Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám, hétfő

Kongresszusra készülve Kurt Hager az NDK-beli irodalom fejlődéséről és feladatairól A Német Szocialista Egységpárt áprilisban sorra kerülő, XI. kongresz- szusa jegyében tartotta meg ülését az NDK-beli írók Szövetségének választmánya, amelyen megjelent és beszédet mondott Kurt Hager, az NSZEP KB titkára. Beszédét a Neue Deutsche Literatur idei első száma teljes terjedelemben közli. SZERGEJ GERASZI- MOV szovjet filmrendező 1986 májusában töltötte vol­na be 80. életévét. 1985. no­vember 28-án bekövetkezett, váratlan halála előtt néhány nappal adta az alább követ­kező interjút, amelyet kissé rövidítve közlünk. • Szergej Apollinarijevics, ön egyszer ezt mondta Fagyejevről: ,,Ö az élet teljhatalmú urának érezte magát, talán ez volt a legro­konszenvesebb tulajdonsága. “ Ez a jellemvonás önben is megvan, és minden filmjével arra törekszik, hogy ilyen kapcsolatot alakítson ki az élettel. Manapság, amikor tár­sadalmunk megújuláson megy ke­resztül, igen fontos, hogy a szó­nak, az ügynek, egész országunk­nak gazdái legyünk. E folyamat­ban milyen szerep jut a művé­szetnek?- Igen, ma nagyon jelentős idő­ben élünk: nagy változások, nehéz feladatok várnak ránk. A jövő perspektívája alapján világosan látszik az, hogy mindenkinek meg kell határoznia a maga helyét az ész és a szív e roppant munkájá­ban. A párt konkrét feladatokat tűz az emberek elé: nevezetesen azt, hogy ne hiú szócsépléssel lopják az időt, mert ez szégyenletes; kí­nos olyan ostobaságokat megis­mételni, amelyekről tudjuk, hogy ostobaságok; nem ülhetünk ölbe tett kézzel, amikor közös erőfeszí­tésre van szükség avégből, hogy jobbá tegyük az életet. A művé­szet nem választható el az élettől, éppen hogy szorosan összekap­csolódik minden eseménnyel, ténnyel. Mindazonáltal bizonyos távolságra van szükség, hogy ér­tékelhessük az eseményeket. Kel­lő távolságtartás szükséges ah­hoz, hogy kiszűrjük a véletlent, s csak a lényeget hagyjuk meg. Néhány tévéfílm-sorozatban, va­lamint játékfilmben ,,az élet folya­matát“ láthatjuk, s ezt néhol talán egészen valósághűen sikerül megörökíteni: az emberek élnek, házasságot kötnek, elválnak... Mintha teljesen valószerű volna mindez, de a művészi mondaniva­lót nem szabad így kifejezni. A művészetnek mindig eredeti öt­letekkel kell összekapcsolódnia, a hétköznapok eseményeinek a műfaj jellemző vonásait kell ma­gukra ölteniük. A lényeg az, hogy a művész mit akar mondani. • Az ön filmjeiben ritka követ­kezetességgel fejeződnek ki jelen­legi életünk mozgásai, tendenciái, a társadalom előtt álló problémák. Egyszóval: mire készül most?-Tolsztoj A sötétség hatalma című színművéből szándékozom tévéfilmet készíteni: ez az eredeti­Gy. Szabó Béla: Körösi Csorna Sándor (fametszet) ben öt felvonás, nálunk pedig öt folytatás lesz. Meg akarom őrizni a mű bonyolult kontextusát. A lel­kiismeretről gondoskodni, beszél­ni - márpedig a nagy író ezt teszi - mindenkor fontos, különösen manapság. Ez mindenki számára fontos, nekem pedig, idős korom­ban, különösen lényeges. Főként éjszaka, amikor az ember nem tud aludni, és szeretne megszabadul­ni a nappal elkövetett hibáitól vagy legalább valamiképp megmagya­rázni azokat - a lelkiismerete, mi­ért, miért nem, aktívabban műkö­dik. Én lelkiismeretről, mint az igaz­ság ismérvéről beszélek. Ebben a darabban nem a gyerek meg­ölése a legfontosabb, hanem a lel­kiismeret megölése. T olsztoj e cso­dálatos alkotásával szinte minden nemzedék kapcsolatba került. Az írói mesterség valóságos enciklo­pédiája ez, ami a mondanivaló mélységét, a pontos jellemrajzokat és a szóbeli kifejezést illeti. Az orosz nyelv valóságos csodája, annak a beszédnek a legfonto­sabb lejegyzése, amelyet Tolsztoj hallott. Engem különböző hatások, effektusok érdekelnek, bár jól tu­dom, hogy e témáról igen látvá­nyos filmet is lehet készíteni; még- inkább az érdekel, milyen lenyű­gözően pontos a dramaturgiai szerkezet. Tolsztoj jól tudta, mi a dráma. Itt van mit nézni. Szerin­tem a világirodalomban több mű van, amelyben olyan gazdag tar­talom rejlik, hogy bármikor érde­mes volna filmet készíteni belőle. Tolsztoj e műve ilyen, azután pedig a Vörös és fekete, a Hamlet is. Különös lista ugye? Ezek a szerzők igen különbözőek, de az erkölcsi töltés ezt a célt szolgálja. • ön természetesen a néző problémájával szemben sem volt közömbös, amikor elgondolta ezt a bonyolult filmet. A nézőé, aki olyan jól megértette az ön gondo­latait az annyira mai filmekben, mint Az újságíró, A tónál. Idézni szeretném azt, amit ön még a Lev Tolsztoj forgatása közben mon­dott: ,, Meggyőződésem, hogy megtaláljuk a mi nézőnket, még­pedig azok között, akik szüntele­nül özönlenek a Jasznaja Poljana-i Tolsztoj Múzeumba, és ott szelle­mi, lelki táplálékot lelnek. Hiszen a legfőbb boldogság: az emberi zsenialitást megérinteni és megér­teni.“ Vajon megtalálta ez a film a nézőjét?- Erre nagyon nehéz válaszol­ni... A filmet a kritikusok a legked­vezőbben értékelték. A nézők is sok meleg hangú levelet írtak. Ki­derült, hogy sok embernek szük­sége van arra, amit Lev Nyikolaje- vics érzett. De a forgalmazás te­rén - itt ugyanis mindent á számok határoznak meg - ez a film meg­bukott. Ez igen szomorú gondola­tokat kelt bennem. Mindig olyan filmeket igyekez­tem készíteni, amelyek látványo­sak is. Újtaink azonban - mármint az enyém és a nézőé - lassanként elváltak. Filmművészetünk ma­napság sok nézőt veszít, és úgy A magyar irodalomtörténet je­lentős korszakait feldolgozó kiállí­tássorozat kezdődik idén a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A magyar reneszánsz és barokk irodalmat bemutató tárlat októberben, a mú­zeumi hónap idején nyitja meg kapuit. A több magyarországi múzeum és közgyűjtemény anyagából összeállított átfogó kiállítás eredeti dokumentumok segítségével ele­veníti fel a magyar reformáció idő­szakát. Az irodalmi alkotások kö­zött ott lesznek a hitviták írásos dokumentumai, az első magyar bibiliafordítások is. A kor ki­emelkedő személyiségeit bemuta­tó válogatás képet ad a magyar nyelv izmosodásáról, a líra és pró­za fejlődéséről. A tárlat bemutatja a korszakra vonatkozó, bővülő iro­dalomtörténeti kutatás fontos állo­másait. A múzeum idei programjában szerepel az a grafikai kiállítás, amely Swierkiewicz Robert illuszt­vélem, ennek megvannak a maga okai. Az utóbbi esztendőkben sok film készült, ám a mennyiség nem mindig csap át minőségbe. A film­vásznon a hétköznapok uralkod­nak, de nem találják meg saját műfajukat: kicsinyes témák szere­pelnek, ez tévesen értelmezett szórakoztatási törekvés. És mind­ezt gyakran az eszmei tartalom rovására érik el. Az ilyen filmekhez szokott néző pedig odébbáll, ha nem lát látványos dinamikát, lövöl­dözést vagy üldözést a mozivász­non. Levelet kaptam egy vidéki vá­rosból, ahol a forgalmazók így rek­lámoztak egy új filmet: ,,Élet témá­jú film, amelyben az anyós elszedi vejétől az autót“. Tehát a mozit is magával ragadja a kalmárszellem. Manapság valamilyen visszájá­ra fordult folyamat megy végbe: azokat az erkölcsi, esztétikai érté­keinket pazaroljuk el, amelyeket a harmincas-negyvenes években szereztünk. És mi ennek az ered­ménye? A haszon így is igen cse­kély, a szellemi-lelki veszteség pedig igen nagy... • Mégis mi az, ami örömet sze­rez önnek a moziban?- Látom, keresi az alkalmat, hogy visszatérjek napjaink témá­jához. Nos, rendben van. Most azon töröm a fejemet, hogy forga­tókönyvet írok az Urálról, ahol születtem. Gyakran járok ott, és bízvást elmondhatom, hogy ma többet tudok az ott élőkről, mint amikor még én is ott laktam. Telje­sen megújult az ottani munkás- osztály, és az értelmiség is igen érdekes. Nem véletlen, hogy ép­pen az Urál ad kitűnő káderanya­got a legkülönfélébb területen. Én- gem egy nagyon egyszerű kérdés érdekel: miképpen edződik meg a személyiség, hogyan lesz valaki jó ember? Vajon ez miért sikerül az egyiknek és miért nem sikerül a másiknak?... Most úgy érzem, az elmondot­takból azt a következtetést lehet levonni, hogy én szinte átváltoz­tam a tolsztoji Akimmá. Holott ez nincs így. Mi emberek, a XX. szá­zad kommunistái, közvetlenül egymás mellett élünk, és igen erős a pártos lelkiismeretünk. A min­dent megbocsátás nem jellemző ránk, énrám sem. Én nagyon is a földön járó ember vagyok, nem vagyok vegetáriánus. Éppen elegendő epikuroszi vonás van bennem, kevesebb is lehetne, de ez egyáltalán nem akadályozza a lelkiismeretem normális műkö­dését. Meg kell szabadulnunk az álszent túlzásoktól, olyan ember­ként kell élnünk, aki szereti az életet, és élvezi az élet valameny- nyi örömét, de közben a köteles­ségeiről sem feledkezik meg. A kötelességérzet talán a legkelle­mesebb ama dolgok között, ame­lyek az embert az állattól megkü­lönböztetik. Szeretem az ember­nek azt a képességét, hogy fe­gyelmezni, ellenőrizni tudja ma­gát. Ha mindezek a vonások meg­vannak benned és az értelmen alapulnak, akkor sikerül számodra az, ami a legfontosabb: hogy úgy cselekedjél, ahogy mindenki szá­mára jó, és egyúttal neked is, mivel te mindenkié vagy. A Lityeraturnaja Gazeta alapján: G. Gy. rációit - Edward Cummings ame­rikai költő 99 versből álló köteté­hez készült alkotásait - vonultatja fel. Két külföldi vendégtárlat nyílik idén az intézményben: az Egon Erwin Kisch emlékkiállítás a prá­gai, a holland gyarmati irodalmat bemutató tárlat pedig a hágai társ­múzeumból érkezik. A tervek sze­rint májustól látható a Huszárik Zoltán emlékkiállítás, amely a ren­dező életművét idézi fel. A Nyugat Irodalmi Emlékmúze­umban április 11 -én - a költészet napján - nyílik emlékkiállítás Tóth Árpád születésének századik év­fordulója alkalmából. A Kassák Emlékmúzeum név­adója születésének jövő évi cente­náriuma alkalmából augusztustól képzőművészeti tárlattal várja lá­togatóit. Azokat a Kassák-festmé- nyeket és grafikákat mutatják be, amelyek magángyűjteményekben találhatók, s ezért többségüket még nem láthatta a közönség. (MTI) B evezetőjében Kurt Hager elvtárs arról szólt, hogy az NSZEP XI. kongresszusának alapjában véve két fontos felada­tot kell teljesítenie: mélyrehatóan elemzi majd, hogy a X. pártkong­resszus határozatait miként való­sították meg, s ezzel együtt pedig meg kell szabnia a fejlett szocialis­ta társadalom további fejlesztésé­nek irányvonalát, legfontosabb céljait.-Társadalmunk egyéb szférái­hoz hasonlóan - hangsúlyozta a szónok - a kongresszuson érté­keljük szocialista kultúránk, művé­szetünk, szellemi életünk eredmé­nyeit is. Ha visszatekintünk az NSZEP X. kongresszusa óta eltelt évekre, akkor megállapíthatjuk, irodalmunk töretlenül fejlődött, számos új, eszmei és esžtétikai szempontból egyaránt figyelemre méltó alkotással gazdagodott. Iro­dalmunk teljesítőképességének egyik jellemző adata az, hogy ha­zánkban évente átlag 200 új mű jelenik meg. Ha ehhez hozzávesz- szük a klasszikusok és a kortárs szerzők új kiadásban megjelenő alkotásait, a külföldi írók német fordításban szép számban kiadott műveit, akkor bízvást elmondhat­juk, hogy irodalmunk, könyvkiadá­sunk tiszteletet, elismerést paran­csoló eredményeket ért el. Jelen­tős sikernek tartjuk azt is, hogy irodalmunkban egyre fontosabb szerepet tölt be az a nemzedék, amelynek tagjai már a népi de­mokratikus és szocialista állam­ban születtek és nevelkedtek. Kö­zülük Uwe Saeger, Jürgen Hopf­ner, Frank Weymann, Helga Kö­nigsdorf, Maria Seidemann és má­sok neve nemcsak nálunk, hanem a határainkon túl is már jól ismert. Fontosnak tartjuk azt is, hogy íróink alkotásai magas példány­számban jelennek meg, vagyis irodalmunknak széles az olvasó­tábora.- Ezek és egyéb tények - foly­tatta az NSZEP titkára - egyértel­műen megcáfolják azokat a rágal­makat, amelyek időről időre az NSZK-beli és más nyugati állam jobboldali beállítottságú tömegtá­jékoztató eszközeiben megjelen­nek. Állításaikkal ellentétben a Német Demokratikus Köztársa­ságban színvonalas és sokrétű a kulturális élet. Hazánkban a gaz­dasági fejlődéssel párhuzamosan kulturális életünkben, közművelő­désünkben, a szellemi értékek közkinccsé tételében is kimagasló eredményeket értünk el.- Fejlődésünket természetesen nem nézzük rózsaszín szemüve­gen keresztül, s tisztában vagyunk azzal is, hogy irodalmunkat nem lehet csupán a megjelent művek mennyisége alapján értékelni. Nem lehetünk elégedettek például irodalomkritikánk értékítéleteivel, mert előfordult, hogy eszmei vagy esztétikai szempontból vitatható művet emeltek ki, más alkotások kétségtelen erényeiről pedig kriti­kusaink nem vettek kellő mérték­ben tudomást. Beszédének további részében Kurt Hager elvtárs arról szólt, hogy az NDK irodalma az anfifasiszta hagyományokban gyökerezik, s napjainkban is egyik legfonto­sabb feladata, hogy sajátos esz­közeivel helyezkedjen szembe a fajgyűlölettel, a terrorizmus min­den megnyilvánulásával, minden lehetséges eszközzel támogassa a világbékéért harcoló milliókat, erősítse a dolgozók életoptimiz­musát, szebb jövőbe vetett hitét.- Az íróknak, a művészeknek - hangsúlyozta ugyancsak szem előtt kell tartaniuk azt, hogy szo­cialista társadalmunkban lénye­ges változások álltak be. Jelentős mértékben nőtt a lakosság élet- színvonala, hiszen például 1971 óta hazánkban 2,4 millió új lakás épült. Legalább ilyen fontos ered­mény az is, hogy jelenleg a Német Demokratikus Köztársaság min­den ötödik állampolgára egyetemi vagy szakközépiskolai képesítés­sel rendelkezik. Az értékelt idő­szakban több új színház épült, számos kulturális létesítményt új­jáépítettek, s tovább növekedett az ifjúsági klubok száma. Társa­dalmunknak, miként minden or­szágnak, e jelentős eredmények­kel együtt megfelelő választ kell adnia a tudományos-technikai for­radalom kihívásaira. Az új techno­lógiák, munkamódszerek, az új iparágak minden eddiginél alapo­sabb, kvalifikáltabb szakképesí­tést igényelnek. Jövőnk szem­pontjából döntő fontosságú, hogy a tudományos-technikai forrada­lom vívmányainak minél gyorsabb meghonosításához megfelelő szakemberek és társadalmi felté­telek álljanak rendelkezésünkre. Az új, a korszerű munkamódsze­rek bevezetését elősegítő társa­dalmi légkör és szemlélet kimun­kálásában fontos szerepe van az irodalomnak, a művészetnek is. Feladatainkat, céljainkat tudatosít­va hangsúlyozzuk, hogy népünk­nek, társadalmunknak olyan iro­dalomra, olyan művészetre van szüksége, amely a mai dolgozó ember életét, érzéseit, szemléle­tét, sorskérdéseit, társadalmun­kat, történelmünket formáló tetteit ábrázolja mélyrehatóan, magával- ragadóan és elkötelezetten. Természetes, hogy társadalmi céljaink, s ezen belül művelődés- politikánk megvalósítása sem megy végbe nehézségek, ideigle­nes nehézségek, konfliktusok nél­kül. Minden területen szüntelenül meg kell küzdenünk az elavult né­zetek, az egy helyben topogás képviselői ellen, akik féltik kényel­müket, s ódzkodnak a kockázattal és főleg a más munkával járó módszerek bevezetésétől. Ugyan­így az alkotó folyamat, az irodalmi élet sem kerülheti el a különböző konfliktusokat. Tudvalévő, hogy a szocialista realizmus egyik fontos meghatá­rozója a kritikai elem, az elkötele­zett és nyílt szókimondás. Senki sem tagadja, hogy társadalmunk minden területén akad bírálnivaló, sürgős orvoslásra váró jelenség. Ezek feltárása, a társadalmi, em­beri összefüggések felmutatása az irodalom, a művészet feladata is. Döntő fontosságú azonban, hogy a bírálatok reálisak, tehát eredményeinket is számba vevö- ek legyenek, szocialista társadal­munk fejlődését szolgálják. Szeretnénk azt is, ha irodalmi életünk az elkövetkező években még pezsgőbb lenne. Minden író­nak, irodalmi alkotásnak csak hasznára válik a nyilvános meg­mérettetés, a termékeny vita, a különböző vélemények ütközte­tése, a művekről és különböző jelenségekről, irányzatokról való mélyreható eszmecsere. K urt Hager elvtárs beszédé­nek befejező részében az ifjú nemzedék iránti gondoskodás fontosságáról szólt.- örömmel tölt el bennünket - mondta -, hogy az ifjú írónemze­dék is mind erőteljesebben hallatja szavát, s alapjában véve termé­szetes, ha ők bizonyos vonatko­zásban másként látják életünket, s minderről újszerűen akarnak írni. Megítélésüknél döntő fontossá­gú, hogy milyen világnézet alapján vizsgálják az életet, milyen célt követnek alkotásaikkal, s művé­szetükkel képesek lesznek-e tovább gazdagítani az NDK-beli irodalom haladó és forradalmi ha­gyományait. A fiatal írókkal szem­ben türelemre, következetes és céltudatos munkára, az idősebb írók részéről pedig megfontolt tá­mogatásra van szükség irodal­munk folyamatos fejlődése, jövője érdekében. SZ. HLAVATÝ MÁRTA Ésszel és szívvel Szergej Geraszimov utolsó interjúja A magyar reneszánsz és barokk világa A Petőfi Irodalmi Múzeum idei programja ÚJ SZÚ 4 1986. II. 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents