Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám, kedd
ÚJ szú 3 % ' 1986. III. 4. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fö irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra (Folytatás az 1. oldalról) nem ítélték meg egyformán. Osztályellenségeink és ellenfeleink megpróbálják elferdíteni a kitűzött tervek értelmét és céljait. Be kell azonban ismerniük, hogy terveink nagyszabásúak és bátrak. Barátaink mindenekelőtt a testvéri szocialista országokban úgy tekintenek erre a dokumentumra, mint az új társadalmi rendszer előnyei és azon képességek meggyőző bizonyítékára, hogy meg tudja oldani napjaink alapvető társadalmi gazdasági problémáit, összekapcsolják mindezzel közösségünk megszilárdítását, a szocializmus, a világ valamennyi haladó erői és a béke pozícióinak megerősítését. I. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődése all. ötéves tervidőszakban - eredmények és következtetések Elvtársak! A kommunista párt, amely rendíthetetlenül teljesíti Lenin hagyatékát, a széles perspektív szemléletet mindig összekapcsolta és összekapcsolja a gazdaság helyzetének és fejlesztési lehetőségeinek reális értékelésével, a megtett út objektív elemzésével. A fő irányok tervezete összegezi az elmúlt ötéves tervidőszak eredményeit. Ezek feljogosítanak bennünket annak megállapítására, hogy a szovjet állampolgárok munkája jelentősen hozzájárult országunk gazdasági erejének megszilárdulásához. Ennek alapján nőtt a nép életszínvonala és megfelelő szinten tartottuk hazánk védelmi erejét. Ugyanakkor a XXVI. kongresszus által kitűzött feladatokat, mint ismeretes, nem könnyű, sőt, a kezdetben azt mondhatjuk nagyon bonyolult helyzetben valósítottuk meg. Azok a kedvezőtlen jelenségek, amelyek a hetvenes években nyilvánultak meg a gazdasági fejlődésben, nemcsak hogy nem enyhültek, hanem a nyolcvanas évek elején elmélyültek. Ez megnyilvánult a 11. ötéves terv teljesítésében is. Az első két évben a növekedés üteme tovább csökkent. Rosszabbak lettek a gazdálkodás minőségi mutatói. 1982-ben az ipari termelés növekedésének az üteme egyharma- dával alacsonyabb volt, mint a 10. ötéves tervidőszak átlagában. A nehézségek fokozódása szükségszerűen hatással volt a legfontosabb problémák megoldására szociális téren is. Az ötéves tervidőszak második évében például gyakorlatilag megállt a lakosság reáljövedelmének a növekedése. Ebben több tényező nyilvánult meg. A fogyatékosságok fő oka abban rejlik, hogy a gyakorlati tevékenységben nem vették idejében figyelembe a megváltozott gazdasági helyzetet, amely azzal volt kapcsolatban, hogy lényegében kimerítettük az extenzív növekedés lehetőségeit, nem használtuk ki elég határozottan a tudományos-műszaki haladás eredményeit, nem építettük át a népgazdaságot és nem módosítottuk az irányítást elég határozottan a kor követelményeinek megfelelően. Ezenkívül a központban, valamint helyi viszonylatban is sok vezető az elavult módszer szerint járt el, nem készült fel az új feltételek között végzett munkára. Megengedhetetlenül lazult a fegyelem és a rend. Csökkent az igényesség és a felelősségtudat. Tömegesen elterjedt a tervek módosításának hibás gyakorlata. Ezekben az években eltértünk a szocialista gazdaság megcáfolhatatlan alapelvétól, amely szerint a terv teljesítése törvény és a gazdasági élet normája. Ezeket a jelenségeket nem bírálták felül elvszerűen politikai szempontból és nem vonták le a megfelelő gyakorlati következtetéseket. A párt bírálóan elemezte a kialakult helyzetet, és intézkedéseket foganatosított a népgazdaság irányításának megerősítésére, mindenekelőtt azonban a szervezettség és a munkafegyelem fokozására. Az egész nép támogatta ezeket az intézkedéseket, amelyek ösztönzőleg hatottak további haladásunkra. Ennek köszönhetően 1983-tól bizonyos pozitív változások történtek, ami kisebb mértékben javította a 11. ötéves terv teljesítését. A nemzeti jövedelem az ötéves tervidőszakban 17 százalékkal, az ipari termelés 20 százalékkal nőtt. Az ipari ágazatok közül gyors ütemben fejlődött a gázipar. A gázkitermelés volumenét illetően országunk világviszonylatban az első helyre került. Az atomerőművekben a villamosáram termelése több mint kétszeresére növekedett. Megkülönböztetett ütemben nőtt egyes gépipari termékek termelése. Bizonyos változások mentek végbe az építőiparban. Megkezdődött a helyzet javítása a vasúti közlekedésben. Széles körű intézkedéseket foganatosítottunk az élelmiszerprogram megvalósítására, ami lehetővé tette a mezőgazdasági termelés volumenének növelését. Az ötéves tervidőszak másik felében javultak a társadalmi termelés hatékonyságának mutatói. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nehézségek ellenére a párt maximális erőfeszítéseket tett az éleszínvonal emelésére úgy, ahogyan azt a XXVI. kongresszus meghatározta. Emelkedett a munkások és az alkalmazottak havi átlagbére, a kolhoztagok munkadíja és nőtt a társadalmi fogyasztás. A XXVI. kongresszus által jóváhagyott fő irányok szerint Valós teljesítés A munkások és alkalmazottak átlagos havi bére 1985-ben (százalékban 1980-hoz viszonyítva) 113-116 113 A kolhoztagok átlagos havi munkadíja 1985-ben (százalékban 1980-hoz viszonyítva) 120-122 129 A társadalmi fogyasztási alap 1985-ben (százalékban 1980-hoz viszonyítva 120 125 Lakások átadása 1981-1985-ben (a lakóterület millió négyzetméterében) 530-540 552 Gyermekintézmények átadása 1981-1985-ben (millió férőhelyben) 2,5 2,9 Általános iskolák átadása 1981-1985-ben (millió férőhelyben) 4,3 5,2 A kórházi ágyak száma 1985-ben (százalékban, 1980-hoz viszonyítva) 108-110 108,7 A fő- és szakközépiskolákat végzettek száma 1981-1985-ben (millió személyben) 10 10,5 tettünk. Ugyanakkor objektiven kell értékelni az eredményeket. Pártos elvszerú- séggel kell feltárni a komoly fogyatékosságokat, amelyek fékezik haladásunkat, hogy levonhassuk a következtetéseket a jövőt illetően. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem sikerült hiánytalanul teljesítenünk az ötéves terv feladatait. Sok ágazat nem érte el a kitűzött célokat. Az ötéves terv időszakában adósak maradtak 35 millió tonna hengerelt áruval, 145 millió tonna szénnel, több mint 50 millió tonna kőolajjal, 16 milliárd rubel értékű fogyasztási cikkekkel. A gépek és berendezések választéka, műszaki színvonala és minősége nem felelt meg minden esetben a népgazdaság szükségleteinek. Állandó lemaradás tapasztalható a vegyiparban, a fa-, és a fafeldolgozó iparban. A fő építőipari minisztériumok évről évre nem teljesítik tervüket. Nem térülnek meg a szükséges mértékben azok a nagy összegek amelyeket a mezőgazdaságba fektettünk. Sorozatosan nem teljesítettük a feladatokat a hatékonság növelésében és csak lassan érvényesült a tudo- mányos-műszaki haladás. Mindennek meg kellett nyilvánulnia a gazdasági fejlődés általános eredményeiben, arányosságaiban és több milliárd rubel nemzeti jövedelem veszteségét okozta. Ennek következtében nem teljesítettünk több feladatot az életszínvonal emelésében, így például a reáljövedelmek és a kiskereskedelmi forgalom terén. Bonyolulttá vált a pénzügyi helyzet és a pénzforgalom. A hosszabb idő alatt felgyülemlett fogyatékosságok terhe, elvtársak, olyan nagy volt, hogy azt nem lehetett rövid idő alatt felszámolni. A foganatosított egyes intézkedések nem változtathatták meg a gazdaság negatív irányzatait, nem vezethették gazdaságunkat a folyamatos dinamikus fejlődés útjára. Alapvető változásokra, mélyreható átalakításra volt szükség, ezért a párt szorgalmasan kereste azon feladatok megoldásának a módját, amelyek országunk előtt állnak. Az SZKP Központi Bizottságának 1985. évi áprilisi plenáris ülése erre az átalakításra irányította a kommunisták és a szovjet nép figyelmet. Ez az ülés fordulatot jelent társadalmunk életében. Ez az átalakítás megfelel az időszerű szükségleteknek és a párt azon irányvonalának, amely a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítására irányul. Népgazdaságunknak megvan ehhez minden feltétele - hatalmas termelési, tudományos-műszaki és intellektuális ereje, szakképzett káderei és természeti forrásai. Most az a legfontosabb, hogy a szocialista tervezési rendszer előnyeinek és növekvő lehetőségeinek kihasználása alapján következetesen megvalósítsuk az SZKP gazdasági stratégiáját. II. Az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítása - stratégiai feladat a 2000-ig terjedő időszakra Abszolút növekmény A teljes volumen Teljes volumen 1981-1985-ben növekedése 1981-19857 1981-1985-ben 1976-1980-hoz ben, 1976-1980(milliárd rubelben) viszonyítva (milliárd rubelben) hoz viszonyítva (százalékban) Fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem 2398 353 117 Ipari termelés 3778 628 120 Mezőgazdasági termelés(1983 évi árakban) 1010 53 106 Minden közlekedési módon szállított áru volumené (billió tonnakilométerben) 37,1 5,7 118 Állóalapok üzembe helyezése 815 147 122 Beruházások 842 125 117 Kiskereskedelmi forgalom 1466 226 118 Tökéletesedett a nyugdíjbiztosítás rendszere és az egészségügy, lényegesen nőtt a gyermekes családoknak nyújtott állami segítség. Jelentős összegeket fordítottunk az oktatásra, az iskolareform megvalósítására. Úgy, mint az előző ötéves tervidőszakokban, most is folytatódott a nagymértékű lakásépítés. Több mint 10 millió lakást adtak át használatra. A párt irányelveivel összhangban folytatódott a vidék szociális átépítésének a folyamata, a vidéki és a városi lakosság életszínvonalának kiegyenlítése. Az ötéves tervidőszakban tehát sokat Elvtársak! A fő irányok tervezetében a felsorolt feladatok és számadatok konkretizálják a párt programirányvonalát az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének meggyorsítására a 2000-ig terjedő időszakban, a szovjet társadalom új minőségi szintjének elérésére, termelőerőinek mélyreható átalakítására és a termelési viszonyok tökéletesítésére. A 15 éves időszak meghatározását az ország előtt álló feladatok nagysága és bonyolultsága indokolja. Ezek megoldása túllépi egy vagy két ötéves tervidőszak keretét. Ugyanakkor optimális időszakról van szó, amelynek során teljes mértékben ki tudjuk használni a tudományos-technikai forradalom mai időszakának legfontosabb ismereteit, figyelembe véve a további fejlődés prognózisait is. A fő irányok tervezete a nagy problémák tudományosan megindokolt és kidolgozott megoldásaiból, valamint a komplex célprogramokból indul ki, amelyek lényegében felölelik a 2000-ig terjedő időszakot: az élelmiszer- és energetikai programból, a gépipar és a népgazdaság kemizálása f ejlesztésének programjából, a közszükségleti cikkek termelésének és a szolgáltatások fejlesztésének programjából. A 15 éves távlat reálisan felmérhető és egy gondosan felülvizsgált alapból indul ki. Azokat a célokat, amelyeket a gazdaságnak a huszadik század végéig kell elérnie, az SZKP új szerkesztésű programjának koncepciójával összhangban határozták meg. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés megkétszereződik. Lényegesen bővítjük és alapjában átépítjük az ország termelési apparátusát. Tizenöt év alatt így olyan gazdasági potenciált hozunk létre, amely hozzávetőlegesen azonos lesz a szovjet hatalom előző évei alatt kiépített erővel, és nagy előrelépést jelent majd a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának építésében. A szocializmusban a társadalmi termelés legmagasabb célja a nép életszínvonalának állandó emelése. A kommunista párt a mostani szakaszban azt a feladatot tűzi ki, hogy az életszínvonalat új, minőségi szintre kell emelni. Elsődleges jelentősége van a szociális problémák megoldásának a munka területén, amely az emberi tevékenység fő területét képezi. Mindenekelőtt lényegesen korlátozni kell a megerőltető, egyhangú munkákat. A kézi munka részaránya több mint felével csökken. Ez lehetővé teszi, hogy több mint 20 millió, eddig másodrendű, szakképzetlen munkát végző ember szabaduljon fel, s hogy munkájuk új, számukra megelégedést hozó tartalmat kapjon. Tizenöt év alatt radikálisan meg kell oldani az időszerű és a társadalom valamennyi rétege számára különösen fontos problémáinkat az életszínvonal anyagi vonatkozásaiban és a szellemi fejlődés területén. Mindenekelőtt teljes mértékben ki kell elégíteni a kiváló minőségű, bő választékú árualap és a szolgáltatások iránti vásárlóképes keresletet, s az élelmezésben el kell érni a tudományosan megindokolt racionális normákat. Kétezerig teljesíteni kell a nagy társadalmi jelentőségű feladatot - gyakorlatilag minden szovjet családnak önálló lakással vagy családi házzal kell rendelkeznie. Ennek a feladatnak a megvalósítása az erők és az eszközök maximális mozgósítását követeli meg, valamint azt, hogy központi és helyi viszonylatban is állandó figyelmet fordítsanak erre a létfontosságú kérdésre. Alapvetően javítani kell az oktatási rendszert és a káderek képzését, az egészség- ügyi ellátást, jelentősen bővíteni kell a kultúra, az üdültetés, a sport és az egész szociális szféra anyagi bázisát. A társadalmi termelés és az életszínvonal ilyen szintje azonban csakis akkor érhető el, ha meghatározott időn belül lényegesen javítjuk a hatékonyságot és meggyorsítjuk a haladásunkat. A párt gazdaságpolitikájában mindig az egyik központi kérdés volt a növekedési ütem kérdése. A mai időszakban, tekintettel az ország gazdasági-társadalmi fejlesztése meggyorsításának koncepciójára, ez a kérdés elvi jelentőséget és új tartalmat kap. Elsősorban számolunk a nemzeti jövedelem növekvő dinamikájával. Az évi növekedés átlagos üteme az előző ötéves tervidőszak 3,5 százalékáról a 14. ötéves tervidőszakban 5 százalékra növekszik. Ezzel leküzdjük az utóbbi három ötéves tervidőszak lassuló ütemének negatív irányzatát. Még nagyobb ütemben növekszik a nemzeti jövedelem abszolút növekménye. A kővetkező ötéves időszakban a növekedés 1 százaléka átlagosan több mint 5 milliárd rubelt jelent majd az elózó időszak 2,8 milliárd rubeléhez viszonyítva. A létrehozott nemzeti jövedelem értéke ebben az időszakban hozzávetőlegesen 12 billió rubel lesz, ami több, mint a szovjet hatalom előző évei alatt összesen. Ez a gyorsulás és a nemzeti jövedelem abszolút növekedésének fokozása szükséges ahhoz, hogy egyúttal megvalósíthassuk a nagyszabású gazdasági és szociális feladatokat. Szükséges ahhoz is, hogy megfelelő szinten tartsuk az ország védelmi ereiét. Másodszor, a gyorsítás folyamatában ki kell alakítani a termelés harmonikusabb szerkezetét, amely jobban megfelelne a növekvő és változó társadalmi szükségleteknek. Ez azt jelenti, hogy a növekedés minden százaléka, minden rubel mögött ott kell állnia a minőségileg jobb, hatékonyabb, tökéletesebb termelésnek, amelyre a népgazdaságnak és a lakosságnak is szüksége van. Ez a gazdasági növekedés mai stratégiájának szükségszerű követelménye. Harmadszor, s talán ez a legfontosabb, az ütem meggyorsítását egészen új módon, sokoldalú és következetes intenzifiká- lással kell elérni: Amikor a párt meghatározza ezt a feladatot, egyúttal rámutat elérésének legfontosabb eszközére, - a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a tudomány és a technika csúcsszínvonalának elérésére. Ez fejlődésünk mozgatóereje, amelynek hatása minden ötéves tervidőszakban egyre nagyobb lesz. (Folytatás a 4. oldalon)
