Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Február 8-tól 14-ig Haidar Abu-Bakr Attaszt, a korábbi kormányfőt nevezték ki a Jemeni NDK államfőjévé • Edward Kennedy amerikai szenátor befejezte moszkvai látogatását Hafez Asszad sziriai elnök Damaszkuszban fogadta a jordániai kormányfőt • Háromnapos hivatalos látogatásra Athénba érkezett a ciprusi elnök • Irán offen- zívát indított Irak ellen a front déli szakaszán Parlamenti választásokat tartottak Szíriában • A Koreai NDK nyilatkozatban ítélte el a Team Spirit ’86 fedőnevű provokatív amerikai—dél-koreai hadgyakorlatot • A visszaélések és kölcsönös vádaskodások miatt a Fülöp-szigeteki parlament különbizottsága kezdte újra összeszámolni a múlt pénteki elnökválasztás szavazatait Közzétették Mihail Gorbacsov válaszát svéd békeszervezetek és csoportok levelére • Nakaszone Jaszuhiro japán kormányfő ismételten látogatásra hívta meg az SZKP KB főtitkárát • Hivatalos baráti látogatásra Budapéstre érkezett Petr Mladenov bolgár külügyminiszter Nagaszaki és Hirosima polgármesterének a nukleáris fegyverek felszámolását sürgető felhívására levélben válaszolt az SZKP KB főtitkára • Az USA újabb erődemonstrációt kezdett a líbiai partoknál Csütörtök: Szovjet szakemberek Moszkvában nemzetközi sajtó- konferenciát tartottak a világűr békés kutatásának távlatairól és e téren a nemzetközi együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről • Az amerikai külügyminisztérium visszautasította a szovjet indítványt, hogy a vegyi fegyvereket birtokló országok kössenek ideiglenes megállapodást áz ilyen fegyverek terjesztésének megtiltásáról Budapesten megkezdődött a szakszervezetek 25. kongresszusa amelyen részt vesz az SZKT küldöttsége is Karel Hoffmann vezetésével • Belgrádban összeült a JKSZ Központi Bizottsága, hogy értékelje a párt munkáját a XII. kongresszus óta Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Péntek: A z elmúlt napokban nem az. úgynevezett nagypolitika eseményei vonzották a figyelmet Moszkvára, hanem az a tény, hogy az SZKP kongresszusának előkészületei befejező szakaszukhoz érkeztek, hiszen már csak tíz nap van hátra a tanácskozás kezdetéig. Az elmúlt hétvégén a ukrán és a ka- zah köztársasági pártkongresz- szussal lezárult a tavaly szeptemberben az alapszervezetekben megkezdődött kongresszus előtti beszámoló-választási időszak. A szovjet központi sajtó egyértelműen úgy értékeli, hogy az alapszervezetektÓI kezdve egészen a 14 köztársasági kongresz- szusig (az OSZSZSZK-nak nincs önálló pártja) reális mérleg készült az elmúlt öt év munkájáról. A kommunisták figyelmének középpontjában a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának koncepciója és annak gyakorlati végrehajtása állt. A nyílt, kritikus szellem volt az uralkodó, amit kommentárjában a TASZSZ hírügynökség ,,a párt belső egészsége értékmérőjének“ minősített. A pártfórumokon megvitatták az SZKP új szerkesztésű programjának tervezetét, a párt szervezeti szabályzatának javasolt módosításait és az ország gazdasági és társadalmi fejlesztése ezredfordulóig szóló irányelveinek tervezetét. Ezzel összefüggésben behatóan foglalkoztak a tudományos-műszaki fejlesztés kérdéseivel, a műszaki haladás meggyorsításának problémáival. A küldöttek rámutattak az ezen a területen tapasztalható visszáságokra is. Elmondták például, hogy sok helyütt még indokolatlanul magas a manuális munka aránya, ugyanakkor egész automata gépsorok, robotizált egységek nincsenek megfelelően kihasználva. A vitafelszólalásokban a kommunisták rámutattak a pártszervezés és a kádermunka javításának szükségességére és lehetőségeire, nagy figyelmet szenteltek a környezetvédelem gondjainak, a nyersanyagok és fűtőanyagok gazdaságos kihasználásának, a munka hatékonysága növelésének. Bár jelenleg a belpolitikai és párton belüli élet kérdései állnak az előtérben a Szovjetunióban, azért külpolitikai vonatkozású eseményekben sincs hiány. A figyelem középpontjában változatlanul a Mihail Gorbacsov által január 15-én előterjesztett átfogó és radikális nukleáris leszerelési program áll. Washington konzultációk ürügyén még mindig késik az érdemi válasszal, a békeszerető nemzetközi közvélemény azonban már egyértelműen állást foglalt. Félő, hogy Washington hosszú vajúdása sem fog járni a várt, a remélt eredménnyel. E zen a héten is nyugtalanító jelentések érkeztek nap mint nap a lassan már hagyományosnak mondható válságövezetekből. James Carter amerikai exelnök nicaraguai látogatása, bíráló kijelentései a Reagan-kor- mány címére bizonyították, Amerikában sem lát mindenki „hős szabadságharcosokat“ az ellenforradalmi bandák tagjaiban. Salvadorban a rezsim légiereje ismét falvakat bombázott. A Dél-afrikai Köztársaságban tovább nőtt a faji zavargások áldozatainak száma. Kiújultak a harcok Csádban, folytatódtak Ugandában, az afgán-pa- kisztán határvidéken, s nem szűntek az áldozatokat követelő tüntetések Haitin és a Fülöp-szigeteken sem. A legnyugtalanítóbb hírekkel azonban ezúttal is az arab országok szolgáltak. A nemzetközi békét és biztonságot leginkább a líbiai partoknál kialakult helyzet veszélyezteti. Egy héttél korábbi provokatív hadgyakorlata után az USA bejelentette, február 12-én a Saratoga és Coral Sea repülőgép- anyahajók vezetésével a 6. flotta hajói ismét manővereket kezdenek a Földközi-tengeren, a Nagy Szidra-öböl térségében, melyet Líbia saját felségvizének, az USA viszont nemzetközi vizeknek tekint. Már előzőleg harckészültségbe helyezték a líbiai fegyveres erőket, így a világ feszülten várta, mi fogja követni az amerikai provokációkat. A hadgyakorlatnak már az első napján az amerikai repülőgépek legalább 50-szer megsértették az észak-afrikai állam légiterét, s több ízben a járőröző líbiai gépek közvetlen közelébe kerültek. Mivel az amerikai sajtóban pentagoni forrásokból olyan hírek jelentek meg, miszerint a hadgyakorlat célja a Líbia elleni „idegháború“ folytatása, végeredményben pedig egy fegyveres konfliktus kiprovokálása, valószínű, nem az amerikaiak voltak azok, akik eddig türtőztették magukat. Bár Tel-Aviv tagadni próbálja, az ellenzéki pártok már a knesz- szetben is felvetették: megengedhetetlen, hogy izraeli hadihajók is részt vesznek az amerikaiakkal együtt a Líbia elleni provokációkban. Ez az egész hisztéria beleillik abba a képbe, amelyet Washing-, ton és első számú védelmezettje szeretne elhitetni a világgal, nevezetesen, hogy Líbia és Szíria a nemzetközi terrorizmus tűzfészke. Ó riási feszültséget váltott ki a térségben az iraki-iráni konfliktus újabb fellángolása is a Teherán által vasárnap indított offenzíva nyomán. A két fél egymásnak homlokegyenest ellentmondó jelentéseiből csak nagy vonalakban lehet következtetni a harcok tényleges állására. Amerikai és szovjet műholdak felvételei alapján azonban bizonyítottnak látszik, hogy az iráni fél valóban jelentős iraki területeket foglalt el és a kuvaiti határ közvetlen közelében áll. Az Öböl-menti országok már eddig is tartottak Irántól, éppen ezért Irakot támogatták a konfliktusban. A veszély most már csak karnyújtásnyira van, nem tartják kizártnak, hogy Teherán ellensége barátait is ellenségeinek fogja tekinteni. A líbiai partoktól és az iraki-iráni frontról érkezett hírek mellett a héten szinte háttérbe szorultak a „szokásos“ libanoni jelentések. Kiújultak a keresztény és muzulmán milíciák közti harcok a Bejrútot megosztó ún. zöldvonal mentén, s ismét bombamerényletet hajtottak végre Kelet-Bejrútban a falangisták székháza ellen. A legsúlyosabb harcok azonban Bejrút mellett, Bikfajában voltak, Gemajel elnök főhadiszállásának környékén. Itt a muzulmán milíciák csaptak össze az elnök testőreivel. A harcok kiújulásához az vezetett, hogy Gemajel megakadályozta a szíriai közvetítéssel még az elmúlt év végén aláírt belső megbékélési megállapodás megvalósítását. Ezután leszámolt Elie Ho- beikával, aki aláírta a szerződést, s ezzel a keresztény jobboldalon belül is szakadást idézett elő. A hazafias erők ezek után már nem egyszerűen azt követelik Ge- majeltől, hogy mondjon le a maro- nita keresztény jobboldal kiváltságairól és járuljon hozzá az elnöki hatalom bizonyos korlátozásához, hanem egyenesen lemondását követelik. A jobboldal Gemajellel szembe került szárnya ilyen messzire nem akar elmenni, így ismét kezd kirajzolódni a lassan már hagyományosnak mondható libanoni polgárháborús alapállás: mindenki mindenki ellen. GÖRFÖL ZSUZSA A falangisták kelet-bejrúti székháza elleni bombamerénylet két emberéletet követelt, további 16 személy megsebesült (Telefoto- ČSTK) (KIS V NYELVŐR^ Másképp írjuk - mást jelent? Az esetek többségében igen. De nem mindig. Annak például, hogy a régi, 1954-es szabályzat szerint kötőjellel írt akkumulátor- telep, kábítószercsempész, munkaerőhiány, műbútorasztalos, reálbéremelés, szakmunkásképzés, összetételeket az új, 11. kiadás egybeíratja, nem jelentéstani oka van. Azért járt el így az új szabályzat, mert a felsorolt kifejezések mindegyike két-, illetve háromelemű jelöletlen birtokos jelzős összetétel, s hosszúságuk nem haladja meg a hat szótagot. A régen egybeírt idójárásjelentés, közgazdaság-tudomány, minőség-ellenőrzés, valószínűség-számítás szavakat pedig azért íratja kötőjellel, mert ezek az összetételek hosszabbak az előbb felsoroltaknál. Szintén nem jelentésváltozás az alapja az ún. anyagnévi jelzős szerkezetek közé tartozó alumíniumlemez, platinagyürú, porcelánedény típusú, valamint a számnévi jelzővel alakult ilyenféle kifejezések egybeírásának sem: egyirányú, kilencesztendei, többnemzetiségü, többtagú stb. Az egybeírásra való áttérésnek az az oka, hogy példáiknban mind az anyagnévi, ill. számnévi előtag, mind pedig a főnévi, ill. melléknévi utótag egyszerű szó. Egészen más az oka a régi, 10. kiadásban különírt bejelentőlap, bekötőút, duzzasztógát, dohányzószakasz, üdvözlóbeszéd egyberántásának. A régi forma ilyen értelmezéseket sugallt: a lap bejelent, az út beköt, a szakasz dohányzik stb. A régi írásképet látva s e kifejezések jelentését ízlelgetve mindannyian érzékeljük, hogy itt valami sántít. Hiszen nem a kitöltött formanyomtatvány jelenti be az új lakásba költözőt, nem a vonat egyes fülkéi, szakaszai dohányoznak, nem a beszéd üdvözli a megjelenteket stb. Az említett kifejezések -ó, -ó képzős igenévi jelzői az állandó együttes használat következtében összeforrtak jelzett szavukkal, jelentéstanilag tömbösödtek. Első elemük általában azt fejezi ki, hogy a mellette álló szóval jelölt dolog, tárgy valamire - mégpedig az igenévben kifejtett cselekvésre - képes, illetőleg az a feladata, a rendeltetése. A bekötőút arra való, hogy valamilyen települést összeköttetésbe hozzon a főútvonallal; a duzzasztógát a víz felduzzasztására épített gát; a dohányzófülke, dohányzószakasz dohányzásra kijelölt fülke, szakasz; az üdvözlóbeszéd üdvözletei tartalmazó beszéd; stb. Ebbe a típusba tartozik minden olyan bizottságnév is, amely -ó, -ő képzős igenévvel alakult:döntóö/- zottság, igazolóbizottság, intézőbizottság, jelölőbizottság, rende- zóbizottság, szerkesztőbizottság stb. Az egybeírásra való áttérésnek ezekben az az oka, hogy az előtag nem most folyó, konkrét cselekvést fejez ki, hanem arra utal, hogy a szóban forgó bizottságoknak mi a rendeltetésük: döntés, igazolás, intézés, jelölés, rendezés, szerkesztés stb. A gyűjtőmunka, kutatómunka, oktatómunka, nevelómunka, szervezőmunka, termelőmunka, pedig azért írandó egybe mert gyűjtésre, kutatásra, oktatásra stb. irányuló munkát jelöl. Folytathatnánk a sort, s a magyarázatokat is. De - reméljük- az eddig elmondottakból is kiderült: a másféle írásra való igazodáson kívül az volt a legfőbb oka, hogy a megváltozott- a most tárgyalt esetekben az egybeírt - forma vagy egészen mást jelen, vagy pontosabban fejezi ki a tartalmat. Korántsem szabad azonban azt a következtetést levonni, hogy helyesírásunknak a különírásra és az egybeírásra vonatkozó elvei megváltoztak volna. Továbbra is az az alaptétel, hogy az egymás után következő szavaknak a különírás a természetes formájuk. Ettől csak akkor szabad eltérni, ha erre valamilyen ok kényszerít. Most ezek közül említettünk néhányat. T. URBÁN ILONA A helyes megfejtők és társaik Régóta céltáblája nyelvművelők bíráló megjegyzéseinek az a még mindig nem ritkán hallható-olvasható közlemény, amely szerint a helyes megfejtők - tehát nem a helyes megoldás beküldői, hanem a megfejtők közül csakis a helyesek - jutalomban részesülnek. Ennek a hebehurgya szófukarságból származó hibatípusnak jó néhány díszpéldánya van. íme, kettő a legújabbak közül. Az elsőt egy hibagyüjtó tanítványom lelte egyik színikritikában. A szerző úgy kezdi dolgozatának utolsó bekezdését: „Végül dicsérjük meg a számos apró szereplő közül... “ - és itt nevek következnek. De nem ám az egykori liliputi színkör valóban apró szereplőnek nevei, hanem megannyi jól megtermett színészé, köztük például egy rendkívül nyurga ifjú és egy kevésbé ifjú, ám annál teltebb termetű művészé. A kritikus tehát becsapott minket, amikor apró szereplők felsorolását ígérte, hiszen ígéretétől teljesen függetlenül csupán az apróbb szerepek alakítói közül említett meg néhányat. A másik hasonló hibára magam bukkftntam egy jelentésben, amely a nyugdíjas pedagógusok helyzetével foglalkozott. Sajnos, nem annyira szívindítóan, hanem inkább, keserűen humorosnak találtam a jelentésnek azt a mondatát, amely szerint különösen nehéz helyzetben vannak az alacsony nyugdíjasok. Helyzetük valóban nehéz. De természetesen nem azért, mert a termetük alacsony, mint a jelentés állítja, hanem azért, mert a nyugdíjuk alacsony, amint a jelentés nyilván állítani szeretné. S ha van még valami, ami ebben a dologban alacsony, akkor kétségtelenül a jelentés nyelvi igényességének szintje az. G. TÍMÁR GYÖRGY ÚJ SZÚ 4 1986. II. 15.
