Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1986. II. 10. A hagyományokhoz méltóan szerepelni Közösségeink méltán büszkék a soraikból elszármazott hírességekre. Ragyolc (Radzovce) sport- szervezetének vezetői sem hallgatják el a múlt felidézése kapcsán, hogy a helyi labdarúgósport úttörőinek leszármazottjai közül többen élvonalba kerültek. A futball világában járatosak közül nyilván sokan emlékeznek a Koron- cziak, Gáspárok, Futók, vagy a Krnáčok kitűnő alakításaira. Nem véletlen a többes szám használata, hiszen a jó csengésű nevek nagy családokat, valóságos futballdinasztiákat képeznek az 1700 lakost számláló nógrádi nagyközségben. Csak természetes, hogy ahol ennyi jó labdarúgó „termett“, ott a csapat is híres volt. A felszabadulás előtt a RÁC egyike volt a legjobb falusi együtteseknek, s nem egy alkalommal szerepelt sikeresen az akkori élvonalhoz tartozó vidéki csapatok ellen is. Az elmúlt negyven esztendő eredményeiért sem kell szégyenkezniük. Azt azonban kénytelenek elismerni, hogy a sportág széleskörű térhódításával mind nehezebb lépést tartani az egykori és új riválisaikkal.- A két év múlva hatvanéves fennállását ünneplő, s a legutóbbi tíz esztendőben a kerületi bajnokság I. A-osztályában szereplő együttesünknek most bennmaradás! gondjai vannak - tájékoztatott Pavlovics István, a sportegyesület elnöke. - Reméljük azonban, hogy a tavaszi idény az elképzeléseink szerint alakul majd, s így továbbra is a kerületi szintű bajnokságban szerepelhetünk. Sajnos az elmúlt esztendőben rá kellett ébrednünk, hogy egy eredményes korosztály felett eljárt az idő, fiatalítanuk kell. Persze ez nem megy máról holnapra, s az átmeneti időszakban szükségünk van néhány tapasztalt labdarúgóra, még ha a múltban nem is szívesen igazoltunk idegen játékosokat. Az ifjúsági csapatban - melynek mellesleg tíz éve az edzője is vagyok - most a járási bajnokság második helyén tanyázik, nincsenek azonban különösebb ambícióink a feljutást illetően. Nem azért, mintha ez nem lenne a csapat erejében, hanem mert egyszerűen nem bírnánk anyagiakkal vasárnaponként két csapat utaztatását. Ettől függetlenül jó játékosokat szeretnénk nevelni, s meggyőződésem, hogy ebből a gárdából néhányan hamarosan a felnőttek között is megállják helyüket. Egyébként nem osztom azok nézetét, akik azt állítják, hogy a mai nemzedékből már hiányzik a futball iránti rajongás. Ezek a srácok is épp úgy a labda bűvöletében élnek, mint az előző generációk, csak időközben sok minden megváltozott körülöttük. Kétségtelenül sokféle hatásnak, csábításnak vannak kitéve, s talán az iskolai elfoglaltságuk is nagyobb, mint annak idején a miénk volt. Ezért van tehát szükség a szabadidő ésszerű kihasználására, a kiválasztás és az edzésmódszerek tökéletesítésére. Ha ilyen vonatkozásban is sikerülne megvalósítani elképzeléseinket, a jövőt illetően nem lennének aggályaim. Visszatérve a felnőtt csapathoz. Az egyesület elnöke elmondotta, hogy György Tibor edző irányításával január eleje óta heti két edzéssel készülnek a tavaszi idényre, s hamarosan sorozatban játsszák majd az előkészületi mérkőzéseket is. Az edzéslehetőségek megfelelőek. Kedvezőtlen időjárás esetén az iskola tornatermében gyakorolhatnak, s a füves pályán kívül van még egy salakpályánk is. A tavaszi nagy feladatokra egyébként az alábbi keret készül: Szabó Tibor, Nagy Sándor, Kalocsay Lajos, Huhász János, Koronczi Iván, Tóth Péter, Danyi Sándor, Bandúr József, Miroslav Špurek, Sneider László, Kalocsay Jónás, Kovács Sándor, Jozef Ďurica, Berki Tibor, Kovács István, Miklós Marián, Miklós János, Bodnár Róbert, Majoros István, Korponai László és Angyal Kornél. Beszélgetésünket végighallgatta Bandúr István elvtárs, a hnb elnöke is, akitől megtudtuk, hogy lehetőségeikhez mérten a község vezetése is támogatja a sportegyesületet.-Tudatában vagyunk - mondotta az elnök -, hogy a községben ma is az emberek kedélyállapotát, közérzetét befolyásoló tényező a futball, ezért kötelességünknek tartjuk a hagyományainkhoz méltó szereplés feltételeinek biztosítását. A versenysport szin- tentartása mellett szeretnénk minél több embert bekapcsolni a tömegsportba is. Az 1982-es lakossági hozzájárulással épített tornatermet örvendetesen sokan látogatják, s azt még legnagyobb és legközelebbi riválisainknak, a csákányházai (Čakanovce) labdarúgók rendelkezésére is bocsátjuk.- A tavalyi körzeti spartakiád nagy közönségsikere mellett arra is büszkék vagyunk, hogy szinte a község apraja-nagyja tornászott. öt tornászó csoportunk közül kettő Prágába is eljutott, s azzal az elhatározással tértek haza, hogy legközelebb szintén ott lesznek a strahovi stadionban.- Bár a labdarúgás népszerűségével semmi más nem vetekszik községünkben, eltökélt szándékunk az asztalitenisz- és a sakkszakosztály munkájának fellendítése is. Az erkölcsi támogatás mellett választási programunk egyik pontjaként anyagi segítséget nyújtunk a labdarúgópálya szociális létesítményeinek felújításánál is. Ragyolcon tehát tényleg nincs ok aggodalomra a jövőt illetően. HACSI ATTILA SOK FOROG KOCKÁN A vízkeleti (Čierny Brod) alapiskola tornatermében hetenként háromszor a helyi labdarúgócsapat tagjai gyakorolnak igencsak keményen. Mintha nem is a galántai (Galanta) járási bajnokság II. osztályában játszanának, hanem legalább a nemzeti ligában. Olyan eröbedobással készülnek. Jurik János edző kemény munkára fogta őket, legtöbbször nem is látnak futball-labdát, csak a medicinlabdával viaškodnak, a fizikai erő fejlesztésére törekednek. A szokatlanul nehéz felkészülés magyarázatával mindjárt az edző szolgált, aki korábban Galántán futballozott, az őszi idény előtt került ide:- Vízkeleten az idén ünnepük a szervezett labdarúgás fennállásának 60. évfordulóját. Szép jubileum. Csakhogy a csapat jelenlegi helyzete méltatlan hozzá. Tavasz- szal a nyugati csoport tabellájának 10. helyéről indul. Átszervezés lesz a bajnokságban. A két csoportot összevonják, vagyis legalább a hatodik helyen kell végeznünk ahhoz, hogy a második osztályban maradjunk. Hát ezzel szeretnénk megünnepelni a vízkeleti futball 60-éves jubileumát. Halag Györgytől, a sportegyesület elnökétől tudom, hogy ez a vigasztalan állapot már legalább 3-4 éve tart. A csapat mindig az alsóbb régiókban végez.- A jelenlegi helyzet okát abban látjuk - mondja az egyesületi elnök, aki a hidaskürti (Mostová) szövetkezet, a bázisszerv zoo- technikusa -, hogy túl alacsony, mindössze 23 év'a játokosok átlagos életkora. Tapasztalatlanok, taktikailag éretlenek a fiúk. Nyerésre álló mérkőzéseket veszítettek el. Ha bekapták az első gólt, hamar feladták a küzdelmet, önbizalmat kell önteni beléjük, s remélem, hogy a jelenlegi edzőnek ez sikerül. Elégedettek vagyunk a munkájával, de azért tavaszig még így is két tapasztalt játékossal erősítünk. Valóban nem szeretnénk, ha a hatvanas jubileum egy gyászos lecsúszással válna emlékezetessé. Az anyagi és egyéb feltételek biztosítottak a jó szerepléshez. Azt mondják, Vízkeleten még soha ilyen jó feltételek között nem dolgozott a sportszervezet, mint most. A pálya kifogástalan állapotban van, a szerelés körül minden rendben. Baj van viszont az utánpótlással. A keret most is mindössze tizenhat tagú. Előfordult, hogy alig tudtak 11 épkézláb játékost kiállítani. Ez a helyzet pedig abból ered, hogy az ifjúság nevelése körül nincs minden rendben. Amikor e kérdés kerül szóba, az egyesületi elnök valósággal kifakad:- A mai fiatalokat nem érdekli a foci, csak a diszkó. Évek óta nem tudjuk létrehozni a serdülők csapatát, amelyben megszerettetnénk a gyerekekkel a focit. Valahol a nevelésben van a hiba. A mai gyerekek - gyakran a szülők „jóvoltából“ is - nagyon sok olcsó, haszontalan szórakozáshoz jutnak, amit mi el sem tudtunk képzelni. Két-három éve még asztalitenisz is volt Vízkeleten. Az is abbamaradt érdeklődés híján. Most már valóban csak a labdarúgás maradt, de ha még az is lejjebb csúszna...- Az szóba sem jöhet - mondja a sportszervezet elnöke. - Községünkben 220 tagja van a sport- szervezetnek, és ez szép szám 1600 lakoshoz képest. Ezek az emberek megérdemlik, hogy színvonalas sporttalálkozókat lássanak. A vezetőség is mindent megtesz a zavartalan sportéletért. Most már a játékosokon a sor. Túlságosan sok forog kockán, ezért a téli alapozás előtt egyenként elbeszélgettünk velük. Fo- gadkoztak, hogy a lelkűket is kiteszik a bentmaradásért. Úgy tűnik, komolyan gondolják... PALÁGYI LAJOS A Ŕeháková - Havránek jégtánckettős a 10. helyen végzett a koppenhágai műkorcsolya Európa-bajnokságon (ČSTK-felv.) Az edző is beszáll Aki igazán szereti a mozgást, sehogysem tud elszakadni tőle. A kassai (Košice) Egon Kráľ (felvételünkön), a város asztaliteniszsportjának egyik kulcsembere, a Spoje férficsapatának edzője harminc esztendeje űzi ezt a villámgyors játékot, s még mindig nem tud betelni vele. Lassan az ötvenedik éve felé közeledik, de mosolyogva megjegyzi: az egykori sokszoros bajnok, a világhírű Tokár már nyugdíjas, ám még mindig játszik! Egon Král’lal sportága jelenlegi helyzetéről beszélgetünk. Vajon a Békemaraton, a jégkorong, a vízilabda, a kosárlabda, a birkózás és (részben) a futball fellegvárában milyen múltra tekinthet vissza a kassai asztalitenisz?- Hagyományaink gazdagabbak, mint a jelenünk. Három évtizede még az országos ligában szerepeltünk, igaz, akkor a Lokomotíva színeiben - a Spoje 1971-ben vette át a férfi pingpongozókat. Húsz éve a második ligában ver- senyzünk és itt általában jó helyezéseket érünk el. Legutóbb hatodikok, előtte negyedikek voltunk. A Poľská utcai csarnokban játszunk és ott is edzünk. Szakosztályunk harmincöt tagú.- Hány csapata van a Spo- jenak?- Hat. A Szlovák Nemzeti Ligában egy, a kerületi bajnokságban kettő, ugyanennyi a városi bajnokságban és rendelkezünk egy ifjúsági együttessel is. A csarnok felszereltsége megfelelő, de továbblépésre mindaddig nemigen gondolhatunk, amíg a napi kétszeri gyakorlást nem tudjuk biztosítani. Játékosaink zöme főiskoiás, így csak egyszer, délután tudunk gyakorolni, összesen három órán át, és ez kevés.- Hogy biztosítják az utánpótlást? Érdeklődnek a gyerekek az asztalitenisz iránt?- Az érdeklődés élénk. Járjuk a város alapiskoláit, és válogatunk a nyolc-kilencéves gyerekek között. Találtunk is a jómúltkor egy Jaško nevű fiút, aki tizenkét esztendősen ötödik volt a szlovákiai ranglistán, tavaly pedig első. Tagja a szlovák válogatottnak is. Csak rajta múlik, mi lesz belőle. Évente négy-öt edzőtáborozáson vesz részt, de kérdésem: ez a továbbiakban elég lesz-e egy újabb javuláshoz? Egon Kráľ céltudatos szakember. Három évvel ezelőtt megszerezte az I. osztályú edzői minősítést. - Ha sikerülne jelentősebb anyagi támogatáshoz jutnunk, két fázisban edzenünk, javulhatnának az eredményeink is - teszi hozzá a búcsúzáskor. (batta) Sok izgalmas mérkőzés vár még a jégkorongozókra; tegnap már megkezdték küzdelmüket a bentmaradásért a bajnokság sereghajtói, holnap pedig az I. liga nyolc legjobb csapata először méri össze erejét - egyenes kiesési rendszerben - a bajnoki címért (Berenhaut Róbert felvétele) JEGYZET A SPORTOLÁS NINCS KORHOZ KÖTVE Az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban kapunk hírt a világ minden tájáról, hogy a rendszeres edzéseken és a versenyeken nemcsak a fiatalok, hanem az idősek is részt vesznek. A korosabbak rendszeres versenyzése nem újkeletű kezdeményezés. Néhány sportágban már régóta szokás, hogy az élsporttól, a versenysporttól visszavonulók nem fordítanak hátat a pályáknak, hanem alacsonyabb szinten, a saját korosztályukban, de továbbra is rendszeresen hódolnak korábbi hasznos szenvedélyüknek. Gondoljunk csak az öregfiúk labdarúgó bajnokságára, a teniszben, az asztaliteniszben rendezett veteránversenyekre és a különböző kezdeményezésekre. Sajnos ez a jó és szép szokás nem eléggé általános. Pedig aligha kell érvelni szükségessége mellett. Aki fiatal korában hozzászokott a rendszeres sportoláshoz, szervezetének, izmainak, szívének terheléséhez, az súlyos hibát követ el, ha hirtelen, egyik napról a másikra abbahagyja mindezt. Kétségtelen, hogy akadnak olyan sportágak, amelyekben az idősebb korú versenyzés nehezen valósítható meg, de a sportágak túlnyomó többségében ennek semmi akadálya, sőt kívánatos! Sok példa bizonyítja: az egyesületekben nem fordítanak kellő gondot a pályafutásukat befejező sportolóik foglalkoztatására, pedig ez az alapozó testnevelés szakosztályaiban adott, csak egy kis kezdeményezésre, rugalmasságra lenne szükség. Az egyesületek többsége nem megtartja, hanem elbúcsúztatja az élvonalbeli versenyzéstől megváló sportolóit. Ezek körében olyan vélemény alakult ki az utóbbi években, mintha egy sikeres versenyző számára szégyen lenne alacsonyabb szinten folytatni a sportolást. Hiányoznak is azok az idősebb sportemberek a legtöbb szakosztályból, akiktől a fiatalok tanulhatnának, akik továbbadhatnák tapasztalataikat, akik magatartásukkal példát mutathatnának a felkészülésben és a versenyzésben. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell. A testnevelési mozgalomban a gyerekektől kezdve a veteránokig egyformán helyük van valamennyi korosztály sportolóinak! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ
