Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám, szombat
ÚJ szú 5 1986. I. 4. „Nagyüzem“ a vezérlőteremben. Jobbról a második Jókai János „Fél lencsényi“ világelsőség Számvetés - nehéz időszak elölt A KOMMUNISTÁK KEZDEMÉNYEZÉSÉRE IS SZÜKSÉG LESZ Ülök a szerkesztőségi szobában, s ujjaim közt morzsolgatom a vágsellyei (Šaľa) Duslo vegyikombinát éppen próbaüzemelő új gyáregységéből, az Antioxidáns- CD-ből magammal hozott maroknyi azonos nevű pasztillát. „Akár a lencse..- mondom magamban - „pontosabban inkább fél lencse...“ Olyannyira hasonlít ez a gumiiparban felhasználandó alapanyag az ismert mezőgazdasági terményhez, hogy akár össze is téveszthetnénk. Nos, ez az elnevezés a vállalaton belül vagy öt esztendő óta vált ismertté, akkor kezdték ugyanis építeni az új gyáregységet, amelyben az első antioxidáns „fél lencsék“ 1985. június 23-án este 19 óra 20 perckor jelentek meg a gépsor végén. A gyáregység a maga nemében a legtöbb ilyen gumiipari adalékanyagot gyártja majd a világon, és a termék háromnegyed részét majd a Szovjetunióba exportálja. Az adalékanyag azonban sokkal nagyobb jelentőségű, mint a felületes szemlélő azt a fél lencsényi pasztillák láttán gondolná. Hatására megnövekszik a gumiipari termékek élettartama. Ha pedig ezt a tényt gumiabroncsok millióira, külszíni szénbányák szállítószalagainak kilométereire „fordítják le“, akkor válik szemléletessé is a termék - és természetesen a gyáregység - jelentősége. Ottjártunkkor Jókai János mérnök, az Antioxidáns - CD l.-es gyáregységének vezetője kalauzolt, s próbálta elmagyarázni a csövek, csapok, nyomásmérők, hőszigetelt tartályok szövevényének jelentőségét. Mert hát a kívülálló számára itt minden nagyon összetettnek látszik, s csak az tud eligazodni a bonyolult csőrengetegben, akinek ismerős a gyártási technológia is.- Ez még csak az előkészítési stádium - magyarázza Jókai János. - Az Ostravából ide érkezett anilinből előbb vegyi szintézis révén - katalizátorok jelenlétében- difenilamint készítünk, ami az Antioxidáns - CD l.-ben az öt fázisból álló gyártási technológia első lépcsője. Közben elhaladunk a DOW- TERN-kazán mellett, amelyben a hőhordozó folyadékot melegítik, hogy a csöveken, tartályokon át vezetve a reaktorokban - a szintézis helyén - biztosítsák a szükséges 350 Celsius-fokos hőmérsékletet. Amikor aztán az Antioxidáns- CD gyáregység veszi át a, .szerepet“, előbb a nitrálási fázis következik, s ugyancsak eltart egy ideig, amíg eszembe jut a nitrálást biztosító nátriumnitrát képlete, az .NaN02. Közben felmegyünk egy lépcsőn vagy három emeletnyit, de még a csövek, tartályok csúcsa ennél is magasabban van. Itt kezdődik egy lépcsőzetes reakciósorozat, s én közben újabb képleteket írok: NaOH meg Na2S04...-Ettől habzik a mosópor...- fűzi hozzá kísérőm, az Na2S04- re, a nátriumszulfátra utalva. Újabb fázisokat - hidrogenizáció, desztiláció, alkiláció - és mellék- termékeket írok föl újabb katalizátor - paládium - nevét jegyzem meg. Ez utóbbit elsősorban azért, mert - enyhén szólva - drága. Mire az utolsó két, egyenként 63 köbméter űrtartalmú tartályhoz érünk, már csak reménykedni merek, hogy tovább már nem lesz szükségem - kissé megkésett- kémiai fejtörőkre. A végtermékre azonban még itt is hiába várnak, hiszen az az Antioxidáns - CD II- ben készül, miként a csomagolás is.- Egyébként ilyen... - mondja Jókai János, és egy papírszeletben a kezembe nyom vagy húsz, fentebb már leírt pasztillát. Ellenben a vezérlőterembe menet még elmondja, hogy általában 24 tonna a napi termelés, bár a próbaüzemelés idejére 15 tonnányit írtak elő. Volt azonban olyan nap is például november elsején - hoav 33 tonnát termeltek ebből a majd egyre fontosabbá váló gumiipari adalékanyagból. Amikor a vezérlóterembe érünk, első pillantásra az tűnik a szemembe, hogy félkörben vagy húsz métert is kitesz a csövek, tartályok, reaktorok, technológiai gócok sémája. Nem csoda, ha az ember - ha nem szakember - eleve mint valami nagy ismeretlent szemléli a gyáregységet jelentő csővezeték, tartályok, csapok, szelepek, kazánok bonyolult szövevényét, hiszen így leegyszerűsítve is csak a szűk szakembergárda számára sokatmondóak a vonalak és egy-egy „kereszteződésnél“ világító piros és zöld lámpácskák. Mindenekelőtt az tűnik föl, hogy nagyon sok piros fény ég...- Azt jelenti, hogy minden rendben működik, a zöld fények pedig a szelepek zavartalan üzemelését jelzik - magyarázza ismét kísérőm, aki néhány szót vált a személyzettel. Közben vendégek érkeznek a prágai Károly Egyetemről, de ók tulajdonképpen hozzáértők, s a hozzájuk hasonlók a jövőben is sokan lesznek, hiszen nem sok országban gyártják az antioxidánst, ez a gyáregység meg itt - ahogy már jeleztük - a világon a legtöbbet gyártja ebből az adalékanyagból. Most, amikor már a végére értünk a szemlélődésnek, visszafelé menet jobban szemügyre veszem az utunkba eső berendezéseket, s ekkor veszem észre, hogy tulajdonképpen a teljes berendezést egy védőburok óvja. Hirtelen kíváncsi leszek. A magyarázat pedig nem késik.- Legalább 73 Celsius-fokos hőmérsékleten kell tartani a csövekben közlekedő folyadékot, amely részt vesz az egyes fázisok vegyi reakcióiban. Ezt pedig még nyáron sem lehetne megőrizni, ezért kell a hőszigetelő burok. Hiába, energiaigényes ágazat a vegyipar.- Barátságos arcot kérek...! lép elénk fotoriporter kollégám, de Jókai János elhárító mozdulatot tesz, borostás arcára hivatkozik. Van az úgy, hogy nehezen jut idő a hajnali borotválkozásra... - próbálom jobb belátásra bírni.- ... én viszont a minap megfogadtam, hogy addig nem borotválkozom, amíg nem mennek rendben a dolgok...- Miért, akadnak gondok?- Akadnak. De úgy érzem, a nehezén már túl vagyunk. Inkább most, a próbaüzemelés alatt jöjjenek elő a hibák, mint később.- Ez valóban így igaz. Akkor ha legközelebb erre járok a szakállas, vagy a frissen borotvált Jókai Jánost kereshetem?- Remélem az utóbbit. MÉSZÁROS JÁNOS A felsősze- merédi (Horné Semerovce) Május 1. Efsz tagjai szűkebb hazájuk határain túl járva nem nagyon hangoztatják, hogy hol dolgoznak. Főleg azok előtt nem, akik ismerik a járás mezőgazdaságát gazdaságuk már évek óta az elmaradó üzemek sorába tartozik. Ez a tény a pártalapszervezet évzáró taggyűlésének alaptémáját is meghatározta. Komjáthy Zoltán pártelnök sokoldalúan elemezte az alapszervezet tevékenységét, de mindenekelőtt azt részletezte, hogy a kommunisták mit tettek és fognak tenni az elmaradás okainak felszámolásáért. A teendő sok, és a munka közepette számos dologra kell odafigyelni. Amint az a beszámolóból kitűnt, a tervmutatók többségét az elmúlt öt évben elért és a korábbi időszaknál jobb átlagos hektárhozamok, valamint nagyobb termelékenység ellenére sem sikerült teljesíteni. Példaként említhetünk olyan fontos növényt, mint a siló- kukorica. Hektárhozama a tervidőszak folyamán ugyan közel tizenegy százalékkal növekedett, de az egészében megtermett mennyiség így is csak háromnegyede a tervezettnek. Az állattenyésztő ágazat két mutatóban, a bárányok és a tej eladásában teljesítette tervét, a többiben azonban adós maradt, (gy aztán a tervezett bruttó termelési értéket sem a növénytermesztő, sem az állattenyésztő ágazat nem érte el, s az efsz pénzügyi mérlege csak annak kö- ázönhetóen pozitív, hogy tervét az elsősorban akkumulátorok javítására szakosodott melléküzemág magasan túlteljesítette. Lehetséges - állapították meg a kommunisták decemberi tanácskozásán -, hogy a pénzügyi mérleg alapján az új évben a szövetkezetei már nem fogják a lemaradók közé sorolni. A kellemetlen jelzőtől való megszabadulás azonban azt is jelenti, hogy bizonyos, eddig támogatásként kapott értékeket maguknak kell kitermelni, s ezt, mezőgazdasági üzemről lévén szó, elsősorban a növény- termesztésben és az állattenyésztésben dolgozóknak kell megtenniük. így aztán akár az elmaradók, akár a feljebb jutottak szerepében, a szövetkezet egyaránt nehéz időszak előtt áll. A kérdésre, hogy milyen feladatok várnak e helyzetben a kommunistákra, az évzáró taggyűlés beszámolója kimerítő választ adott, s párhuzamosan számos tartalékra is rámutatott. Az alapszervezet tevékenységében kiemelt feladat marad a termelést segítő pártmunka. Az öt év alatt elfogadott pártalapszervezeti határozatok fele gazdasági jellegű volt, és a valós helyzetre épült. A termelési mélypontok időszakában a párt- vezetőségi tagok egy-egy munka- szakaszon hetente végeztek ellenőrzéseket. A tapasztalatokat megbeszélték az ott dolgozókkal, és a kommunistáknak, valamint a szakaszért felelős vezetőknek a javulást célzó konkrét feladatokat adtak. Ezek teljesítéséről a meghatározott időben még a legfelső gazdasági vezetőknek is írásban kellett számot adni. A párt ellenőrző és irányító szerepének elmélyítésében sokat segítettek az 1982 óta bevezetett pártnapok is, amikor a párttagok és a pártonkívüliek közösen és a konkrét helyzet alapján értékelték munkájukat. Például kinn a határban végigjárták az egyes növények tábláit és megbeszélték a legfontosabb tennivalókat. A gazdálkodási eredmények javításában sokat segített a feladatok kollektívák, illetve egyének szerinti meghatározása, és az elért eredményekkel összhangban álló differenciált munkadíjazás fokozatos elmélyítése. Az egyéni igyekezetet és kezdeményezést hatékony gazdasági propagandával és agitációval is fokozták, az egyéni felelősséget pedig a több munkaszakaszon is megalakult szocialista munkabrigádokkal erősítették meg. Mindezt a jövőben még következetesebben és célratörőbben kell tenni, s munkájával, valamint kezdeményezőkészségével valamennyi kommunistának fel kell nőnie a feladatokhoz. A személyes példa minden bizonnyal másokat is jobb munkára fog ösztönözni. Az alap adott, hiszen amint azt Szabó István, az efsz elnöke is kiemelte, a 37 kommunista a szövetkezet össztagságában megfelelő arány arra, hogy a személyes példák ne maradjanak észrevétlenek. Ehhez azonban az is fontos, hogy mindenki önmagánál kezdje a számvetést, és ne a másikra mutogasson. Oka, alapja volt e szavaknak, azt két dolog is bizonyította. Az egyik, hogy a beszámolóban több kommunistát név szerint is meg kellett említeni, akik legalapvetőbb kötelességüknek sem tettek maradéktalanul eleget. Nem vettek részt rendszeresen a taggyűléseken, s így elsődleges szerepük van abban, hogy az elmúlt évek átlagában 78 százalék volt a részvételi arány. Törvényszerűen felmerül a kérdés, hogy a taggyűlésekről hiányzók miként tudnak eleget tenni kommunista küldetésüknek, hiszen ha nincsenek ott a taggyűlésen, akkor a problémákat nem ismerik részleteikben, tanácstalanok azok megoldásában, és így példát sem tudnak mutatni. A másik, ugyancsak elgondolkodtató tény maga az évzáró vitája volt. A hat felszólaló közül csak hárman formázták úgy mondanivalójukat, hogy az eredmények, illetve eredménytelenségek felsorolása mellett a feladatokkal és azok emberi oldalaival is foglalkoztak. Ján Gallo üzemgazdász például nagyon helyesen a ráfordítások megtérülési arányát is elemezte, kiemelve, hogy az elkövetkezőkben a hatékonyságra is jobban oda kell figyelni. Bogya Tibor, az akkumulátorokat javító részleg vezetője az emberi kezdeményezés fontosságát is hangsúlyozta. E nélkül nem tudták volna évente harminc százalékkal növelni a bevételt, és a jövő terveit is elsősorban a részlegen dolgozók felelősségteljes munkájára építik. Gajdo- šík Zoltán fóállattenyésztó is hasonló értelemben beszélt. Az utóbbi időszakban elért nagyobb állattermelékenységben az emberi akaratnak is szerepe van, de ennek mindenütt érvényesülnie kell. Lehetőség van fejleszteni a juhtenyésztést, meg kell kezdeni a tehénistállók újjáépítését, de közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állattenyésztés csak a vele összhangban álló növénytermesztés mellett tud hatékonyan termelni. Ha a kritikusan elemző és alapos beszámoló nyomán minden kommunista a felszólalások szellemében fog élni és dolgozni, akkor minden bizonnyal hírt adhatunk majd arról, hogy sikerült az előbbre lépés és a felsószemeré- diek is már bátran dicsekedhetnek eredményeikkel. EGRI FERENC 'k A CSKP XVII. s tudják, hogy I
