Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-06 / 4. szám, hétfő
Kerékpározásból már leérettségizett Ügy, olyan magabiztosan ül a kerékpáron és közben olyan fürgén tekeri a pedált - partnak is mintha már csecsemőkorában is kétkerekű „vasparipán“ járkált volna felfedezni a szülőház környékét, majd fokozatosan az egyre tágabb világot és nem pedig a sokkal biztonságosabb négykerekű gyermekkocsiban, illetve a háromkerekű biciklin. Mi tagadás, Pácza Ildikó (felvételünkön), a rozshyói (Rožňava) gimnázium negyedik osztályos tanulója a kerékpározásra termett. Szerette és szereti a labdajátékokat, egy ideig a talajtornának is hódolt, ám egyik sportág sem nőtt annyira a szívéhez mint a kerékpározás.- Biciklizni mindig szerettem. Volt otthon egy közönséges kerékpárunk, s ha valahová mennem kellett, mondjuk az üzletbe, a könyvtárba, vagy esetleg éppen unatkoztam, akkor csak felpattantam rá és vitt. Esetenként csak egy-két percnyi időre vettem igénybe, néha viszont órák hosz- szat nyergeltem. Hűséges és ügyes „jószágnak“ bizonyult. Eleinte a dombokat nemigen kedvelte, ám később oda is fel-felkapaszkodott velem. 1982-ben városunkban tehetségkutató versenyt rendeztek a pionírok körében. Akkor még alapiskolás voltam, így én is rajthoz álltam „gépemmel". Az első hivatalos bemutatkozásom fölöttébb jól sikerült. Győztem, s Rispán Béla - aki azóta is edzőm - azt ajánlotta; vegyem komolyan a kerékpározást. Nos, szavait megfogadva jelentkeztem a helyi Elán sportegyesületbe. Ott mindjárt kaptam egy versenygépet és elkezdtem a rendszeres edzést. Még ugyanabban az esztendőben Plzeňben országos ifjúsági bajnokságot nyertem a 44 kilométeres távon...- v.. s azóta szinte futószalagon következnek az újabb sikereid. 1983-ban betonpályán szintén te voltál a leggyorsabb lány, egy évvel később újból országúti ifjúsági bajnok lettél s egyben a hét országúti, illetve pályaversenyból álló kupasorozatban a legtöbb pontot gyűjtötted. 1985-ben ismét remekül küzdöttél, többek között az 1 kilométeres távon 1:15 perces idővel új országos ifjúsági csúcsot állítottál fel, s a plzeni üldözőversenyen a felnőtt vetély- társaidat is magad mögé utasítottad. Ugyanakkor a magyarországi Hobbi Grand Prix-en másodiknak értél célba, egy lengyelországi versenyről győztesként tértél haza és a norvégjai nemzetközi versenyen sem vallottál szégyent... - Sorolta sikereit az edző.- A sikerhez vezető út nyilván nem könnyű...- Úgy érzem, én is megdolgozok érte. Hetente körülbelül tizenkét órát edzek. Télen háromszor járok tornaterembe, s ott gyakorló- padon kerekezek. Ugyanakkor rendszeresen futok, járom a természetet. Szünnapom csak egy van, a hétfő. Nyáron többnyire a kerékpáron ülve készülök a versenyekre. Szerdán, pénteken és szombaton általában 50-50 km-t teszek meg, kedden hatvanat, vasárnap pedig legalább nyolcvanat. Sajnos, körpálya Kelet-Szlovákiá- ban nincs - úgy tudom, most épül az első Prešovban -, így a pályaversenyek előtt is csak az országutakon gyakorolok. Persze, a sprintelésre ott nem jók a feltételek, ugyanis nemcsak a gépjárművekre kell ügyelni az embernek, hanem az útburkolat felületét is árgus szemekkel kell figyelni, nehogy behajtsak valamilyen gödörbe, repedésbe, vagy ráhajtsak valamilyen kőre, rögre, gyűrődésre.- A rendszeres edzés és a sok verseny nem megerőltető számodra?- Igaz ugyan, hogy kevés a szabad időm, de ugyanakkor az is tény, hogy sportolás nélkül szegényebbnek érezném magam, hiányérzetem lenne. Nem mondom, néha előfordul, hogy egyik vagy másik tantárgyból van mit bepótolnom, de osztálytársaim és tanáraim segítségével ezzel is megbirkózom. Egyébként rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy Német László tanár osztályába járok. Rendkívül jó társaság vagyunk. Igaz, tanulótársaim többet segítenek nekem, mint én nekik, viszont úgy érzem, egy-egy sportsikeremmel nekik is örömet tudok szerezni. Mindemellett ha gyéren is, de azért jut időm a zenehallgatásra, az olvasásra, olykor-olykor moziba is elmegyek, s néha nagymamámnak is segítek a kerti munkákban.- Az idén érettségizel. Utána mi következik, hol szeretnél kikötni?- Mindenem a sport, ezért Bratislavában, a testnevelési főiskolán szeretném folytatni tanulmányaimat és egy jó ideig még a versenykerékpározást se akarnám abbahagyni.- Ebben a sportágban az idei őszön világbajnokságot rendeznek...- Hogy ott leszek-e, azt még nem tudom. Mindenesetre: jó lenne. A számításba jövő versenyzők között engem is emlegetnek, így némi esélyem talán van. A többi nagy mértékben attól függ, hogy a közeljövőben milyen teljesítményre leszek képes. GAZDAG JÓZSEF A SZŰKSZAVÚ KAPITÁNY Már húsz évvel ezelőtt alig tíz évesen is kedvence volt a közönségnek. A szőke apróság előbb az alapiskola, Gesztete (Hostice), majd a szülőfalu Péterfala (Pet- rovce) ifjúsági labdarúgócsapatából túnt ki kiszámíthatatlan cseleivel, hajszálpontos átadásaival, élményszámba menő fejjátékával. Az örökmozgó srácot Pápista Aladárnak hívták, akit csakhamar Kassára (Košice) szólított a kötelesség, az iskola. Az ipariból eleinte vasárnaponként hazajárt a mérkőzésekre, később osztálytársaival együtt elment a VSS (mai ZŤS) egyik ifjúsági együttesének edzésére. Kétségtelen tehetsége ellenére sem nyert azonnal csatát új környezetében, sőt egy időre elmarad az edzésekről. Nem sokáig, mert a játék, az nagyon hiányzott számára. Az újrakezdés után már filmszerűen peregtek az események. Bekerül a nagy múltú együttes legjobb ifjúsági csapatába, melyet abban az időben Mátyás Mátyás irányított, s a következő idényben bajnokságot nyertek a második ligában. A rendkívül fegyelmezett, nagy munkabírású középpályásra hamarosan a felnőtt csapatban is felfigyeltek, noha abban az időben talán az ország legjobb fedezetsora (Štafura, Polák, Daňko) játszik kék-sárgában. Hogy az utolsó éves ifista két társával együtt bekerül a felnőtt csapat keretébe - ez nem különösebb meglepetés. Az viszont igen,- hogy 1975 telén tagja lesz a dél-amerikai túrára utazó csapatnak. Felejthetetlenül szép és izgalmas utazás, mérkőzések, hat hét a távoli földrészen. A sikeres portya után sikeres érettségi, majd készülődés az új bajnoki idényre. Felszeghy edző csapatában először csereként a Slovan ellen lép pályára, mégpedig jobbszélsőként. Bár ez a poszt szokatlan számára, s bár az ellenfél balhátvédját Gogh Kálmánnak hívják- nem okoz csalódást. Később- Daňko sérülése után - kezdóem- ber lesz csapatában, s teljesítménye szinte mérkőzésről mérkőzésre javul. A közönség „ügyeletes“ kedvence lesz, s nem csoda, hogy 1976 tavaszán felfigyeltek rá az utánpótlás válogatott irányítói, s előbb a keretnek, később a kezdő tizenegynek is tagja lesz Maso- pust csapatában. Az iráni nagy nemzetközi,tornán az olaszok, a ju- goszlávok, a magyarok és a szovjetek az ellenfelek. A csapattársak között csupa ismerős név - Fiala, Novák, Pele, Ščasný, Herda, Gaš- parik, Frič... Minden úgy túnik ekkor, hogy fényes karrier vár a kis gömöri faluból indult futballistára. Sajnos a sors egy makacs sérülés formájában hamarosan közbeszól. Térdéből leválik egy mogyorónyi nagyságú porc, s vándorolni kezd. Fájdalmat, játék közben kínokat okoz a katonai szolgálat előtt álló fiatalembernek. Harmincnégy ligaszereplés és néhány utánpótlás válogatottság után bevonul katonának Žatecbe, ahol hamarosan műtőasztalra fektetik. Az orvosok mindent elkövettek, de a „vándorló“ porcot sehol sem találták. Nemcsak testileg, lelkileg is teljesen összetört, néhány hónap elteltével azonban összeszorított fogakkal újra játékra jelentkezett. Úgy játszott nemzeti ligás csapatában másfél évet, hogy egyáltalán, vagy csak nagyon keveset edzett. Mégis úgy búcsúztatták, mint a csapat egyik legeredményesebb játékosát. Leszerelése után jelentkeznek a martiniak. Elintézik a műtétet az országos hírű sebésznél, Dr. Gálnál. A műtét - hála a professzornak - kitűnően sikerült, s két hónap elteltével már pályára lépett a helyi ZŤS csapatában. Az első évben Kunért irányítása alatt a második, majd Moravec vezényletével a harmadik helyet szerzik meg az SzNL l-ben. Ali a város kedvence lett, s Jozef Hut'ka társaságában nemcsak a legjobb labdarúgónak, hanem a járás legjobb sportolójának is választják. Csak természetes, hogy a kifogástalan magaviseletű, szinte profi módon edző és játszó futballistához a végsőkig ragaszkodtak a gépgyári csapatban, ám három sikeres idény után már nem volt maradása. Követve ifjú nejét, Rimaszombatba (R. Sobota) költözött, ahol a mai napig kapitánya, vezér- egyénisége csapatának. A huszonkilenc éves, jó egészségnek örvendő játékos most tudása teljében van, s nem egy produkciója jelent az SzNL II. húsdarálójában üdeséget, felejthetetlen élményt a nézőknek. Az ezerarcú Cézár szerint egyetlen fogyatékossága, hogy mint nagy tekintényú csapatkapitány keveset beszél a pályán, s nem szedi eléggé „ráncba" társait. Amikor ezt szóvá tettük neki, a reá jellemző szűkszavúsággal csak annyit mondott: játékával szeretne példát mutatni társainak, s viselkedésével segítségükre lenni a játékvezetőknek. Valóban lefegyverző kapitányi erveles! HACSI ATTILA CSELGÁNCS Jó eredmények után visszaesés- Au. 1985-ös év kimondottan rossz volt a csehszlovák cselgán- csozók számára, akik 1980 óta először ebben az évben nem szereztek érmet kimagasló nemzetközi versenyen. Sovány vigasznak számít a két ötödik hely, amelyet Sosna a szöuli világbajnokságon, Petfík pedig a kontinensviadalon harcolt ki - mondta Michal Va- chún, a válogatott központi edzője. Az is igaz, hogy a közelmúltban többen elbúcsúztak a válogatott szerepléstől, akik az utóbbi időben a legsikeresebbek közé tartoztak: Tű ma, Novotný, Kríž és Vladimír Kocman. Főleg az utóbbi távozása jelentett nagy vérveszteséget a válogatottnak. Ezek a versenyzők nem egy értékes sikert értek el és jó pár érmet harcoltak ki a világversenyeken. Távozásuk után visszaesés volt tapasztalható a csehszlovák cselgáncssportban, amely még most is hullámvölgyben van. A válogatott tagjai azonban már januárban bizonyíthatnak, hiszen Tokióban részt vesznek a hagyományos nagyszabású nemzetközi viadalon, a Soriki Kupán, melyen a világ legjobb cselgáncsozói lépnek tatamira A csehszlovák színeket a következők képviselik majd: Sosna, Šedivák, Ulčník, Le- tošník és Furák. A válogatott keret többi tagja az NDK-ban készül, februárban pedig közös edzőtáborozás lesz az osztrák cselgáncso- zókkal Nymburkban. Ezután a címeres mez viselői öt nemzetközi tornán vesznek részt, majd májusban következik az év legjelentősebb cselgáncseseménye, a belgrádi Európa-bajnokság. A nyáron a Szovjetunióban sorra kerülő Jóakarat versenyére ketten kaptak meghívást. Jirí Sosna, az 1985-ös év legjobb hazai cselgáncsozója, valamint Vladimír Kocman, aki viszont nem valószínű, hogy tatamira lép, így helyette mást neveznek az édzők. Az ifjúsági cselgáncsozók sem remekeltek az utóbbi időben, hiszen már több mint négy éve várnak Európa-bajnoki, illetve világ- bajnoki éremre. Jaromír Lauerre, a csehszlovák junior válogatott edzőjére tehát nehéz esztendő vár, annál is inkább, mert a szövetség azt a célt tűzte ki, hogy a közeljövőben egy ütőképesebb junior csapatot kell kialakítani, amelynek tagjai a felnőttek között is megállják helyüket, s a sportágat arra a szintre emelik, ahol évekkel ezelőtt volt. Külfödön a nők körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend a cselgáncs. Az 1988-as olimpián tehát már a nők is tatamira lépnek, igaz, csak bemutató mérkőzéseken. A következő, 1992-ben sorra kerülő olimpián már a női cselgáncs is helyet kap a hivatalos versenyprogramban. Reméljük, ez nálunk is ösztönzően hat majd, s a férfiak mellett a nők is bebizonyítják, hogy a csehszlovák cselgáncs nem tűnt el a tatamiról. (zsi) Ámokfutás? Nyolcadik éve már, hogy az új év első óráiban elkezdődik az új esztendő nagy „kalandja“, a Párizs-Da- kar rali. Speciálisan kiképzett gépkocsik, motorosok, kamionok százai vágnak neki a háromhetes nagy ismeretlennek. Végeláthatatlan homoktengeren, égnek meredő akadályok között vezet az út a cél felé. Homokviharok, meg-megújuló szélrohamok tépázzák, tizedelik a mezőnyt. Ezen a versenyen az ember, a gép és a természet küzdelmét leírni szinte lehetetlen. A rali a sötét középkort idézi. A Párizs-Dakar autóverseny bevonult a legendák világába. Talán, mert nincs benne logika, vagy talán, mert a civilizációtól megcsömörlött emberek igazán kalandra vágytak. Az első rajtra még szerény körülmények között került sor, a sajtó keményen bírálta a versenyt az embertelen körülményekért. Lesz-e folytatás? - kérdezték sokan kíváncsian. Lett. És nem is akármilyen. Színészek, újságírók, autóversenyzők, szerelők, egyszerű emberek neveztek. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a márkák háborúja is. Emberek és motorok nagy csatája lett a Párizs-Dakar rali. Az idén a versailles-i kastély elől rajtolt a mezőny: 131 motoros, 321 személygépkocsi és 73 kamion vágott neki a háromhetes útnak. A karaván hat országon - Algérián, Nigeren, Malin, Guineán, Mauritánián és Szenegálon - át összesen 15 000 kilométert tesz meg. A mezőny elindult, s ezzel megkezdődött a rali újabb kalandsorozata. Érkezés január 22-én Dakarba. Annak, aki eljut oda.. Téli olimpia Szófiában? (ČSTK) - Szófiából az utóbbi időben jelentős korszerű sportközpont lett. A bolgár főváros 1992- ben téli olimpiát szeretne rendezni, s Juan Antonio Samaranch nyilatkozata szerint minden esélye megvan arra, hogy megkapja ezt a jogot. A sportlétesítmények korszerűségéről és kifogástalan felszereltségéről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Juan Antonio Samaranch személyesen is i .meggyőződhetett, amikor látogatást tett Szófiában. Az 1992-es téli olimpia színhelye Vitosa lenne, a Szófia melletti, festői szépségű hegység, amelynek legmagasabb pontja 2290 méterre van a tengerszint fölött. További huszonhét 1500 méter tengerszint felettinél magasabb csúcs található még a Vitosa vonulatában. A lesiklóversenyek központja Aleko (1810 m) lenne, ahol több mint öt hónapon át igazi tél van, s a hóréteg vastagsága februárban meghaladja a 150 centimétert. A síugrószámokat Alekótól keletre rendeznék, az új 16 000 nézőt befogadó csarnokot Szófiához közel építenék. Itt bonyolítanák le a jégkorong-mérkőzéseket és a műkorcsolya-versenyeket. Az olimpiai falut Malino Dolinába tervezik, amely a Vitosa déli völgyében. Szófia közvetlen szomszédságában van. A modern, minden követelményt kielégítő sajtóközpontot a szófiai Ludmila Zsivkova Kultúrpalotában rendeznék be. Vladimír Kocman (balról) az utóbbi évek egyik legsikeresebb csehszlovák cselgáncsozója (ČSTK-felv.) ÚJ SZÚ 6 1986. I. 6.
