Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-25 / 47. szám, kedd

Elektronikus mérőműszerek - játékzongorával B

elorussziái utazásom során »z elmúlt esztendő végén bármerre is jártam, valamennyi gyárban és üzemben feltűnt, hogy a fó termelési profil mellett mekkora hangsúlyt kap a hiánycikknek számító közszükségleti cikkek gyártása. Szinte valamennyi vállalati vezető beszámolójában hangsúlyozta, hogy 1-6 százalékát teszi ki az évi össztermelésnek a „melléküzemágakból" származó bevétel. Nem volt ez alól kivétel a gomeli elektronikus mérőműszerek gyára sem, ahol például az elektronikus mérőműszerek mellett többek között manikűrkészlet, sót játékzongora is készül. A gyár évi 25 millió rubeles össztermeléséből az elmúlt esztendőben 2 millió rubelt tett ki az említett cikkekből származó bevétel. Gomel városa egyébként Minszk után a második legnagyobb ipari központja a Belorusz nalmainak megfelelő alakúra. Ottjártunkkor például a folyadékok elektrokémiai telítettségének méréséhez megfelelő műszerrészegységeket készítettek," majd ötösével csomagolva azok poliszterol dobozokba kerültek. Egy nagyobb - sokcélú felhasználást lehetővé tevő - laboratóriumi mérőműszer részét képezik majd. Egy másik csarnok földszintjén pedig a mérőműszerek fémvázait, egyéb fémalkatrészeit készítik - porkohászati eljárással. Nagy gépmonstrumok - a szükséges fémpor-tartálytól azok - látszólag egyszerű műveleteket végezve préselték a fémporból az alkatrészeket, amelyeket aztán 1180 Celsius-fokon egy kemencében, nem sokkal arrébb edzenek. Ez a gyár történetében már az újabb szakaszt jelenti, hiszen korábban ezt a technológiát nem alkalmazták. Általa egyúttal négy szerszámgép munkáját is megtakarítA gomell elektronlkai műszergyár számítóközpontjában Jelena Vrblerszkaja (az előtérben) és Tamara Borlszova Vaszilkova az adatfeldolgozást végzik Szovjet Szocialista Köztársaságnak. A városnak félmillió lakosa van, s peremrészeit foglalják el az ipari üzemek. Közülük is a legnagyobb a húszezer dolgozót foglalkoztató gomeli gépgyár, ahol például az SZK 100-as típusú kombájnok is készülnek, aztán a vegyipari müvek, s nem különben az elektronik mérőműszerek gyára is. Akkor - mintegy három hónappal az SZKP XXVII. kongresszusa előtt - a nagy esemény közeledte közvetlenül és közvetve is megnyilvánult mindenütt, így a gyárkapukon belül is. Közvetlenül úgy, hogy beszédtéma volt az SZKP új szerkesztésű programtervezete és a gazdaságfejlesztés fő irányelveit tartalmazó dokumentum. Közvetve pedig oly módon, hogy automatikusan is a műszaki fejlesztés kérdései, valamint a dolgozók szociális helyzetének, munkakörülményeinek javítása irányába terelődött az üzemek, gyárak, gazdasági vezetőinek tájékoztatója. Látogatásunkat az elektronikai mérőműszerek gyárában gyárszemlével kezdtük. Leonyid Rozsnyovszki főmérnök ós Valerij Mihajlovics Bragin párttitkár kíséretében jártuk végig az egyes üzemrészeket. Előbb azokat, ahol az említett közszükségleti cikkek készülnek. Az ollókat és a manikűrkészlet egyéb tartozékait túlnyomórészt a legfiatalabb munkásgeneráció készíti és itt voltak akkor éppen gyakorlaton azok, akik a szakmával jelenleg még csak ismerkednek. Láttunk aztán asztalilámpákat, sót egyéb hangulatos világítótesteket is. Voltak közöttük legkülönbözőbb alakúak, sok olyan is, amelynek „búráját" akár borosüveggel tévesztené össze az ember, csak éppen a benne levő szines folyadék -, amelyben egyébként könnyű fémlemezek úszkálnak - keresztül kapja a fényt a helyiség. Egy emelettel feljebb szorgos asszonykezek munkája nyomán a műanyaglapok, billentyűk, nyomtatott áramkörök ós egyéb alkatrészek halmazából a csarnok végén már megszólal a kis villanyzongora, amely ceruzaelemmel működtethető. Amint kísérőink elmondták, akár a gyár szívének is nevezhetnék azt a csarnokot, ahol a műszerek készítését megalapozzák. ÚJ SZÚ Többjükhöz például különleges S

üvegek kellenek, amelyeket oly módon készítenek, hogy a folyékony üveghez bizonyos fémeket adagolnak ós aztán abból a hely1986. II. 25. színen formálják a műszer kíváják, s ráadásul a nagyfokú pontosság az előzőeken hosszadalmassá tenné az alkatrész megformálását. Arrébb, a mechanika gyárrészleg galvanizációs műhelyében az elkészült fém alkatrészeket de például az ollókat is - speciális korróziógátló fémbevonattal látják el attól függően, milyen célt szolgálnak. Itt már robotizált munkafolyamatoknak lehetünk tanúi. Végül.pedig a szerszámgépmúhelybe érkezünk, ahol a fémmegmunkálás legnagyobb részét végzik - egyelőre még nagyon széles skálán mozgó gépparkkal. Például a legújabb, számjegyvezérlésű szerszámgépek mellett - amelyek programozását fiatal lányok, gyakorlaton levő szakmunkástanulók végzik - megtalálhatók a szerszámgépek korábbi generációi is, gyártani az egyre bonyolultabb műszaki feladatok megoldásával. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy mit értettek ezek alatt a kifejezések alatt akárcsak tíz-tizenöt évvel ezelőtt, akkor már ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy a vállalat jelentós fejlődésen ment keresztül. Közben új technológiákat kezdtünk alkalmazni: a porkohászatot, vagy az elektroforézist. - Láthatták azt is, hogy a gyárkapun belül eddig három szalag robotizált, s az elkövetkező három évben további jelentós változásokat tervezünk. A robotok és manipulátorok segítségével bevezetendő - ahogy mi tréfásan szoktuk mondani - új, „embertelen technológia" révén eddig soha nem tapasztált mértékben változik a gyár arculata. Hiszen a jelenleg már robotizált munkahelyeken négy ember végzi a korábbi 36 helyett ugyanazt a munkát, miközben a duplájára nőtt a termelés. - Termelésünk egyik fontos jellemzője, hogy a nálunk gyártott 37 féle műszerből 31 országba szállítottunk. Ezek a műszerek sokban különböznek egymástól. Van aminek értéke 200-300 rubel, de olyan is, amely 2-3 ezer rubelt ér. Egyre nagyobb mértékben használjuk és alkalmazzuk a mikroprocesszorokat, és nemcsak azért, mert az energiafogyasztás csökkentésének igénye diktálja így. Ami egyébként a gyár feladatait illeti: a tizenkettedik ötéves tervidőszak folyamán 50 százalékkal kell növelniük a termelést úgy, hogy közben a dolgozók létszámának növekedésével nem számolhatnak. így aztán nagyon fontos szerep hárul a jelenlegi szakembergárdára. Szabad teret kap az újító mozgalom és elmélyítik a komplex racionalizációs brigádok tevékenységét. Eddig hat ilyen brigád dolgozik a gyárban, s tevékenységük terven felül mintegy 100 ezer rubelt hozott a gyár „konyhájára". Ezek a termelés minden folyamatába bekapcsolódnak. Az egyiknek például Andrej Andrejevics Gromiko a vezetője... A névre felkaptuk fejünket, s a párttitkár, akit cseppet sem lepett meg csodálkozásunk, elmondta, hogy arrafelé nagyon sokan hallgatnak a Gromiko névre, és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is a golemi körzetből származik. Már távozóban vagyunk, amikor a főmérnök eszébe jut, hogy még nem voltunk a gyár számítóközpontjában. A korszerű adattárolást lehetővé tevő számítógépeknél két fiatal lány éppen az aznap dolgozók A vékony üvegrúdból Andrej Kuzubov elektródáinak védőburkát formálja • lángon - a mérőműszerek (A szerző felvételei) de azokat a folyamatosság elvének megtartásával előbb számjegyvezérlésüvé módosítják, majd újabbakkal, korszerűekkel váltják fel. Ahogy azt a gazdaságirányítás felsőbb szervei a műszaki fejlesztésnek a korábbinál fokozottabb ütemében tőlük elvárják. Amikor a főmérnök irodájában vagy két óra elteltével újra letelepedtünk Leonyid Rozsnovszki kiegészíti a gyárról szerzett tapasztalatainkat: - Ebben a gyárban 1959-ig szinte csak vaságyakat gyártottak, aztán vezették be az új gyártási programot, amely szerint ellenőrző és irányító elektronikus rendszerek részegységeit kezdték létszámát ellenőrzi. Ugyanis minden dolgozónak van saját lyukkártyája. amit reggel vagy távozáskor behelyez a portán a számítógépes „lyukasztóórába", így szinte pillanatok alatt kimutatja a számítógép, hogy ki dolgozik, ki hiányzik, a hiányzóknak mi a funkciója, vagy éppen ki késett el... -Tudom, jelenleg még eléggé felemás a kép - fűzi hozzá távozásunkkor Leonyid Rozsnovszki - de ha öt év múlva jönnek el hozzánk, talán ránk sem ismernének ... Egy pillanatra sem jutott az eszünkbe, hogy ebben kételkedjünk. MÉSZÁROS JÁNOS A párt példás katonája Néhány év katonai szolgalat után a bratislavai Dimitrov Vegyiművekben vállalt munkát. Ennek idestova már húsz éve, de Ján Buöko ma is azon a részlegen dolgozik, mint az első nap, igaz felelősségteljesebb beosztásban. Ugyanis hamar felismerte, hogy ha helyt akar állni, tanulnia kell. Elvégezte munka mellett a gépészeti szakközépiskolát. Ezután lett művezető, majd részlegvezető a karbantartó csoportnál. - Az e/só napokban nem volt könnyű dolgom - emlékszik vissza mosolyogva. - Naponta kelleti bizonyítanom. Aztán maguk közé fogadtak. Versenyre keltünk a szocialista munkabrigád elmért. Büszke vagyok rá, hogy az elsők közt kaptam meg az aranyjelvényt. Három éve dolgozott már a gyárban, amikor barátai hívták, menjen közéjük a népi milícia üzemi egységébe. Nem kérette magát, jól érezte magát a párt katonái között. Amikor az egység rögzített talapzatú lövegeket kapott, kinevezték szakaszparancsnoknak, két évvel később pedig ütegparancsnoknak. - A néphadseregben is a tüzéreknél szolgáltam, itt a munkatársaimat kellett a fegyver kezelésére megtanítanom - folytatja. - Ismertem az embereket és ők is engem, s ez megkönnyítette a dolgom, ám ha egy-egy foglalkozáson többször is megismételtünk egy-egy gyakorlatot, volt aki ferde szemmel nézett rám, de úgy tettem, mintha ezt észre sem venném. A gyakorlat szünetében aztán közéjük ültem. Meghánytuk-vetettük, mit s hogyan tovább. Közös elhatározásunk volt ugyanis, hogy megszerezzük a példás egység cimet. Az éleslövészeten maga járt elől jó példával. A többiek sem akartak lemaradni. A kemény kiképzésnek meglett az eredménye, az üteg kiváló osztályzatra teljesítette a lövészetben a feladatát 1980-ban megkapták a példás címet, amit azóta is minden évben sikerült megvédeniük. - Összeszoktunk, fél szóból is megértjük egymást - állítja Ján Buőko. - Együtt tanultuk a tüzérmesterséget s ma mind az öten magunkénak mondhatjuk a szakminósitési jelvény első fokozatát, s abban bízom, hogy a fegyvernem mestere jelvényt is előbbutóbb megszerezzük. Ján Buikóra az egységben, a munkahelyén felnéznek. Nemcsak azért mert kötelességtudó, fegyelmet megkövetelő ember, hanem kiváló szakember is, nyitott szemmel jár munkahelyén. Eddig már tizenöt újítási javaslatát fogadták el, a legutóbbi több százezer korona megtakarítást hoz az üzemnek. Mondani sem kell, hogy tagja a milliomosok klubjának. Nyolc évig a pártalapszervezet el(A szerző felvétele) nöki tisztségét látta el, s ma is vezetőségi tag. Másfél évtized óta az ágazati szakszervezet szlovákiai bizottságában is hasznos munkát végez. - A kötelességem teljesítését mindig elsődleges feladatnak tekintettem - önti szavakba véleményét. - Ehhez erős akaratra, jó családi háttérre, megértő feleségre van szükség. Az emberek, a munkatársak bizalmával nem szabad visszaélni A parancsnoknak, a tisztségviselőnek mindig példát kell mutatnia, ha eredményes munkál akar végezni. Szabadideje azért neki is akad Ilyenkor elmennek a hétvégi házba, meglátogatják a nagymamái. Számára a legnagyobb kikapcsolódást a horgászat jelenti. - Sajnos búcsút kell vennem a fiúktól, mivel a zászlóalj törzskaránál kaptam beosztást. Egyedül az vigasztal, hogy hatáskörömbe fog tartozni a régi egységem, s az, hogy jó kezekbe kerül az ütegparancsnoki tisztség, Duéan 2ák lesz az utódom. Amiben tudok, a jövőben is segíteni fogok nekik. Ján Buóko helytállásáról számos kitüntetés is tanúskodik. Mindig kommunista felelősségtudattal végezte a munkáját, az önként vállalt szolgálatot a párt katonái között. S a jövőben sem lesz ez másképpen. NÉMETH JÁNOS A Kerámiai és Üvegipari Nyersanyagkltermelő Vállalat stfeleól üzemében növelik a TS-15-ös összetételi jelzésű, a színestévéképernyő és a kristályüveg gyártásához használt osztályozott homok termelését: az üzem egész népgazdaságunk szükségleteit fedezni tudja. Dolgozói az idén 75 000 tonnát állítanak elő az említett homokfaltából, ebből 12 000 tonnát Jugoszláviába exportálnak. A képen Frantiéek Óermák az osztályozó gépsort kezeli. (Petr Merta felvétele - ÓTK) (