Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám, szombat

Akik büntetlenül vétenek APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ Nem állhat minden sarkon rend­őr - szokás mondani, ha az ön­kéntes jogkövetés jelentőségéről, a jogszabályok tudatos megtartá­sáról, a kötelességek teljesítéséről esik szó. Ez így igaz, de tegyük mindjárt hozzá azt is, hogy ez a módszer gyakran nem is vezet­ne eredményre. Sokan vannak, akik úgy vétenek a közösség ér­dekei, az általánosan elfogadott szabályok ellen, hogy kívül ma­radnak a bűnüldöző szervek ha­táskörén. Az amit tesznek, s ami tulajdonképpen csak nagyon rit­kán büntethető, röviden meghatá­rozva: potyázás. Ártatlanul hangzik, ám valójá­ban már egy mindjobban aggasztó jelenséget takar. Egyre többen vannak, akik nem fizetik a lakbért, akik beköltözködnek a megürese­dett lakásokba, akik tartozásuk törlesztését a kezesekre hagyják, akik a tömegközlekedési eszközö­kön érvényes jegy nélkül utaz­nak.. Bratislavában pl. csak az elmúlt évben a lakbérhátralékok együttes összege meghaladta a 6 millió koronát, a város tömeg­közlekedési eszközein pedig 45 ezer potyautassal találkoztak az ellenőrök. A potyázást, s a vele szembeni fellépés hatékonyságát éppen az utóbbi területen lehet felmérni az elmúlt évben tett intéz­kedéseknek köszönhetően. A jogalkalmazás következetlensége A potyautasok elleni eljárásnak tulajdonképpen sosem voltak jogi buktatói, ha nagy viták folytak is az 50 koronás bírság jogi jellegét ille­tően. Ha valaki ezt a bírságot nem fizette meg helyben vagy a közle­kedési vállalat felszólítására, ak­kor bíróságra adták, hogy az köte­lezze ót az ítéletében fizetésre. A főváros bíróságait évente 15 ezer ilyen 51 koronás perrel ter­helték, s bár az ítélethozatal költ­ségei meghaladták az 51 koronát, a közlekedési vállalat a jogerős ítéletekkel a kezében nem tett már további lépéseket, nem fogatta le a követelését az adós fizetéséből, ha az önként nem fizetett. Ko­Az agitáció is segített Az állami tervfeladatok teljesíté­sével egyidejűleg a XVII. párt- kongresszus tiszteletére vállalt fel­ajánlásokat is ellenőrizték és érté­kelték a Vág* Menti Gépgyárak kolárovói, motorkerékpárokat gyár­tó üzemében, amikor kihirdet­ték a szocialista munkaverseny­ben elért eredményeket. Az idén két szocialista munkabrigád vég­zett az első helyen. A termelést előkészítő és irányító részleg 14 tagú munkacsoportja az egyik. A lakkozó műhely 34 tagú dolgozó kollektívája a másik. Ami a kongresszusi felajánlá­sok teljesítését illeti: a termelést előkészítő és irányító részleg munkacsoportjának tagjai a ter­melésben, a műhelyekben 150 órát dolgoztak. Többen közülük éjszakai műszakban. A lakkozó műhelyben dolgozók pedig elérték a felajánlott, 150 000 korona érté­kű megtakarítást, és az üzemen belül újabb vállalás bejelentésével ők kezdeményezték: a kongresz- szus tiszteletére egy nappal ko­rábban teljesíteni az 1986-os év első negyedévének tervét. Az első helyezésért járó oklevél és jutalom átvételekor a két mun­kabrigád megbízottja, Szépe Mag­dolna, illetve Czafrangó Gábor el­mondta, hogy a siker elérésében sokat segített nekik a szóbeli és szemléltető agitáció, amit az üze­mi pártbizottság agitációs köz­pontja szervezett. Ezen a téren főleg a faliújságok jelentőségét méltatták, mert oda rendszeresen felkerültek az egyéni felajánlások­ról és vállalásokról szóló közlemé­nyek, de a teljesítmények hivata­los értékelése is. A szóbeli agitá­ció tekintetében pedig az idősebb kommunisták példamutatását, a fi­atalok iránt megnyilvánuló figye­lem fokozását mondták jelentős­nek Komoly, nagymértékű segít­ségnek pedig azt, hogy gazdag szakmai tapasztalatukat szívesen átadják a fiataloknak. FÜRINÉ MRÁZ OLGA molytalan, formális próbálkozás volt ez a jogkövetkezmény érvé­nyesítésére. Ezért döntött úgy a városi bíróság a törvénnyel, s a bírósági ügyek csökkentését célzó kormányhatározattal össz­hangban, hogy az ilyen pereket a bíróságok csak akkor fogják tár­gyalni, ha a felperesek igazolják, hogy mindent megtettek a követe­lés behajtása érdekében - tehát felszólították a potyázó munkálta­tóját is arra, hogy próbáljon a dol­gozója lelkére beszélni. Ezzel szinte egyidejűleg emelkedett a bírság összege is.- Tudjuk, hogy ez nagyon nép­szerűtlen intézkedés volt - mond­ta el a bratislavai közlekedési vál­lalat egyik vezető dolgozója. - Tu­lajdonképpen mi is elégedetlenek vagyunk a városi közlekedés je­lenlegi helyzetével, s a dolgozó­ink, ellenőreink nem ritkán kerül­nek kellemetlen, kényes helyze­tekbe, amikor a potyautas azzal védekezik, hogy a tömegközleke­dés állapota fölötti bosszúságá­ban nem lyukasztott jegyet. Jogsértésre jogsértéssel vála­szolni, vagyis valamiféle önbírás­kodást gyakorolni nem lehet. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy olykor a lakók is azzal utasít­ják el a lakbér fizetését, mert úgy vélik, hogy a lakásgazdálkodási vállalatot csak ilyen módon bírják kötelezettségei teljesítésére kény­szeríteni. Az átlagpotyázót azon­ban nem a túlzott, az önbírásko­dásra is hajló igazságérzet moti­válja, hanem a jogalkalmazás, a jogszabályok végrehajtásának következetlensége (például a be nem hajtott bírságok!). A potyau­tas, tapasztalatai szerint nem koc­káztat, mert ha rajtakapják is, sen­ki sem fogja le a fizetéséből tarto­zását. Ugyanúgy tudja az ingyen­lakó is, hogy még a bíróság is hiába szünteti meg a lakáshasz­nálati jogát, mert nem tudják a la­kásból kiköltöztetni rosszabb la­kásba - rosszabb lakások ugyanis már nincsenek, felszámolták őket. A közösség ereje A bírság emelésének következ­ményeit illetően nemrég lehetősé­gem volt bepillantani a közlekedé­si vállalat statisztikáiba. A potyá­zok száma egyértelműen csök­kent, de a potyázás mint jelenség mégsem mérséklődött. 1984 má­sodik felében a vállalat ellenőrei 60 976 ellenőrzést végeztek, s 25 132 jegy nélküli utassal talál- koztak. A következő év, 1985. má­sodik felében, a bírság emelése után 65 945 ellenőrzés során már csak 16 179 potyautassal akadtak össze. A szigorúbb, gyakoribb ellenőrzés ellenére is jelentősen csökkent tehát a potyautasod sza­ma. Egy következő adat azonban talán megmagyarázza ezt a csök­kenést. A bírságot majd tízezren helyben fizették ki 1984 második felében, míg 1985 második felé­ben már csak 3716-an. Elsősor­ban azoknak a száma csökkent tehát, akik valamilyen felelősséget mégiscsak vállalnak potyázásu- kért - az utasok nyilván jobban ügyelnek már arra, hogy ne fe­lejtsék otthon a bérletüket. Marad­tak a notórikus potyázok. Van aki­re csak az elmúlt évben 20 beje­lentés érkezett az ellenőröktől. A potyautas, ha rajtakapják megszégyenül (már ha képes er­re) az utazóközönség előtt egyet­len egy korona miatt. Furcsa el­lentmondás, hogy mások, például a lakbért nem fizetők ugyanakkor ilyen kínos helyzetek nélkül hú­zódhatnak meg a nagyvárosi név­telenségben. Egyértelműen meg­gyengült a közösségek fegyelmező ereje, a közösség ítéletének hatá­sa. Talán részben ezt hivatott visszaállítani az az új szabály, mely szerint a potyázok munkálta­tóját közreműködésre kérik fel, va­gyis bízva a közösség nevelő ere­jében tulajdonképpen tudatják a munkahelyi kollektívával, hogy tagjuk az általánosan elfogadott erkölcsi és jogi szabályokkal ellen­tétesen viselkedik.- Nagy reményeket fűztünk eh­hez, azonban mindeddig nem vált be - hallottam a közlekedési válla­latnál. - Eleinte sok vállalat nyíltan megtagadta, hogy foglalkozzon az ilyen ügyekkel, de most sem sok­kal jobb a helyzet. Van, hogy a megkeresésünkre nem is vála­szolnak, van, hogy azt válaszolják, az illető soha nem is dolgozott náluk. Azokkal a vállalatokkal ala­kult ki jó együttműködés, ahol is­mereteink szerint a munkafegyel­met sem veszik félvállról. Az egyik építőipari vállalat azonban már az­zal is mentegetőzött, hogy ők többet, mint eddig tettek már nem tehetnek, a dolgozóknak negyed­évenként 180 korona különjutta­tást adnak a negyedévi bérlet ki­váltására. Más vállalatok az érte­sítésünk alapján megtagadják pél­dául a kiutazási engedély kiadásá­hoz való ajánlást. Ilyenkor szinte órákon belül megkapjuk a pénzün­ket, persze a vállalat számára kiál­lított igazolás ellenében. A lehető­ségek tehát adva vannak.“ A lakbérek behajtásával hason­lóak a tapasztalatok. Amikor az ingyenlakók névjegyzékét kezdték nyilvánosságra hozni, sokan fizet­ték be napokon belül lakbérhátra­lékukat. A szükebb munkahelyi- és lakókörnyezetnek tehát mégis­csak van visszatartó és nevelő ereje. De mi legyen azokkal, akik becsületüket, jó nevüket akár egy koronáért is hajlandók kockára tenni, azokkal akik felveszik ne­gyedévenként a bérlet kiváltására adott juttatást, s mégis potyáz­nak? Mi legyen azokkal, akik más jóhiszeműségével, kezességválla­lásával visszaélve nem törlesztik adósságaikat? Járható útnak a kö­vetkezetesebb jogérvényesítés mellett talán csak az összehangolt fellépés, a jogszabályok megtartá­sát erkölcsi ítéletünkkel is kikény­szerítő magatartás mutatkozik. FEKETE MARIAN ■ G a 11 a Ferencnek (Udvard - Dvory nad Žitavou), 60. születésnapja alkalmából gratulál, s jó erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog életet kíván: szerető felesége, lánya, fia, veje, menye és unokái: Lívia, Norbi, Martinka és a kis Gabika. Ú-3600 ■ Február 9-én ünnepli 55. születés­napját a szerető édesapa és férj, Czékus Károly Marcelházán (Marcelová). E szép ünnep alkalmából szívből kö­szönti, s további jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: szerető felesége, Irén, fia, Károly, lánya, Irén és Jolán. Ú-168 ■ 1986. február 8-án ünnepli 52. szü­letésnapját a legdrágább édesanya és nagymama, özv. Magyar Emilné Czene Ilona (Jeszte - Jestice). E szép ünnep alkalmából szívük egész szeretetével köszöntik, s további jó egészséget, boldogságot valamint hosszan tartó, békés életet kívánnak sok-sok szeretettel: lányai: Erzsiké, Ibolya, Piroska fér­jükkel, unokái: Beáta, Mónika, Henrich és Klaudika, sógora, Vil­mos, valamint anyósa. Ú-241 ■ Február 9-én ünnepük házasságkö­tésük 50. évfordulóját a drága szülők és nagyszülők, Benkó József és felesége, Singlár Erzsébet Gesztetén (Hostice). Házasságkötésük évfordulója alkal­mából hosszú, boldog életet kívánnak: lányuk, Éva, fiaik: Feri, Gabi, vejük: Gyula, menyeik: Erzsi, Icu. Unoká­ik - Gyuszi, Feri, Gabi, Kati, Stela - sok puszit küldenek a papának és a mamának. Ú-339 ■ Sok szeretettel köszöntjük a drága jó édesanyát és nagymamát, özv. Pálffy Ilonát (Nagymegyer - Čalovo) 60. születésnapján. E szép ünnep al­kalmából szívből gratulálnak és jó egészséget, hosszú, boldog életet kí­vánnak gyermekei családjukkal együtt. Ú-365 ■ 1986. február 8-án ünnepli 50. szü­letésnapját Breznyák László Rakottyáson (Rokytník). E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulálnak, és hosszú boldog életet kí­vánnak: felesége, Ilonka, katona fia, Laci, lánya, Ilonka, veje, Pali és unokája, Irénke, aki sokszor csókolja a drá­ga jó nagyapát. A jókívánságokhoz csatlakozik anyósa és nászasszo­nya. Ú-399 ■ A dolgos kezű, hű férj, gondos édes­apa, após és nagyapa, Üveges Barna Deresken (Držkovce) február 8-án ünnepli 60. születésnapját és egyben nyugalomba vonulását. Ez alkalomból szívünk egész szeretetével köszöntjük, és kívánjuk, hogy még- számtalan évet érjen erőben, egész­ségben, és hogy még sokáig érez- hessük nagy szeretetét: felesége, Irénke, gyermekei: Irénke és Barnuska, vejei: Ali és kicsi unokája, Veronika, aki mindenki nevében számtalanszor csókolja a nagyapa munkában elfáradt ke­zét. Ú-440 ■ 1986. február 9-én ünnepli 50. szü­letésnapját Ipolynagyfalun (Veľká Ves nad Ipľom) Hrasko Mihályné. Ebből az alkalomból szeretettel kö­szönti, s erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kíván lánya, Erika. Ú-459 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak a rokonoknak, isme­rősöknek, barátok­nak, szomszédok­nak, munkatársak­nak és a falu lakosainak, akik 1985. december 29-én elkísérték utolsó útjá­ra a kisudvarnoki (Maié Dvorníky) te­metőbe a felejthetetlen férjet, édesa­pát, gyermeket, testvért, sógort, vöt és barátot, Csömör Ernőt, akit a kegyetlen halál 1985. december 26-án, 42 éves korában hirtelen raga­dott ki szerettei köréből. Külön köszö­netét mondunk az Udvarnoki (Dvorníky na Ostrove) Hnb mellett működő pol­gári ügyek testületének és a PHS 03- as számú részleg vezetőségének a megható búcsúztatásért. Köszönjük a sok virágot, koszorút, a részvétnyil- vánííásokat, melyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. örökké gyászoló felesége, fia Ká­roly, lánya, Ildikó, édesanyja és húga, Violka családjával Ú-405 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1986. január 15-én elkísérték utolsó útjára a csilizradványi (Čil. Radvaň) temetőbe az 56 éves korában elhunyt drága jó férjet, édes­apát, apóst, nagyapát és testvért, Füssy Lajost. Köszönetünket fejezzük ki minden kedves rokonnak, ismerősnek, a Csiliz­radványi Efsz vezetőségének és mind­azoknak, akik virágokkal, koszorúkkal és őszinte részvétnyilvánításokkal eny­híteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-250 ■ Könnyes szemmel, fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, ismerősnek, ba­rátnak, barátnőnek, munkatársnak, aki 1985 december 25-én elkísérte utolsó útjukra a kétyi (Kvetná) temetőbe tragi­kusan elhunyt drága gyermekeinket, - köztük a férjet és édesapát -, Mikus Ernőt és húgát, , Mikus Liviát, ekik életük tavaszán, 25, illetve 20 éves korukban örökre itthagytak ben­nünket. Külön köszönetünket fejezzük ki a búcsúbeszédekért. Köszönjük a sok-sok virágot, koszorút és részvét- nyilvánítást, amellyel igyekeztek enyhí­teni soha el nem múló mély fájdal­munkat. Gyászoló szüleik, felesége és kis­fia Ú-426 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, aki 1985. december 23-án elkísérte utolsó útjára a kövecsesi (Štrkovec) temetőbe a drága férjet, édesapát, apóst, nagyapát, Hu bay Lászlót, akit életének 73. évében ragadott ki szerettei köréből a kegyetlen halál. Köszönjük a szép búcsúbeszédet, a sok virágot, a koszorúkat és a rész­vétnyilvánításokat, amelyekkel igye­keztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-427 MEGEMLÉKEZÉS ■ Soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drá­ga jó férjre, édesa­pára, nagyapára, Molnár Jánosra (Konrádovce), akit a halál 1985. február 8-án ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték, sze­rették, emlékezzenek rá szeretettel ezen a szomorú, első évfordulón, örökké gyászoló felesége, három leánya: Marika, Erzsiké, Katica, ve­jei: Gyuri és Béla és az öt kis unokája. Henike, Gyurika, Igorka. Adrika és a kis Béluska Ú-179 M Egy éve annak, hogy 79 éves korá­ban, 1985. február 9-én megállt szere­tő szíve és dolgos keze id. Polonkai Árpádnak (Otrokocs - Otročok). Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első-évfordulón. Emlékét örökké szívében őrző fele­sége, lánya, veje, unokái, unoka- veje és dédunokája Ú-260 ■ Egy éve annak, hogy 1985. február 8-án, 56 éves korában utolsót dobbant drága jó szíve, és megállt dolgos keze a felejthetetlen, drága jó fiúnak, test­vérnek, sógornak, nagybácsinak, Nagy Józsefnek (Gabčíkovo). Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pil­lanatot ezen a számunkra oly szomorú első évfordulón. Emlékét és szeretetét örökké őrző szülei, testvére családjával és az egész rokonság Ú-352 ■ Az idő múlik, de a fájdalom megma­rad. Könnyes szemmel emlékezünk a drága feleségre, édesanyára, anyós­ra és nagymamára, Vargáné Dóca Terézre (Kolárovo), akit a kegyetlen halál 1985 február 1- én, 54 éves korában ragadott ki szeret­tei köréből. Akik ismerték, szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly szomorú első évfordulón. Emlékét őrző férje, fiai, lánya, me­nyei, veje ós unokái Ú-412 ■ Fajó szívvel emlékezünk a kedves halottainkra édesapánkra, id. Pongrácz Sándorra és édesanyánkra, Baranovics Teréziára. (Mihályfa - Michal na Ostrove) Gyermekei és családjuk Ú-434 A téli hónapokban az erdészek, a vadászok az erdei állatokról is gondoskodnak, etetik őket. Télen 945 tonna tömeg- és 220 tonna szemes takarmányt adnak az állatoknak. A Sobrancei Erdőgazda­ságban immár hagyomány, hogy együttműködnek az iskolákkal, főleg a fiatal vadászok szakköreivel. A képen a gyermekek ifjabb Štefan Staško mérnök ügyeletével megtöltik az etetőket. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) ÚJ SZÓ 6 1986. II. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents