Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám, péntek

Alkotások a békéért SZOVJET KÉPZŐMŰVÉSZEK A FELSZABADULÁS 40. ÉVFORDULÓJÁRA A fašizmus fölött aratott győze­lem tavalyi kerek évfordulója szá­mos képzőművészeti rendezvény­re is alkalmat kínált. Ezek nem­csak a négy évtizeddel ezelőtti eseményeket idézték, hanem egyúttal keresztmetszetet adtak az azóta eltelt évtizedek társadal­mi fejlődéséről is. A mindennapok különböző jelenségei szinte kime­ríthetetlen témát nyújtottak a fes­tőknek, grafikusoknak, szobrá­szoknak. Mintegy hatvan szovjet képző­művész friss, többnyire az elmúlt két-három évben készült müvei­vel ismerkedhet meg a közönség Bratislavában a Dosztojevszkij so­ri kiállítóteremben. Az alkotók zöme ahhoz a nem­zedékhez tartozik, amely már csak az idősebbek elbeszéléseiből, iro­dalmi művekből, a filmvászonról ismeri a háborús éveket és a fel- szabadulás felejthetetlen pillana­tait. Ám amint ezen a kiállításon is láthatjuk: az emlékek, érzések továbbélnek az ifjabb generációk­ban, és ezeknek, akárcsak más művészeti ágazatokban, a festé­szetben, szobrászatban is megha­tározó szerepük van a Szovjetuni­óban. Hiszen a szovjet emberek hozták a legnagyobb áldozatot a békéért, kevés az olyan család, mely veszteség nélkül érte meg a felszabadulást. Harc a békéért - ez a gondolat hatja át a külön­böző nemzetiségű és nemzedé­kekhez tartozó szovjet festők, gra­fikusok és szobrászok alkotásait, melyeket a Szovjet Képzőművé­szek Szövetségének szakemberei válogattak a mostani bratislavai, illetve az ezt megelőző prágai kiál­lításra. Vannak a festők között olyanok, akik annak idején fegyverrel cse­rélték fel az ecsetet és most, több évtized távolából elevenítették fel emlékeiket az egyszerű emberek hősiességéről, bajtársiasságáról. Dokumentálja ezt a közel nyolc­van éves Joszif Gurvics tavaly festett képe, a Katonák, vagy a minszki Mihail Szavickij vászna: Partizánok. Sötét tónusával, szim­bolizált alakjaival megrázó hatást kelt Agustinas Savickas litván fes­tő Hadiözvegyek című képe. Ana- tolij Nikicsnek, a nagy honvédő háború veteránjának Költők című képe olyan embereket ábrázol, akik a szörnyű megpróbáltatások ellenére is megőrizték emberi mél­tóságukat. A festményeket a realista ábrá­zolásmód jellemzi, de ez nem je­lent egysíkúságot. Az alkotók kü­lönböző festői iskolákból kerültek ki, különböző technikát alkalmaz­nak érzelmeik és gondolataik képi megjelenítésére. Érzékletes, né­mileg Fullára emlékeztető, népi motívumokat idéző színhatás, a gyermekét magához szorító asszony riadtsága teszi emléke­zetessé a néző számára Rimas Bicjunas Háborús vihar című képét. Ugyancsak a színek erejével hatnak Borisz Domasnyikov szi­bériai festő vásznai: Az ismeretlen harcos sírjánál és az Ünnep a Vö­rös téren. A képek egész sora a már említett képzeleti síkon áb­rázolja a háborút, a felszabadu­lást. Andrej Volkov A győzelem ünnepe című képének geometri­kus elemekből épülő városrésze, az ünnepet jelző apró zászlókkal megragadja a nézőt, bár az össz­hatását rontja a kép sarkában trombitáló gyermek. Van néhány elnagyolt, harsány, plakátszerű festmény is. Nem kívánom két­ségbe vonni a plakátművészet Nagyezsda Petina: Népfelkelők (1985) rangját, de például Leonyid Scse- melov Január 1942 vagy Vidadi Narimanbekov A mi zászlóaljunk című nagyméretű képei inkább csak témájukkal mint kifejezési módjukkal hatnak. Az ogyesszai Alekszej Lopat- nyikov Madarak 1941-ben című festményének érdekes gondolati tartalma, a sötét, vészjósló felhők, a reménytelenül behavazott táj fö­lött károgó varjúsereg - jól érzé­keltetik az akkori idők hangulatát. A középnemzedékhez tartozó moszkvai Oleg Filatcsev Dal című kompozíciójának három nő- és egy férfialakja belső vívódásokat tükröző arcukkal, testtartásukkal késztetik gondolkodásra a tárlat­nézőt A naiv festészet népiessé­gét szándékosan alkalmazó kisi- nyevi Alekszej Novikov Hírek a frontról című képe jól dokumen­tálja a kiállítás stílusgazdagságát, sokszínűségét. Sok kép a szovjet emberek bé­kés életét, építő munkáját, alkotó­kedvét ábrázolja, mint például az észt Enn Pyldrosnek Reggel az üvegházban, vagy honfitársának Andres Toltsnak az Ember a me­zőn és a Gazdag ősz című képei, a grúz Grigorij Toidzének Szőlő- szüret című vászna. Az emberiség lelkiismeretére apellál az örmény Szergej Ovszepjan Vétó című kompozíciója. A jövő bolygójának lakói a címe Alekszej Szokolov és Alekszej Le­onov űrhajós közös festményé­nek. Leonov már régóta foglalko­zik képzőművészettel és tagja a Szovjet Képzőművészek Szö­vetségének is. A képzeletben gaz­dag triptichon hitet tesz a világűr békés felhasználása mellett. Akárcsak a festményekben, a grafikában is érvényesülnek a különböző iskolák, stílusirányza­tok. A témák kiválasztása is ha­sonló, mint az olajfestmények esetében, itt is túlsúlyban vannak a háború és a béke szembenállá­sát ábrázoló alkotások. A lenin- grádi Viktor Vilner Évek és emléke­zet című színes kőnyomatai visz- szatérnek a háborús évekbe, de egyidejűleg a mindennapok mun­káját is érzékeltetik. Natalia Zaha­rova Urengoj-Ungvár című soro­zata bemutatja a nagyszabású gázvezeték-építést. Ezen a veze­téken át jut el a földgáz Szibériá­ból az európai országokba. Az űrkutatás eredményeit, a világűr meghódítását ábrázolja Alek­szandr Szuvorov rézkarc-soroza­ta, a Világűr a békéért. Mély érzel­meket sugároz a taskenti Medat Kagarov litográfiája, a Menetelés, mely az anyai szeretet szimbólu­ma. Rendkívül érdekes Nyikolaj Blagovolin kombinált technikával készített két alkotása, A szokolnyi- ki metróállomás és A győzelem hídja a Moszkva című sorozatból, bár nem egészen világos a rajz és az azt kiegészítő, kolázsszerű fényképek közti logikai kapcsolat. Aránylag kisebb számban sze­repelnek a kiállításon szobrok (12 művész 14 plasztikája), ám annál átgondoltabb volt a művek kiválo­gatása, melyek végigkísérik a lá­togatót a hősi harcok idejétől a mai alkotó munkáig. Kitűnő portretíro- zó készségről tanúskodik a fiata­labb nemzedékhez tartozó moszk­vai Mihail Perejaszlevec mellszob­ra, A nagy honvédő háború vete­ránja. Talán a legkifejezőbb, legé­rettebb plasztika az orenburgi Na­gyezsda Petina Népfelkelők című műve, valamint a leningrádi Alek­szandr Ignatyev Gyászolók című, bronzból készült kisplasztikája. A kiállításon látható festmé­nyek, grafikák és szobrok nem­csak az alkotók tehetségéről valla­nak, de - aránylag csekély szá­muk ellenére - jó keresztmetsze­tét nyújtják a szovjet képzőművé­szeti iskolák nemzeti hagyomá­nyainak. Valamennyi művészt összeköti korunk humanista esz­méi kifejező tolmácsolásának vá­gya. S ez a kiállítás legfőbb érté­ke DELMÁR GÁBOR Szovjet kismonográfia Móricz Zsigmondról Jelena Umnyakova irodalom- történész, a Szovjet-Magyar Ba­ráti Társaság aktivistája. Már több mint húsz éve tart előadásokat jeles magyar költők és írók életéről és munkásságáról a Barátság Há­zában és az Állami Idegen Nyel­vű Szépirodalmi Könyvtárban. 0 a szerzője A Petőfi Sándor és Az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság irodalma című monográ­fiáknak és számos, a magyar iro­dalomról szóló cikknek, melyek a Lityeraturnaja Obozrenyije, a Voproszi Lityeraturí és más fo­lyóiratokban, illetve egy-egy könyv előszavaként vagy utószavaként jelentek meg. Jelena Umnyakova régóta ta­nulmányozza azt a gazdag és ér­tékes örökséget, melyet Móricz Zsigmond hagyott hátra. E kutató­munka gyümölcse Jelena Umnya- kovának nemrégiben napvilágot látott könyve, amely Moszkvában a Viszsaja Skola Kiadónál (a fel­sőfokú oktatási intézmények kia­dójánál) jelent meg, címe: Móricz Zsigmond és a mai magyar iroda­lom. Amint az előszóból megtud­hatjuk, ez a könyv az egyetemek bölcsészettudományi kara számá- , ra készült tankönyv ,,A világiroda­lom története“ tárgyhoz. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy nem csak a hallgatók forgatják majd. A Szovjetunióban - ahol a legtöb­bet olvasnak a világon - jól ismerik és szeretik Móricz Zsigmond mű­veit. Attól kezdve, hogy Az Ogo- nyok kiskönyvtára sorozatban megjelentek az író elbeszélései (1953), Móricz Zsigmond regé­nyeit, kisregényeit, elbeszéléseit és drámáit 31 alkalommal adták ki közel 2 milliós példányszámban. Említsük meg azt is, hogy művei a Szovjetunió népeinek nyolc nyelvén szólaltak meg. Ezért nem csökken az érdeklődés munkás­sága iránt a Szovjetunióban. Mint ismeretes, Móricz Zsig­mond irodalmi öröksége igen ter­jedelmes: közel 400 elbeszélés, több mint 20 regény és kisregény, mintegy 40 dráma. Nyilvánvaló, hogy mindezt áttekinteni és jelle­mezni egyetlen kötetben egysze­rűen lehetetlen. Éppen ezért Jele­na Umnyakova ebben a munkájá­ban Móricz Zsigmond müvei közül csak azokkal foglalkozik, melyeket a magyar irodalomkutatás és kriti­ka a realista író munkásságában egészében a legjelentősebbnek és legjellemzőbbnek tart. Ezek a Hét krajcár és más elbeszélé­sek, melyek az író első könyvében jelentek meg: a Sárarany, A bol­dog ember, a Rokonok, a Betyár, a Légy jó mindhalálig, az Úri muri, A fáklya, a Rózsa Sándor című regények; a Sári bíró, a Dózsa György és más színművek. A szerző külön foglalkozik Móricz műveinek olyan alakjaival és jelle­meivel, mint Szakhmáry Zoltán, Lekenczey (Úri muri), Joó György (A boldog ember), akikben testet öltöttek a nép életét marcangoló ellentmondások, konfliktusok és tragédiák. ,,Móricz kegyetlen le- leplezóként lép fel hatalmas mű­vészi erővel rendíti meg az emberi lelket eltorzító, megnyomorító polgári viszonyok alapjait“ - hangsúlyozza a szerző. Jelena Umnyakova könyvének három fejezete a mai magyar iro­dalommal és a móriczi tradíciók továbbélésével, fejlődésével, megújulásával foglalkozik. A szer­ző olyan jelentős prózaírók mun­kásságában kísérte figyelemmel ezt a hatást, mint Németh László, Veres Péter, Illés Endre, Szabó Pál, Sarkadi Imre, Galgóczi Erzsé­bet és mások. Könyvének befejező részében a szerző arra a következtetésre jut, hogy a magyar írók - a legkü­lönfélébb stílusú művészek - töb­bek között Móricz Zsigmondtól ta­nulták és tanulják a bonyolult em­beri jellemek feltárásának és ábrá­zolásának művészetét. GEORGIJ KOROTKEVICS „Mintha a kezemet nyújtanám“ L. Gály Olga költészetéről L. Gály Olga, a csehszlovákiai magyar költészet sajátos hangú lírikusa a napokban lesz hatvanöt éves. Nemzedékének, a felszaba­dulás utáni első költőnemzedék­nek egy egész életre feladatul adatott, hogy a némaságból feltör­ve, az ösztönösségtöl elindulva majd a lírikusi szó törvényeinek birodalmába érve vívja meg har­cait a kifejezésmód és hangvétel nehezével, a formai elemek birtok­bavételével. Akik azonban értik és értékelik e nemzedék tagjainak költészetét, arra is felfigyelnek, hogy legjobb verseik alapigazsá­gok hűséges visszatükrözői, a szépbe és jóba vetett hit letéte- ményei, az emberség fáradhatat­lan megidézói. Költeményeikben egy nemzetiség, egy táj mondja sorsát, múltérzését és jövöeszmé- nyét egyaránt. Vannak, akik fenn­tartásokkal fogadják költészetü­ket, mondván, hogy gyakran ismé­telnek és többször vétenek a for­ma törvényei ellen. Mindez igaz lehet, de nem szabad megfeled­keznünk arról sem, hogy érzéseik és gondjaik tiszta közösségi ihle­tésből fakadtak, értékes életszer­vező erők voltak, melyek a fiata­labb generációk számára is jelen­tősek, mert nemzetiségünk min­dennapjait most is ilyen elemi, va­lóságból fakadó igazságok és bel­ső erők éltetik. L. Gály Olga útja nem az egye­dül járható költői út, s bizonyára nem is a leglátványosabb, de min­denképp a legnehezebbek közé tartozik. A korszellem általában könnyebb lehetőségeket is kínál és csillogóbb eredményeket is tar­togat, de a költónó alkotói tudata sohasem ezekre a lehetőségekre figyelt, hanem a valóságra és az annak közelében való megmara­dásra. Ö írta a fi szabadulás utáni második csehszlovákiai magyar verskötetet (Hajnali őrség, 1953), melyet a kritika jelszavas és se­matikus szemlélete miatt elma­rasztalt. Költészetének kezdeti éveiben legtöbbször a családi élei szépségéről és öröméről, a béké­ről, az emberi kapcsolatokról, a szocialista építés sikereiről, és a haza tájairól írt. Bár sokszor a kor rekvizitumainak szövetében, de már kezdeti verseiben megje­lennek az érzelmekre intenzíven fogékony női lélek meleg villaná­sai, hogy a későbbi években, le­vetve a modorosságot, kiteljesed­jenek (Halkan szólok, 1967; Tiszta vászon, 1976). Az őszinte családi, anyai, női érzések kiegészültek a magány, a gond és a szomorúan emlékező hangulatok színeivel, melyek mindig az életet szerető, odaadást, önfeláldozást, harmóni­át és tisztaságot hirdető életérzést fejeznek ki. A költői szándék, mely a Szív­dobogás címmel 1981 -ben megje­lent - új és régebbi verseit tartal­mazó - kötetét is jellemzi, így fogalmazódott meg a lírikus önjel­lemzésében: ,,A ma emberét lép- ten-nyomon megtépázó elidege­nedéssel szemben a kiutat kere­ső, feloldó költészetet vállalom. Odanyújtom a versemet, mintha a kezemet nyújtanám - kapasz­kodjon meg benne, aki akar.“ E kötetének verseiben is, kevés kivételtől eltekintve, szinte mindig személyes, átélt vagy tapasztalt érzések, viszonylatok és tények jelennek meg sajátos költői szem­léleten átszűrve. Még a gondolat­elemek is úgy nyerik el értelmüket ezekben a versekben, hogy érzé­seket szülnek és egyúttal emberi viszonyokat tárnak fel és jellemez­nek. Mai életképeit és helyzetda­lait a költönó igyekszik a gondolati általánosítás síkjára emelni. Leggyakoribb témái (az elmúlás gondolata, a múltra való vissza­emlékezés, gyermekihlette anya­versek), a tiszta és egyszerű Gyökeres György felvétele szépségek, éppúgy, mint a való­ság átélése, nem tűrik a dekoráci­ót, a stilizált hatáseszközök hasz­nálatát. Elkötelezett humanista ki­állás, az emberi életre vonatkozta­tott határozott szemlélet tükröző­dik soraiban. A lírikusi szándék és a komoly témák választása, a ,,megfürösztött gondolatok tán- cá“-nak kedvelése, az irónia és groteszk elutasítása, a külső for­mában sem modernkedő, a való­ság fölé emelkedni nem kívánó költői gyakorlat is ezt jelzik. Közérthető relációkban, primér ok-okozati viszonyban állnak össze a gondolat-asszociációk és emberi érzések. A költönó bölcse­leti alapállása is ezt hangsúlyozza. Elsődleges feladata az embernek ugyanis önmaga megismerése, mert „a legnehezebb út önma­gunkba vezet“ és ..bátorságos tett szemünkkel szembenéznünk“, vállalni magunkat, annak érdeké­ben ,,hogy mérhessek - magam­ról kell vennem hú mértéket...“. (A legnehezebb út) A mennyiségileg viszonylag szerény, de érzelmileg annál telí­tettebb költői életmű az évek fo­lyamán tartalmi-eszmei tisztulá­son ment át. E formailag is fokoza­tosan fejlődő líra legsikerültebb darabjaiban a költönó teljes embe­ri mivoltában oldódik fel. A nyílt­ság, azonosulás és személyes hit­vallás, a szépség és valóság iránti érzékenység a legfontosabb ható­ereje ennek a lírának. A kitárulko­zás és hittevés, szinte mint nyil­vánvaló járulék, elsősorban akkor jelent igényes megvalósulást, ha a mondanivalónak kellő mélység­tartalma van, s a művészi való­sághűség is maradéktalanul reali­zálódik. L. Gály Olga összegező versei az értelem tárgyilagos megfigyelé­seinek, a letisztult látásmód oldott lelkiállapotának, az emberszeretet érzéseinek szintézisei, melyekben egyaránt formát kap a gyöngéd­ség és finomság, s az élet tör­vényszerűségeinek átélése; a lé­gies tisztaság és az élet harcainak keménysége szelídül emberivé: ,,Most már nincs szent kötődés - könnyű lettem“. ALABÁN FERENC Amerikai tévéfilm Nagy Péter cárról Az NBC amerikai televíziós háló­zat vasárnap este kezdte meg a Nagy Péter életéről készített, nyolcórás televíziós filmsorozat vetítését. A filmet túlnyomórészt a Szovjetunióban, főként a műem­lék városban, Szuzdalban forgat­ták a stúdiófelvételek jelentős ré­sze Moszkvában készült, s a mun­kában szovjet művészek is közre­működtek. A díszleteket Alek­szandr Popov, a kosztümöket Ella Maklakova tervezte a legteljesebb hitelességgel, múzeumi anyagok alapján. A 26 millió dolláros költséggel elkészített sorozat valóságos nemzetközi sztárparádé. A cím­szerepet Maximilian Schell alakít­ja. A nő főszereplők között van Vanessa Redgrave, Elke Som­mer, Ursula Andress, Hanna Schygulla és a napokban elhunyt Lili Palmer, aki Péter anyjának szerepében lépett a kamerák elé. A férfiak névsora is impozáns: La­urence Olivier, Omar Sharif, Tre­vor Howard, Mel Ferrer és sok más világsztár szerepel kisebb- nagyobb szerepekben. (N) ÚJ SZÚ 6 1986. II. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents