Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-27 / 49. szám, csütörtök
AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA ÚJ SZÚ 3 1986. II. 27. Mihail Gorbacsov elvtárs előadói beszéde (A beszámoló első részét lapunk tegnapi számába közöltük) A. A társadalmi-gazdasági fejlődés eredményei és meggyorsításának szükségessége Elvtársak! Pártunk programfeladatainak a kongresszus napirendjére tűzése és megvitatása megköveteli, hogy átfogóan közelítsük meg országunk fejlődése eredményeinek értékelését. Az SZKP harmadik programjának elfogadása óta eltelt negyedszázad alatt a Szovjetunió jelentős eredményeket ért el. Hétszeresére növekedtek a népgazdaság termelési álló alapjai. Több ezer üzem épült, új ágazatokat hoztunk létre. A nemzeti jövedelem csaknem négyszeresére, az ipari termelés ötszörösére, a mezőgazdasági termelés 1,7- szeresére növekedett. Míg a háború előtt és a háború utáni első években az Egyesült Államok gazdasági színvonala nehezen elérhetőnek tűnt, a 70-es években a műszaki-tudományos és gazdasági potenciál szempontjából lényegesen megközelítettük azt, egyes fontosabb termékek termelésében pedig már túlhaladtuk. Ezek a sikerek népünk óriási erőfeszítéseinek eredményei. Lehetővé tették a szovjet emberek jólétének jelentős növelését. E negyedszázad alatt az egy főre jutó reáljövedelem 2,6-szeresére, a társadalmi fogyasztási alapok pedig több mint ötszörösükre növekedtek, ötvennégy millió lakást építettünk, ami lehetővé tette a családok többsége lakásviszonyainak javítását. Megvalósítottuk az általános középfokú oktatásra való áttérést. Négyszeresére növekedett a felsőfokú oktatásban részesültek száma. Általánosan elismertek a tudomány, az egészségügy, a kultúra eredményei. Ugyanakkor nem lenne teljes az eredményeknek ez a körképe, ha nem említeném a szociális viszonyok, a nemzeteink közötti kapcsolatok terén történt nagy előrelépéseket, a demokrácia továbbfejlődését. Ugyanakkor a hetvenes években a népgazdaságban növekedni kezdtek a nehézségek, észrevehetően csökkent a gazdasági fejlődés üteme. Emiatt nem valósultak meg a népgazdaság fejlődésének azok a feladatai, amelyeket az SZKP programja tűzött ki, sőt, a IX. és X. ötéves terv által kijelölt alacsonyabb szintű feladatok sem. Nem sikerült teljes mértékben megvalósítani az ezekre az évekre tervezett szociális programot sem. Elmaradás mutatkozik a tudomány, a közoktatás, az egészségügy, a lakosságnak nyújtandó kulturális és egyéb szolgáltatások anyagi bázisa terén. A dolgok állapotára természetesen hatással voltak tőlünk független tényezők is, de nem ezek voltak a döntők. A fő az volt, hogy nem adtuk meg idejében a gazdasági helyzet megváltozásának politikai értékelését, nem ismertük fel: mennyire nyomatékosan és sürgetően vetődött fel, hogy a gazdaságot átállítsuk a fejlesztés intenzív módszereire, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek a népgazdaságban való aktív kihasználására. Erre vonatkozólag nem kevés felhívás és szónoklat hangzott el, de a helyzet gyakorlatilag nem változott. A népgazdaság a tehetetlenségi erő hatására továbbra is nagymértékben ex- tenzív alapokon fejlődött, újabb munkaerő- és anyagi források bevonására orientálódott. Ezért jelentősen csökkent a termelékenység növekedésének üteme és néhány egyéb hatékonysági mutató. Az a törekvés, hogy új építkezésekkel javítsuk a helyzetet, kiélezte az egyensúly-problémát. Az óriási erőforrásokkal rendelkező népgazdaság ennek hiányával találta magát szemben. Szakadék alakult ki a társadalmi szükségletek és az elért termelési színvonal, a fizetőképes kereslet és annak termékfedezete között. Az utóbbi időben tett erőfeszítések ellenére nem sikerült teljesen megjavítani a helyzetet. Az ipari és a mezőgazdasági termékek többségének termelése a XI. ötéves tervidőszakban nem érte el az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött tervcélokat. Nagy lemaradás mutatkozik a gép-, az olaj-, a széniparban, az elektronikában, a vaskohászatban, a vegyiparban és a beruházások terén. Nem teljesítettük a feladatokat a hatékonyság növelésének főbb mutatói, a lakosság életszínvonalának emelése tekintetében sem. Mindebből, elvtársak a legkomolyabb tanulságokat kell levonni. Közülük az első az igazság tanulságának nevezhető. A múlt felelősségteljes elemzése megtisztíthatja a jövőbe vezető utat, a kényes kérdéseket szégyenkezve megkerülő féligazságok pedig fékezik a reális politika kidolgozását, akadályozzák előrehaladásunkat. ,,A mi erőnk - mondotta V. I. Lenin - az igazság kimondásában rejlik!“ (11. kötet, 315. old.) Éppen ezért az új szövegezésű pártprogramban a párt központi bizottsága szükségesnek tartotta, hogy még egyszer rámutasson azokra a negatív folyamatokra, amelyek a hetvenes években, majd a nyolcvanas évek elején jelentkeztek. Ezért beszélünk róluk ma is a kongresszusunkon. A második tanulság a gyakorlati tevékenység célirányosságára és határozottságára vonatkozik. Olyan óriási gazdaságot, mint a miénk, intenzív pályára átállítani nem egyszerű dolog, hanem olyan, amely nem kevés erőfeszítést, időt és rendkívüli felelősséget igényel. De ha megkezdtük a változtatásokat, nem szabad félintézkedésekre korlátozódni. Következetesen és erélyesen kell cselekedni, a legbátrabb lépések előtt sem megtorpanva. És még egy tanulság, mondhatnám, a legfőbb: minden ügy sikere döntő mértékben azon múlik, hogy mennyire tevékenyen és tudatosan vesznek benne részt a tömegek. Meggyőzni a dolgozók széles rétegeit a választott út helyes voltáról, érdekeltté tenni őket erkölcsileg és anyagilag, megváltoztatni a káderek gondolkodásmódját - ezek növekedésünk meggyorsításának legfontosabb feltételei. Haladásunk annál gyorsabb lesz, minél magasabb színvonalú a fegyelem és a szervezettség, minden egyes embernek a rábízott munkáért, annak eredményeiért való felelőssége. Pártunk és egész népünk elsőrendű feladata ma az, hogy határozottan leküzdjük a népgazdaságunk fejlődésében mutatkozó kedvezőtlen tendenciákat, ehhez kellő dinamizmusról gondoskodjunk, nyissunk teret a tömegek kezdeményezése és alkotása, a valóban forradalmi változtatások előtt. Más utunk nincs. A népgazdaság gyorsított növekedése nélkül a szociális programok megmaradnak puszta jószándéknak, márpedig ezek a programok, elvtársak, halaszthatatlanok. A szovjet embereknek rövid időn belül érzékelniük kell az élelmiszer-probléma gyökeres megoldása, a jó minőségű árucikkekben, szolgáltatásokban mutatkozó igények kielégítése, az egészségügy, a lakás-, az életkörülmények, a környezetvédelem megjavítása érdekében tett közös erőfeszítések eredményeit. A társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása lehetővé teszi, hogy jelentős mértékben hozzájáruljunk a világszocializmus megszilárdításához, magasabb fokra emeli a testvéri országokkal folytatott együttműködésünket. Egyúttal lényegesen kiszélesíti lehetőségeinket a fejlődő országok népeivel, a tőkés világ államaival fenntartott gazdasági kapcsolatainkban. Más szóval, a gyorsítás politikájának megvalósítása messzemenő hatással lesz hazánk sorsára. B. A gazdaságpolitika fő irányai Elvtársak! Az SZKP programjának és a fő irányoknak tervezetei meghatározzák a gazdasági és társadalmi fejlődés főbb céljait. Évszázadunk végéig a nemzeti jövedelmet csaknem kétszeresére kell növelni a termelési potenciál megkétszerezése és minőségi átalakítása mellett. A munka termelékenysége 2,3-2,5-szeresére nő, a nemzeti jövedelem energiaigényessége megközelítőleg 70 százalékra és a fémigényesség csaknem felére csökken. Ez nagy fordulatot jelent majd a termelés intenzívebbé tétele, a minőség és hatékonyság javítása felé. Terveink szerint a továbbiakban e folyamatok alapján valósítjuk meg az átmenetet a sokoldalúan fejlett termelőerőkkel, érett szocialista termelési viszonyokkal, jól szabályozott gazdasági mechanizmussal rendelkező, legmagasabb szervezettségű és hatékonyságú gazdasághoz. Ez a mi stratégiai irányvonalunk. Megvalósításának fő eszköze - ahogy az SZKP Központi Bizottságának 1985. júniusi értekezletén hangsúlyozták - a tu- dományos-műszaki haladás, a társadalom termelőerőinek gyökeres átalakítása. Az eddigi anyagi-műszaki alapokon lehetetlen nagyszabású változásokat elérni. A kiutat a népgazdaságnak a tudomány és technika legújabb vívmányai, a tudományos-műszaki haladás üttörő irányai, a gazdasági mechanizmus és az irányítási rendszer átalakítása alapján való mélyreható rekonstrukciójában látjuk. 1. Megvalósítani a népgazdaság rekonstrukcióját a tudományos-műszaki haladás alapján Az SZKP óriási tapasztalattal rendelkezik a nagyszabású tudományos-műszaki és társadalmi-gazdasági változások megvalósításában. De bármennyire jelentősek is ezek a változások, a múltban elvégzett munka mérete és bonyolultsága össze sem hasonlítható azzal, amit a következő időszakban kell tennünk népgazdaságunk rekonstrukciójáért. Mi kell ehhez? Mindenekelőtt meg kell változtatnunk strukturális és beruházási politikánkat. A változások lényege az, hogy fő figyelmünket át kell irányítanunk a mennyiségi mutatókról a minőségre és a hatékonyságra, a közbenső eredményekről a végsőkre, a termelési alapok bővítéséről azok felújítására, a fűtő- és nyersanyagforrások növeléséről jobb fel- használásukra, a tudományigényes ágazatok, a termelési és szociális jellegű infrastruktúra meggyorsított fejlesztésére. Jelentős lépést kell tenni ebben az irányban a jelenlegi ötéves tervidőszakban. A termelés rekonstrukciójára és műszaki felújítására több, mint 200 milliárd rubel értékű beruházást irányoztunk elő, többet, mint az előző tíz év során. Ez nem csekély, de a tervkészítő és gazdasági szerveknek folytatniuk kell a további lehetőségek felkutatását e célok érdekében. A stratégiai irányokra vonatkozóan nagyszabású komplex programot dolgoztunk ki, megkezdődött megvalósításuk. Dinamikusabban fognak fejlődni a tudományos-műszaki haladást meghatározó ágazatok, amelyek biztosítják a gyors gazdasági megtérülést és a halaszthatatlan szociális problémák megoldását. Ezeknek az ágazatoknak gyorsított fejlesztésére jelentős pénzügyi, anyag-, tudományos és munkaerőforrásokat összpontosítunk. Világos, hogy a rekonstrukció hatékonysága, a gazdasági növekedés üteme döntő mértékben a gépgyártástól függ. Éppen ebben az ágazatban testesülnek meg az alapvetően meghatározó tudományos-műszaki elgondolások, itt teremtődnek meg az új munkaeszközök, géprendszerek, amelyek meghatározzák a haladást a népgazdaság más ágazataiban. Itt hozzák létre az elvileg új, az erőforrásokat megtakarító technológiák széles körű alkalmazásának, a munkatermelékenység növelésének és a termékminőség javításának alapjait. A kongresszusi küldöttek tudják, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrég határozatot hozott a gépgyártás továbbfejlesztéséről. Ez lényegében a legfontosabb iparág korszerűsítésének országos programja. Létrejött a gépipar egységes irányításának szerve. A gépgyártási komplexum elé azt a feladatot tűztük ki, hogy már a 12. ötéves terv végére jelentősen javítsa a gépek, berendezések, műszerek, műszaki-gazdasági paramétereit. Az ágazat felújítására az előző öt évhez képest 1,8-szor annyi beruházás jut. Mit várunk konkrétan e program megvalósításától? Több mint 40 százalékkal emelkedik majd a gépek és berendezések gyártása, javulnak minőségi mutatóik. Az újabb nemzedékhez tartozó gépek és berendezések növekvő áradata megteremti a népgazdaság gyökeres felújításához, hatékonyságának fokozásához szükséges feltételeket. Ennek eredményeként évente csaknem 12 millió ember munkáját, több mint 100 millió tonna fűtőanyagot takarítunk meg, több milliárdnyi rubel haszonra tehetünk szert. Csupán a Don-1500-as típusú kombájn alkalmazása számításaink szerint lehetővé teszi a gabonakombájnok gépparkjának jelentős csökkentését, felszabadít csaknem 400 ezer gépkezelőt, több millió tonnával csökkenti a szemveszteséget. A műszaki rekonstrukció ütemét óriási mértékben befolyásolja majd a termelés széles körű elektronizálása és komplex automatizálása. Konkrét feladatokat tűztünk ki a modern számítógéptechnika fejlesztésére és tömeges bevezetésére, az elembázis fejlesztésére. Ipari alapokra kerül az elektronikus számítógépek és automatizált irányító rendszerek programokkal való ellátása. A Szovjetunió Tudományos Akadémiáján informatikai és számítástechnikai osztályt hoztak létre, ez fogja össze azokat az intézeteket és tervező irodákat, amelyek feladata az e téren folyó tudományos feladatok megoldása. A fűtőanyag-energetikai komplexum gyökeres rekonstrukciójának gondolata hatja át az energetikai programot. Ebben a hangsúlyt az energiatakarékos technológiák alkalmazására, a folyékony fűtőanyagoknak gázzal és szénnel való felváltására, a kőolaj nagyobb mértékű feldolgozására helyezik. A haladó technológia bevezetését irányozzuk elő a bányaiparban: a szén külszíni fejtését és hidraulikus kitermelését, az olajipari berendezések műszaki színvonalának és biztonságának növelését, az automatizált rendszerek minél kiterjedtebb alkalmazását. A jelenlegi ötéves tervben két és félszer annyi atomerőművi kapacitást helyezünk üzembe, mint az előzőben, valamint tömegesen újakra cseréljük fel a hőerőművek elöregedett aggregátorait. Sok tennivaló van a kohászatban és a vegyiparban, nagyobb termelékenységű berendezésekkel való újrafelszerelésük- ben. Az elvileg új és továbbfejlesztett konstrukciós és más anyagok termelése meggyorsítja az elektronika, a gépgyártás, az építőipar és a népgazdaság más ágazatainak fejlődését. Pártunk óriási jelentőséget tulajdonít a termelési infrastruktúra műszaki felújításának, elsősorban a közlekedésben és a távközlésben. Kiemelten fejlesztjük a könnyűipart és a többi olyan iparágat is, amelyek közvetlenül a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgálják. A részükre készülő modern berendezések gyártásában nemcsak szakosított, hanem más iparágakat is bevonunk. A műszaki rekonstrukciót nem tudjuk megvalósítani a beruházások gyökeres javítása nélkül. Ez pedig megköveteli, hogy új ipari és szervezési színvonalra emeljük az egész építőipari komplexumot, legalább felére csökkentve a beruházási ciklust, mind az üzemek rekonstrukciója, mind pedig az új objektumok létesítése során is. Nem tűrhetjük tovább az építkezések lassú ütemét, amely rengeteg eszköz befagyasztását idézi elő, lelassítja a népgazdaság tudományos-műszaki haladását. Elvtársak, mindezek gigászi méretű és jelentőségű feladatok, megoldásuktól függ végeredményben a tervek teljesítése, növekedésünk üteme. Minden ágazatnak, minden vállalatnak a termelés folyamatos megoldását célzó pontos programmal kell rendelkeznie. Ennek eredményeként lényegesen megnövekedik a tervkészítő és gazdálkodó szervek felelőssége a kitűzött feladatok teljesítéséért. Erre kell helyezni a hangsúlyt a pártszervezetek tevékenységében is. Különösen fontos, hogy ne engedjük meg a látszattevékenységet, hogy a dolgok lényegét határozatok hozatalával palástolják. Óvatosságra intenek az olyan korántsem egyedülálló tények is, hogy a minisztériumok és főhatóságok a rekonstrukció ürügyén újabb létesítményeket hoznak létre, elavult berendezésekkel tömködve meg azokat, költséges tervezeteket dolgoznak ki, amelyek nem biztosítják, hogy a termelésben magas műszaki-gazdasági mutatókat érjenek el. Nos, egy példa erre a szemléletre. Folyamatban van a dízelmozdony-motorokat gyártó Brjanszki Gépgyár műszaki felújítása. A tervek szerint körülbelül száznegyven millió rubelt kívánunk erre fordítani, az összeg felét már felhasználtuk. Milyen eredménnyel jár a kapacitások felújítása? Kiderült, hogy nem tervezik a korszerű technológiák alkalmazását, a munkáslétszám máris csaknem ezer fővel növekedett, visszaesett az alap-visszatérülés, de ami a legfontosabb, arra készülnek, hogy az új gépeken elavult motorokat gyártsanak, noha a hatékonyabb modell már elkészült, és kiállta a próbát. Hogyan értelmezzük a nehézipari gépgyártási minisztérium és a vasútközlekedé- si minisztérium vezetőinek állásfoglalását? Úgy látszik egyes elvtársak nem látják tisztán az ellőttünk álló feladatok egész mélységét és fontosságát. Az ilyesfajta esetek mint a felújítás, a tudományosműszaki haladás meggyorsítását célzó pártpolitika aláásása, a legkeményebb elítélést érdemlik. Az ilyesfajta jelenségekkel szemben a legnagyobb szigorral kell fellépni. A felújítás szükségessége új feladatokat állít a tudomány elé is. Az SZKP következetesen folytatja politikáját, a tudomány anyagi-műszaki bázisának erősítését, meg fogja teremteni a feltételeket a tudósok gyümölcsöző tevékenységéhez, de az ország joggal vár tőlük olyan találmányokat, és felfedezéseket, amelyek valóban forradalmi változásokat hoznak a technika és a technológia fejlődésében. Az utóbbi időben fontos intézkedéseket tervezünk a tudományos kutatóintézmények hatékonyabb munkája érdekében. Ezek érintik a tudósok munkájának ösztön- (Folytatás a 4. oldalon)
