Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. II. 10. A hagyományokhoz méltóan szerepelni Közösségeink méltán büszkék a soraikból elszármazott híressé­gekre. Ragyolc (Radzovce) sport- szervezetének vezetői sem hall­gatják el a múlt felidézése kap­csán, hogy a helyi labdarúgósport úttörőinek leszármazottjai közül többen élvonalba kerültek. A fut­ball világában járatosak közül nyil­ván sokan emlékeznek a Koron- cziak, Gáspárok, Futók, vagy a Krnáčok kitűnő alakításaira. Nem véletlen a többes szám hasz­nálata, hiszen a jó csengésű ne­vek nagy családokat, valóságos futballdinasztiákat képeznek az 1700 lakost számláló nógrádi nagyközségben. Csak természetes, hogy ahol ennyi jó labdarúgó „termett“, ott a csapat is híres volt. A felszaba­dulás előtt a RÁC egyike volt a legjobb falusi együtteseknek, s nem egy alkalommal szerepelt sikeresen az akkori élvonalhoz tartozó vidéki csapatok ellen is. Az elmúlt negyven esztendő eredmé­nyeiért sem kell szégyenkezniük. Azt azonban kénytelenek elismer­ni, hogy a sportág széleskörű tér­hódításával mind nehezebb lépést tartani az egykori és új riválisa­ikkal.- A két év múlva hatvanéves fennállását ünneplő, s a legutóbbi tíz esztendőben a kerületi bajnok­ság I. A-osztályában szereplő együttesünknek most bennmara­dás! gondjai vannak - tájékoztatott Pavlovics István, a sportegyesü­let elnöke. - Reméljük azonban, hogy a tavaszi idény az elképzelé­seink szerint alakul majd, s így továbbra is a kerületi szintű baj­nokságban szerepelhetünk. Saj­nos az elmúlt esztendőben rá kel­lett ébrednünk, hogy egy eredmé­nyes korosztály felett eljárt az idő, fiatalítanuk kell. Persze ez nem megy máról holnapra, s az átme­neti időszakban szükségünk van néhány tapasztalt labdarúgóra, még ha a múltban nem is szívesen igazoltunk idegen játékosokat. Az ifjúsági csapatban - melynek mel­lesleg tíz éve az edzője is vagyok - most a járási bajnokság második helyén tanyázik, nincsenek azon­ban különösebb ambícióink a fel­jutást illetően. Nem azért, mintha ez nem lenne a csapat erejében, hanem mert egyszerűen nem bír­nánk anyagiakkal vasárnaponként két csapat utaztatását. Ettől füg­getlenül jó játékosokat szeretnénk nevelni, s meggyőződésem, hogy ebből a gárdából néhányan hama­rosan a felnőttek között is megáll­ják helyüket. Egyébként nem osz­tom azok nézetét, akik azt állítják, hogy a mai nemzedékből már hi­ányzik a futball iránti rajongás. Ezek a srácok is épp úgy a labda bűvöletében élnek, mint az előző generációk, csak időközben sok minden megváltozott körülöttük. Kétségtelenül sokféle hatásnak, csábításnak vannak kitéve, s talán az iskolai elfoglaltságuk is na­gyobb, mint annak idején a miénk volt. Ezért van tehát szükség a szabadidő ésszerű kihasználá­sára, a kiválasztás és az edzés­módszerek tökéletesítésére. Ha ilyen vonatkozásban is sikerülne megvalósítani elképzeléseinket, a jövőt illetően nem lennének ag­gályaim. Visszatérve a felnőtt csapathoz. Az egyesület elnöke elmondotta, hogy György Tibor edző irányítá­sával január eleje óta heti két edzéssel készülnek a tavaszi idényre, s hamarosan sorozatban játsszák majd az előkészületi mér­kőzéseket is. Az edzéslehetősé­gek megfelelőek. Kedvezőtlen időjárás esetén az iskola tornater­mében gyakorolhatnak, s a füves pályán kívül van még egy salakpá­lyánk is. A tavaszi nagy feladatok­ra egyébként az alábbi keret ké­szül: Szabó Tibor, Nagy Sándor, Kalocsay Lajos, Huhász János, Koronczi Iván, Tóth Péter, Danyi Sándor, Bandúr József, Miro­slav Špurek, Sneider László, Ka­locsay Jónás, Kovács Sándor, Jozef Ďurica, Berki Tibor, Ko­vács István, Miklós Marián, Mik­lós János, Bodnár Róbert, Ma­joros István, Korponai László és Angyal Kornél. Beszélgetésünket végighallgat­ta Bandúr István elvtárs, a hnb elnöke is, akitől megtudtuk, hogy lehetőségeikhez mérten a község vezetése is támogatja a sporte­gyesületet.-Tudatában vagyunk - mon­dotta az elnök -, hogy a köz­ségben ma is az emberek kedély­állapotát, közérzetét befolyásoló tényező a futball, ezért kötelessé­günknek tartjuk a hagyományaink­hoz méltó szereplés feltételeinek biztosítását. A versenysport szin- tentartása mellett szeretnénk mi­nél több embert bekapcsolni a tö­megsportba is. Az 1982-es lakos­sági hozzájárulással épített torna­termet örvendetesen sokan láto­gatják, s azt még legnagyobb és legközelebbi riválisainknak, a csá­kányházai (Čakanovce) labdarú­gók rendelkezésére is bocsátjuk.- A tavalyi körzeti spartakiád nagy közönségsikere mellett arra is büszkék vagyunk, hogy szinte a község apraja-nagyja torná­szott. öt tornászó csoportunk kö­zül kettő Prágába is eljutott, s az­zal az elhatározással tértek haza, hogy legközelebb szintén ott lesz­nek a strahovi stadionban.- Bár a labdarúgás népszerű­ségével semmi más nem vetek­szik községünkben, eltökélt szán­dékunk az asztalitenisz- és a sakkszakosztály munkájának fellendítése is. Az erkölcsi támo­gatás mellett választási progra­munk egyik pontjaként anyagi se­gítséget nyújtunk a labdarúgópá­lya szociális létesítményeinek fel­újításánál is. Ragyolcon tehát tényleg nincs ok aggodalomra a jövőt illetően. HACSI ATTILA SOK FOROG KOCKÁN A vízkeleti (Čierny Brod) alapis­kola tornatermében hetenként há­romszor a helyi labdarúgócsapat tagjai gyakorolnak igencsak ke­ményen. Mintha nem is a galántai (Galanta) járási bajnokság II. osz­tályában játszanának, hanem leg­alább a nemzeti ligában. Olyan eröbedobással készülnek. Jurik János edző kemény munkára fog­ta őket, legtöbbször nem is látnak futball-labdát, csak a medicinlab­dával viaškodnak, a fizikai erő fej­lesztésére törekednek. A szokat­lanul nehéz felkészülés magyará­zatával mindjárt az edző szolgált, aki korábban Galántán futballo­zott, az őszi idény előtt került ide:- Vízkeleten az idén ünnepük a szervezett labdarúgás fennállá­sának 60. évfordulóját. Szép jubi­leum. Csakhogy a csapat jelenlegi helyzete méltatlan hozzá. Tavasz- szal a nyugati csoport tabellájának 10. helyéről indul. Átszervezés lesz a bajnokságban. A két cso­portot összevonják, vagyis leg­alább a hatodik helyen kell végez­nünk ahhoz, hogy a második osz­tályban maradjunk. Hát ezzel sze­retnénk megünnepelni a vízkeleti futball 60-éves jubileumát. Halag Györgytől, a sport­egyesület elnökétől tudom, hogy ez a vigasztalan állapot már legalább 3-4 éve tart. A csapat mindig az alsóbb régi­ókban végez.- A jelenlegi helyzet okát abban látjuk - mondja az egyesületi el­nök, aki a hidaskürti (Mostová) szövetkezet, a bázisszerv zoo- technikusa -, hogy túl alacsony, mindössze 23 év'a játokosok átla­gos életkora. Tapasztalatlanok, taktikailag éretlenek a fiúk. Nye­résre álló mérkőzéseket veszítet­tek el. Ha bekapták az első gólt, hamar feladták a küzdelmet, önbi­zalmat kell önteni beléjük, s remé­lem, hogy a jelenlegi edzőnek ez sikerül. Elégedettek vagyunk a munká­jával, de azért tavaszig még így is két tapasztalt játékossal erősítünk. Valóban nem szeretnénk, ha a hatvanas jubileum egy gyászos lecsúszással válna emlékeze­tessé. Az anyagi és egyéb feltételek biztosítottak a jó szerepléshez. Azt mondják, Vízkeleten még so­ha ilyen jó feltételek között nem dolgozott a sportszervezet, mint most. A pálya kifogástalan állapot­ban van, a szerelés körül minden rendben. Baj van viszont az után­pótlással. A keret most is mind­össze tizenhat tagú. Előfordult, hogy alig tudtak 11 épkézláb játé­kost kiállítani. Ez a helyzet pedig abból ered, hogy az ifjúság neve­lése körül nincs minden rendben. Amikor e kérdés kerül szóba, az egyesületi elnök valósággal ki­fakad:- A mai fiatalokat nem érdekli a foci, csak a diszkó. Évek óta nem tudjuk létrehozni a serdülők csapatát, amelyben megszeret­tetnénk a gyerekekkel a focit. Va­lahol a nevelésben van a hiba. A mai gyerekek - gyakran a szü­lők „jóvoltából“ is - nagyon sok olcsó, haszontalan szórakozáshoz jutnak, amit mi el sem tudtunk képzelni. Két-három éve még asztalite­nisz is volt Vízkeleten. Az is abba­maradt érdeklődés híján. Most már valóban csak a labdarúgás maradt, de ha még az is lejjebb csúszna...- Az szóba sem jöhet - mondja a sportszervezet elnöke. - Köz­ségünkben 220 tagja van a sport- szervezetnek, és ez szép szám 1600 lakoshoz képest. Ezek az emberek megérdemlik, hogy szín­vonalas sporttalálkozókat lássa­nak. A vezetőség is mindent meg­tesz a zavartalan sportéletért. Most már a játékosokon a sor. Túlságosan sok forog kockán, ezért a téli alapozás előtt egyen­ként elbeszélgettünk velük. Fo- gadkoztak, hogy a lelkűket is kite­szik a bentmaradásért. Úgy tűnik, komolyan gondolják... PALÁGYI LAJOS A Ŕeháková - Havránek jégtánckettős a 10. helyen végzett a kop­penhágai műkorcsolya Európa-bajnokságon (ČSTK-felv.) Az edző is beszáll Aki igazán szereti a mozgást, sehogysem tud elszakadni tőle. A kassai (Košice) Egon Kráľ (fel­vételünkön), a város asztalite­niszsportjának egyik kulcsembere, a Spoje férficsapatának edzője harminc esztendeje űzi ezt a vil­lámgyors játékot, s még mindig nem tud betelni vele. Lassan az ötvenedik éve felé közeledik, de mosolyogva megjegyzi: az egykori sokszoros bajnok, a világhírű To­kár már nyugdíjas, ám még mindig játszik! Egon Král’lal sportága jelenlegi helyzetéről beszélgetünk. Vajon a Békemaraton, a jégkorong, a ví­zilabda, a kosárlabda, a birkózás és (részben) a futball fellegvárá­ban milyen múltra tekinthet vissza a kassai asztalitenisz?- Hagyományaink gazdagab­bak, mint a jelenünk. Három évtize­de még az országos ligában sze­repeltünk, igaz, akkor a Lokomotí­va színeiben - a Spoje 1971-ben vette át a férfi pingpongozókat. Húsz éve a második ligában ver- senyzünk és itt általában jó helye­zéseket érünk el. Legutóbb hato­dikok, előtte negyedikek voltunk. A Poľská utcai csarnokban ját­szunk és ott is edzünk. Szakosztá­lyunk harmincöt tagú.- Hány csapata van a Spo- jenak?- Hat. A Szlovák Nemzeti Ligá­ban egy, a kerületi bajnokságban kettő, ugyanennyi a városi bajnok­ságban és rendelkezünk egy ifjú­sági együttessel is. A csarnok fel­szereltsége megfelelő, de tovább­lépésre mindaddig nemigen gon­dolhatunk, amíg a napi kétsze­ri gyakorlást nem tudjuk biztosíta­ni. Játékosaink zöme főiskoiás, így csak egyszer, délután tudunk gyakorolni, összesen három órán át, és ez kevés.- Hogy biztosítják az utánpót­lást? Érdeklődnek a gyerekek az asztalitenisz iránt?- Az érdeklődés élénk. Járjuk a város alapiskoláit, és válogatunk a nyolc-kilencéves gyerekek kö­zött. Találtunk is a jómúltkor egy Jaško nevű fiút, aki tizenkét esz­tendősen ötödik volt a szlovákiai ranglistán, tavaly pedig első. Tag­ja a szlovák válogatottnak is. Csak rajta múlik, mi lesz belőle. Évente négy-öt edzőtáborozáson vesz részt, de kérdésem: ez a továb­biakban elég lesz-e egy újabb ja­vuláshoz? Egon Kráľ céltudatos szakem­ber. Három évvel ezelőtt megsze­rezte az I. osztályú edzői minősí­tést. - Ha sikerülne jelentősebb anyagi támogatáshoz jutnunk, két fázisban edzenünk, javulhatnának az eredményeink is - teszi hozzá a búcsúzáskor. (batta) Sok izgalmas mér­kőzés vár még a jégkorongozókra; tegnap már meg­kezdték küzdelmü­ket a bentmara­dásért a bajnokság sereghajtói, holnap pedig az I. liga nyolc legjobb csapata elő­ször méri össze ere­jét - egyenes kiesé­si rendszerben - a bajnoki címért (Berenhaut Róbert felvétele) JEGYZET A SPORTOLÁS NINCS KORHOZ KÖTVE Az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban kapunk hírt a világ minden tájáról, hogy a rendszeres edzéseken és a versenyeken nemcsak a fiatalok, hanem az idősek is részt vesznek. A korosabbak rendszeres versenyzése nem újkeletű kezdemé­nyezés. Néhány sportágban már régóta szokás, hogy az élsporttól, a versenysporttól visszavonu­lók nem fordítanak hátat a pályáknak, hanem alacsonyabb szinten, a saját korosztályukban, de továbbra is rendszeresen hódolnak korábbi hasz­nos szenvedélyüknek. Gondoljunk csak az öregfi­úk labdarúgó bajnokságára, a teniszben, az asz­taliteniszben rendezett veteránversenyekre és a különböző kezdeményezésekre. Sajnos ez a jó és szép szokás nem eléggé általános. Pedig aligha kell érvelni szükségessé­ge mellett. Aki fiatal korában hozzászokott a rend­szeres sportoláshoz, szervezetének, izmainak, szívének terheléséhez, az súlyos hibát követ el, ha hirtelen, egyik napról a másikra abbahagyja mindezt. Kétségtelen, hogy akadnak olyan sport­ágak, amelyekben az idősebb korú versenyzés nehezen valósítható meg, de a sportágak túlnyo­mó többségében ennek semmi akadálya, sőt kívánatos! Sok példa bizonyítja: az egyesületekben nem fordítanak kellő gondot a pályafutásukat befejező sportolóik foglalkoztatására, pedig ez az alapozó testnevelés szakosztályaiban adott, csak egy kis kezdeményezésre, rugalmasságra lenne szük­ség. Az egyesületek többsége nem megtartja, hanem elbúcsúztatja az élvonalbeli versenyzéstől megváló sportolóit. Ezek körében olyan vélemény alakult ki az utóbbi években, mintha egy sikeres versenyző számára szégyen lenne alacsonyabb szinten folytatni a sportolást. Hiányoznak is azok az idősebb sportemberek a legtöbb szakosztály­ból, akiktől a fiatalok tanulhatnának, akik tovább­adhatnák tapasztalataikat, akik magatartásukkal példát mutathatnának a felkészülésben és a ver­senyzésben. Ezen a helyzeten feltétlenül változ­tatni kell. A testnevelési mozgalomban a gyere­kektől kezdve a veteránokig egyformán helyük van valamennyi korosztály sportolóinak! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents