Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám, szerda

A hagyomány kötelez Január 15-e a csehszlovák tüzérek és rakétaegységek napja A Szovjetunióban megalakult csehszlovák hadtest tüzéreinek az Ondava térségéből a Kárpátok magaslatain keresztül mintegy kilencven kilométert kellett éjszaka, rossz időjárási körülmények között megten­niük, hogy a támadásra készülő 38. szovjet hadsereg sávjában, Jaszló lengyel várostól délre tüzelóállást foglaljanak. Amint megérkeztek a kije­lölt körzetbe a vezérlövegek és az aknavetők azonnal tüzelóállást foglaltak. Nappal pihentek, a sötétség leple alatt dolgoztak: tüzelóállást építetteK, ami nem volt könnyű feladat, mivel a talaj átfagyott. A hadmű­velet megkezdéséig minden időt kihasználtak. Folyt a célok felderítése, felülvizsgálták a lóelemeket, a híradósok távbeszélő vonalakat építettek, a gépkocsivezetők lőszert szállítottak. Senki sem tétlenkedett, a táma­dásra, a feladat teljesítésére készültek. Az 1945. január 15-re virradó éjszakán senki sem hunyta le a szemét, a csehszlovák katonák is a türelmetlenség lázában égtek, de csak nehezen közeledett a hajnal. Hirtelen megszólaltak a katyusák, majd az összes tüzérségi löveg. A tűz és a vas iszonyatos zápora zúdult az ellenség állásaira. Tüzéreink egyenrangú társaik akartak lenni tanító- mestereiknek, a szovjet katonáknak, ötvenöt percig tartott a tüzérségi előkészítés. A jaszlói hadművelet sikerült. A csehszlovák tüzérek is hozzájárultak a sikerhez. Aj. öt csehszlovák tüzérezred közül három kapta meg a „jászlói“ címet. Azóta minden évben ezen a napon emlékezünk meg a csehszlovák tüzérek és rakétaegységek napjáról. Napok óta készültek az éleslö­vészettel egybekötött harcászati gyakorlatra. A felderítők, a löveg­kezelők, a híradósok tábori feltéte­lek között már máskor is kiválóan helytálltak mégis, amikor reggel a tüzérosztálynál riadót rendeltek el, mindenkin erőt vesz a nyugta­lanság. Ahogy telnek-múlnak a percek, úgy oldódik fel a feszült­ség, sót később, miközben eliga­zításra várnak, még ugratják is egymást. ,.Egyesek“ lopva egy- egy pillantást vetnek az egység konyhájának kivilágított ablakaira, majd a felsorakozott egység mögé gördülő tábori konyhára. Amikor az osztály parancsnoka, a fiatal őrnagy, jelentést tesz a har­ci készültségről, az órájára tekint­ve megnyugodva állapítja meg, minden határidőn belül ment vég­be, nem hiába volt a néha fölösle­gesnek tartott gyakorlat, a szigo­rúság. A fiúk kitettek magukért. Közben elindulnak az egység csápjai, a felderítók, majd utánuk a meteorológusok. Térképeiken már piros kör jelzi a feltételezett ellenség állásait, a kijelölt harcál­láspontot. A körletben az ütegpa­rancsnokok elmondják beosztott­jaiknak: minden a gyorsaságon és a pontosságon múlik. Lehetőleg az első gránáttal meg kell semmi­síteni a célt. Végül a tüzérosztály lövegjei is elindulnak. Tompított fénnyel ha­ladnak, ami ebben a reggeli köd­ben nem kis feladat elé állítja a jár­művezetőket. Jaroslav Koutný közlegénynek ez azonban nem okoz gondot. Az egység egyik leg­jobb járművezetője.- Voltunk már rosszabb hely­zetben is - mondja, majd gázt ad a motornak, mivel parancsot kap a tüzelóállás elfoglalására. A lövegek leengedik a hidrauli­kus rögzítőberendezéseiket, aztán az irányzó és a lövegparancsnok meghatározza a tájékozódási pontokat s jelenti a túzkészséget. Jaroslav Odehnal tizedes löveg­parancsnok megigazítja a mikro­fonját aztán türelmesen vár. Nem sokáig. Az éteren keresztül pa­rancs érkezik.-Ellenséges tüzérségre... irány­zók... távolság... tűz! A vezérlöveg másodperceken belül leadja az első lövést. Vissz­hangként érkezik hozzánk a be­csapódás robaja, aztán megszólal az egész üteg. Az ember nem hallja a saját hangját, de a kezelő- személyzet pontosan teljesíti a parancsot. Amikor megkapják a „tüzet szüntess“ parancsot, előbújnak a harci járműből. Nyoma sincs rajtuk a fáradtságnak, örülnek, hogy kitünően teljesítették a fela­datot.- A múlt kiképzési évben mi nyertük meg a katonai körzet tüzé­reinek versenyét - tudjuk meg Jirí Choupal szakaszvezetőtói, löveg- parancsnoktól. - Az idén is meg akarjuk védeni a Példás egység címet. Előkerül a tábori konyha, meleg teát, felvágottat kapnak a katonák. Az égbolton hirtelen piros rakéta jelenik meg, s a tüzérek gyorsan tüzelóállást változtatnak. Ahogy elnézem őket, eszembe jutnak an­nak a zömök, barna katonának a szavai, akivel korán reggel be­szélgettem: „összeszokott kollek­tíva a miénk. Meglátja, minden úgy megy, mint a karikacsapás.“ Igaza volt. Jaszló hagyománya er­re kötelezi őket. NÉMETH JÁNOS A szovjet és a csehszlovák tü­zérség nagy csa­tát vívott a fasisz­ta hadsereggel 1945. január 15- én Jaslónál, és teljes szélesség­ben áttörte az el­lenség védelmi vonalát. A csata emlékére január 15-ét később a csehszlovák ra- kétahaderö és tü­zérség napjává nyilvánították. A haza mai fiatal védői ápolják elő­deik dicső forra­dalmi örökségét. Tisztjeiket a vyškovi Ludvik Svoboda Katonai Főiskolán képezik ki. A képen egy tanpad látható, amelyen a 152 milliméteres lö­veg kezelését ta­nulják a főiskola növendékei. (Petr Josek felvétele - ČTK) APRÓHIRDETÉS ALLAS ■ A bratislavai Vzorodev ipari szö­vetkezet somorjai (Šamorín) részle­gére felvesz:- részlegvezetőt - teljes szakképzett­séggel és 6 éves gyakorlattal, Til­es bérošžtály;- varrónőket sorozatgyártáshoz - szakképzettség nélkül is. Érdeklődni a vállalat személyzeti osztályán lehet a következő címen: Vzorodev, výrobné družstvo, Le­ningradská 17, Bratislava, telefon: 556 54/13. Toborzási terület: Dunaszerdahely (Dunajská Streda). ÚF-169 ■ A Csehszlovák Államvasutak Bra- tislava-déli osztálymérnöksége a Bratislava-Vajnoryban levő gépe­sítési központjába felvesz:- kőművest,- ácsot,- mázolót,- betonozómunkást,- kompresszorkezelő gépészt. Felvételi követelmény: megfelelő szakképzettség. Fizetési besorolás: a szakképzett­ségi feltételeknek való megfelelés sze­rint. Közelebbi felvilágosítás: a vállalat személyzeti osztályán, esetleg a 211 587-es telefonszámon. A felvett dolgozóknak toborzási juta­lékot fizetünk. A nagymegyeri (Čalovo), dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) és az úszori (Kvetoslavovo) részlege- pályamestert veszünk fel. Felvételi követelmény: teljes szak­középiskolai (építőipari) végzettség és 6 éves szakmai gyakorlat. Dolgozóink utazási kedvezményben részesülnek. Lakásgondjuk megoldá­sára szövetkezeti lakást kaphatnak. ÚF-5 E szép ünnep alkalmából szeretettel gratulálnak, és további jó egészséget kívánnak: fiai, lányai, menyei, vejei és a 13 kis unoka Ú-92 KÖSZÖNTŐ ■ 1986. január 15-én ünnepli 60. szü­letésnapját a drága jó férj, édesapa és nagyapa, Varga Imre Szelőcén (Selice). E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulál, jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: felesége, két lánya, veje, valamint unokája: Lacika. Ú-3515 ■ 1986. január 15-én ünnepli 50. szü­letésnapját, Káplócky Istvánné Gönczöl Ilona Udvardon (Dvory n/Žitavou). E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulál, jó egészséget, sok örömet és hosszú, nyugodt, békés, boldog életet kíván: szerető férje: István, lányai: Juci és Márti, fia. Pityu, vejei: öcsi és Izo, menye: Erzsiké, unokái: Norbi, Zsolti, Petyko, Kinga és a kis Mari- anka, akik sokszor csókolják a nagymama munkában elfáradt dolgos kezét. Ú-3556 ■ 1985. december 31-én ünnepelte 50. születésnapját Szó ke László Nagymegyeren (Čalovo). E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulálnak, további erőt, egészséget kí­vánnak, és egyben köszönik a sok szeretetet, jóságot, amit tőle kapnak: édesanyja: Júlia, felesége: Julian­na, gyerekei: László, Edit, Katalin, Béla, Valika, menye: Judit, vejei: Tibor és László, unokái: Juditka, Tibiké, Tomika és a kis Lacika. Ú-3611 ■ Majer Sándort Légen (Lehnice) 60. születésnapja alkalmából tiszta szívből köszöntik, jó egészséget kí­vánnak: felesége és gyermekei családjuk­kal. Ú-37 ■ 1985. december 29-én ünnepelte 60. születésnapját Bátorkeszin (Voj- nice) Vicena Lajos. E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulál, további jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván családja körében: szerető felesége, gyermekei: Ica, Mari, Nelli, Lajos, menye: Ildikó, vejei: Lajos, Jani, Ernő, unokái: Csaba, Andrea, Krisztián, Tibor és a kis Anita, akik sok puszit külde­nek a nagypapának. Ú-91 ■ 1986. január 14-én ünnepelte 62. születésnapját a legdrágább és a leg­jobb édesanya, nagymama, Mikóczy József né Gányovics Mária Csenkén (Čenkovce). KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Köszönetét mondunk mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára dr. Dóka Rudolfot a nagymegyeri (Čalovo) temetőbe. Kü­lön megköszönjük Zseliz (Želiezovce) város és környéke lakosainak, a kór­ház orvosainak és alkalmazottainak, hogy jelenlétükkel és részvétnyilvání­tásaikkal enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család Ú-74 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, barátnak, ismerősnek, szom­szédnak, a falu lakosságának és mindazoknak, akik 1985. december 12-én elkísérték utolsó útjára a nemes- ócsai (Zemianska Olča) temetőbe drá­ga halottunkat, a szerető férjet, édes­apát, nagyapát, dédapát, sógort, komát, nászt, Lovas Ferencet, akit a halál rövid betegség után, 81 éves korában ragadott ki szerettei kö­réből. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik koszorúkkal, virá­gokkal enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. örökké gyászoló felesége, 6 gyer­meke, 18 unokája és 20 dédunoká­ja. Ú-64 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a volt munkatársaknak és mindazok­nak, akik 1985. december 13-án eljöt­tek az ekecsi (Okoč) temetőbe, hogy végső búcsút vegyenek a jó férjtől, édesapától, nagyapától, apóstól, Berecz Aladártól. Külön köszönetünket fejezzük ki a bú­csúbeszédekért, a koszorúkért és virá­gokért, amelyekkel enyhíteni igyekez tek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család 0-65 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét a falu lakosságának, az egységes föld- müves-szövetkezet dolgozóinak, a ma­gyar tanítási nyelvű alapiskola 2. osz­tályos tanulóinak és tanítóinak, a Ga- lántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­zium IV. A osztályos tanulóinak és osztályfőnökének, a vadászegyesület­nek, az összes rokonnak, ismerősnek és jó barátnak, akik 1985. december 8- án elkísérték utolsó útjára a vágai (Vá- hovce) temetőbe drága halottunkat, Vedrődi Miklóst, aki váratlanul, 59 éves korában távo­zott szerettei köréből. Köszönjük a bú­csúbeszédet, a sok virágot és koszo­rút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-3585 ■ Ezúton mondunk köszönetét a roko­noknak, barátoknak, ismerősöknek, valamint a falu lakosainak, akik 1985. december 12-én elkísérték a hosszú, súlyos betegség után 66 éves korában elhunyt Új Tóth Istvánnét a vékei (Vojka) temetőbe. Ezúttal sze­retnénk köszönetét mondani dr. Hor­váth Lászlónak és Kiss Magda egész­ségügyi dolgozónak lelkiismeretes- munkájukért. Külön köszönjük Kulik Zoltánnak a búcsúbeszédet, valamint a koszorúkat és a sok virágot, melyek­kel enyhítették soha el nem múló, mély fájdalmunkat. Szerető férje, gyermekei, unokái és az egész rokonság Ú-3587 ■ Mély fájdalommal mondunk köszö­netét minden kedves rokonnak, szom­szédnak, ismerősnek és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a hronov- cei temetőbe drága halottunkat, a sze­rető édesanyát, anyóst, nagymamát, dédmamát, özv. Sárik Jánosnét, akit a halál 1985. december 13-án 81. életévében ragadott ki szerettei kö­réből. Gyászoló fiai, menyei, unokái és dédunokái Ú-3599 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét a Csehszlovák Állami Bank dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) dolgozóinak s minden kedves rokonnak, iskolatárs­nak és ismerősnek, akik 1985. decem­ber 13-án elkísérték utolsó útjára a nagylégi (Veľké Lehnice) temetőbe drága leányomat, a szerető édesanyát és testvért, Čutora Ildikót. Köszönjük a sok koszorút és virágot, mellyel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. Gyászoló családja Ú -3615 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét az összes rokonnak, barátnak, ismerősnek, szomszédnak és munkatársnak, akik 1985. decem­ber 7-én elkísérték utolsó útjára az '>'sóhatári (Dolný Chotár) temetőbe drága halottunkat, a szerető férjet, gondos édesapát, Szabó Lászlót, akit a könyörtelen halál oly hirtelen kiragadott szerettei köréből. Külön kö­szönetünket fejezzük ki a polgári ügyek testülete képviselőjének és mindazok­nak, akik virágaikkal, koszorúikkal és részvétnyilvánításukkal enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú -18 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. december 6- án elkísérték utolsó útjára a kolárovói temetőbe a drága férjet, édesapát, nagyapát, apóst, testvért, nászt, Györe Gyulát, akit a kegyetlen halál rövid, súlyos betegség után 60 éves korában raga­dott ki szerettei köréből. Külön köszö­netét mondunk az érsekújvári (Nové Zámky) kórház intenzív osztálya főor­vosának, orvosainak fájdalmai enyhí­tése érdekében. Köszönetünket fejez­zük ki a Gyulamajori (Ďulov Dvor) Álla­mi Gazdaság képviselőjének a megha­tó búcsúbeszédért és a rokonoknak, szomszédoknak, munkatársaknak, is­merősöknek, akik koszorúkkal, virágaik­kal, részvétnyilvánításukkal enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló családja Ú-22 MEGEMLEKEZES ■ Az idő múlik, de a szívettépő fájda­lom megmarad. Megtört szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára, fiúra és nagy­apára, Szegi Zoltánra, akinek szíve 1984. december 29-én, 48 éves korában hosszú betegség után örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték, szerették, emlékezzenek rá ezen a fájdalmas, szomorú, első évfor­dulón. Emlékét szívében örökké őrző: felesége, fia, leánya, édesapja, ve­je és két kis unokája: Tamáska és Balázska. Ú-3602 ■ Az idó múlik, de a fájdalom megma­rad, s a szeretet sem múlik el soha. ** Négy évvel ezelőtt. ;ÍÉÍIr life 1®81 december mm 25-én, 40 éves ko- wimmmi-, -> mmm rában dobbant utolsót a szíve, és megállt dolgos keze a jó férjnek, édesapának és nagy­apának, Tamaskovics Tibornak (Szelőce - Selice). Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a negyedik évfordulón. Gyászoló felesége, gyermekei: Gabi, Gyöngyi, veje: Róbert, kis unokája: Tibiké, valamint Szabinka és szülei Ú-3583 ■ Könnyes szemmel és fájdalomtól megtört szívvel emlékezünk a gondos, szerető feleségre, édesanyára, nagy­mamára, dédmamára, anyósra, id. Razgyel Szilveszterné Klúcsik Gizellára, (Nagymagyar - Zlaté Klasy), akinek 1985. január 5-én dobbant utol­sót jóságos szíve, és megállt dolgos keze. Akik ismerték, gondoljanak rá szeretettel ezen a számunkra oly szo­morú, első évfordulón. Emlékét és jó­ságát szívükbe zárva őrzik: férje, lányai, vejei, fia, menye, uno­kamenyei, unokái és dédunokái. Ú-3610 ■ Az idő múlik, de a fájdalom megma­rad, mert hiányzik a drága férj, édes­apa, nagyapa, Beke László Megyercsen (Čalovec), akinek 1985. január 9-én, 67 éves korában dobbant utolsót drága jó szí­ve. Akik ismerték, szenteljenek emlé­kének egy néma pillanatot ezen az első évfordulón. Emléke szívünkben örökké élni fog. Gyászoló családja Ú-46 ■ Bármerre visz is utunk, szemünk­ben könny, szí­vünkben fájdalom, mert nagyon hiány­zik a szerető, gon­dos édesanya, szeretett egyetlen gyermekünk, illetve rokonunk, Borosné Reisner Katalin, akit a halál 1981. január 7-én, 32 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly szomorú, 5. évfordu­lón. Soha el nem múló emlékét és szeretetét őrzi: édesapja, édesanyja, gyermekei és az egész rokonság. Ú-3608 ÚJ SZÚ 6 lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 1986 ns

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents