Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-28 / 74. szám, péntek
A CSKP XVII. kongresszusának vitája KAREL HOFFMANN elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke A szakszervezetek vezető szerveiben dolgozó kommunisták, a Szakszervezetek Központi Tanácsa megbízásából, hét és fél millió szakszervezeti tag képviseletében üdvözlöm Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusát. A Szakszervezetek Központi Tanácsának tagjai - kommunisták, más politikai pártok tagjai és pártonkívüliek - egyöntetűen jóváhagyták a pártkongresszushoz intézett levelet és a Szakszervezetek Központi Tanácsának állásfoglalását a gazdasági és társadalmi fejlődés fó irányaihoz. Támogatják a párt politikáját és egyetértenek azokkal a javaslatokkal, amelyeket a központi bizottság vitára bocsátott. Ugyanígy támogatják a Szovjetunió Kommunista Pártjának új békekezdeményezéseit. Egyúttal ki akarom fejezni, hogy teljes mértékben támogatjuk a központi bizottság Husák elvtárs által előterjesztett beszámolóját, amely megmutatja haladásunk útját és újabb kezdeményezésre ösztönzi a forradalmi szakszervezeti mozgalmat. A csehszlovákiai szakszervezeti tagok tevékenységében is jelentős ösztönző erőt jelent a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa, az az alkotó mód, amellyel a szovjet kommunisták a szocialista társadalom fejlődése kérdéseinek megoldásához viszonyulnak. A szakszervezeti szervezet pártunk XIV. kongresszusa óta minőségileg és mennyiségileg is megváltozott. Nagy utat tett meg a szocialista szakszervezetek feladatainak teljesítésében, jelentős tapasztalatokat gyűjtött, a problémák és fogyatékosságok ellenére jó eredményeket ért el egyes feladatainak fejlesztésében. Általánosságban teljesítettük azt, amit a XVI. kongresszus adott feladatul a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak, azokat a feladatokat, amelyeket a X. szakszervezeti kongresszus tűzött ki. Ennek ellenére nem vagyunk elégedettek az elért eredményekkel. Tudatosítjuk a szakszervezeti munka fogyatékosságait és problémáit, azt hogy még sokat kell tennünk a párt munkáspolitikájának megvalósításában, a dolgozók szükségleteinek kielégítésében. Elégedetlenségünket még fokozza az a tény, hogy eddigi eredményeink nincsenek összhangban a nagyszámú szak- szervezeti aktíva erőfeszítéseivel. Ennek oka magában a szakszervezetekben, főleg a kommunisták munkájában rejlik, de ugyanúgy abban, hogy számos állami és gazdasági szerv és egyes pártszervek hogyan viszonyulnak a szak- szervezeti munka kérdéseihez. A központi bizottságnak 1972 februárjában a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom feladatairól és a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységéről hozott határozatával összhangban a pártszervek többsége nagyobb figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek és gyakrabban foglalkozik velük. Ez a határozat pozitív szerepet töltött be és napjainkban is nagy a jelentősége. Sokkal felelősségteljesebben vitatják meg a szakszervezeti funkciókba javasolt párttagok és tagjelöltek jelölését, főleg a sza- kaszbizaJmiak jelölését, mivel ők állnak minden nap közvetlen kapcsolatban a dolgozók tömegeivel. A kerületi pártbizottságok többsége állandó figyelmének köszönhetően sikerült elérnünk, hogy ma a szakaszbizalmiak egyharmada kommunista. Távolról sincs azonban minden rendben. így például egyes pártszervek, járási szinten is, nem veszik figyelembe, hogy a szakszervezeti tanácsokat és a szövetségi bizottságokat a párt politikájával összhangban a felsőbb pártszervek irányítják. A dolgozók életszínvonalának emelése szempontjából döntő a reálbérek növekedése. Ezért a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban dolgozó kommunisták határozottabban érvényesítik majd a javadalmazás szocialista elveinek érvényesítését, a munkaszervezés és javadalmazás brigádrendszerének bevezetését. Ez megbízható, hatékony módja annak, hogy az érdemek szerint jutalmazzunk, ráadásul a brigádrendszer bevezetésének nagy politikai és erkölcsi jelentősége is van. Lehetővé teszi, hogy érvényesüljön a munkakollektiva hatása az egyes tagok értékelésében, a munkahelyi rend és fegyelem megszilárdításában. A brigádrendszer bevezetése azonban nem halad a kívánatos ütemben. A gyakorlat azt mutatja, hogy a brigádrendszer csak ott érvényesíthető hatékonyan, ahol mindent jól átgondolnak, előkészítenek, megtárgyalnak a kollektívával és megteremtik a szükséges feltételeket. Ennek a kérdésnek megfelelő figyelmet kell szentelni a társadalom érdekében, a becsületesen jól dolgozó kollektívák és egyének érdekében. Ezért a munkaszervezés és javadalmazás brigádrendszere bevezetésének a gazdasági vezetők, a szakszervezetek és párt- szervezet közös ügyévé kell válnia. A Szakszervezetek Központi Tanácsában dolgozó kommunisták egyetértenek azzal a feladattal, hogy a nemzeti jövedelmet évente legalább 3,5 százalékkal kell emelni és mindent megtesznek megvalósításáért. Ezt bizonyítja a Szakszervezetek Központi Tanácsának az a kezdeményezése, hogy a szocialista versenyt az alapanyag- és energiaköltségek csökkentésére, a munkatermelékenység növelésére, a termékek minőségének javítására irányítsa. A kollektívák és az egyének munkaaktivitásának hatékonysága, a szocialista verseny eredményei nemcsak a pártszervek, a szakszervezetek, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság rendszeres politikai felvilágosító és agitációs tevékenységétől függ, hanem elsősorban attól, milyen a gazdasági vezetők hozzáállása. Gyakran olyan feladatokat és határidőket állítanak a szakszervezeti tisztségviselők elé, amelyek lehetetlenné teszik, hogy teljesítsék a felsőbb szakszervezeti szervek irányelveit és ezzel megbontják a szakszervezetek egységes hatását, a Szakszervezetek Központi Tanácsától egészen az FSZM alapszervezeteiig. Ez az egyik oka annak, hogy a szakszervezeti munka nem elég hatékony. Sokszor formális a kötelezettségvállalások tömeges átadásának szervezése, a kötelezettségvállalások értékének gépies összeadása járási viszonylatban, számos jelentés és kimutatás megkövetelése. Ezért a helyzetért felelősek a szak- szervezeti szervek és a járási szakszervezeti tanácsok azon elnökei, akik részt vesznek a járási pártbizottság szakbizottságainak és elnökségeinek tanácskozásain, de nem figyelmeztetnek ezekre a problémákra. Azért beszélek erről a kérdésről, hogy a pártépítés minden szintjén mindenki azonos felelősséggel irányítsa a szak- szervezetekben dolgozó kommunistákat, heJyes legyen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom politikai irányítása úgy, amint ezt a párt központi bizottsága valósítja meg és a politikai beszámoló is megköveteli. A dolgozók támogatták a központi bizottságnak azt a döntését, hogy javaslatot terjeszt a kongresszus elé arra vonatkozóan, hogy a 8. ötéves tervidőszakban ismét emelkedjen az élet- színvonal és tovább szilárduljon az állampolgárok szociális és létbiztonsága. A szakszervezetek aktívan hozzájárulnak az ahhoz szükséges feltételek megteremtéséhez, hogy növeljük a források képzését és gyorsabban növekedjen a nemzeti jövedelem. A központi bizottság politikai beszámolójával összhangban arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a nemzeti jövedelem képzésének gyorsabb ütemével összhangban keresni kell az életszínvonal legégetőbb kérdései megoldásának módját, azt, hogy hogyan emelhetnénk a legalacsonyabb nyugdíjakat, hogyan javíthatnánk a nyugdíjasok életszínvonalát, hogyan bővíthetnénk a fiatal családoknak nyújtott társadalmi segítséget, főleg a több gyermekes családok esetében, hogyan oldhatnánk meg a lakásépítés problémáit, a lakások felújítását és korszerűsítését, azzal a céllal, hogy több lakást kapjanak a munkások. Amikor a szocialista munkabrigádok munkástagjaival a tervteljesítésröl, a kötelezettségvállalásokról, a munkakezdeményezésról beszélünk, gyakran megjegyzik: világosan meg kell határozni mit kell tennünk, idejében kell kidolgozni a tervet, jól kell megszervezni a munkát, úgy, hogy folyamatos legyen az alapanyag- és energiaszállítás. Számoljátok fel az olyan helyzetet, amikor az egyes normális munkanapokon nincs miből termelni és a kiesést túlórában, rendkívüli szombati műszakokban, a hóvégi, illetve negyedévi vagy éwégi hajrában kell behoznunk. Leszögezik: ha így lesz, nem kell minket meggyőzni és agitálni, teljesítjük a tervet és a kötelezettségvállalásokat, mivel nekünk is érdekünk a minőségi munka és a jó kereset! A központi bizottság beszámolója helyesen hangsúlyozza, az elért eredmények Csehszlovákia népe becsületes munkájának gyümölcsei, a dolgozók abszolút többsége áldozatkészen és alkotóan teljesíti feladatait és kötelességeit. Kongresszusi tanácskozásunk egyértelműen bizonyítja, hogy valamennyi üzem vezetőjének, minden munkahely vezetőjének meg kell teremtenie a jó feltételeket a folyamatos munkához. A szakszervezeti tisztségviselők egyik része és egyes gazdasági vezetők kétségbe vonják a Szakszervezetek Központi Tanácsa kezdeményezésének reális voltát. Ezek a kétségek teljes mértékben alaptalanok. Kényelemszeretetről tanúskodnak, arról árulkodnak, hogy egyesek nem szívesen gondolkodnak, nem vállalják a kellemetlen véleménycserét, nem akarják megjavítani saját munkájukat. A Szakszervezetek Központi Tanácsa kezdeményezésének lebecsülése nem jelent semmi mást, mint azt a törekvést, hogy folytatni akarják az irányításban és a versengésben is a régi módszereket. Nem kendőzhetjük el azt a tényt, hogy Csehszlovákiában, miközben korlátozottak a nyersanyagforrások, indokolatlanul, aránytalanul magasabb a termelési, alap- anyag- és energiafogyasztás, mint a külföldi termelőknél, a munkatermelékenység és gyakran a termékek minősége lényegesen alacsonyabb, mint azokban az iparilag fejlett országokban, Amelyekkel összehasonlíthatjuk magunkat. Ezt a nem kívánatos helyzetet fel kell számolni. Amint a központi bizottság beszámolója hangsúlyozza, kötelességünk gondoskodni arról, hogy a csehszlovák gazdaság nagyobb teljesítő- képességéért és hatékonyságáért folytatott harc eredményes legyen. Ez természetesen mindenekelőtt az irányítás és a tudományos-múszaki szféra feladata, de nagyon sok függ maguktól a dolgozóktól is. Ezért, felhívjuk a munkakollektívákat, mindenekelőtt a“ szocialista munkabrigádokat, hogy járuljanak hozzá az alapanyag- és energiafogyasztás csökkentéséhez, a munkatermelékenység növeléséhez, a termékek minőségének javításához. Mivel egyesek kétségbe vonják, hogy a Szak- szervezetek Központi Tanácsának kezdeményezése összhangban áll-e a szakszervezetek küldetésével, fel kell tenni a kérdést: a szakszervezeti tagoknak nem kell küzdeniük a dolgozók jobb életéért, életszínvonaluk emeléséért? Ha igen - és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban dolgozó kommunisták ebben látják munkájuk értelmét - akkor abból a megcáfolhatatlan tényből kell kiindulni, hogy ezt csak a források képzésének fokozásával érhetjük el. Minél gyorsabban növekszik a nemzeti jövedelem, annál rövidebb időn belül hajthatjuk végre az egyes szociális intézkedéseket, főleg a legégetőbbeket. Ma valamennyien láthatjuk, hogy a terv minőségi mutatóinál elért minden jobb eredmény - erre irányul a Szakszervezetek Központi Tanácsának kezdeményezése - közvetlenül megnyilvánul a nemzeti jövedelem növekedésében és ezáltal lehetőség nyílik, hogy gyorsabban hajtsuk végre a szükséges módosításokat szociális téren. Ha összekapcsoljuk a Szakszervezetek Központi Tanácsának kezdeményezését a kezdeményező tervezés érvényesítésével, akkor növelhetjük a kollektívák és egyének anyagi érdekeltségét és javíthatjuk javadalmazásukat. Már több éve a kezdeményező tervezés bevezetésére törekszünk, de eddig még nem sikerült elérnünk, hogy a vállalatok és üzemek többsége alkalmazza ezt a módszert. Ennek különféle okai vannak! Rendszerint nincs elég idejük a tervjavaslat megvitatására, s így annál kevesebb idő jut arra, hogy a kezdeményező tervet megtárgyalják a munkakollektívákkal. A kezde- ményezőterv elfogadása után a felső gazdasági szerv több esetben növeli az évi tervet és így a kezdeményező terv és a kötelezettségvállalások elvesztik jelentőségüket és a kollektívák érdemeit nem értékelik Az ilyen és a hasonló módszerek lejáratják a kezdeményező tervezést és a dolgozók kedvét szegik. Mivel a hatékonyság a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának fontos forrásáról, a dolgozóknak az irányításában való részvétele fő módjáról van szó, közös erővel el kell érnünk, hogy az összes üzemben és vállalatnál helyesen alkalmazzák a kezdeményező tervezést, respektálják és értékeljék igazságosan a kollektívák hozzájárulását. Ez azt is jelenti, hogy el kell érnünk a tervek stabilitását. A dolgozók egyik leggyakoribb észrevétele az adminisztráció elburjánzásának, apparátusa növekedésének bírálatára vonatkozik. A központi bizottság politikai beszámolója és a vitafelszóia- lások joggal követelik, hogy vessünk véget ennek a gyakorlatnak. Sajnos, az állami szervek eddig nem vették komolyan figyelembe a Szak- szervezetek Központi Tanácsának arra vonatkozó javaslatait, hogy mindenütt ahol szükséges, csökkenteni kell az adminisztráció apparátusát anélkül, hogy ez megkárosítaná az egyes dolgozókat. Van ilyen megoldás. Évente több tízezer dolgozó megy nyugdíjba, köztük sok adminisztrációs dolgozó. Ha határozatokat hoznak, hogy bizonyos hivatalokban az így felszabadult helyeket nem szabad új erőkkel betölteni, nem lesz szükség arra, hogy az adminisztrációban dolgozók bizonyos csoportjait máshová helyezzék át, és néhány éven belül lényegesen csökkenteni tudjuk az adminisztratív erők számát, elegendő munkaerőnk lesz az alkotó munka elvégzésére. Ami a tulajdonképpeni szakszervezeti munkát, a szakszervezeti életet illeti, sok szempontból javult a helyzel Nagy erőfeszítéseket teszünk a szakszervezeti munka színvonalának emelésére, de amint azt a központi bizottság politikai beszámolója is megállapította, a formalizmust és más fogyatékosságokat még nem sikerült teljesen kiküszöbölnünk. A Szakszervezetek Központi Tanácsának végrehajtó szervei elemezték az időszerű problémákat, megállapították az okokat és a megoldás módját. Közben meggyőződtünk arról, hogy a felismerési folyamat önmagában is nehéz és a formalizmus leküzdésére kifejtett törekvés sem lehet formális. A régi szokások, sablonok olyan erősek, hogy a változást eredményező intézkedések helyett sok esetben csak újabb felméréseket, új irányvonalak vagy határozatok kidolgozását javasolják és a munka tulajdonképpen a régi módon folyik. Erőfeszítéseink kezdetén tartunk, de ennek ellenére már néhány példát megemlíthetünk a formalizmus ellen folytatott eredményes harcból. A szocialista versenyben és a kötelezettségvállalási mozgalomban példa a Szakszervezetek Központi Tanácsának már említett kezdeményezése, a komplex racíonalizációs brigádok mozgalma, az újítók és a feltalálók mozgalma, annak ellenére, hogy az újítási javaslatok és találmányok intézését és kihasználását még mindig megnehezíti a bürokrácia. A bérezés területén példa a munkaszervezés és javadalmazás rendszere. A dolgozók érdekeinek védelmében, a munkahelyi viták megoldásában jó munkát végeznek a munkaügyi döntőbizottságok és hasznos a tagjainknak nyújtott jogi védelem. A dolgozókról való gondoskodás területéről megemlíthetjük azoknak a létesítményeknek a felépítését, amelyek a dolgozók nemzedékeinek pihenését, rehabilitációját és kulturális életét szolgálják majd. A szakszervezeti aktíva tevékenységéből meg kell említeni a tisztségviselők felkészítését. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom társadalmi feladatának és felelősségének érvényesítésével kapcsolatban ki kell emelnünk a szak- szervezeti szervek, az állami és gazdasági szervek közös tanácskozásait, amelyek különösen a központi szervek szintjén nagyon hasznosak. A szakszervezeti tisztségviselők, köztük a kommunisták nem elég határozott fellépése a társadalmi érdekek érvényesítésében, a kollektívák és az egyének érdekeinek és szükségleteinek védelmében azzal magyarázható, hogy kevés tapasztalattal rendelkeznek, nem megfelelő a felkészültségük, hiányzik belőlük a bátorság, sokszor sajnos kényelmesek, nem rendelkeznek megfelelő felelősségtudattal, de nem egy esetben jogosan attól tartanak, hogy a fogyatékosságok következetes kiküszöbölése miatt kellemetlenségeik és nehézségeik támadnak. Ennek az az oka, hogy a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól eltérően, Csehszlovákiában nem megoldott a szakszervezeti tisztségviselők jogi védelme. A tapasztalat azt mutatja, minél nagyobb jogkörük van a szakszervezeti szerveknek, főleg az üzemi bizottságoknak, minél következetesebben gyakorolják azt, annál szükségesebbé válik a szakszervezeti tisztségviselők, mindenekelőtt az üzemi, vállalati, szakszervezeti bizottságok és a döntőbizottságok elnökeinek jogi védelme. Ezért, a szakszervezetek helyzetének jogi szabályozásában minél előbb pótolni kell ezt a hiányosságot, vagy egy különálló rendelettel, vagy pedig a Munka Törvénykönyve módosítása keretében. Arról beszélünk, hogy a szakszervezetek a szocializmus iskolái. Tudatosítanunk kell, hogy egységes szervezetünk a különböző politikai pártok tagjait és a párton kívülieket egyesíti. A szakszervezetek mintegy 7 és fél millió tagja közül mintegy 6 millió, vagyis a tagság 80 százaléka nem tagja politikai pártoknak. Ennek nagy politikai jelentősége van és gyakorlati következményekkel is jár. Olyan feltételeket kell teremtenünk, főleg a tagság ezen része számára, hogy a szakszervezeteket politikai szervezetüknek tekinthessék. Többségük sohasem lép politikai pártba, de ennek ellenére, politikai szempontból is érvényesülni akarnak, ki akarják fejezni a szocializmus iránti viszonyukat. Tegyük lehetővé, hogy erre alkalom nyíljon a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban. Az üzemi bizottságokat és mindenekelőtt a bennük dolgozó kommunistákat arra kell irányítanunk, hogy megértsék: ők felelősek elsősorban azért, hogy kedvező légkör alakuljon ki a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban a párton kívüliek politikai aktivitásához. A Szakszervezetek Központi Tanácsában és az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban dolgozó kommunisták mindent megtesznek Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusa határozatainak megvalósításáért. Arra törekszenek, hogy az egységes szakszervezeti szervezet továbbra is szilárdan a párt oldalán álljon, amely megbízhatóan védi a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeit és bevált, mint a szocialista társadalom vezető ereje. JOSEF RIMÁN elvtárs, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke a társadalom forradalmi átalakító erejeként, a társadalom javára, az ember javára. A fejlett szocializmus számára éppen ebben rejlik az az egyedülálló történelmi lehetőség, amelyet teljes mértékben ki kell használnunk a korszerű tudomány minél hatékonyabb kihasználására, gazdaságunk és az egész szocialista közösség gazdaságának gyors ütemű növelésére, s ezzel összefüggésben a világbéke megőrzéséhez, valamint a szocializmus további világméretű fejlődéséhez való hozzájárulásunk fokozására. Korunk tudománya, az atom- és az ürkorszak tudománya, a vegyi és fizikai információközvetítés korának, az élő anyag programvezérlésű megnyilvánulásainak a tudománya, ez a tudomány a szocialista társadalom kezében, lehetőségeit tekintve konkrét tartalommal tölti meg Marx Károly zseniális tudományos előrelátását, hogy komplex módon használhatjuk ki azt Ebben az irányban tudományunk számára ÚJ SZÚ a tanulságok és a lelkesedés tartós forrásává — vált a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi 4L Bizottságának politikai beszámolója, amelyet Mi(Folytatás az 5. oldalon) 1986. III. ?
