Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-30 / 25. szám, csütörtök

A minőség legyen a termeszetes EGY MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ISKOLA ÖNBECSÜLÉSE Mosolyogva lép be az igazgatói szobába Reszutyík István, aki teg­nap eredményes doktori vizsgát tett. Közli a tényeket, szerényen végighallgatja felettese méltató szavait, majd sietve elköszön. Lát­szik az arcán, hogy az új helyzetet jóformán még nem is volt ideje felmérni. Azt pedig néhány nappal később sem tudná meghatározni, hogy a Füleki (Fiľakovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanuló­inak pályaválasztása mennyivel lesz könnyebb e megszerzett dok­tori cím által. Persze a kérdés nem fogalmazódhat meg így, bár egyetlen iskola sem tekintheti fö­löslegesnek pedagógusai önkép­zését, az önmagukkal szembeni igényességét. Fehér Zoltán igaz­gatónak mi a véleménye?- Az oktatás, a nevélés minősé­ge elsősorban pedagógusaink el­hivatottságán és képzettségén múlik. Elhivatottság nélkül aligha tudnánk helytállni a nehéz feltéte­lek között, míg a képzettség, a szakmai tudás munkánk minő­ségének a meghatározója. Két műszakos oktatás csak Füleken van a járásunkban. Ez mind a gye­rekekre, mind a kollégákra nagy terheket ró. így az emberi tényező nálunk kétszeresen számít. Az eredményeikért így sem kell szégyenkezniük. A végzősök negyven százaléka gimnázium­ban és szakközépiskolában tanul tovább. Az utóbbi időben a füleki szakmunkásképzőben csökkent a magyar tanítási nyelvű osztályok száma, és érettségit is adó szakok nem nyíltak. Ez megnövelte az iskola gondjait, hiszen a tanulók hatvan százaléka munkáspályák­ra jelentkezik és többségük a helyi Kovosmalt szakmunkásképzőjé­ben szeretne tanulni. De nemcsak a pályaválasztás, hanem a beis­kolázás is gondot okoz. Évente nyitnak előkészítő osztályt cigány tanulók számára. Ezek többsége nem iskolaérett, ezért a megkü­lönböztetett figyelem.- A beiratkozáskor derül ki, hogy elsőseinknek csupán egy negyede járt magyar nevelési nyelvű óvodába. A város négy óvodája közül egyben folyik a ne­velés magyar nyelven. A gyerekek huszonöt százaléka egyáltalán nem jár óvodába. Ebből is kiderül, hogy eléggé bonyolult nevelőmun­ka zajlik az első osztályainkban. Különböző felkészítettségü és ké­pességű gyerekeket kell rövid időn belül megközelítőleg azonos szintre hozni. Nem véletlen, hogy differenciáltan, oktatunk és neve­lünk. Hatvannyolc pedagógusunk közül csupán egy képzőművész szakos hiányzik, örömmel ven­nénk fel egy fiatal szakképzett pe­dagógust, aki a közösségért vég­zett munkától sem riad vissza. Fehér Zoltán utolsó mondata mögött mindaz ott van, amit az iskola pedagógusai a városért, a közjóért tesznek. Az intézmény tizenhét tagú pártszervezetének elnöke Nagy Ferdinánd. Képvise­lőként, a tömegszervezetek akti­vistáiként nemcsak a kommunis­ták tevékenykednek. Dél-Szlová- kia egyik legnagyobb magyar taní­tási nyelvű alapiskolájába 995 ta­nuló jár. így amikor százalékokról, továbbtanulókról, beíratkozókról van szó, általában több mint száz gyerek életére gondolnak. Reszu­tyík István, a pályaválasztási és nevelési tanácsadó vezetője:- Ennek a munkának meghatá­rozója a szülőkkel tartott rendsze­res kapcsolat. Az iskola vezetése igyekszik a társadalmi érdekeknek megfelelően irányítani a tanulók pályaválasztását. Kár, hogy az utóbbi években a gimnázium iránt csökkent az érdeklődés, hiszen az oda jelentkezők helyben tanulhat­nának. A középiskolákba jelentke­* zök jegyeit és a felvételi vizsga eredményeit összehasonlítva já­rási méretben is előkelő helyen vagyunk. Idén hárman katonai kö­zépiskolába jelentkeztek, ebből ketten katonai gimnáziumba. A köztudatba az utóbbi időben került be, hogy a sikeres tovább­tanulás egyik legfontosabb feltéte­le a szlovák nyelvtudás. Bódi Er­zsébet, a szlovák nyelv és iroda­lom tantárgybizottságának veze­tője erről így vélekedik:- A nyelv tanulása és tanítása a mi esetünkben valóban megha­tározó. Ez még motivációnak sem utolsó, hiszen a pályaválasztáskor a biztos szlovák nyelvtudás kitá­gítja a választás lehetőségét. Nem véletlen tehát, hogy szlovák közép­iskolába is bátran jelentkeznek tanulóink. Nem oly rég egy baráti beszélgetés alkalmával számba- vettük, hogy volt olyan osztályunk is, amelynek több mint a fele ké­sőbb főiskolát végzett. Emögött persze nemcsak a szlovák szako­sok munkája van. Főleg a termé­szettudományi tantárgyak peda­gógusai fordítanak nagy gondot a szakkifejezések szlovák megfe­lelőjének a megtanítására. Ezt se­gíti a rendszeres olvasás és a szlovák konverzációs szakkör is. önmagában véve a szlovák nyelv aligha lenne elsajátítható, ha nem épülne biztos anyanyelvi ala­pokra. A magyar nyelvet és irodal­mat tanítók azonban egy olyan szellemi területet is művelnek, ahol nagyobb teret kap a szépér­zék, az erkölcsi tudat, a közösség formálása, az önbecsülés tudatá­nak a megteremtése. Lendvay Ti­bor, a magyar nyelv és irodalom tantárgybizottságának a vezetője:- A tanterv előírta feladatok csupán a magját adják annak a pedagógusi munkának, amelyet végzünk. Például egy-egy tanuló felkészítése a kiejtési versenyre, a vers- és prózamondók verse­nyére jobb és nagyobb szakértel­met kíván. A palóc nyelvjárás sze­rinti kiejtés olyan hátrányos hely­zet, amelyet csak keveseknek si­kerül leküzdeniük. Ennek ellenére megpróbálkozunk vele a kisszín- padokban is. Eleinte három most már csak két kisszínpadunk tevé­kenykedik, amelyekből egy rend­szeresen eljut a Duna Menti Ta­vaszra. Szeretnénk, elérni, ha már jó versmondó, szépen beszélő ember mindenkiből nem is lehet, hogy rendszeresen olvassanak a gyerekek. Ennek a készségnek a kialakítása a továbbtanuláshoz, az esetlegesen fiatalon elmulasz­tott későbbi bepótlásához is fon­tos. Most végzünk egy felmérést a nyolcadikosok között, ebből re­mélhetőleg kiderül, hol vannak munkánkban e területen hiányos­ságok. A Füleki Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola jó eredményei járási méretben is figyelmet keltenek. A lehetőségek kihasználására, a gyerekek képességeinek sok­oldalúbb fejlesztésére ennek elle­nére gondolnak. A matematika és a fizika oktatásában elért eredmé­nyeket általában a különböző szintű versenyeken elért helyezé­sekkel mérik. Felsorolások helyett azonban egyetlen tényt: Lancz Ist­ván matematika szakos pedagó­gus számítástechnikai szakkört vezet.- Nem vetem el nagyon a suly­kot, ha azt állítom, hogy ezzel a szlovákiai élvonalban vannak?- A szerénység és az igaz­ságérzet azt kívánja, hogy közöl­jem: ez a szakkör a Honvédelmi Szövetség támogatásával a városi pionírházban tevékenykedik. Tény, hogy iskolánk kilenc tanuló­ja öt gimnazistával együtt tanulja a BASIC programnyelvet, és ke­zeli a PMD 85 személyi számító­gépet. A dolog valójában akkor lenne igazán belső ügye az iskolá­nak, ha rövidesen megkapnánk a saját számítógépünket. Addig persze gyakorolhatunk, tanulha­tunk a Honvédelmi Szövetség gé­pén is. Persze mindezzel még csak az elején tartunk, ami azon­ban ahhoz már elég volt, hogy az érdeklődőket elbűvölje a matema­tika és az elektronika. Az csak természetes, hogy ezek a gyere­kek mind matematikából, mind fi­zikából a legjobbak közé tartoz­nak. Az élvonalról pedig annyit, hogy egyelőre csak kiemelt alapis­kolák kaphatnak számítógépeket. Remélem, éppen az alapok lera­kása okán nekünk is jut majd egy. örülök, hogy ebben a törekvé­semben minden támogatást meg­kapok az iskola vezetésétől. Lehe­tőségem van, hogy rendszeresen részt vegyek az országos tovább­képzéseken, s talán a kollégák közül hamarosan követőm is akad, bár ezen a szakosító tanfo­lyamon újra meg kell tanulni gon­dolkodni. A gyerekeknek köny- nyebb. Nem véletlen, hogy olykor némelyikük zavarba ejt kérdésfel­tevésével, türelmetlen tudásvá­gyával. Ez mindenképpen egy pe­dagógusnak tetsző és nevelőhöz méltó kihívás. Erre a kihívásra, úgy látszik, Füleken idejében válaszolnak. Lé­nyegében a tudás minősége az egyetlen, ami döntő mértékben meghatározhatja a továbbtanu­lást. Egy iskola önbecsülésének mértékét jellemzi, ahogyan min­den területen a legkorszerűbbre, a legsürgetőbbre és a szocialista típusú ember arculatának formálá­sában legfontosabb dolgokra fi­gyel. DUSZA ISTVÁN Ma este: ősbemutató Zenés szatíra a Thália Színpadon Többször előfordult már a Ma­gyar Területi Színház történeté­ben, hogy magyar nyelven első­ként mutatott be valamely idegen művet - miután annak már meg­volt az ősbemutatója. Most kerül sor először arra, hogy az idegen nyelven írt műnek a Magyar Területi Színházban, pontosabban kassai (Košice) Thá­lia Színpadán magyar nyelven tartják meg az ősbemutatóját. A Mennyei látogató című darab szerzője Vlado Laco. Eddig két alkalommal nyert díjat kisszínpadi müvek pályázatán. Gyermekek számára írt műveit több ízben su­gározta a televízió. A rádióműso­rok hallgatói előtt sem ismeretlen a neve. A Mennyei látogató a szerző első drámája. Műfaja szerint: (ze­nés) bolond mese - felnőtteknek. Nem tudni, hol van a játék eleje, hol a vége - és van-e vége ennek a „játéknak“ egyáltalán? ördögi körben forgunk - már-már azt hisszük: öntörvényűén... Mi a célja mindezzel a szín­háznak? A néző nagyon hamar rájön, hogy a cselekmény színhelyéül „kijelölt“ pokol nem más, mintegy munkahely - talán éppen az ő munkahelye. Arra is csakhamar felfigyel a néző, hogy ebben a „pokolban“ olyan messzire esik az elmélet a gyakorlattól, vagy a gyakorlat az elmélettől, mint amilyen messze van egymástól az északi és a déli pólus. Az előadást Horváth Lajos ren­dezte. A zeneszerző Ján Kővár, a dalszövegeket Oľga Janíková írta. Díszletet és kosztümöket Nagy János szobrászművész ter­vezett az előadáshoz, a kovács­munkát Reicher János végezte. Koreográfus: Mészáros József; a dalokat az Olajos-zenekar kíséri - felvételről. Az előadás szereplői: Kövesdi Szabó Marika, Várady Béla, László Géza, Dudás Péter, Pólós Árpád és Bajcsi Lajos. Az ősbemutató ma este 19 órakor lesz a Matesz kassai Thália Szín­padán. KMECZKÓ MIHÁLY Gyökeres György felvétele M ■■ i ■■ ■ ■ a ■ ■■ er m ■■ ■ n u Döntöttek jovojukrol A nyolcadikos Demecs Jutkát érdemes figyelmesen végighall­gatni. Színesen, okosan, maga­biztosan beszél olyan témáról is, melyet évfolyamtársai közül sokan egy tőmondattal, esetleg egy váll­rándítással „intéznek“ el. A pálya- választásról - mert napjaink egyik legidőszerűbb kérdéséről beszél­getünk a nyolcadikosokkal és ta­náraikkal a Losonci (Lučenec) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapiskolá­ban - szinte mindent tud, amit egy végzős növendéknek tudnia kell. így nem is meglepő, hogy a legel­sők között döntött jövőjéről.- Egész pici korom óta egyetlen vágyam van, hogy pedagógus le­gyek. Nagyon szeretem a gyere­keket, a velük való foglalkozást pedig az egyik legnemesebb hiva­tásnak tartom. Jutka kitűnő tanuló, s a pionír­szervezetben is rendkívül aktív. Eredményesen szerepel különbö­ző olimpiákon és szavaló verse­nyeken. Tevékenysége elismeré­seként már több kitüntetésben, ju­talomkirándulásban is részesült. Mégis előfordulhat, hogy nem ve­szik fel az óvónői szakközépisko­lába, hiszen a jelentkezők száma értesüléseink szerint jóval na­gyobb a kelleténél. Amikor ezt megjegyzem, kissé elkomorodik.- Igen, számolni kell ezzel az eshetőséggel is, ezért a jelentke­zési űrlapon a második helyen a gimnáziumot jelöltem meg, ahonnan, úgy tudom, egy kis kité­rővel ugyancsak eljuthatok a pe­dagógiai pályára.- Talán nem is lesz szükség a kerülőre - nyugtatja meg a kis­lányt Sáfi Béla, az iskola igazgató­ja, s hozzáteszi, hogy nyugodt lelkiismerettel küldi el Jutka jelent­kezési lapját, hiszen meggyőző­dése, hogy nagyon jó pedagógus lesz belőle. Hasonló a helyzet Fehér Gyuri­val is, aki szintén nagyon régen eldöntötte már, hogy gépjavító lesz. Igaz, hogy szülei nem dol­goznak a mezőgazdaságban, s töb­ben is megpróbálták lebeszélni szándékáról, de ő hajthatatlan maradt...- Az igazsághoz tartozik, hogy korábban mi is megpróbáltuk őt befolyásolni - ismeri el Farkas Katalin igazgóhelyettes -, hiszen tanulmányi eredményei alapján szakközépiskolában lenne a he­lye. De észrevettük, hogy rendkí­vüli vonzalma van a gépekhez, végül is kár lenne más útra téríte­ni. A jövő tanévben minden bi­zonnyal a buzitai (Buzitka) szak­munkásképzőbe megy, melynek elvégzése után lehetősége nyílik a továbbtanulásra is. A két nyolcadikos példája - ha nem is általános -, azért már nem is rendhagyó. Mind kevesebb a té­tova, bizonytalankodó tanuló a nyolcadikosok között, s ez feltét­lenül a nevelőmunka sokrétűségé­re, a céltudatosabb pályairányí­tásra, a jobb felvilágosításra utal.- Valószínűleg így van - kap­csolódik a beszélgetésbe Bize Fe­renc, pályaválasztási felelős. Tu­lajdonképpen már az első osztály­tól kezdve tudatosan foglalkozunk az életre, a hivatásra neveléssel. Munkánkban nem a kampánysze- rűség, hanem a folyamatosság és a fokozatosság elve érvényesül, így nyolcadik osztályig a többség „beérik“. Tanulóink minden évben ellátogatnak egy-egy termelő­üzembe, megismerkednek a mun­kásemberek életével, bepillantást nyerhetnek egyes szakmák titkai­ba. Nem feledkezünk meg a szü­lők tájékoztatásáról sem. A szülői értekezleteken rendszeresen megbeszéljük a tanulók adottsá­gait, s persze a továbbtanulási lehetőségeket is. A múltban sok gondot okozott a szülők, gyerekek elképzeléseinek és a népgazda­ság szükségleteinek az összehan­golása. Ma már lényegesen jobb a helyzet. Nehézség nélkül teljesí­teni tudjuk a népgazdasági igé­nyeket. A bányaipari szakmunkás- képzőbe az előirt kettővel szem­ben eleinte öt érdeklődő is volt, s akadtak jelentkezők a katonai pályára is. A negyvenhét végzős tanuló közül tizenheten döntöttek gimnázium és szakközépiskola mellett, a többiek általában gép- és építőipari, valamint mezőgaz­dasági szakmunkásképzőbe je­lentkeztek, néhányan a szolgálta­tási szférában szeretnének elhe­lyezkedni.- Vannak-e divatos szakmák, népszerű iskolák?- Természetesen; első helyen a szolgáltató szférát kell említe­nem. A fiúk közül például heten is autószerelőnek akartak menni, a lányok körében pedig továbbra is dívik a fodrász- és a pincérszak­ma. A szakközépiskolák közül az óvónői és a közgazdasági a ked­velt, s lenne érdeklődés az egész­ségügyi iránt is, de Közép-Szlová- kiában nincs ilyen magyar tanítási nyelvű szakközépiskola, a rozs­nyói (Rožňava) és a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) iskolákba pedig nem veszik fel növendéke­inket. Jó lenne ezen a jövőben változtatni, hiszen magyarul is tu- ^ ápolói személyzetre i Kö?ó;i szlovákiai kerület déli járásainak egészségügyi intézményeiben is szükség van.- A divatos szakmákkal kap­csolatban lenne egy-két gondola­tom - mondja az igazgatóhelyet­tes. - Ezek nem csak úgy maguk­tól alakulnak ki gyermekeinkben, hanem bátran állíthatom, legtöbb­ször a környezet hatására. És a környezeten nem is mindig a szűkebb családot, hanem a na­gyobb közösséget értem. S ebben a szélesebb körű, mondhatnám társadalmi közegben egyfajta ká­ros, anyagias szemlélet alakult ki. Az említett szakmák nem véletle­nül népszerűek, hiszen azokban köztudottan jól lehet mellékeset is keresni. A gyerekek egy részénél a pályaválasztáskor aztán tükrö­ződik is ez a szemlélet, s még ennél is kedvezőtlenebb az újabb tendencia: a jó kereset lehetőleg kevés munkával járjon!- Az említettekből is kitűnik, hogy az elért eredmények ellenére van még tennivaló a tanulók tárgyi ismeretének bővítésében éppúgy, mint tudatuk formálásában - mondja mintegy összegzésként Sáfi Béla igazgató. Valóban így van, mégha a Lo­sonci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola a járás legeredménye­sebb oktatási intézményei közé tartozik is akár a továbbtanulók számát, akár a különböző olimpiá­kon elért eredményeit tekintjük. Az iskola vezetésének az önmagával és a pedagógusközösséggel szemben támasztott igényessége azonban biztosítéka a folyamatos jó munkának és a továbbfejlődés- n©k HACSI ATTILA DJ SZÓ 1986. I. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents