst Sindermann vezette NDK-beli parlamenti küldöttség befejezte négynapos látogatását az NSZK-ban Vasárnap: Madridban százezres tömeg tüntetett Spanyolország NATO-tagsága ellen Hétfő: Roland Dumas francia külügyminisztert Szófiában fogadták a legfelsőbb bolgár vezetők Kedd: Megnyílt az SZKP XXVII. kongresszusa - a Fülöp- szigeteken az addigi ellenzék vette át a hatalmat Szerda: A szovjet pártkongresszuson Gustáv Husák üdvözlő beszédet mondott - Kairóban rendőrzendülés robbant ki Csütörtök: A dániai népszavazáson az ország lakosságának több mint a fele a Közös Piac intézményi reformja mellett foglalt állást Péntek: Párizsban befejeződtek a Mitterrand-Kohl tárgyalások Rendkívül nagy várakozás előzte meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának kedden megnyílt kongresszusát. Nemcsak a Szovjetunióban, hanem szó szerint mindenütt a világon is. Ez a figyelem indokolt volt, s már a pártfórum előtt vitára bocsátott dokumentumokból, a szovjet vezetők egymást sűrűn követő nyilatkozataiból sejteni lehetett, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa nagy horderejű, korszakos jelentőségű kérdésekről fog tárgyalni és dönteni. Mihail Gorbacsov előadói beszéde szinte elhangzása pillanatában, sőt már közvetítése közben is élénk visszhangot váltott ki a világban. A szocialista országokban az első értékelések alapgondolata az volt, hogy a szocializmus dinamikus fejlődésétől nagymértékben függ a béke és a haladás sorsa, vagyis: ha a Szovjetunió - és a közösség többi országa - a gazdaság és a társadalom fejlesztését gyorsabb fokozatra kapcsolja, az tovább növeli tekintélyüket, illetve szilárdítja pozícióikat a nemzetközi porondon, s így a béke elkötelezett védelmezői erősödnek a háborús előkészületeket folytató erőkkel szemben. A nyugati tömegtájékoztató eszközök minden korábbinál nagyobb teret szentelnek a kongresszusnak, a KB politikai beszámolójának. „Vérmérsékletük“, politikai beállítottságuk szerint helyenként különbözően értékelik a Gorbacsov-beszédet, vagy más-más részletet tartanak érdemesnek a kiemelésre. Van olyan lap, amelyik pl. „Gorbacsov új forradalmáról“ ír (Daily Mail, London), mások viszont bagatellizálni igyekeznek, s úgy vélik, hogy a kongresszus „nem jelent vízválasztót“ és hogy „a nyugati vezetők nem sokat várhatnak Moszkvából“ (a szintén londoni Daily Telegraph fogalmazott így). Túlsúlyban vannak azonban a reális értékelések, amelyek közül talán az egyik belga lap címe a legkifejezőbb: ,,Moszkva - belső reform és békés verseny“. A nyugat-európai és főleg az amerikai visszhangok - a Gorbacsov által kifejtett gazdaságpolitikai koncepció mellett - a Szovjetunió külpolitikai programjára összpontosulnak, ezen belül is arra az értékelésre, amelyet az SZKP KB főtitkára adott a nem sokkal azelőtt hozzá eljuttatott Reagan-le- vélról, illetve a szovjet-amerikai csúcstalálkozó kilátásairól. A Szovjetunió január 15-i átfogó leszerelési programjára adott amerikai válasz híre közvetlenül a kongresszus megnyitása előtt terjedt el, s szovjet szakértők már ekkor figyelmeztettek rá, hogy az időzítés arra vall: Washington válaszával egyértelműen propaganda célokat követ (nyilván azzal számolt, hogy nem lesz alkalom a politikai beszámolóban reagálni rá). Nos, Mihail Gorbacsov válaszolt, sőt néhány tömör, de annál meggyőzőbb érvvel mindjárt cáfolta is az amerikai leszerelési szándékok őszinteségét. Reagan ugyan levelében - akárcsak a tavalyi genfi csúcson - általában egyetért a nukleáris fegyverek felszámolásával, de az ilyen pozitív kijelentések elvesznek a különféle „kikötések“, „feltételek“ között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását. Miről van szó konkrétan? A hadászati nukleáris fegyverek csökkentésének amerikai részről támasztott feltétele, hogy a Szovjetunió egyezzen bele a „csillagháborús“ programba. Az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdésében Washington ürügyként Nagy-Britannia és Franciaország elutasító álláspontjára hivatkozik, s egyben követeli a Szovjetunió ázsiai részén elhelyezett rakéták felének felszámolását (miközben a térségben változatlanul hagynák az amerikai fegyveres erőket). Reagan az atomfegyverkísérletek beszüntetését elutasítja levelében, s ez már önmagában is ellentmond az általa hangoztatott célnak. Gorbacsov ezzel összefüggésben jegyezte meg, hogy itt nyilvánul meg a legnyersebben az USA uralkodó köreinek elutasító szándéka a nukleáris leszerelés folyamatával kapcsolatban. Szovjet vélemény szerint a fentiekkel szorosan összefügg a következő csúcstalálkozó. Moszkva gyakorlati eredményeket vár tőle a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés legfontosabb területein, s lehetségesnek tartja a megállapodást az atomkísérletek beszüntetéséről és az európai övezetben levő szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről. De nincs értelme üres beszélgetéseket folytatni - hangoztatta Gorbacsov s arra használni fel a megindult szovjet-amerikai párbeszédet, hogy folytassák a fegyverkezési hajszát és a háború anyagi előkészületeit. Washingtonban erre úgy reagáltak, hogy csúcstalálkozót akkor is lehet tartani, ha nem jön létre közben megállapodás a genfi leszerelési tárgyalásokon. A fehérházi szóvivő azt nyilatkozta, hogy az USA „természetesen megegyezést akar Genfben“, de elutasítja, hogy a csúcstalálkozót ettől tegyék függővé... A haiti diktátor, Jean-Claude Duvalier után nem sokkal Marcos is ment, s az analógia nem véletlen. Törvényszerű sorsa érte el Ferdinand Marcost, akárcsak Baby Doc-ot. Mindkettőjüket az Egyesült Államok tartotta fenn évtizedekig, s miután mindketten kényelmetlenné váltak, Washington „menesztette“ őket (azért mindkettőjük rendelkezésére bocsátott egy- egy katonai repülőgépet), s arra fordította a legnagyobb gondot, hogyan őrizhetné meg befolyását a Duvalier-, illetve a Marcos-éra után is. A karibi szigetországban könnyebben mentek a dolgok, bár az e heti események is jelzik, a nép nem elégszik meg csupán a címke megváltoztatásával. A Fülöp-szigeteken Marcos manipulált választási győzelme után lett forró a helyzet, s az események alakulása a múlt szombaton gyorsult fel. íme, az elmúlt napok rövid krónikája. Február 22: Juan Ponce Enrile hadügyminiszter és Fidel Ramos, a hadsereg főparancsnokának helyettese és több főtiszt fellázadt Marcos államfő ellen, követelték lemondását és közölték, Corazon Aquinót, az ellenzék vezetőjét támogatják. Február 23: Marcos sajtóértekezleten jelenti be, hogy ura a helyzetnek, ugyanakkor Washingtonban napvilágot lát a Fehér Ház nyilatkozata, miszerint a Mar- cos-rezsimnek „nincs mandátuma“. Február 24: a manilai repülőtér közelében a lázadók és a Marcost támogató egységek között fegyveres harcok robbantak ki, a lakosság tízezrei vonultak az utcákra és gyakorlatilag megbénították a kormányerőket, az amerikai kormány távozásra szólította fel Marcost. Február 25: a hajnali órákban Manilában letette az elnöki esküt Marcos és Aquino asz- szony is, a „kettős elnökség“ azonban alig néhány óráig tartott; Marcos reggel még „az utolsó csepp véréig“ harcolni akart, délutánra már családjával és híveinek egy csoportjával az USA egyik Fülöp-szigeteki légi támaszpontjára menekült - az ellenzék végérvényesen átvette a hatalmat; Washington üdvözölte a „békés hatalomátadást“. Február 26: Manilában megalakult az új kormány, a miniszterelnök Salvador Laurel lett, a hadügyminiszter a lázadók vezére, Enrile maradt, a többi tárca tulajdonost cserélt; Aquino asz- szony bejelenti: kormánya tiszteletben tartja az ország területén levő amerikai támaszpontokra vonatkozó szerződéseket; Ronald Reagan telefonon fejezi ki jókívánságait Corazon Aquinónak. Tehát: az Egyesült Államok katonai támaszpontjainak jövőjét és befolyását a térségben szem előtt tartva megszabadult régi, de kényelmetlenné vált barátjától. Marcost talán vigasztalhatja az a tény, hogy nem ó volt az első - s bizonyára nem is az utolsó - „ejtett“ diktátor. A már említett Duvalier előtt olyan „nagy nevek“ jutottak sorsára, mint a nicaraguai Somoza, az iráni sah, a dél-vietnami Diem. Vajon ki lesz a következő? Corazon Aquino A Fülöp-szigetek új elnöke 1933. január 25-én született Manilában egy cukormágnás és befolyásos politikus családjában. Középiskoláit otthoni egyházi intézményekben végezte, egyetemre az USA-ban járt. 1954-ben lett Benigno Aquinónak, egy nagypolgári család sarjának a felesége. Az ezt követő három évtizedben férjének árnyékában élt. Benigno Aquino a hatvanas évek közepétől vált a polgári-liberális ellenzék vezéralakjává. 1972-ben a Marcos-rezsim halálra ítélte, ám 1980-ban egészségi okok miatt szabadon bocsátották. Felesége ekkor követte őt az önként vállalt száműzetésbe, az USA-ba. Corazon Aquino sorsa 1983 augusztusában vett új fordulatot: a száműzetésből hazatérő férjét Marcos emberei meggyilkolták. Ettől kezdve a feleség lett a Marcossal szembeni ellenzéki erők egyesülésének a jelképe. A február 7-i elnök- választási küzdelemben Marcos ellenjelöltjeként indult. A választási csalások azonban országszerte tiltakozási hullámot váltottak ki, s megosztották a fegyveres erőket is. Ez végül elvezetett Marcos bukásához, illetve Corazon Aquino győzelméhez. PAPUCSEK GERGELY KIS NYELVŐR Szűrővizsgálat és egyebek Többen megkérdezték már, hogyan fordíthatják magyarra ezeket az egészségügyben használt kifejezéseket: preventívna prehliadka, lekárska posudková komisia, illetve posudkový lekár, časenka. Akik szó szerint próbálják ezeket lefordítani, rendszerint ilyen kifejezéseket hoznak létre: preventív vagy megelőző vizsgálat, orvosi véleményező bizottság, véleményező orvos. A baj csak az, hogy a nem csehszlovákiai magyarok nem értik meg ezeket az általunk létrehozott kifejezéseket. Szó szerint egyik említett szlovák kifejezést sem fordíthatjuk magyarra; ehhez azt is hozzátehetjük, hogy némelyiknek még az értelem szerinti magyar megfelelője sem ugyanazt jelenti, mint a szlovák kifejezés, mert a szlovák és a magyar fogalmak közt is van bizonyos eltérés. De nézzük a kérdést sorjában! A preventívna prehliadka annak a vizsgálatnak á neve, amelyet azért végeznek, hogy bizonyos bajokat idejében felfedezzenek a szervezetben, s a gyógyítás sikeresebb, biztosabb legyen. Ez a vizsgálatfajta Magyarországon is megvan, ott ez a neve: szűrővizsgálat. Bizonyos szűrővizsgálatok ott is kötelezőek, akárcsak nálunk. A szűrővizsgálatoknak különböző fajtáik lehetnek: rákszűró vizsgálat, tüdőszűrő vizsgálat stb. A mindennapi társalgásban röviden így is halljuk ezeket: rákszűrés, tüdőszürés. A rákszűró vizsgálat kifejezés többé-kevésbé logikus is, hiszen a rákbetegséget szűrik ki a vizsgálattal, a tüdőszűrő vizsgálat már kevésbé jó ebben a tagolásban, mert nem a tüdőt szűrik. Jobb lenne ilyen összetételben: tüdó-szúróvizsgáiat, mert ez a tüdőn végzett szúróvizsgálatot jelentené. De már megszokták, értik az emberek az említett kétszavas kifejezést is. A lekárska posudková komisia - betűszóval LPK - meg annak a felülvizsgáló szervnek a neve, amely elé a táppénzes beteget idézik annak eldöntésére, munkaképes-e már, vagy nem. Ez a bizottság két tagból áll: egy idegen orvosból - rendszerint ez mondja ki a döntő szót -, s a kezelőorvosból. Az idegen orvos a posudkový lekár. Az egyetemes nyelvhasználatban - mint már utaltunk erre - a fogalmak egy kissé különböznek az itteniektől. Ott a felülvizsgálatot főorvosi munkakört betöltő személy végzi; a hivatalos megnevezése ez: felülvizsgáló főorvos. S nem bizottság előtt jelenik meg a beteg, hanem e főorvos előtt, s magát a műveletet így hívják: főorvosi felülvizsgálat. Csak egy hónap múlva hívják a beteget egy háromtagú felülvizsgáló bizottság elé. Ezt a fogalmi eltérést a megnevezésben nem lehet figyelmen kívül hagynunk; ezekben az esetekben nem vehetjük át mechanikusan a magyar megnevezéseket sem. A posudkový lekár tehát nem lehet felülvizsgáló főorvos, mivel nem főorvosi munkakört tölt be, de felülvizsgáló orvos igen. A lekárska posudková komisia meg orvosi felülvizsgáló bizottság-nak fordítható. Amint látjuk, csupán a posudkový, illetve a posudková melléknév fordításában tértünk el a szó szerinti fordítástól. Alapszava, a posudok főnév a szlovákban sok összefüggésben használatos. Az alaposabb kétnyelvű szótárak ezeket a magyar szavakat tüntetik fel megfelelőjéül: megítélés, ítélet, vélemény, bírálat, kritika. De például a kádrový posudok nem kádervélemény, mint mi gondoljuk, hanem káderjelentés. A lekárska posudková komisia és a posudkový lekár kifejezésekben a posudková, illetve a posudkový melléknevet meg ezzel a magyar melléknévi igenévvel fordíthatjuk le: felülvizsgáló, ugyanis, ha a pácienset magasabb szintű orvosi vizsgálatra vagy szakorvosi vizsgálatra küldik, hogy a kezelőorvos diagnózisát ellenőrizhessék, akkor felülvizsgálatra küldik, felülvizsgálják. A magyarban tehát a felülvizsgálat, felülvizsgál, felülvizsgáló stb. szavak használatosak ilyen összefüggésekben. JAKAB ISTVÁN „Szerény véleményem szerint...“ A szerénység nagyon vonzó tulajdonság. Ezért a legtöbb ember igyekszik szerénynek látszani, s szerénységét szóban- írásban kifejezésre juttatni. Vajon hogyan? Van, aki úgy, hogy mondataiba gyakran beleszövi a szerény melléknevet vagy valamely származékát: „Szerény véleményem szerint...“, „Szerény tudásommal hozzájárultam...“, „Szerénységem tiltja, hogy..„Szerénytelenség volna azt állítanom.. Mások a feltételes módú ragozást kedvelik. Ilyen módon akarnak szerények lenni. Pl. „Ezt nyomatékosan hangsúlyoznám“, „Érdemben csak egyetlen hibáról szólnék", „Szóvá tenném a váratlan áremelést“ stb. Sokan egy-egy ravaszul elhelyezett kicsinyítő képzővel tolmácsolják szerénységüket; azt, hogy nem öntömjénzók. kb. így: „Ebben a tárgykörben nekem is megjelent egy könyvecském", „Erről magam is írtam egy cikkecskét" (20 nyomtatott lapon!) stb. Vagy -féle, -szerűség és hasonló szóelemekkel „csökkentik“ munkájuk értékét: „Nekem is van erről egy tanulmányfélém“, „Közreadtam én is egy esszészerúséget". Esetleg öngúnnyal vegyítik a szerénységet, s így fogalmaznak: „Fiatalabb koromban én is elkövettem néhány verset“, „Gyártottam egy novellát“. És még sokáig sorolhatnók a szerénykedés nyelvi eszközeit. Sorolhatnánk, de vajon érdemes-e? Azt hiszem, nem. Szavakban szerénykedni mindnyájan tudunk, talán jobban is, mint kellene. Ezért e cikk tanulságaként inkább mértékletességet ajánlunk olvasóinknak. Élhetünk, többé-kevésbé mindnyájan élünk is szerénykedő fordulatokkal, de vigyázzunk arra, hogy szavaink arányban álljanak magatartásunkkal, egész énünkkel. Máskülönben könnyen megkérdezhetik tőlünk: „Mondd, mire vagy olyan szerény?“ HERNÁDI SÁNDOR ÚJ SZÚ 4 1986. III. 1.
