Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám, hétfő

Valamikor dekázgattak a gyerekek Ha a bratislavai, Duna utcai gimnázium öreg tornatermének falai beszélni tudnának, akkor egész szép listát közölhetnének azokról a tanu­lókról, akik innen indultak el, hogy meghódítsák a sportpályákat. Ide jártak többek között a csehszlovák labdarúgás egykori kiválóságai, Szikora György és Móder József, de itt tanult Dömény Joli, aki immár Némethné néven ma is a nyárasdi (Topol’níky) női kézilabda csapat oszlopa, a Füle nővérek, akik korábban az Inter, illetve a ZMDŽ női kézilabdacsapatában játszottak, vagy Vlahy Jenő, aki Naszvadon (Nes- vady) megteremtette a kézilabdasportot, és az alapiskola lányaival évek óta sikeresen szerepel a legfelsőbb ifjúsági szlovák bajnokságban. Ma sem haltak ki a jeles sporto­lók a magyar tanítási nyelvű gim­náziumban. Horváth László és Mikóczi Sándor a Slovan Brati­slava I. ligás ifjúsági labdarúgó­csapatában játszik, az utóbbi ezenkívül a 17 évesek csehszlo­vák válogatott keretének is tagja. Vagy itt van még Bóday Zsuzsa, az Inter teniszezőnője, a szlovák ranglista 7. helyezettje, illetve má­sodik az ifjúságiak között, Frieder Gabriella, a Slávia UK úszónője vagy Virág Ottó, az Inter ifjúsági labdarúgója, aki most került ide Štúrovóból. A névsor nem teljes, mert ki tudja feleleveníteni mindazokat, akik az elmúlt évtizedekben az iskola tanulói voltak és a sportban is kitüntették magukat. Még Csé- falvay Szilárd tornatanár sem emlékszik mindenkire, pedig ő jó­formán a kezdettől fogva - egy rövidke kitérőtől eltekintve, amikor 1959-1961 között a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolán működött - több, mint harminc éve tanít az iskolában. Ha valaki, hát ő hűségdíjat ér­demelne, mert ma is olyan lelkiis­meretesen, szinte megszállottan végzi a munkáját, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Nem fásult bele, bár ha úgy lenne, ennyi év után még az sem volna feltűnő. Hivatásszeretetéről és sportszere- tetéről felsőfokon lehetne írni, de nem szereti a nagy szavakat.- Mióta az eszemet tudom, mindig szerettem a sportot - kezdi hitvallását a nagyszerű pedagó­gus és sportember. - Ezért is választottam hivatásul a testneve­lés oktatását. A testnevelési főis­kolát Budapesten kezdtem, s ab­ban az időben Dunakeszin NB- kettőben rúgtam a labdát. Itthon a ČH játékosa lettem, amely akkor az élvonalban szerepelt, és nem is olyan régen még akár minden nap szívesen beszálltam egy teremfo­cira. De az utóbbi időben makacs- kodik a szívem, és az orvosok nem tartják tanácsosnak, hogy hajtsak. Ettől függetlenül a munkámat ma is olyan szívesen ellátom, mint harminc évvel ezelőtt. Hogy ennyi éven át nem fásultam bele, annak az a magyarázata, hogy mindig láttam az értelmét. Az imént csak hevenyében soroltam fel azokat a gyerekeket, akiknek a karrierjét egy kicsit én is egyengettem. Ma is szívesen emlékszem vissza rá­juk. Bár voltak köztük úgyvenezett ,,nehéz“ fiúk is, akikkel nehéz volt szót érteni, de ma is változatlanul azt vallom, hogy a rendszeres sportolás szorgalomra, jó és ne­mes emberi tulajdonságokra nevel. Ezért is nagy pártfogója a rend­szeres sportolásnak és az aktív sportolóknak. Nem tagadja azon­ban, hogy időközben nagyot for­dult a világ. Ma már a sportban és a tanulásban is egyre nagyobbak a követelmények. Olyannyira, hogy nehéz a kettőt összeegyez­tetnie. Az élsportolók individuális tanulmányi terv szerint tanulnak, hogy az edzésmur)kának is eleget tehessenek. A többiek viszont a tanulással vannak annyira leter­helve, hogy jóformán idejük sincs egy kis mozgásra.- Valamikor a nagyszunetben vagy ebéd után az iskolaudvaron labdával dekázgattak a gyerekek- mondja nem kis nosztalgiával.- Ma reggeltől estig tanulnak, vagy szakkörbe meg mit tudom én hova járnak. Előfordul, hogy a tor­naórát este hatkor tartjuk, mert máskor nem érnek rá. Furcsállom. Ezek a gyerekek időnként hozzá sem jutnak, hogy szabadon mo­zogjanak. Pedig szerintem hiány­zik a klasszikus grundéíet. A tor­naterem nem pótolja a szabadban levő mozgást. Magamban torna­termi gyerekeknek nevezem eze­ket a fiatalokat, ami abban látszik meg, hogy nem a legjobb a moz­gáskultúrájuk, lassúak a reakcióik, fizikai szempontból fejletlenebbek. Mennyivel más lenne, ha jól kitöm­A BIRKÓZÓ CSAK MAGÁRA SZÁMÍTHAT Egy szárnyát bontogató tehet­ség: Mikóczi Sanyi bolhatnák magukat a természet­ben. Elsősorban arra törekszünk, hogy a sportolás ne menjen a ta­nulás rovására. És ha az individu­ális tanulmányi tervet nem számí­tom, akkor nem is teszünk kivételt velük. Talán ezért is nem tartoz­nak a legjobb tanulók közé, de szerintem ez nem baj. Nagyobb baj az, ha valaki nem sportol és még rosszul is tanul, vagy csava­rog a szabadidejében. Mindamellett az a véleménye, hogy ma is nagyon sok a tehetsé­ges fiatal. Sajnos, sokan elkallód­nak, nem jutnak hozzá, hogy ko­moly szakszerű edzésbe kezd­jenek.- Nem is emlékszem, elófordult- e valaha, hogy bejött a tornaterem­be egy hivatásos ifjúsági edző, és a tehetségek iránt érdeklődött vol­na . Nincs kontaktus az iskolák és az egyesületek, a testnevelő tanárok és az edzők között. Akik eljutnak oda, hogy szakfelügyelet alatt foly­tatják az edzést, inkább a véletlen­nek köszönhetik a felfedezésüket, semmint a körültekintő kiválasztás­nak. Kár, nagy kár, mert az egész csehszlovák sportnak hasznára válna, ha jobban odafigyelnének a tehetségkutatásra. PALÁGYI LAJOS A szerző felvételei Tamás egyik legjobb barátja te­hetséges serdülő birkózó-bajnok volt, akire annak idején felnéztek társai. Viszonylag kevés edzéssel is császár volt a szőnyegen, lega­lább is hazai viszonylatban.- Tulajdonképpen ő hívott el az első edzésre - idézi fel pályafutá­sa kezdetét Deák Tamás a rima- szombati (Rimavská Sobota) Lo­komotíva birkózója - s titkos vá­gyam volt, hogy egyszer én is hozzá hasonló legyek. Igen ám, csakhogy az edzéseken még a korban és súlyban velem egyen­rangú srácok között is rendszerint én húztam a rövidebbet. El is ke­seredtem egy idő után, gondoltam elmegyek focizni, mint a nagybá­tyám, vagy a sógorom. Az edzőm is biztatott: van ben­ned fantázia Tomi, csak egy kicsit dolgoznod kell, meg kell erősöd­nöd. Szerencsére hallgattam az okos szóra, s lassan az eredmé­nyek is jelentkeztek. Különös iróniája viszont a sors­nak, hogy az egykori szupertehet­ségű gyermekkori barátomnak ké­sőbb nem voltak különösebb sike­rei, s szinte észrevétlenül eltűnt a birkózó szőnyeg környékéről... A tizenkilencedik életévében já­ró Tamás eredménylistája, érem­gyűjteménye viszont meglehető­sen gazdag. A sok járási és kerü­leti elsőség után négy esztendővel ezelőtt lett először Szlovákia ifjú­sági bajnoka, majd ugyanezt a bravúrt az utána következő két évben is megismételte. Tavaly már a juniorok között versenyzett, s a negyvennyolc kilósok között az országos egyéni szabadfogású bajnokságon ezüstérmet szerzett.- Tavaly már egyre jobban be­lelendültem, s a nemzeti liga csa­patbajnoki találkozóin a felnőttek között sem találtam legyőzőre- mondotta legutóbbi sikereiről:- Ez adta a bátorságot, hogy leg­közelebb megpróbálhatnám a fel­nőttek között is. így neveztünk be az idei felnőtt szlovákiai bajnok­ságra, ahol nagy meglepetésre több neves elsőosztályú birkózó előtt, egy sportmestert is legyőzve a harmadik helyen végeztem. A csehszlovák bajnokság előtt nem tudtam hozni a súlyomat, így az 52 kilósak között indultam. En­gem is meglepett, hogy a jóval erősebb férfiak között éppen csak hogy leszorultam a dobogóról- a negyedik helyen végeztem.-A tavalyi és az idei sikerek szemmel láthatólag ,.feldobták“ Tamást, s most már kellő komoly­sággal készül versenyekre - mon­dotta tanítványáról a mester, Zol­tán Krahulec, - Ha minden elkép­zeléseink szerint történik, az idén bevonul katonának, s a verseny­zést a Dukla Trenčín színeiben folytatja, a miénknél sokkal jobb körülmények között. Nagyon tanu­lékony és fejlődőképes, s tulajdon­képpen szerencsés is, mert a leg­alsóbb súlycsoportban felnőtt szinten nem hemzsegnek a klasz- szisok, így hamarosan akár válo­gatott kerettag is lehet. Persze, minden rajta múlik. Mert a birkózó, csak magára számíthat a sző­nyegen. Hallgatja az edző szavait a halk szavú Tomi, a rimaszombati gép­gyár esztergályosa. Végezetül ar­ra kér, ha cikket írok róla, említ­sem meg klubtársait, közülük is főként Horváth Lacit és Sztanko- vics Sanyit, aztán Petriket és Csiz­madiát, akik sokat foglalkoztak, illetve edzenek vele, éppen ezért részesei az ő sikerének is. A kérést — szép és sportszerű gesztus volt - örömmel teljesít­jük. HACSI ATTILA Egy nosztalgiakép Cséfalvay Szilárd a Füle nővérekkel, Máriával és Babival A sportegyesületek társadalmi aktivitása A Nagykürtösi (V. Krtiš) járásban ez idő tájt javában folynak a sport­egyesületek évzáró tagsági gyűlései, amelyeken számot adnak az elmúlt időszak eredményeiről, megvitatják a hiányosságokat, és új feladatokat tűznek ki. A járás sportegyesületeinek többsége maradéktalanul teljesí­tette a múlt évben a jeles évfordulók tiszteletére tett szocialista kötele­zettségvállalásokat. Ezt bizonyítja a Csehszlovák Testnevelési Szövet­ség járási bizottsága által elkészített értékelés is. Bugyi Ferenc, a járási bizott­ság vezető titkára így összegezte a sportolók és az egyesület többi tagjának társadalmi aktivitását, amelyet hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója és az 1985-ös spartakiád is ösztönzött.- Járási bizottságunk nagy hangsúlyt helyez a sportolók és a rtagság eszmei nevelésére, ör­vendetes, hogy tovább javult a po­litikai-nevelő munka, amit az is bizonyít, hogy a politikai-nevelési bizottságok által tervezett 49 he­lyett 83 előadásra, 28 helyett 43 beszélgetésre és öt helyett hét közös szemináriumra került sor. A ,, Példás egyesület“ címért folyó Példájuk követésre méltó Nagyfalu (Veľká Ves nad Ipľom) kisközség, ám sportszervezete Nagy Béla vezetésével szép eredményekkel büszkélkedhet.- Falunkban - újságolta a közelmúltban a fiatal sportegyesületi elnök - már a harmin­cas évek elején volt labdarúgócsapat. Azt viszont, hogy az első mérkőzésre pontosan mikor került sor, nem tudjuk. Krónikánkba ugyanis most gyűjtjük az ide vonatkozó ada­tokat. Egy azonban tény: régebben a nagyfalusi futballisták nekibuzdulásai tiszavirág életűnek bizonyultak. Játszottak egy-két esztendeig, aztán kedvüket vesztve szögre akasztották a futballcipőt. Pár év múltán, az újabb nemze­dék ismét szervezett csapatot, de később nekik is alább hagyott az igyekezetük... Meg aztán: az alig ötszáz lakost számláló települé­sen soha nem akadt egy csapatra való jó képességű fiatal labdarúgó. Ezért az együttes gerincét szinte mindig a szomszédos köz­ségek gárdáiból kiszorult játékosok alkották. S nincs ez másként mostanában sem.- Jelenleg - jegyzi meg Nagy Béla - ismét eredményesek labdarúgóink. A tavaszi fordu­lók megkezdése előtt a járási bajnokság III. osztályának második helyén állunk. Tavaly már kölyökcsapatunk is alakult. Kell az után­pótlás! Több srác még három-négy faluval távolabbról is nálunk játszik. Azt mondják, őröm Nagyfalun kergetni a bőrt. hiszen szinte mindenki szereti a labdarúgást. Tizenegy esztendeje alakult meg a sport- egyesület asztalitenisz-szakosztálya a földmű­ves-szövetkezet két fiatal vezető szakemberé­nek, Papp Zoltán mérnöknek, és Ábrahám Kornélnak, valamint a Belák Sándornak. Kosik Istvánnak, Nagy Józsefnek a kezdeményezé­sére. Papp Zoltán játékosedző 6-8 évig a mostoha körülmények ellenére is együtt tudta tartani a gárdát. Papp mérnök ez idő tájt járási bajnoki címet is nyert. Hetvenes évek derekán a kulturisztika bará­tai is az egyesület védőszárnyai alá kerültek. Szokol Istváné és Mészáros Józsefé a szak­osztály megalakításának érdeme. A régi is­kolaépületben mintegy 80 000 korona értékű felszerelés áll a néhány fiatal ,,megszállott“ sportbarát rendelkezésére. A súlyzókat a fiúk kiselejtezett vashulladékból saját maguk ké­szítették.- - Ez télen, az alapozó edzések idején jól jön labdarúgóinknak is - mondja a sportegyesület agilis elnöke. Páran cselgáncsozni kezdtek az utóbbi idő­ben. Kimonójuk már van a fiúknak, egyelőre azonban a szakosztályt még nem „jegyzi“ a testnevelési szövetség nagykürtösi (V. Krtíš) járási bizottsága.- Most, hogy a futballpálya tőszomszédsá­gában elkészült,.sportházunk“ gyakorlóterem hiányában eddig ,,kallódó“ sportágnak adott otthont - folytatja Nagy Béla. - Feléledhet asztalitenisz-szakosztályunk is. Négy évvel ezelőtt jött létre a szervezet turisztikai szakosztálya. Népszerű a köz­ségben az atlétika is. Kiváltképp a hetvenes évek egy-egy nagyszabású erőpróbáján a falu minden fiatalja szerepelt. Lányok, fiúk egy­aránt. Nagy Béla mindössze 32 éves. Harmadik esztendeje a sportegyesület elnöke, de már két ízben az előző évek során is kezében volt a „karmesteri pálca“. Éveken át a futballcsa­pat erőssége volt. Most edző és játékvezető. A sportház építésénél mintegy félezer órát dolgozott társadalmi munkában. Az épület, a lelkes sportbarátok összefogá­sa eredményeként, egy esztendő leforgása alatt elkészült. Értéke 300 000 korona. Társa­dalmi munkában ott szorgoskodott a munkála­toknál a falu apraja-nagyja. A 92 éves Varga Józsi bácsi 13 000 koronát adományozott az egyesületnek. Az idén harmadízben egy 80x30 méteres jégpálya is készült. A minap még a 60 eszten­dős Abelovszki Józsi bácsi, meg özvegy Kele­men Lászlóné is a jégre merészkedett. Nagy Béla és társai szinte ki se fogynak a tervekből, elképzelésekből: női futballcsapa­tot szeretnének alakítani, no meg számos tömegsportrendezvényt szervezni. Az év végi értékelő gyűlésükön elnyerték a Példás Egyesület címet. Joggal, megérdemelten! ZOLCZERLÁSZLÓ versenybe 16 sportegyesület a ,, Példás szakosztály“ címért pe­dig 58 helyett 61 szakosztály kap­csolódott be. A ,, Példás ifjúsági kollektíva“ címet 28 szakosztály nyerte el. A továbbiakban arról szólt, hogy a tömegsport fejlesztésében is jó eredményeket értek el az egyesületek. 105 sport-, 29 turisz­tikai és 64 alapozó testnevelési rendezvényt valósítottak meg, és ez mind több a tervezettnél. Nagy figyelmet szentelnek az úszások­tatásnak is. Tavaly 380 jelentkezőt tanítottak meg úszni. Tudomásom szerint a járás te­rületén az elmúlt évben is folytató­dott a megkezdett sportlétesítmé­nyek építése, illetve újabbakhoz fogtak hozzá.- Az elmúlt esztendőben kor­szerű öltözőt adtak át az inámi (Dolinka), az ipolynagyfalusi (Veľ­ká Ves nad Ipľom) egyesületek­ben. Korábban Ipolyhídvégen (Ipeľské Predmostie), jelenleg Kő- keszin (Kamenné Kosihy) és Pri- belcében épül öltöző, hogy csak néhányat említsek a sok közül - mondja Bugyi Ferenc. - Termé­szetesen a sportlétesítmények építésén kívül az egyesületek tag­jai más közhasznú munkába is bekapcsolódnak. Bizonyítéka en­nek, hogy tavaly 75 170 órát dol­goztak le társadalmi munkában, 36 041 -et az Z-akció keretében, 13 689-et pedig a mezőgazdaság­ban. Hogy teljes legyen at kép, még megemlítem: a sportlétesít­mények építésénél és karbantar­tásánál 22 800 órát, más közhasz­nú munkák során 2460 órát dol­goztak le társadalmi munkában. Ezen kívül másodlagos nyers­anyagokat gyűjtöttek, 91-en adtak vért és 23-an előfizettek a Šport napilapra. A járási bizottság vezető titkára végezetül még elmondta, hogy a kultúrműsorral egybekötött test- nevelési rendezvények iránt is nagy az érdeklődés. BODZSÁR GYULA ÚJ SZÚ 6 1986. III. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents