Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám, szerda

m ÚJ szú 5­1986. II. 5.' Bizalmat és biztonságérzetet szilárdítanak A SZAKSZERVEZETEK DONTÖBIZOTTSÁGAI MUNKÁJÁNAK NÉHÁNY TAPASZTALATA Hazánkban a munkaviszony­ban álló személyek száma meg­haladja a hétmillió főt. Ilyen nagy­ságrend mellett érthetően nem rit­ka a munkáltató és a munkavállaló közti, a munkával kapcsolatos vi­tás ügy. Jó egy évtizeddel ezelőtt a dolgozók valós és vélt sérelmei­nek eldöntésére csak az illetékes bíróságok voltak hivatottak. Ez a gyakorlat nemcsak rendkívül megterhelte a bírósági szerveket és jelentős költségtöbblettel járt, hanem célszerűtlennek is bizo­nyult. Kiváltképp azért, mert ezek­nek az ügyeknek jelentős hányada megoldható a munkahelyen is. A helyzeten alapvetően változ­tatott a Szakszervezetek Központi Tanácsának a Munka Törvény- könyvére épülő, 1975. április 7-i hirdetménye, amelynek alapján létrejöttek az ún. döntőbizottsá­gok. A törvényben megszabott ke­retek között hivatottak eldönteni számos olyan vitás ügyet, amely korábban perhez vezetett. Olyan ügyek ezek, amelyek esetében a jogszabályt vagy a munkáltató, vagy a munkavállaló szegi meg. A döntőbizottság szakszervezeti szervként a legjobban ismeri az adott üzem és gazdálkodó szerve­zet helyzetét, a dolgozó kollektí­vák, az egyének és az üzemveze­tés viszonyát, (gy a legnagyobb helyzetismerettel, gyorsan és ru­galmasan ítélheti és oldhatja meg a felmerült problémákat. Mi több, tevékenységével elejét veheti az ilyen jellegű vitás ügyek és problé­mák ismétlődésének. A dolgozók a döntőbizottságok­hoz természetesen csak a munká­val kapcsolatos olyan sérelmezett intézkedések ügyében fordulhat­nak, amelyeknek elbírálását a tör­vény nem teszi kifejezetten a bíró­ságok feladatává. Ezen túlmenő­en tudni kell, hogy a döntőbizott­ság határozatát mindkét fél kifogá­solhatja, s ilyenkor az ügyben a bí­róság jár el. Ezek a bizottságok többnyire olyan kérdésekkel foglalkoznak, amilyen például az, hogy a dolgo­zó sérelmesnek véli az üzemveze­tőség vele szemben hozott fegyel­mi intézkedését (a munkafegye­lem megsértéséért, a társadalmi tulajdon kisebb mérvű megkárosí­tásáért stb.), kevesli kártérítési igényének kielégítését, prémiu­mát, újítási díját, úgy tartja, hogy szabadságidejében megrövidítet­ték, avagy jogellenesen osztották be más munkakörbe. A döntőbi­zottságok hatáskörébe tartozó ügyeket különben nagyon ponto­san meghatározza az említett hir­detmény csakúgy, mint maga a Munka Törvénykönyve. Egyébként azokban a gazdál­kodó szervezetekben létesültek és létesülnek döntőbizottságok, ame ­lyekben a dolgozók száma eléri legalább az ötszáz, az állami és a szövetkezeti kereskedelemben pedig a száz főt. A járási szak- szervezeti tanács hozzájárulásá­val kisebb egységekben is létrejö­het ilyen bizottság, amennyiben ezt az FSZM üzemi bizottsága célszerűnek tartja. A döntőbizottság tagjait a szak- szervezeti alapszervezet taggyű­lésén, vagy konferenciáján nyilvá­nos szavazással négy évre vá­lasztják. Néha szem elöl tévesztett követelmény, hogy legalább hétta­gúnak kell lennie, s nem lehet tagja az adott szervezet vezetője, illetve a helyettese. A bizottság az írásban vagy szóban eléje terjesz­tett indítványokat, amennyiben el­döntésükben illetékes, csak tagjai felén túli többségének jelenlété­ben tárgyalhatja meg. Egyes ki­sebb horderejű vitás kérdéseket eldönthet a bizottság ezzel megbí­zott legalább három tagja is. Az ügyben érdekelt bizottsági tag (ha feltételezhető lenne elfogultsága) nem vehet részt a vitás probléma elbírálásában és eldöntésében. A gyakorlatban elég sokszor véte­nek azon rendelkezés ellen, mi­szerint a döntőbizottság tárgyalá­sát mindkét félnek (vagy képvise­lőjének) jelenlétében tartják meg. Ez alól csak az a kivétel, ha a fél, vagy a felek előzőleg beleegyez­tek, hogy az ügyet személyes je­lenlétük nélkül is letárgyalhatják, illetve ha a felek a már egyszer elnapolt tárgyaláson komolyabb ok nélkül nem vesznek részt, jólle­Hallgat az igazgató Nem kíván nyilatkozni. Félrehú­zódik, pedig négy-öt évvel ezelőtt az építőipari tárca tanácskozásai­nak szünetében sokszor furako- dott az újságírók közé, hogy eldi- csekedhesse: vállalata további beruházások kivitelezésébe kez­dett. Beindult a földmunka, az ala­pozás, elkészült az épületváz... ...csak épp arról nem beszélt soha, hogy mit fejeztek be! S hogy mégis a sikeres vállalatok közé tartoztak? Igen, mert az építés­megkezdési láz, a minél több be­ruházást markolni - akkoriban ál­talánosan bevált - elve vezérelte őket. S így, bár a befejezési mun­kákkal alig haladtak előre, attól nem kellett tartaniuk, hogy lema­radnak a tervteljesítésben. Akkoriban ugyanis nem az volt elsősorban a mérvadó, hány beru­házást fejeznek be megszabott határidőre a kivitelezők. Bár szó­ban rangot kapott ez a követel­mény, a gyakorlat mindenekelőtt aszerint ítélte meg egy-egy kivite­lező vállalat munkáját, hogyan si­került globális tervmutatóját telje­sítenie. S tudvalévő, ebbe sok minden belefért. Kezdve azzal, hogy nem aszerint értékelték a vállalatokat, saját munkájukkal milyen mértékben járultak hozzá a „végtermék“ értékéhez, egé­szen odáig, hogy mások munká­ját, termékeit is beleszámíthatták saját teljesítményükbe. Elég volt csak ezeket felhasználni, mint épí­tőanyagokat, s máris nemcsak be­építésük költsége, hanem előállí­tásuk ára is az építők számlájára íródott. Nyilvánvaló, hogy ilyen feltéte­lek között a kivitelezők érdeke azt diktálta: a legdrágább anyagokat használják fel, a beruházáson leg-^( alább kezdjék meg a munkát (hogy meríthessenek a rá szánt összegből), és később is azt vé­gezzék el a leggyorsabban, ami igazán jövedelmező, ami felduz- zasztja a teljesítményeket. A határ­időre való befejezés azonban ezen kívül maradt. „Majd csak lesz valahogy“ alapon. A nyolcvanas évek elején fordu­lat állt be a követelményrendszer­ben. Visszafogták a beruházáso­kat, s az vált elsődlegessé, hogy a kivitelező mikorra és milyen mi­nőségben fejezi be az építést. Ma a végelszámolásnál teljesítmé­nyébe csakis az általa elvégzett munka számít be. Vagyis váltaniuk kellett az épí­tőipari vállalatoknak. Többségük­nek ez két-három éven belül sike­rült is, akadtak azonban olyanok, melyek az elmúlt évtizedben túl­becsülték lehetőségeiket (túl sok építkezésbe kezdtek, amit nem tudnak határidőre befejezni). S amikor váltaniuk kellett, képtele­nek voltak rá. Az egykoron bőbe­szédű igazgató vállalata is ezek közé tartozik, ezért a nagy hallga­tás... J. MÉSZÁROS KÁROLY hét meghívást kaptak. Különben - s ezt kevesen tudják - a döntőbi­zottság tárgyalása nyilvános. Mégpedig olyan értelemben, hogy részt vehet rajta az adott gazdál­kodó szervezetnek minden dolgo­zója, továbbá a felettes szerveze­teknek, a felsőbb fokú szakszer­vezeti szerveknek, az állami szer­veknek és a társadalmi szerveze­tek szerveinek képviselői. E tekin­tetben kizáró ok csak az lehet, ha a tárgyaláson szóba kerülhetné­nek az állami, a gazdasági és a szolgálati titoktartással, illetve a felek fontos személyes érdeké­vel kapcsolatos tények. Általában a vitás ügyeket az indítvány bea­dásától számított harminc napon belül kell lezárni, lehetőleg a felek által elfogadott békéltető dön­téssel. Szükséges megjegyeznünk, hogy a döntőbizottságok elé kerü­lő ügyek bizonyos hányadában, főleg azokban, amelyekben a dol­gozó tiltakozik az üzemvezetőség fegyelmi intézkedése ellen, a dön­tőbizottság kénytelen helyt adni a felterjesztésnek, noha a tények alapján tisztában van veíe, hogy a lényeget tekintve a vezetőség helyesen folyamodik a fegyelme­zéshez. Ennek magyarázata, hogy, sajnos, még mindig akad­nak gazdasági vezetők, akik nin­csenek tisztában a törvényes ren­delkezésekkel, illetve nem tá­maszkodnak eléggé az üzemi jog­tanácsosokra. Ennek következté­ben nem tartják meg például a tör­vény szabta határidőket, hogy a fegyelmire vonatkozó írásbeli döntésük megfogalmazásában vétenek formai hibát. A döntőbizottságok csaknem ti- zenegyesztendös tevékenysége arról tanúskodik, hogy nagy há­nyadukban beváltak és jól szolgál­ják a dolgozók érdekét csakúgy, mint a gazdaságirányítás és a tár­sadalom érdekét. Ezt bizonyító körülmény, hogy míg 1980-ban 18 ezer felterjesztéssel fordultak hoz­zájuk, addig 1984-ben már mint­egy 24 ezerrel, s az eseteknek csupán nem egészen nyolc szá­zalékában volt közreműködésük eredménytelen, és ilyenformán az ügy rendezése a bíróságra hárult. A bizalom tehát adott. Annál szükségesebb, hogy a szakszer­vezeti üzemi tanácsok az eddigi­nél még körültekintőbben válasz­szák ki a döntőbizottságok tagjait, a járási szakszervezeti tanácsok pedig nagyobb módszertani segít­ségben részesítsék őket, elsősor­ban jogismereteik gyarapítására törekedve. Hiszen a döntőbizott­ságok hozzájárulnak a dolgozók szociális biztonságérzetének és a szocialista törvényességnek a megszilárdításához. GÁLY IVÁN Poltár új negyede AHOL A SZOLGÁLTATÁSOK NEM JELENTENEK FÉNYŰZÉST Aki évek óta nem járt Poltárban, bizonyára meg sem ismerné ezt a községet. Bocsánat, várost kel­lett volna mondanom, hiszen az SZSZK kormánya még a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulója alkalmából várossá nyílvánította Poltárt. Ma 5800 lakosa van. Lé- lekszáma főleg 1971, vagyis a Kö­zép-szlovákiai Üveggyárak üzem­behelyezése óta növekedett meg. Ma csupán ennek az egy gyárnak több mint ezer alkalmazottja van. De sokan dolgoznak a téglagyár­ban és a helyi mezőgazdasági üzemben is. A poltáriak mindig munkaszere­tetükről voltak ismertek. Ezt tanú­sítják üzemeik termékei, de a vá­szakközépiskolával és számos üzlettel gazdagodtunk. A nemzeti bizottság, a társadalmi szerveze­tek, a helyi üzemek együttműkö­dése eredményeként a legutóbbi választási program valamennyi feladatát megvalósítottuk. Terve­ikről, elképzeléseikről ismét szól­jon Jaromir Klusáček:- Elérkezett a számvetés ideje. El kell mondanom, hogy nagy fon­tosságot tulajdonítottunk a politi­kai-nevelő munkának, annak hogy megnyerjük a lakosokat feladata­ink közös teljesítésére, javuljon az emberek közötti viszony. Minden erőfeszítésünk arra irányult, hogy, egyre kedvezőbb feltételek kö­zött élhessünk és dolgozhassunk. A meghibásodott rádió- és tv-ké­szülékeket hely­ben megjavítják. Képünkön Mari­an Piater munka közben (A szerző felvételei) lasztási programok kezdeménye­ző teljesítése is. Poltár már két­szer kapott kormányelismerést a városfejlesztésben elért ered­ményekért. A választási progra­mokban mindig 'nagy figyelmet szentelnek a kereskedelemnek, a szolgáltatásoknak és általában a lakosok igényei kielégítésének. De legyünk konkrétak, mi épült eddig Poltárban?-Az elmúlt időszakban a leg­fontosabb feladatok közé tartozott az úthálózat bővítése és a környe­zetvédelem - tudtuk meg Jaromir Klusáčektól, a városi nemzeti bi­zottság elnökétől. - Állami be­ruházással művelődési házat, csatornahálózatot, vízvezetéket, szennyvíztisztítót építettünk. Még az elmúlt választási időszakokban alapiskolával, rendelőintézettel, BERUHÁZÁS ES KORSZERUSÍTES Két hír a plzeňi Škoda Művekből Hazánk egyik legnagyobb vállalati egyesülése, a plzeňi Škoda Müvek ebben az ötéves tervidőszakban is több jelentős beruházáshoz szállít technológiai berendezéseket, miközben saját termelési kapacitásait úgy­szintén bővfti. Alábbi két hírünk is erről szól. A 8. ötéves tervidőszakban folytató­dik a konszern atomenergetikai terme­lési bázisának Jelújítása. A kohászati és gépipari termelési egységek kor­szerűsítése után a további szakaszban az energetikai-gépgyártási üzemben az 1000 megawatt teljesítményű hötur- binák termelési kapacitásait hozzák létre és az elektrotechnikai üzemben az ugyanilyen teljesítményű turbóalter- nátorok előállítására építenek termelé­si csarnokot. Ezzel egyidőben a 8. ötéves tervidő­szakban korszerűsítik a villanymozdo­nyok és trolibuszok termelési bázisát. A termelési beruházások mellett folyta­tódik a szociális program megvalósítá­sa is. Jelenleg folynak a munkák azon munkahelyek ~ és műhelyek" korsze­rűsítési tervének kidolgozásán, ame­lyekben a megmunkáló központok és integrált termelési egységek kezelését robotok és manipulátorok végzik majd. A program elsősorban azokat a mun­kahelyeket érinti, ahol feltétlenül szük­séges a dolgozók egészségére káros hatások kiküszöbölése, és nemcsak a plzeňi konszernvállalatnál, hanem a termelési-gazdasági egység többi vállalatánál is. A szovjet kohászati üzemekben a hengerművek jelentős mértékű kor­szerűsítését készítik,ieló. Programba vettek 30 hengerdei gépsort, amelyek évi kapacitása 100 millió tonna henge­relt vas. Az elmúlt és a jelenlegi ötéves tervidőszakban korszerűsítik a Jevaki- jev Kommunarszk-i, dnyeprodzer- zsinszki, magnyitogorszki és az uráli Nyizsnij Tagil-i hengerdei gépsorokat. A Škodaexport és a szovjet Metal- lurghriport külkereskedelmi vállalatok között aláírt szerződés alapján először három hengerdei gépsort korszerűsíte­nek. A felújítást nagyon rövid idő alatt végzik el, mivel a hengerelt vas alap­vetően fontos félkészáru a hengermű­vekben folyó további feldolgozás so­rán. Ezért a felújítás csupán húsz na­pig tart. Az egész berendezés fő szállí­tója a Vítkovicei Vasmű és Gépgyár. A kommunarszki üzembe a plzeňi Ško­da konszern szállítja az anyagmozgató pályát és a mechanikus ollókkal ellátott hengerelt vas vágásához szükséges berendezést. (Šb) Eredményességünkhöz bizonyára hozzájárult, hogy választási prog­ramunkat gyakorlatilag a lakosok szükségfeltételei és javaslatai alapján állítottuk össze. Megtudtuk, hogy az elmúlt öt év folyamán tornatermet építettek és bevezették a gázt az egyik utcába. Az alapiskola udvarán atlétikai pá­lyát létesítettek, egy régi épület felújításával további óvodával bő­vítették a gyermekintézmények hálózatát. Több új üzlet is épült. Amint már elmondottuk, nagy fontosságot tulajdonítanak a la­kossági szolgáltatásoknak. Ezen a téren példát mutatnak a Losonci (Lučenec) járásban.- A kereskedelmi hálózat kielé­gítő, de a lakosság számának ál­landó növekedése miatt újabb üz­letek építésével is számítunk, fő­leg az új lakótelepen - jegyezte meg az elnök. - Ezt elmondhatjuk szolgáltató létesítményeinkről is. A következő évek legfontosabb feladatai közé tartozik városunk további szépítése, az üzlet- és szolgáltató hálózat további tökéle­tesítése. Előzetes tárgyalásaink alapján megszületett a döntés, kö­zös beruházással bevásárlóköz­pontot építünk. A Jednotának itt több üzlethelyiségen kívül ven­déglője és kávé ház a is lesz.- Ez az új központ lehetővé teszi a lakosság ellátásának to­vábbi javítását - mondta ezzel kapcsolatban Jaromir Klusáček. - SŐT kielégíti majd az igényeket a lakosság feltételezett további gyarapodása esetében is. Igaz, két szolgáltatóházunk van, de nem elégszünk meg a mai hely­zettel. Húsz féle szolgáltató tevé­kenységet végzünk, de a kereslet szerint újabbakat is be akarunk vezetni. Nagyon hiányzik egy ci­pőjavító, de sajnos a járási szer­vek segítségével sem sikerült ci­pészt szereznünk eddig. Ezért je­lenleg csak összegyűjtjük a javíta­ni való cipőket. Valamikor tisztw tónk is volt, ám üzemeltetése nem volt gazdaságos, azért ma csak begyűjtőnk van. JOZEF SLUKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents