Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-04 / 53. szám, kedd

ÚJ szú 3 % ' 1986. III. 4. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fö irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás az 1. oldalról) nem ítélték meg egyformán. Osztályellen­ségeink és ellenfeleink megpróbálják elfer­díteni a kitűzött tervek értelmét és céljait. Be kell azonban ismerniük, hogy terveink nagyszabásúak és bátrak. Barátaink min­denekelőtt a testvéri szocialista országok­ban úgy tekintenek erre a dokumentumra, mint az új társadalmi rendszer előnyei és azon képességek meggyőző bizonyítéká­ra, hogy meg tudja oldani napjaink alapve­tő társadalmi gazdasági problémáit, összekapcsolják mindezzel közösségünk megszilárdítását, a szocializmus, a világ valamennyi haladó erői és a béke pozíciói­nak megerősítését. I. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődése all. ötéves tervidőszakban - eredmények és következtetések Elvtársak! A kommunista párt, amely rendíthetetle­nül teljesíti Lenin hagyatékát, a széles perspektív szemléletet mindig összekap­csolta és összekapcsolja a gazdaság hely­zetének és fejlesztési lehetőségeinek reá­lis értékelésével, a megtett út objektív elemzésével. A fő irányok tervezete összegezi az elmúlt ötéves tervidőszak eredményeit. Ezek feljogosítanak bennünket annak megállapítására, hogy a szovjet állampol­gárok munkája jelentősen hozzájárult or­szágunk gazdasági erejének megszilárdu­lásához. Ennek alapján nőtt a nép életszín­vonala és megfelelő szinten tartottuk ha­zánk védelmi erejét. Ugyanakkor a XXVI. kongresszus által kitűzött feladatokat, mint ismeretes, nem könnyű, sőt, a kezdetben azt mondhatjuk nagyon bonyolult helyzetben valósítottuk meg. Azok a kedvezőtlen jelenségek, ame­lyek a hetvenes években nyilvánultak meg a gazdasági fejlődésben, nemcsak hogy nem enyhültek, hanem a nyolcvanas évek elején elmélyültek. Ez megnyilvánult a 11. ötéves terv teljesítésében is. Az első két évben a növekedés üteme tovább csök­kent. Rosszabbak lettek a gazdálkodás minőségi mutatói. 1982-ben az ipari terme­lés növekedésének az üteme egyharma- dával alacsonyabb volt, mint a 10. ötéves tervidőszak átlagában. A nehézségek fo­kozódása szükségszerűen hatással volt a legfontosabb problémák megoldására szociális téren is. Az ötéves tervidőszak második évében például gyakorlatilag megállt a lakosság reáljövedelmének a nö­vekedése. Ebben több tényező nyilvánult meg. A fogyatékosságok fő oka abban rejlik, hogy a gyakorlati tevékenységben nem vették idejében figyelembe a megváltozott gazdasági helyzetet, amely azzal volt kap­csolatban, hogy lényegében kimerítettük az extenzív növekedés lehetőségeit, nem használtuk ki elég határozottan a tudomá­nyos-műszaki haladás eredményeit, nem építettük át a népgazdaságot és nem mó­dosítottuk az irányítást elég határozottan a kor követelményeinek megfelelően. Ezenkívül a központban, valamint helyi viszonylatban is sok vezető az elavult mód­szer szerint járt el, nem készült fel az új feltételek között végzett munkára. Megen­gedhetetlenül lazult a fegyelem és a rend. Csökkent az igényesség és a felelősségtu­dat. Tömegesen elterjedt a tervek módosí­tásának hibás gyakorlata. Ezekben az években eltértünk a szocialista gazdaság megcáfolhatatlan alapelvétól, amely sze­rint a terv teljesítése törvény és a gazdasá­gi élet normája. Ezeket a jelenségeket nem bírálták felül elvszerűen politikai szempont­ból és nem vonták le a megfelelő gyakorlati következtetéseket. A párt bírálóan elemezte a kialakult helyzetet, és intézkedéseket foganatosított a népgazdaság irányításának megerősíté­sére, mindenekelőtt azonban a szervezett­ség és a munkafegyelem fokozására. Az egész nép támogatta ezeket az intézkedé­seket, amelyek ösztönzőleg hatottak to­vábbi haladásunkra. Ennek köszönhetően 1983-tól bizonyos pozitív változások tör­téntek, ami kisebb mértékben javította a 11. ötéves terv teljesítését. A nemzeti jövedelem az ötéves tervidő­szakban 17 százalékkal, az ipari termelés 20 százalékkal nőtt. Az ipari ágazatok közül gyors ütemben fejlődött a gázipar. A gázkitermelés volumenét illetően orszá­gunk világviszonylatban az első helyre ke­rült. Az atomerőművekben a villamosáram termelése több mint kétszeresére növeke­dett. Megkülönböztetett ütemben nőtt egyes gépipari termékek termelése. Bizo­nyos változások mentek végbe az építő­iparban. Megkezdődött a helyzet javítása a vasúti közlekedésben. Széles körű intéz­kedéseket foganatosítottunk az élelmi­szerprogram megvalósítására, ami lehető­vé tette a mezőgazdasági termelés volu­menének növelését. Az ötéves tervidőszak másik felében javultak a társadalmi terme­lés hatékonyságának mutatói. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nehézsé­gek ellenére a párt maximális erőfeszítése­ket tett az éleszínvonal emelésére úgy, ahogyan azt a XXVI. kongresszus megha­tározta. Emelkedett a munkások és az alkalmazottak havi átlagbére, a kolhozta­gok munkadíja és nőtt a társadalmi fo­gyasztás. A XXVI. kongresszus által jóváhagyott fő irányok szerint Valós teljesítés A munkások és alkalmazottak átlagos havi bére 1985-ben (százalékban 1980-hoz viszonyítva) 113-116 113 A kolhoztagok átlagos havi munkadíja 1985-ben (százalékban 1980-hoz viszonyítva) 120-122 129 A társadalmi fogyasztási alap 1985-ben (százalékban 1980-hoz viszonyítva 120 125 Lakások átadása 1981-1985-ben (a lakóterület millió négyzetméterében) 530-540 552 Gyermekintézmények átadása 1981-1985-ben (millió férőhelyben) 2,5 2,9 Általános iskolák átadása 1981-1985-ben (millió férőhelyben) 4,3 5,2 A kórházi ágyak száma 1985-ben (százalékban, 1980-hoz viszonyítva) 108-110 108,7 A fő- és szakközépiskolákat végzettek száma 1981-1985-ben (millió személyben) 10 10,5 tettünk. Ugyanakkor objektiven kell érté­kelni az eredményeket. Pártos elvszerú- séggel kell feltárni a komoly fogyatékossá­gokat, amelyek fékezik haladásunkat, hogy levonhassuk a következtetéseket a jövőt illetően. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem sikerült hiánytalanul teljesítenünk az öt­éves terv feladatait. Sok ágazat nem érte el a kitűzött célokat. Az ötéves terv időszaká­ban adósak maradtak 35 millió tonna hen­gerelt áruval, 145 millió tonna szénnel, több mint 50 millió tonna kőolajjal, 16 milliárd rubel értékű fogyasztási cikkekkel. A gépek és berendezések választéka, mű­szaki színvonala és minősége nem felelt meg minden esetben a népgazdaság szük­ségleteinek. Állandó lemaradás tapasztal­ható a vegyiparban, a fa-, és a fafeldolgozó iparban. A fő építőipari minisztériumok év­ről évre nem teljesítik tervüket. Nem térül­nek meg a szükséges mértékben azok a nagy összegek amelyeket a mezőgazda­ságba fektettünk. Sorozatosan nem teljesí­tettük a feladatokat a hatékonság növelé­sében és csak lassan érvényesült a tudo- mányos-műszaki haladás. Mindennek meg kellett nyilvánulnia a gaz­dasági fejlődés általános eredményei­ben, arányosságaiban és több milliárd ru­bel nemzeti jövedelem veszteségét okozta. Ennek következtében nem teljesítettünk több feladatot az életszínvonal emelésé­ben, így például a reáljövedelmek és a kis­kereskedelmi forgalom terén. Bonyolulttá vált a pénzügyi helyzet és a pénzforgalom. A hosszabb idő alatt felgyülemlett fogya­tékosságok terhe, elvtársak, olyan nagy volt, hogy azt nem lehetett rövid idő alatt felszámolni. A foganatosított egyes intéz­kedések nem változtathatták meg a gazda­ság negatív irányzatait, nem vezethették gazdaságunkat a folyamatos dinamikus fejlődés útjára. Alapvető változásokra, mélyreható átalakításra volt szükség, ezért a párt szorgalmasan kereste azon felada­tok megoldásának a módját, amelyek or­szágunk előtt állnak. Az SZKP Központi Bizottságának 1985. évi áprilisi plenáris ülése erre az átalakításra irányította a kommunisták és a szovjet nép figyelmet. Ez az ülés fordulatot jelent társadalmunk életében. Ez az átalakítás megfelel az időszerű szükségleteknek és a párt azon irányvonalának, amely a gazdasági és tár­sadalmi fejlődés meggyorsítására irányul. Népgazdaságunknak megvan ehhez minden feltétele - hatalmas termelési, tu­dományos-műszaki és intellektuális ereje, szakképzett káderei és természeti forrásai. Most az a legfontosabb, hogy a szocialista tervezési rendszer előnyeinek és növekvő lehetőségeinek kihasználása alapján kö­vetkezetesen megvalósítsuk az SZKP gaz­dasági stratégiáját. II. Az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítása - stratégiai feladat a 2000-ig terjedő időszakra Abszolút növekmény A teljes volumen Teljes volumen 1981-1985-ben növekedése 1981-1985­7 1981-1985-ben 1976-1980-hoz ben, 1976-1980­(milliárd rubelben) viszonyítva (milliárd rubelben) hoz viszonyítva (százalékban) Fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem 2398 353 117 Ipari termelés 3778 628 120 Mezőgazdasági termelés­(1983 évi árakban) 1010 53 106 Minden közlekedési módon szállított áru volumené (billió tonnakilométerben) 37,1 5,7 118 Állóalapok üzembe helyezése 815 147 122 Beruházások 842 125 117 Kiskereskedelmi forgalom 1466 226 118 Tökéletesedett a nyugdíjbiztosítás rend­szere és az egészségügy, lényegesen nőtt a gyermekes családoknak nyújtott állami segítség. Jelentős összegeket fordítottunk az oktatásra, az iskolareform megvalósítá­sára. Úgy, mint az előző ötéves tervidősza­kokban, most is folytatódott a nagymértékű lakásépítés. Több mint 10 millió lakást adtak át használatra. A párt irányelveivel összhangban folytatódott a vidék szociális átépítésének a folyamata, a vidéki és a vá­rosi lakosság életszínvonalának kiegyen­lítése. Az ötéves tervidőszakban tehát sokat Elvtársak! A fő irányok tervezetében a felsorolt feladatok és számadatok konkretizálják a párt programirányvonalát az ország gaz­dasági és társadalmi fejlődésének meg­gyorsítására a 2000-ig terjedő időszakban, a szovjet társadalom új minőségi szintjé­nek elérésére, termelőerőinek mélyreható átalakítására és a termelési viszonyok tö­kéletesítésére. A 15 éves időszak meghatározását az ország előtt álló feladatok nagysága és bonyolultsága indokolja. Ezek megoldása túllépi egy vagy két ötéves tervidőszak keretét. Ugyanakkor optimális időszakról van szó, amelynek során teljes mértékben ki tudjuk használni a tudományos-technikai forradalom mai időszakának legfontosabb ismereteit, figyelembe véve a további fejlő­dés prognózisait is. A fő irányok tervezete a nagy problémák tudományosan megindokolt és kidolgozott megoldásaiból, valamint a komplex cél­programokból indul ki, amelyek lényegé­ben felölelik a 2000-ig terjedő időszakot: az élelmiszer- és energetikai programból, a gépipar és a népgazdaság kemizálása f ejlesztésének programjából, a közszük­ségleti cikkek termelésének és a szolgálta­tások fejlesztésének programjából. A 15 éves távlat reálisan felmérhető és egy gondosan felülvizsgált alapból indul ki. Azokat a célokat, amelyeket a gazda­ságnak a huszadik század végéig kell elérnie, az SZKP új szerkesztésű program­jának koncepciójával összhangban hatá­rozták meg. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés megkétszereződik. Lénye­gesen bővítjük és alapjában átépítjük az ország termelési apparátusát. Tizenöt év alatt így olyan gazdasági potenciált hozunk létre, amely hozzávetőlegesen azonos lesz a szovjet hatalom előző évei alatt kiépített erővel, és nagy előrelépést jelent majd a kommunizmus anyagi-műszaki alapjá­nak építésében. A szocializmusban a társadalmi terme­lés legmagasabb célja a nép életszínvona­lának állandó emelése. A kommunista párt a mostani szakaszban azt a feladatot tűzi ki, hogy az életszínvonalat új, minőségi szintre kell emelni. Elsődleges jelentősége van a szociális problémák megoldásának a munka terüle­tén, amely az emberi tevékenység fő terü­letét képezi. Mindenekelőtt lényegesen korlátozni kell a megerőltető, egyhangú munkákat. A kézi munka részaránya több mint felével csökken. Ez lehetővé teszi, hogy több mint 20 millió, eddig másodren­dű, szakképzetlen munkát végző ember szabaduljon fel, s hogy munkájuk új, szá­mukra megelégedést hozó tartalmat kapjon. Tizenöt év alatt radikálisan meg kell oldani az időszerű és a társadalom vala­mennyi rétege számára különösen fontos problémáinkat az életszínvonal anyagi vo­natkozásaiban és a szellemi fejlődés terü­letén. Mindenekelőtt teljes mértékben ki kell elégíteni a kiváló minőségű, bő válasz­tékú árualap és a szolgáltatások iránti vásárlóképes keresletet, s az élelmezés­ben el kell érni a tudományosan megindo­kolt racionális normákat. Kétezerig teljesí­teni kell a nagy társadalmi jelentőségű feladatot - gyakorlatilag minden szovjet családnak önálló lakással vagy családi házzal kell rendelkeznie. Ennek a feladat­nak a megvalósítása az erők és az eszkö­zök maximális mozgósítását követeli meg, valamint azt, hogy központi és helyi vi­szonylatban is állandó figyelmet fordítsa­nak erre a létfontosságú kérdésre. Alapvetően javítani kell az oktatási rend­szert és a káderek képzését, az egészség- ügyi ellátást, jelentősen bővíteni kell a kul­túra, az üdültetés, a sport és az egész szociális szféra anyagi bázisát. A társadalmi termelés és az életszínvo­nal ilyen szintje azonban csakis akkor ér­hető el, ha meghatározott időn belül lénye­gesen javítjuk a hatékonyságot és meg­gyorsítjuk a haladásunkat. A párt gazdaságpolitikájában mindig az egyik központi kérdés volt a növekedési ütem kérdése. A mai időszakban, tekintet­tel az ország gazdasági-társadalmi fejlesz­tése meggyorsításának koncepciójára, ez a kérdés elvi jelentőséget és új tartalmat kap. Elsősorban számolunk a nemzeti jöve­delem növekvő dinamikájával. Az évi növe­kedés átlagos üteme az előző ötéves terv­időszak 3,5 százalékáról a 14. ötéves terv­időszakban 5 százalékra növekszik. Ezzel leküzdjük az utóbbi három ötéves tervidő­szak lassuló ütemének negatív irányzatát. Még nagyobb ütemben növekszik a nem­zeti jövedelem abszolút növekménye. A kővetkező ötéves időszakban a növeke­dés 1 százaléka átlagosan több mint 5 mil­liárd rubelt jelent majd az elózó időszak 2,8 milliárd rubeléhez viszonyítva. A létreho­zott nemzeti jövedelem értéke ebben az időszakban hozzávetőlegesen 12 billió ru­bel lesz, ami több, mint a szovjet hatalom előző évei alatt összesen. Ez a gyorsulás és a nemzeti jövedelem abszolút növeke­désének fokozása szükséges ahhoz, hogy egyúttal megvalósíthassuk a nagyszabású gazdasági és szociális feladatokat. Szük­séges ahhoz is, hogy megfelelő szinten tartsuk az ország védelmi ereiét. Másodszor, a gyorsítás folyamatában ki kell alakítani a termelés harmonikusabb szerkezetét, amely jobban megfelelne a növekvő és változó társadalmi szükség­leteknek. Ez azt jelenti, hogy a növekedés minden százaléka, minden rubel mögött ott kell állnia a minőségileg jobb, hatéko­nyabb, tökéletesebb termelésnek, amelyre a népgazdaságnak és a lakosságnak is szüksége van. Ez a gazdasági növekedés mai stratégiájának szükségszerű követel­ménye. Harmadszor, s talán ez a legfontosabb, az ütem meggyorsítását egészen új mó­don, sokoldalú és következetes intenzifiká- lással kell elérni: Amikor a párt meghatá­rozza ezt a feladatot, egyúttal rámutat elérésének legfontosabb eszközére, - a tu­dományos-műszaki haladás meggyorsítá­sára, a tudomány és a technika csúcsszín­vonalának elérésére. Ez fejlődésünk moz­gatóereje, amelynek hatása minden ötéves tervidőszakban egyre nagyobb lesz. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents