Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám, kedd

Az SZLKP kongresszusának vitája (Folytatás a 3 oldalról) tára és jogos követelményeire és átütöbb fejlő­dést érjenek el a termékszerkezet felújításában és a minőség javításában. Megköveteljük a termelőktől a termelés növe­lését, a betakarítási és raktározási veszteségek csökkentését, de ugyanakkor nem tűrhetjük el, hogy értékeket veszítsünk el azáltal, hogy az élelmiszeripar nem jól dolgozza fel, nem megfe­lelően hasznosítja a nyersanyagokat A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum irányítási rendszerének tökéletesítésére hozott intézkedések a megtakarításokra, az élelmiszer­önellátás elérésére, a minőségre és hatékony­ságra irányulnak. Elvárjuk, hogy a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok és maguk a mezőgazdasági üzemek járjanak el következe­tesen, az intézkedések eredményeként használ­ják ki a belső tartalékokat, mélyítsék el az önálló elszámolás elveit a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban, és csökkentsék a lema­radó üzemek számát. Az a feladat áll a mező­gazdasági igazgatóságok, a kerületi, de főleg a járási pártszervek, párt- és állami szervek előtt, hogy elérjék: a melléküzemági termelés teljesít­se feladatát, mindenekelőtt a mezőgazdaságot és a helyi lakosságot szolgálja, ne vonja el fölöslegesen a dolgozókat a nemzeti bizottsá­goktól és ne sértse meg az érvényes bér- és üzemeltetési szabályokat. Vitathatatlan és valamennyien örülünk annak, hogy a mezőgazdasági termelés intenzifikálásá- hoz és fejlődéséhez hozzájárul a dolgozók nö­vekvő szakképzettsége, az irányítás javítása és a tudományos-múszaki ismeretek szélesebb kö­rű alkalmazása. Ez különösen azokban a mező­gazdasági üzemekben szembeötlő, amelyekben lelkes, szakmailag képzett, az új iránt fogékony fiatalok kerültek a vezetőségbe, az egyes terme­lési szakaszokra. Az egész mezőgazdasági-élel­miszeripari komplexumban ebben a szellemben kell folytatni a munkát, el kell érni, hogy minden üzemben ilyen helyzet alakuljon ki, miközben a dolgozók - a vezetők és a többiek - politikai, szakmai színvonalának emelését kell tekinteni valamennyi efsz és állami gazdaság további fejlődése egyik feltételének. A mezőgazdasági termelés fejlődésében dön­tő tényező a mezőgazdasági földterület nagysá­ga. Ezért ügyelni kell a föld védelmére és javítá­sára. Ennek a kötelességnek a fontosságát nö­veli az a tény, hogy helyenként felületesen, közömbösen viszonyulnak a földhöz. Az elmúlt években szigorú intézkedésekkel megállítottuk a szántóterület területének csökkenését, de en­nek ellenére továbbra is felelősségteljesen kell megvalósítanunk ezt a jelentős politikai-társadal­mi feladatot. Ez vonatkozik a mezőgazdasági dolgozókra, a beruházási folyamatra és a kör­nyezetvédelemre is. A földért és jobb kihaszná­lásért folytatott küzdelem jelentős részét képezik a meliorációs és az öntözési beruházások, ame­lyek között elsőrendű szerepe van a kelet-szlo­vákiai síkság talajjavítási munkálatainak. Ügyel­nünk kell arra, hogy az erre a célra fordított eszközök mielőbb megtérüljenek a társada­lomnak. Az elmúlt időszakban, főleg a CSKP Központi Bizottságának 6. ülése után jelentős változások mentek végbe a nemzeti bizottságok, főleg az alapfokú nemzeti bizottságok tevékenységében, bővült gazdálkodásuk anyagi alapja és bizonyos javulás állt be a szolgáltatások területén is. Természetesen távolról sem lehetünk elégedet­tek a helyzettel. Szüntelenül nő a nemzeti bizott­ságok jelentősége és feladata a gazdasági, tár­sadalmi fejlesztésben, egyre nagyobb felelősség hárul rájuk az egyes területi egységek komplex fejlesztéséért. A kormány továbbra is arra törek­szik, hogy javuljon munkájuk, legyen szó az államigazgatásról vagy pedig az állampolgárok szükségleteinek jobb kielégítéséről a társadalmi fogyasztásban, a közlekedésben, a lakásgazdál­kodásban, az ivóvízellátásban, a környezetvéde­lemben. Határozottabban kell fejleszteni a lakos­sági szolgáltatásokat, a nemzeti bizottságok üzemei, az ipari szövetkezetek és más szerveze­tek révén. Ehhez meg kell teremteni a feltétele­ket a szolgáltató hálózat bővítése, műszaki ellá­tottságának javítása, az alkatrész és alapanyag ellátás javítása, a szakemberek képzése, a na­gyobb rugalmasság, és a megrendelők iránti becsületesebb viszony által. Ezzel kapcsolatban értékeljük a nószövetség szervezeteinek kezde­ményezését. A szervezetek javaslataikkal segítik a szolgáltatóhálózat fejlesztését városainkban és községeinkben. A nemzeti bizottságok eltérő színvonalú tevékenysége, mindenekelőtt a leg­jobbak példamutatása, de ugyanúgy a fogyaté­kosságok, számos község és lakótelep piszkos­sága, rendetlensége azt tanúsítja, milyen sok függ a képviselők és a nemzeti bizottság szervei­nek aktivitásától és kezdeményezésétől. Tekintettel a közeledő választásokra, tudato­sítanunk kell, hogy a választóknak a képviselők iránti bizalmát szüntelenül fel kell újítani, ismétel­ten meg kell nyerni a mindennapi munkában, az emberek problémáinak és szükségleteinek meg­oldásával. Ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy az állampolgárok, vagy legalább is egy részük a szocializmus előnyeinek passzív élvezője, tár­sadalmi törekvésünk megfigyelője, esetleg csak panaszos legyen. A képviselők feladata, hogy a polgárokat bevonják falvaink és városaink aktiv életébe. Ezt különösen akkor tudatosítjuk, ami­kor értékeljük az elmúlt ötéves időszakot és előkészítjük a következő képviselőtestületi vá­lasztásokat. Sok eddigi képviselő és tisztségvi­selő tapasztalatainak kihasználásával, a nemzeti bizottságok sorainak fiatalokkal való megerősíté­sével meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy megoldjuk a most előkészített választási programok feladatait. A Nemzeti Front választási programjainak állandó figyelmet kell szentel­nünk. Az állampolgárok sokszor bírálják és sok panaszt emelnek a nemzeti bizottságok appará­tusának munkájával szemben. Alkalmazottainak szakképzettsége javult, de valamennyiünket bosszant, hogy nem javul ennek megfelelően a lernlapvetöbb mutató, vagyis a nemzeti bizott­ságok dolgozóinak viszonya az állampolgárok­hoz. Az állami szervekben, de mindenekelőtt a nemzeti bizottságok apparátusában nemcsak művelt emberekre van szükségünk, hanem olya­nokra is, akik egyúttal öntudatosak, pontosan ismerik kötelességüket, felelősségüket és tudják, kit szolgálnak. Ebből a szempontból szükséges, hogy minden egyes dolgozót a szakmai képzett­ségen kívül az emberek iránti figyelmesség és érzékenység jellemezze. Irányítómunkánkban nem tűrhetjük meg a bürokráciát, a közömbössé­get, a fölényeskedést és ez különösen nem fordulhat eló a nemzeti bizottságokon, ahol az állampolgár közvetlen kapcsolatba kerül a szo­cialista állam képviselőivel. Hasonló igényeket kell támasztanunk azon üzemek dolgozóival szemben, amelyeket a nemzeti bizottságok irá­nyítanak. Hangsúlyozom, ennek azért kell így lennie, mert a párt vezető szerepét nem szavatolhatjuk csupán azzal, hogy a nemzeti bizottságok szer­vei elfogadják határozatait, hanem elsősorban azáltal, hogy minden választott tisztségviselőnek és a nemzeti bizottságok minden dolgozójának érvényesíteni kell a párt politikáját. A nemzeti bizottságokkal kapcsolatban a kor­mány ügyelni fog arra, hogy elmélyüljön az egyes minisztériumok hatásköre és felelőssége a problémák megoldásáért a nemzeti bizottsá­gok tevékenységének egyes területein. Ez meg­követeli, hogy leküzdjük azt az elképzelést, mi­szerint a miniszterek csak módszertanilag irá­nyítják és csak korlátozott felelősséggel tartoz­nak az adott területek helyzetéért. Ez a gyakorlat ellentétben áll a demokratikus centralizmus alapelveivel, fölöslegesen aláássa a kölcsönös együttműködést, megnehezíti a problémák meg­oldását és végeredményben árt az egész társada­lomnak. Ezért a kormány ebből a szempontból is értékelni fogja a minisztériumok munkáját. A gazdasági fejlődés igényes programjának megvalósítása megköveteli, hogy tökéletesítsük és hatékonyabbá tegyük a népgazdaság terv­szerű irányításának rendszerét. További fejlesz­tésének alapelveit a CSKP XVII. kongresszusa határozza majd meg. A kormány és az illetékes szervek egyik fó feladata, hogy részt vegyenek az alapelvek előkészítésében és alkotó lebontá­sában. Egyúttal fokozott hangsúlyt kell helyez­nünk a közvetlen irányítás és a döntési folyamat javítására. A kormányok, a minisztériumok és a kerületi nemzeti bizottságok munkájában arra töreked­tünk, hogy nagyobb egyensúly alakuljon ki a koncepciós és az operatív kérdések megoldá­sa között, ezt tartjuk a jövő egyik fontos felada­tának. Ennek érdekében kitartunk amellett, hogy a reszortok, a tudományos kutatási és más intézményekkel együtt, szakképzettebben és kellő időelőnnyel dolgozzák ki az egyes ágaza­tok fejlesztésének koncepciós kérdéseit, rugal­masabban reagáljanak a gazdasági és társadal­mi fejlődés feltételeinek vagy szükségleteinek megváltozására. Határozottan megköveteljük, hogy az irányí­tás minden szintjén használják ki jogkörüket, az illetékes tisztségviselők vállaljanak felelősséget az idejében hozott helyes döntésekért. Hatéko­nyabban akarunk fellépni az eddig gyakori alibiz­mus ellen, az olyan gyakorlat ellen, hogy a prob­lémákat áthárítják a felső párt- vagy állami szervekre. Nem szabad megengednünk, hogy a határozatok hanyag teljesítése, esetleg nem teljesítése miatt a pártszerveknek is be kelljen avatkozniuk a problémák megoldásába. Ezzel összefüggésben emlékeztetni szeret­nénk arra, amit Nyikolaj Rizskov elvtárs az SZKP XXVII. kongresszusán a vezetőknek mondott: ,,A korszerű gazdaság különösen nagy igényeket támaszt a termelés irányítóival szemben. Veze­tőinknek el kell sajátítaniuk a korszerű gazdasá­gi gondolkodásmódot, a magas fokú professzio­nalizmust, a szocialista vállalkozószellemet, azt a képességet, hogy távlatilag gondolkozzanak, neveljék és szervezzék a kollektívát. A mai vezető alapvető jellemvonása az érett pártosság, az elvhűség, a párt irányvonalának feltétel nélkü­li érvényesítése és a tiszta erkölcsi profil. Ez alapvető feltétele alkotó terveink megvalósítá­sának.“ Ilyen igényeket és követelményeket kell tá­masztanunk minden vezetőnkkel szemben. Feladataink teljesítése és az irányítás haté­konyságának növelése során úgy kell gondol­kodnunk és cselekednünk, hogy együttmüködés alakuljon ki a szövetségi és a nemzeti reszortok között. Ebből a szempontból a kormányban, a minisztériumokban - és a nemzeti bizottságo­kon is - természetes kötelességnek tartjuk, hogy megteremtsük a feltételeket a szövetségi szer­vek által irányított ágazatok fejlesztéséhez, vé- gülis ezek jelentik a termelés dinamikus fejlődé­sének súlypontját. És fordítva: a nemzeti szer­vek által irányított ágazatokban számolunk a gépipari tárcák aktív részvételével, ami külö­nösen fontos, tekintettel a termelési alapok re­konstrukciójával és korszerűsítésével kapcsola­tos terveikre. Külön hangsúlyozzuk, hogy a fela­datok közös megoldásával és a jo együttműkö­déssel akarjuk bizonyítani a szövetségi állam­rendezés életképességét és hasznosságát, nemzeteink és nemzetiségeink és egész cseh­szlovák hazánk szempontjából. Továbbra is időszerű feladat a funkcionális és ágazati szervek együttműködésének elmélyíté­se a köztársaság keretében, hogy az olyan területeken, mint a tudományos-múszaki fejlesz­tés, a pénzügyi gazdálkodás, az árképzés, az élőmunka hatékonyságánakfokozása koncepció­zusán járjunk el és helyesen valósítsuk meg az elfogadott intézkedéseket. Ugyancsak szüntele­nül javítani kell az ágazati minisztériumok és a középszintű irányítási szervek együttműködé­sét. Ez elsősorban a szállítói-megrendelői kap­csolatokra vonatkozik. A gazdasági szerződések megkötése és megvalósítása során gyakran nyilvánul meg az óvatoskodás, az a törekvés, hogy kényelmes legyen az életük, nem veszik figyelembe a megrendelés társadalmi szem­pontból indokolt szükségleteit. Ez az egyik alap­vető oka számos vállalatnál a folyamatos terme­lés megbomlásának, a hajrámunkának és a nem kívánatos készletek gyarapodásának. Az irányítómunka fontos részének tekintjük a szocialista törvényesség következetes érvé­nyesítését a gazdasági és társadalmi élet min­den területén. Megköveteljük, hogy a gazdasági vezetők, társadalmunk minden tagja, a közbiz­tonsági szervek, az igazságszolgáltatási szervek figyelmének előterében a szocialista tulajdon, a közrend, a jogok és a szabadságjogok védel­me álljon. Ezzel összhangban rendszeresen ellenőriztük a társadalomellenes cselekedetek alakulását. A kormányban és a reszortokban megkülönböztetett figyelmet szenteltünk a CSKP KB Elnökségének levele érteimében foganatosított intézkedések teljesítésének. Úgy gondolom azonban, hogy a legtökéletesebb in­tézkedések is hatástalanok maradnak, hogy a legjobb jogrend és a legtökéletesebb határo­zatok esetében is találhatók kiskapuk, amelye­ket meg kell szüntetnünk minden dolgozó fele­lősségének fokozásával, a törvények szigorú megtartásával, a szocialista társadalom érdekei­nek védelmével. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy emelni kell az ellenőrzés színvonalát. Több intézkedést hoztunk a külső ellenőrzés javítására, legyen szó a népi ellenőrzési szervek kiépítéséről, az élelmiszeripari és a kereskedelmi felügyelet tö­kéletesítésére vonatkozó új javaslatokról vagy más lépésekről. Határozottabban kell azonban növelnünk a belső ellenőrző szervek munkájá­nak hatékonyságát. Mindenekelőtt a vezetőknek kellene ügyelniük arra, hogy saját ellenőrzésük idejében feltárja a fogyatékosságokat, megbün­tethessék a rossz munkát végzőket, az alacsony hatékonyságot, a fegyelem és a rendeletek megsértőit. így megakadályozhatnánk számos nehézséget a szervezetek üzemeltetésében és sok személyes tragédiát is. A Lenárt elvtárs által előterjesztett beszámoló külön figyelmet szentel a kádermunkának. A bí­ráló szavak és a következtetések teljes mérték­ben vonatkoznak a minisztériumok, más köz­ponti és állami szervek munkájára is. Úgy kell kiválasztanunk, felkészítenünk, szétosztanunk és értékelnünk a kádereket, hogy az apparátus teljesítménye megfeleljen korunk feladatai igé­nyességének. Ez többek között megköveteli, hogy az idősebb, bevált, tapasztalt káderek mellett nagyobb teret adjunk a fiatal tehetséges dolgozóknak, az olyan férfiaknak és nőknek, akik megértik az újat, akiket áthat az a törekvés, hogy életünket elórelendítsék. Irányítószerve- inkben rugalmasabban kell átcsoportosítani az erőket, sok helyen merevség uralkodik. Olyan tapasztalataink vannak, ha valahol új feladatot vetnek fel, azonnal újabb munkaerőket követel­nek, annak ellenére, hogy a feladatot nagyon sok esetben az erők átcsoportosításával is meg­oldhatnák. Sokkal bátrabban, alkotóbban, fele­lősségteljesebben, igazi gazdákként kell viszo­nyulnunk ezeknek a kérdéseknek a megoldá­sához. Kongresszusunk tanácskozása és a CSKP XVII. kongresszusának egész előkészítése a kö­vetkező időszak feladatainak megoldására irá­nyul. E feladatok igényességét tudatosítva, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kong­resszusa gondolatainak és a szovjet elvtársak azon erőfeszítésének hatására, hogy meg akar­ják gyorsítani a gazdasági-társadalmi fejlődést, nálunk is elsőrendű feladatként előtérbe kerül felelősségünk a további fejlődésért, a szocializ­mus megszilárdításáért, olyan értelemben, aho­gyan azt az SZKP kongresszusán Mihail Gorba­csov elvtárs kiemelte. Közös felelősségünk ez és ugyanakkor valamennyiünk személyes fele­lőssége is. A kitűzött célok eléréséért folytatott küzdelemben el fog mélyülni a kommunista párt vezető szerepe, megszilárdul az emberek millió­inak bizalma a párt politikája iránt. Ezt a bizalmat a párt a töke, a fasizmus ellen folytatott harcban, a nemzeti felszabadító küzdelemben és a fel- szabadulás után a munkásosztály hatalmáért folytatott harcban, az iparosítás és a kollektivizá­lás folyamatában valamint a fejlett szocialista társadalom építéséért folytatott küzdelemben vívta ki. Kötelességünk, hogy szüntelenül, konkrét tettekkel szilárdítsuk ezt a bizalmat. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy minél eredményesebben teljesítjük gazdasági-társa- dalmi fejlődésünk feladatait, annál meggyőzőb­bek lesznek a CSKP politikájának történelmi hasznosságára vonatkozó érveink. Igen, így ke­rül a párt politikája közel minden állampolgárhoz és annál jobban fogja támogatni a feladatok öntudatos teljesítésével, amint azt kongresszu­sunk határozata, valamint a CSKP közeledő XVII. kongresszusának határozata is kitűzi majd. Elvtársak, ennek tudatában értékeljük a fela­datokat, amelyeket meg akarunk és meg is kell oldanunk! Tegyünk meg mindent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért, azért, hogy legyen a csehek, a szlovákok és nemzetiségek boldog hazája és hozzájáruljunk a szocializmus és a béke erőinek megszilárdulá­sához. ŠTEFAN ŠIMKO elvtárs, a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű acélművének munkása Dolgozókollektí­vánk a Kelet-szlo- vákiai Vasműben nemcsak teljesítet­te, hanem a legfon­tosabb mutatókban túl is teljesítette a CSKP XVI. kong­resszusán kitűzött feladatokat. Ez a több mint 4800 tagú vállalati párt- szervezet alkotó, színvonalas politi- kai-szervezőmun- kájának, s irányítá­sával a vállalat 24 ezer főnyi dolgozókollektívájának köszönhető. A 7. ötéves tervidőszakban több mint 4 milliárd korona értékben szárnyaltuk túl az árutermelést, több mint 1,4 milliárd koronával a saját termelési érték és 1,2 milliárd koronával a nyereség tervét. A párt politikai-szervező és eszmei-nevelő mun­kája valóban nem formális módon tükröződik dolgozókollektívánk munkásmagvának magas fokú fejlettségében és öntudatosságában. Erre épülnek a jövővel kapcsolatos politikai és gazda­sági céljaink. Olyan üzem kollektívájában dolgozom, amely nagymértékben hozzájárult a magas fokúan ha­ladó szovjet technika és technológia, mégpedig a folyamatos acélöntési módszerek alkalmazá­sához. Ez volt a 7. ötéves tervidőszakban a vál­lalati gazdaság intenzifikálásának egyik alapvető tényezője. Eddig több mint 1 millió 800 ezer tonna acéltuskót gyártottunk, tartósan túlteljesít­ve a tervezett paramétereket. A berendezés magas fokú hatékonyságáról tanúskodik az is, hogy megtakarítottunk 3696 terrajoule tüzelő­anyagot és energiát, valamint 150 ezer tonna vastartalmú fémet. Ezek az eredmények minden bizonnyal méltóképpen kifejezik vállalatunk tö­rekvését: megvalósítani a XVI. kongresszus után a párt stratégiai irányvonalát. Ebben az időszak­ban ennek a berendezésnek a korszerűsítésére törekszünk, hogy segítségével a 8. ötéves tervi­dőszak zárórészében legalább 1 millió tonna acélt öntsünk, ami több mint egynegyede vállala­tunk acéltermelésének. Az 1987-es esztendő­ben hozzáfogunk egy további folyamatos acél­öntöde építéséhez, hogy a következő ötéves tervidőszak elején ezzel a technológiával gyárt­suk az acélnak több mint az 50 százalékát. A harmadik folyamatos acélöntöde 1995-ig törté­nő felépítésével pedig el akarjuk érni azt, hogy az acélöntés már teljes egészében ezzel a mód­szerrel történjék, amivel megtakarítunk több mint 1100 dolgozót, 425 ezer tonna fémet és 7000 terrajoule tüzelőanyagot és energiát. Acélművünk kommunistái nagyfokú, hatékony aktivitással köszöntik a CSKP XVII. kongresszu­sát és a CSKP megalakulásának 65. évforduló­ját. Ez kifejezésre jut szocialista felajánlásunk­ban, amelyben kötelezzük magunkat, hogy 25 ezer tonnával túlteljesítjük a folyamatos öntéssel előállított tuskók gyártásának tervét. Megtakarí­tunk több mint 5500 tonna fémet, 36 terrajoule tüzelőanyagot és energiát, s ezáltal saját terme­lési értékünk túlszárnyalásához több mint 10 millió koronával járulunk hozzá. Az acélmű kommunistáihoz és többi dolgozó­jához hasonlóan vállalatunk többi üzemének kol­lektívái is reagáltak a CSKP KB 15. és 16. ülésének határozataira. A gazdasági és a szo­ciális fejlődés fó irányainak dokumentumterveze­tét üzemünk és vállalatunk kommunistái és összes dolgozója széleskörűen megvitatta. Erre a célra használtuk ki a pártcsoportok tanácsko­zásait, a nyilvános pártgyűléseket, a szakszerve­zet és a SZISZ gyűléseit, a termelési értekezlete­ket, valamint a pártszervezetek februári taggyű­léseit. Ezeken a tanácskozásokon a Kelet-szlo­vákiai Vasmű dolgozókollektívája egyöntetűen (Folytatás az 5. oldalon) DJ SZÓ 4 1986. III. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents