Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám, kedd

ÚJ szú 3 1986. III. 25. Ä CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) szak eredményes, alkotó, építő munkával, a párt és a nép szívós küzdelmével telt el. Nem voltak ezek könnyű évek. A hetve­nes és a nyolcvanas évek fordulóján gyor­san romlott a nemzetközi helyzet. Az impe­rialista országok többsége fokozta a szo­cialista világ elleni diszkriminációt. Nagy változásokra került sor a világgazdaság­ban, amelyek kedvezőtlenül hatottak belső fejlődésünkre is. Lényegesen megnöve­kedtek az anyagok és energiahordozók beszerzésének költségei, mind a hazai, mind pedig az import termékeket tekintve. Politikai és gazdasági szempontból rendkí­vül sürgős feladattal kerültünk szembe: meggyorsítani a konvertibilis valutában fi­zetendő hitelek visszafizetését. Az ötéves tervidőszak elsó két évében ezenkívül le kellett küzdenünk a kedvezőtlen időjárási viszonyok okozta terméskiesés következ­ményeit. Ez a helyzet nagy igényeket támasztott mindennemű munkával szemben. Ugyan­akkor néhány hiányosság is megmutatko­zott, főleg az intenzifikációs tényezők ru­galmatlan és következetlen alkalmazásá­ban - elsősorban a tudományos-múszaki haladás eredményeire gondolok továb­bá a lassú ütemű gyakorlati érvényesíté­sükben. Számos vezető nem tudatosította kellőképpen, hogy előrehaladni a régi mód­szerrel, a népgazdaság extenzív fejleszté­sével nem lehet. A 7. ötéves tervidőszak elsó két évében csökkent a gazdasági fejlődés üteme. A központi bizottság elemezte a helyzetet, nem hátrált meg az akadályok előtt, moz­gósította a pártot, a szakszervezeti mozga­lomban, az egész Nemzeti Frontban, az állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunistákat, a dolgozók széles rétegeit, hogy még határozottabban tárják fel és használják ki a tartalékokat, s következete­sen teljesítsék a feladatokat. A központi bizottság és a kormány kénytelen volt né­hány rendkívüli intézkedést tenni azzal a céllal, hogy biztosítsa a belső és külső gazdasági egyensúlyt, és megteremtse a szükséges feltételeket a nemzeti jövede­lem növekedési dinamikájának felújításá­hoz. Bizonyos változtatásokat hajtottunk végre a tervben, megszigorítottuk a beru­házás- és importpolitikát, s néhány változ­tatást hajtottunk végre a gyártásszerkezet­ben és a fogyasztásban, beleértve az elen­gedhetetlen ármódosításokat is. Az élet igazolta a döntések helyességét. Eredményük az lett, hogy már 1983-ban sikerült felújítani a gazdasági fejlődés dina­mikáját, ahogyan azt a XVI. kongresszus meghatározta, és egészében véve teljesí­tettük a kongresszus által kitűzött felada­tokat. Kétségtelen, hogy sikereket értünk el az iparban, a mezőgazdaságban és más ága­zatokban. A létrehozott források lehetővé tették az oktatás, a tudomány, a kultúra és az egészségügy további fejlesztését. Te­kintettel gazdaságunk helyzetére és a kül­ső kapcsolatokra való érzékenységére, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy sikerült a külső gazdasági kapcsolatok kiegyensú­lyozottságát biztosítanunk és kiegyensú­lyozott fizetési mérleget elérnünk a nem szocialista országokkal. Népgazdaságunk egészében véve arról tett tanúbizonyságot, hogy képes a lénye­gesen igényesebb viszonyok között is sike­resen fejlődni. Bár számos akadályt kellett leküzde- nünk, számos hibát fel kellett számolnunk, és nem minden sikerült, sohasem veszítet­tük szem elől a XVI. kongresszus alapvető irányvonalát: megőrizni és javítani a nép életszínvonalát, biztosítani lét- és szociális biztonságát. Ezt sikerült teljesítenünk. A XVI. kongresszus óta elért eredmé­nyek értékelése azt mutatja, hogy az elmúlt öt év alatt jelentős szakaszt tettünk meg a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A XIV. kongresszuson, 15 évvel ezelőtt meghatározott hosszú távú fő irány­vonal megvalósításával a szocialista Cseh­szlovákia jelentős lépést tett előre a társa­dalmi, gazdasági és kulturális élet minden területén. A nemzeti jövedelem, amely a társada­lom gazdagságának meghatározó mércé­je, 81 százalékkal emelkedett az elmúlt 15 év alatt. Az ipari termelés 97 százalékkal, az építőipari termelés pedig 84 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés egyhar­madával lett nagyobb, és fokozódott az önellátásunk az élelmiszerek termelésé­ben. Jelentősen elmélyült a KGST-orszá- gokkal, főleg a Szovjetunióval folytatott gazdasági és tudományos-múszaki együtt­működés. A külkereskedelmi forgalom hozzávetőleg a kétszeresére emelkedett. A Szovjetunió részesedése külkereske­delmünkben csaknem 45 százalék, a KGST-országoké pedig elérte a 74 száza­lékot. Az elmúlt 15 év alatt a népgazdaság fejlesztésében elért eredmények lehetővé tették a személyi fogyasztás 44 százalék­kal való emelését. A társadalmi fogyasztás 109 százalékkal növekedett. Tökéletese­dett a nyugdíjbiztosítás, lényegesen javult a gyermekes családokról való gondosko­dás, valamint betegség idején a dolgozók­ról való gondoskodás. Csaknem 1 millió 800 ezer lakást építettünk. Lényegesen tovább fejlődött az állampolgárok szociális biztonságának rendszere. Belpolitikánk kulcsfontosságú feladatai közé tartozott szocialista társadalmi rend­szerünk, a szocializmus politikai rendsze­rének megszilárdítása és továbbfejleszté­se. A hetvenes évek eleje óta bekövetke­zett fejlődés megfelelő válasz a szocialista­ellenes és revizionista erőknek, amelyek azt jósolták, hogy a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság a hatvanas évek végének válságából nem kerül ki. Következetesen haladtunk a nép hatal­ma, a szocialista állam megszilárdítása, és a szocialista demokrácia elmélyítésének útján. Megerősödött a munkásosztály ve­zető szerepe, kapcsolata a szövetkezeti parasztsággal és az értelmiséggel. Elmé­lyült az emberek szocialista meggyőződé­se, emelkedett műveltségi színvonala, erő­södött a társadalom erkölcsi-politikai egy­sége. Az állam szövetségi elrendezésének lenini elve bevált. Tovább fejlődtek és kö­zeledtek nemzeteink és nemzetiségeink. A nyolcvanas évek második felét Cseh­szlovákia konszolidált, politikailag szilárd magas élet- és kulturális színvonalú, gaz­daságilag és társadalmilag fejlett államként kezdi. A kongresszus emelvényéről szeret­nék köszönetét mondani a kommunisták­nak, a többi politikai párt tagjainak, a pár- tonkívülieknek, az egész Nemzeti Front­nak, a munkásoknak, a szövetkezeti föld­műveseknek, az értelmiségieknek és ha­zánk minden állampolgárának, akik mun­kájukkal hozzájárultak ehhez. Világos és elvhű volt külpolitikánk is. Csehszlovákia Kommunista Pártja szünte­lenül szem előtt tartotta, hogy hazánk a szocialista közösség szilárd tagja legyen, hogy megerősödjön nemzetközi politikai helyzete és tekintélye a világban. A Szov­jetunióval és a Varsói Szerződés szerveze­tében tömörült többi testvéri szocialista országgal való internacionalista szövet­ségben tovább fokozódott országunk vé­delmi képessége és biztonsága. Aktívan részt veszünk a békéért és a társadalmi haladásért vívott nagy küzdelemben. A sikereket, amelyekre joggal vagyunk büszkék, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja elvhű politikájának, a dolgozókkal való kapcsolatának, szervező- és ideológiai munkájának, tisztségviselői sokezres sere­ge törekvésének köszönhetően értük el. A párt központi bizottsága és szervei gon­doskodtak a XIV. kongresszus stratégiai irányvonalának folytonosságáról és alkotó Elvtársak! Kulcsfontosságú kérdés - amelyet bel­politikai és nemzetközi szempontból egy­aránt elénk állít a fejlődés jelenlegi szaka­sza társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítása, a népgazda­ság teljesítőképességének és hatékonysá­gának lényeges fokozása. Ehhez hatéko­nyabban kell mozgósítanunk egész anyagi és szellemi potenciálunkat. Az ebből eredő feladatokat egész forradalmi jellegükben kell értelmeznünk, olyan fő harci terület­ként, ahol a szocializmus további sikereiről döntünk majd. Teljesítésük érinti mind a termelést, mind pedig a felépítményt, a párt és a szocialista állam, a gazdasági szervek, a szakszervezeti mozgalom, az egész Nemzeti Front, a nemzeti bizottsá­gok és szocialista hazánk valamennyi ál­lampolgárának munkáját. Törekvésünk fő értelmét elsősorban ab­ban látjuk, hogy tovább emeljük a nép életszínvonalát és szilárdítjuk szociális biz­tonságát. Arról van szó, hogy megteremt­jük a feltételeket az állampolgárok új, minő­ségileg magasabb szükségleteinek kielé­gítéséhez, a személyiség harmonikus fej­lődéséhez és a szocialista életmód elmé­lyítéséhez. Ugyanakkor szem előtt kell tar­tanunk, hogy a dolgozók anyagi- és kulturá­lis színvonalának emelkedése közvetlenül a társadalmi vagyon létrehozásában való aktív részvételük növekedésétől függ. A társadalom további fejlődése lehető­ségeinek és szükségleteinek elemzése alapján a 2000-ig terjedő gazdasági és szociális fejlődés kilátásaiban nagy felada­tokat tűzünk magunk elé. Az elkövetkező 15 évben a nemzeti jövedelemnek több mint a kétharmadával kell növekednie, a termelés anyag- és energiaigényessé­gének lényeges csökkenésével. A munka társadalmi termelékenységét csaknem két­harmaddal kell növelni. Csak így teremt­hetjük meg a szükséges forrásokat a la­kosság személyi fogyasztásának legalább 50 százalékos növeléséhez, a társadalmi fogyasztás további bővítéséhez másfél mil­továbbfejlesztéséról - A CSKP XIII. kong­resszusa után a pártban és a társadalom­ban bekövetkezett válság tanulságai című dokumentummal összhangban -, reálisan értékelték a helyzetet, s a pártot és a társa­dalmat a feladatok felelősségteljes teljesí­tésére vezették. Amikor a sikeres munkánk alapját képező forrásokról szólunk, ismét ki kell emelnünk azt a tényt, hogy a szocialis­ta közösségre, a Szovjetunióval és lenini kommunista pártjával való szilárd barát­ságra, szövetségre és önzetlen együttmű­ködésre támaszodhatunk és támaszko­dunk. A pozitív értékelés, amelyet a központi bizottság a XVII. kongresszus elé terjeszt, nem jelenti azt, hogy minden simán ment, hogy az önelégültség hibájába eshetünk, és figyelmen kívül hagyhatjuk a munkánk­ban megnyilvánuló fogyatékosságokat. Mindazok, amit elértünk, kétségkívül jó eredmények. De nyíltan tegyük fel a kér­dést: nem lehetnének még jobbak? Nem érhettünk volna el nagyobb haladást a nép­gazdaság intenzív fejlesztésében, a mun­ka hatékonyságában és minőségében? Nincs olyan terület, ahol ne lennének tarta­lékok, s erre joggal mutattak rá a kongresz- szus előtti tanácskozásokon is. Mennyi következetlenséggel találkozunk az irányí­tás, a kádermunka ós a határozatteljesítés számos területén. Ezek felett nem hunyha­tunk szemet. A kritikátlanság, az elvtelen­ség szubjektivizmushoz, stagnáláshoz és a távlatok elvesztéséhez vezet. Hogy mindez hová vezethet, a hatvanas évek­ben szerzett, drágán megfizetett tapaszta­lat bizonyította. Problémák voltak és lesznek. Fontos az, hogy ne kendőzzük, ne kerüljük ki, hanem időben oldjuk meg őket. A feladatok meg­követelik, hogy sehol se tűrjük el a szavak és tettek közötti ellentétet, a félmegoldást, a szűk reszortszemléletet, a bürokráciát és a formalizmust. Népünk joggal köti össze társadalmunk további dinamikus fejlődésének biztosítá­sát a kommunista párt tevékenységével, vezető szerepével, amely a szocialista épí­tés előrehaladtával törvényszerűen növek­szik. Ezt minden pártszervnek és szerve­zetnek, minden kommunistának tudatosí­tania kell, bárhol dolgozzon is. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy munkánkat az emberek aktivitásának fokozására, alkotó­erejének fejlesztésére és felhasználására kell építenünk. Magasabb színvonalra kell emelnük a párt politikai-szervező és ideológiai mun­káját, tökéletesítenünk az állami és gazda­sági szerveknek, politikai rendszerünk min­den láncszemének tevékenységét, s olyan munkamódszereket és stílust kell választa­nunk, amelyet a következő időszakra kitű­zendő céljaink elérésének biztosítékéivá válnak. lió lakás építésének és korszerűsítésének biztosításához, valamint a környezetvédel­mi problémák határozottabb megoldásá­hoz. Ez állampolgáraink anyagilag és szel­lemileg gazdagabb életének, élet- és mun­kafeltételei javításának biztosítását jelenti majd, továbbá újabb lépést a szocialista elveknek megfelelő életmód megteremté­sében. Ezzel létrejönnek az ország védel­mi képességének biztosításához szüksé­ges elengedhetetlen eszközök is. Nagyobb eróforráskópzésre van szük­ségünk a korszerűsítés és felújítás nagy­szabású feladatainak megoldásához, vala­mint a népgazdaság fontos szerkezeti át­alakításához is, amivel lényegesen fokozó­dik a termelés hatékonysága, erősödik ex­portképessége és a nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepe, mindenekelőtt a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának keretében. Arról van szó, hogy a társadalmi munka- megosztásban érvényesüljenek a haladó változások, amelyek nemcsak az emberi tevékenységet, hanem magát az embert is megváltoztatják. E változások összessége feltétele annak, hogy meggyorsuljon az osztályok és a társadalmi csoportok közti különbségek felszámolása, hogy tovább közeledjen egymáshoz a fizikai és a szelle­mi munka. E célok elérése megköveteli, hogy to­vábbi előrehaladásunkat a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítására, straté­giai irányvonalának még határozottabb és következetesebb megvalósítására építsük, főleg a népgazdaság intenzív fejlesztésé­nek útján. Ezt az igényt az élet a legna­gyobb időszerűséggel és sürgetően állítja elénk. Gazdaságunk sokoldalú intenzifikálása a tudományos-műszaki haladás lényeges meggyorsításától és eredményeinek kö­vetkezetes gyakorlati alkalmazásától függ. A tudományban és a technikában valóban forradalom zajlik le, amely messzemenő hatást gyakorol a termelés minden terüle­tére, a társadalmi viszonyokra, az egész irányítási rendszerre, minden ember élet- és munkakörülményeire. Ha forradalomról beszélünk, akkor a tudományhoz és a technikához, valamint gyakorlati alkalma­zásukhoz is felelősségteljesen, igényesen kell viszonyulnunk. Korparancs, hogy radi­kálisan fokozzuk képességeinket a tudo­mány és a technika fejlesztésében, meg­valósítsuk eredményeit, gyorsan és a lehe­tő legnagyobb mértékben érvényesítsük a technológiai innovációkat, amelyek jelen­tős társadalmi hatást eredményeznek, a termelés magas műszaki színvonalához és minőségéhez vezetnek. Ez a legfonto­sabb út a munka termelékenységének olyan növelése felé, amely országunk számá­ra lehetővé teszi, hogy előkelő helyet fog­laljunk el a világ fejlett államai között, és hatékonyan hozzájáruljunk a szocializmus pozícióinak megszilárdításához a kapitaliz­mussal folytatott békés versenyben. Ebből adódik a KGST-országok 2000-ig szóló tudományos-műszaki haladása komplex programjának megvalósításában való részvételünk rendkívüli fontossága. Ez a program minőségileg új lépést jelent a szocialista gazdasági integrációban. Je­lentős abból a szempontból is, hogy meg­szilárduljon a KGST-országok műszaki­gazdasági sebezhetetlensége a kapitalista világgal szemben. Stratégiai céljai, ame­lyek a népgazdaság elektronizálására, a termelés komplex automatizálására, az atomenergetika fejlesztésére, az új anyagok gyártására, az új technológiák érvényesíté­sére, valamint a biotechnológiák fejleszté­sére irányulnak, teljes mértékben megfelel­nek a csehszlovák szükségleteknek. A program teljesítését gazdasági és tudo- mányos-műszaki politikánk kulcsfontossá­gú feladatának tartjuk, s szüntelenül min­den ágazat, termelési-gazdasági egység, vállalat és egész tudományos kutatóbázi­sunk törekvését erre fogjuk irányítani. E törekvésben elsőrendű jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióval való gazda­sági és tudományos-műszaki együttműkö­dés 2000-ig szóló hosszú távú programja teljesítésének. Megvalósítása - hasonló­an, mint a többi KGST országgal megálla­podott további programok megvalósítása - az egész irányító ós gazdasági szféra kezdeményezését, aktív és felelősségtel­jes hozzáállását követeli meg. A népgazdaság intenzifikálása hosszú távú stratégiájának, amely a tudományos- múszaki haladásra támaszkodik, alá kell rendelni az irányítást és a tervezést, vala­mint az egész beruházási politikát. Az intenzifikációért, a tudományos-műszaki fejlesztésért, a szerkezeti változások vég­rehajtásáért, az irányítás és a tervezés lényeges javításáért folytatott küzdelem­nek a párt-, az állami és gazdasági szervek tevékenységének fó tartalmát kell képez­nie. Ez mindenütt megköveteli, hogy növel­jük a szervezettséget és a fegyelmet, lé­nyegesen javítsuk a munkastílust és meg­teremtsük a megfelelő alkotó és jó légkört. Határozottabban kell leküzdenünk a szte­reotípiákat, a műszaki konzervativizmust és szokásokat, amelyek a gazdaság exten­zív fejlesztésének felelnek meg, s a kor követelményeinek megfelelően meg kell változtatnunk az emberek tevékenységé­nek lélektanát és módszereit. Elvtársak, már a 8. ötéves tervidőszak­ban döntő lépést kell tennünk a gazdasági és szociális fejlesztés hosszú távú straté­giai irányvonalának megvalósításában. Már az idén magas mércét kell állítanunk minden irányító dolgozó és minden dolgozó kollektíva elé. A konkrét feladatokat tartal­mazza A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és kilátások 2000-ig című dokumen­tum. E feladatokról részletesebben Ľubomír Štrougal elvtárs fog beszélni. Alapvető követelmény a nemzeti jöve­delem 18-19 százalékos növekedésének az elérése. Növekményének 92-95 száza­lékát a társadalmi munka termelékenysé­gének növelésével kell elérni. El kell mondani, ezek a számok nem születtek könnyen, meg kellett értük küz­deni, s a központi bizottság a nemzeti jövedelem átlagos évi 3,5 százalékos nö­vekedését minimálisnak tartja. Nem sza­bad engedni az olyan reszort- és vállalati törekvéseknek, amelyek a tervfeladatokat csökkenteni szeretnék, a kitaposott utakon szeretnének menni, s félnek a felelősség- vállalástól. Gazdaságunknak minderre elég lehető­sége van. Más iparilag fejlett államokkal összehasonlítva, nálunk például mindmáig alacsony az állóalapok kihasználása, nagy a termelés energia-, nyersanyag- és anyagigényessége, amit már ebben az ötéves tervidőszakban jelentős mértékben csökkenteni kell. Számottevő tartalékok vannak a munkaidő kihasználásában, a munka és a termelés szervezésében, valamint az irányítás egész rendszerében. A tudományos-múszaki haladás meg­(Folytatás a 4. oldalon) II. A gazdasági-szociális fejlődés meggyorsításának stratégiája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents