Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám, kedd

Levelezőink írják % W ••> , E' V,-. “ <■* *~A‘ **«&*•* jwaw^ioooo'ofiDujipfi^ % . :* -m xxzh;vsüvm~-;~*; ä *>> k-«» - **.♦ • !■ z. j ■ A Vágsellyei (Šaľa) Duslo azon vállalatok közé tartozik, amelyek nagy gondot fordítanak az ökológiai kérdésekre. A levegő-szennyeződés csökkentésében szép sikereket érnek el. Most a környező vizek, főleg a Vág tisztításával foglalkoznak. A vállalat vezetőségének kezdemé­nyezésére létesítenék a szennyvíztisztítót. A kivitelező a varsói Prochem építőipari vállalat volt. Három év alatt építették fel a víztisztí­tót, melynek a makettjét elküldik Leningrádba egy kiállításra. A képen lengyel szakemberek befejezik a makett készítését. Milan Aľakša felvétele Dicséretes kezdeményezés A Csehszlovák Autóközlekedé­si Vállalatnak a Közép-szlovákiai kerületben található közlekedési üzemei közül az utóbbi években szép sikereket ért el a nagykürtösi (Veľký Krtíš) üzem. A dolgozók tavaly 349 egyéni és tíz kollektív szocialista vállalást tettek. Fel­ajánlásaik főleg az üzemanyaggal és a gumiabronccsal való takaré­kosságra, a be- és kirakodási idő lerövidítésére és a bevétel növelé­sére irányultak. A társadalmi mun­káról sem feledkeztek meg. Mun­kahelyük szépítése és a mező­gazdasági betakarítási munkák során 3900 óra ledolgozását vál­lalták, de 5716 órát dolgoztak és 147 százalékra teljesítették ez irá­nyú vállalásukat. A Baleset nélkül vezetek elnevezésű versenybe Mézfeldolgozók sikerei Szlovákia egyetlen mézfeldo- gozó üzeme a galántai (Galanta) Medos, amely már három évtizede dolgozza fel a mézet és a többi terméket. Az üzem a tervfeladatok teljesítésének évről évre nagy fi­gyelmet szentel. A tavalyi tervüket már december közepére teljesítet­ték. A piacra- 2415 tonna mézet adtak, ezenkívül üzemrészlegeik- ból 174 tonna porciózott csipke­teát, 1,2 tonna szárított gombát, 20 tonna virágpor-drazsét és 60 tonna mézcukortésztát szállítottak a közellátásra. A termékek eladási tervét 105 százalékra teljesítették, az előirányzottnál tízmillió korona értékben adtak több árut a piacra. A kitűnő gazdasági eredmények elérésében nagy segítséget nyújtott a dolgozók fokozódó munkakez­deményezése. A tervfeladatok idő előtt teljesítése érdekében több nyújtott műszakot dolgoztak le, az üzem műszaki gazdasági dolgozói pedig 1821 órát dolgoztak a ter­melésben. Oláh Gyula Hetvennégyen adtak vért Évzáró taggyűlést tartott a Vöröske­reszt muzslai (Mužla) alapszervezete. Az alapiskola pionírjainak Juhász Gyu­la verseiből összeállított műsora után Petrik Matild a szervezet elnöke szá­molt be az 1985-ös év eredményeiről. Nagy gondot fordítottak a véradásra. Két alkalommal hetvennégyen adtak vért az érsekújvári (Nové, Zámky) transzfúziós állomáson. Bekapcsolód­tak a faluszépítési akcióba is, 240 órát dolgoztak társadalmi munkában. Részt vettek a járási egészségügyi to­vábbképzésen. Rendszeresen látogat­ták, ápolták az idős, egyedülálló embe­reket. Az évzáró taggyűlésen virággal és oklevéllel ajándékozták meg Szlabák József, Szórád Magdolna, Zsitva Már­ton, Pathó Márton és Kiánek Márton önkéntes véradókat, akik tíznél több­ször adtak vért. Külön köszönetét mondtak dr. Bathó Ferenc fogorvos­nak, aki harmincháromszor és Bathó Ferencnének, aki hetven háromszor adott vért. Sukeľ Rozália száznyolcvanhárom gépkocsive­zető kapcsolódott be. Egymillió ki­lométert baleset nélkül tizennyolc gépkocsivezető, egymillió-két- százötvenezer kilométert négy au­tóbuszvezető, és egymillió-öt­százezer kilométert Ján Hudec személyében egy autóbuszvezető tett meg. Bodzsár Gyula Fáklyavivők A Csemadok nagymagyari (Rastice) szervezete értékelte az elmúlt évi tevékenységét. Az el­végzett munkáról Merva Tamás, a szervezet elnöke adott átfogó képet. A korábbi évektől eltérően valamivel szerényebb eredmé­nyekről adhattak számot, mégis a község kulturális életének meg­határozói maradtak. Sokrétű tevé­kenységükből az öntevékeny cso­port munkáját kell kiemelni, akik a már hagyományos Aranykalász kulturális napokon ismét felejthe­tetlen élményt nyújtó műsorral lep­ték meg a közönséget. Jó az együttműködésük a többi tömegszervezettel, több önkéntes véradójuk van, aktívan bekapcso­lódnak a községfejlesztési mun­kákba és eredményes a munkájuk a helyi művelődési központtal és a könyvtárral. Tagjaikat megtalál­juk a polgári ügyek testületének soraiban. Több sikeres klubest is­meretterjesztő előadásainak társ­rendezőiként is szerepeltek. Kivet­ték részüket a körzeti spartakiád megszervezéséből. Gondot fordí­tottak az önművelésre, gyakran látogatták a Csenkén (Cenkovce) fellépő MATESZ előadásait. A felsorolt akciók ellenére is némi passzivitás tapasztalható a tagság részéről, ez kapott han­got a vitában felszólalók érvelésé­ben is, akik igénylik a fáklyavivő szerep, a kulturális élet megújulá­sát. Méri István Néprajzkutatók Gömörben A Szlovák Tudományos Akadé­mia és a Magyar Tudományos Akadémia közös megegyezése alapján az elmúlt év végén tizen­két tagú néprajzkutató csoport ér­kezett Debrecenből Licére (Licin- ce). Egyhetes ott-tartózkodásuk célja a kilenc éve elkezdett gömöri hagyományok feljegyzésének folytatása volt Licén és a környező falvakban. A dr. Újváry Zoltán professzor irányította kutatócsoport tagjai - tanárok, főiskolások - fáradsá­got nem ismerve keresték fel a községek legidősebb lakosait. A legtöbb és legértékesebb fel­jegyzéseket Mellétén (Meliata) gyűjtötték, de Licín, Gicén (Hucín), Mikolcsányban (Mikolčany) és Gömörnánán (Nováčany) is na­gyon sok értékes adatot jegyeztek fel. Munkájuk több részből tevődött össze, csoportokra osztva a nép­rajzkutatás más-más ágával fog­lalkoztak. Feljegyezték a köz­ségenként változó táplálkozási szokásokat, ünnepségek hagyo­mányait, gyermekjátékokat, régi, immár feledésbe merült dalokat, tánclépéseket és népi hiedel­meket. A sok összegyűjötött adat ha­marosan rendszerezve könyv­alakban jelenik meg, s tiszteletpél­dányt elsőként Lice fog kapni. Bányász Ida Eszperantó kulturális napok Poprád a szlovákiai eszperantó mozgalom kulturális központja. A várost jól ismerik a külföldi esz- perantisták is és szívesen jönnek ide. Itt rendezte meg az eszperan- tisták szlovákiai szervezete a ha­gyományos téli kulturális napokat, melyeken szavalatok és prózák hangzottak el a világirodalom esz­perantó nyelvű fordításaiból és eredeti eszperentó művekből. Az irodalmi alkotásokon kívül a kép­zőművészet és a zene is képvisel­ve volt. A legtöbb díjazott a kassai (Košice) eszperantóklub tagjai kö­zül került ki, de szép számmal nyertek a bratislavai, nyitrai (Nitra) és prešovi résztvevők is. Az ünnepségek fénypontja az eszperentó mozgalom új székhá­zának átadása volt. Benický Éva Az éneklőcsoport A Csemadok vágfüzesi (Vrbová nad Váhom) helyi szervezetének Rozmaring éneklőcsoportja 1974- ben alakult vegyeskórusként. A je­lenleg héttagú női éneklőcsoport (a felvételen) minden lehetőséget megragad, hogy továbbképezze magát. Rendszeresen benevez­nek a Tavaszi szél... országos népdalversenybe és a különböző folklórfesztiválokra. Többször fel­léptek a kolozsnémai (Kližská Ne­má) népdalünnepségen. Tavaly decemberben sikerrel szerepeltek a Bátorkeszin (Vojnice) megren­dezett folklórvesztiválon. A lelkes kis csoport a vidék népdalaiból összeállított műsorával legtöbb­ször otthon szerepel, a tömeg­szervezetek gyűléseit, a nyugdí­jasnapokat teszi színesebbé. Az éneklőcsoport - melyet Nagy Mihály, a szervezet elnöke alakított és azóta is sok türelem­mel, és odaadással vezet - sok elismerő oklevelet, emlékplaket­tet, kitüntetést kapott... Ruhás Teréz Ki a felelős? K. M: Az utóbbi húsz évben sokat betegeskedtem, s az orvos tanácsára munkahelyet is kellett változtatnom. A szövetkezetből egy konyhára mentem dolgozni, de ezt is ott kellett hagynom, mivel a munka nem felelt meg az egész­ségi állapotomnak. Két évvel ezu­tán eljött utánam a helyi óvoda igazgatónője és a helyi nemzeti bizottság titkárnője, hogy menjek el az óvodába szakácsnőnek. Megpróbáltam, s a munkámmal elégedettek voltak. Hét évig dol­goztam, főztem az óvodában, amikor megtörtént az, amiért önökhöz fordulok. Tudniillik van egy lányom, aki már 5 éve van férjnél, de a férjének viszonya van egy óvónővel. Ez az óvónő nem­rég áthelyeztette magát a mi óvo­dánkba. Erről nekem nem szóltak, csak néhány nappal a belépése előtt. Aznap, amikor az új óvónő belépett, már nem mentem mun­kába, mert én nem akarok beszél­ni vele, s nem is tudnék vele együtt dolgozni. Azt szeretném tudni, mennyi idővel a belépésük előtt kellett volna értesíteniük en­gem, hogy hozzánk jön dolgozni, miért nem vizsgálták ki azt, hogy miért kéri az áthelyezését, s kit lehet ilyenkor felelősségre vonni? Most ugyanis munka nélkül ma­radtam. Emberileg talán érthető az ön magatartása, ti. hogy nem akar annak az embernek a közelében dolgozni, akit a lánya házassága megrontójának vél, s hogy „fele­lőst“ keres azért, mert munka nél­kül maradt. A jogszabályok azon­ban nem önnek adnak igazat, sőt nézetünk szerint még jól járt, hogy nem vonták felelősségre (éppen önt) a munkafegyelem súlyos megsértése miatt. A munkajogi szabályok szerint a munkáltatóknak egyáltalán nem kötelességük megvitatni a dolgo­zóikkal, esetleg a hozzájárulásu­kat kérni egy új munkaerő felvéte­léhez, s ezzel kapcsolatban nincs semmiféle bejelentési kötelezett­ségük sem. Általában senkinek sincs lehetősége arra, hogy meg­válogassa akár a közvetlen mun­katársait is. Az ön munkáltatója tehát nem sértette meg jogi köte­lezettségeit, s nem is vonható fe­lelősségre az ön „kilépéséért“ vagy „munkanélküliségéért“. Tény viszont az, hogy jogellenes­nek tekinthette volna az ön egyik napról a másikra történő kilépését, hiszen, mint a leveléből kiderült, ön nem kérte sem a munkaviszo­nya megegyezéssel történő fel­bontását, sem felmondást nem adott be. Vagyonjogi rendezés és tartásdíj K. L.: A szüleim 1971-ben vásá­roltak a számomra egy telket, amelyen egy évvel később ugyan­csak az ó segítségükkel családi házat építettem. Három éve meg­nősültem, de jelenleg családi okok miatt válófélben vagyunk. Arra lennék kíváncsi, hogy a válás után a feleségemnek joga van-e a ház­hoz? Azt is szeretném tudni, hogy a válás után kell-e majd tartásdíjat fizetnem? Van ugyanis egy három­éves fiunk, de a feleségem egy napot sem dolgozott eddig, pedig egészséges. A házastársak a válás után csak azt kötelesek megosztani egymás között, ami az osztatlan közös tulajdonukba tartozott - vagyis lényegében azt, amit a há­zasság fennállása alatt szereztek. A leveléből egyértelműen kiderült, hogy a telek és a családi ház még a házasság megkötése előtt került az ön tulajdonába. Ezek a dolgok a házasságkötést követően is az ön kizárólagos tulajdonában ma­radtak, annak ellenére, hogy a fe­leségével közösen használták. A feleségének nem keletkezett sem tulajdonjoga, sem önálló la­káshasználati joga. A csáládi há­zat csak azon a jogcímen használ­hatja (egyelőre), hogy az ön - vagyis a családi ház tulajdonosá­nak - felesége. Ezt a jogát így a házasság megszűnésével el I is veszti, s jogcím nélküli lakás­használóvá válik. A bontóítélet jogerőre emelkedése után az ille­tékes járásbíróságon indítványoz­hatja, hogy kötelezzék őt a családi házból való kiköltözködésre. Ami a tartásdíjat illeti, a bíróság a bontóperes ítéletében köteles dönteni a gyermek elhelyezéséről, s arról, ki milyen mértékben köte­les hozzájárulni az eltartásához - vagyis a tartásdíj összegéről. A felesége a gyermek tartásdí­ján kívül egy külön bírósági eljá­rásban saját maga számára is kér­het tartásdíjat, illetve indítványoz­hatja, hogy a bíróság ítélje meg számára az ún. elvált házastárs megélhetéséhez való hozzájáru­lást, ha nem képes eltartani magát. Az elvált házastárs (feleség) a bírósági gyakorlat szerint rend­szerint akkor nem képes eltartani magát, ha három évesnél fiatalabb gyermekről gondoskodik, esetleg idősebb, de tartósan beteg vagy egyedi gondozást igénylő, illetve a gyermekintézményekben el nem helyezhető gyermekről törődik. Az elvált házastárs az említett esete­ken kívül akkor sem képes gon­doskodni saját eltartásáról, ha or­vosi szakvélemény szerint, tekin­tettel a korára vagy egészségi ál­lapotára, képtelen kereső tevé­kenységet folytatni, esetleg az adott helyzetben nincs lehetősége és alkalma megfelelő munkát vál­lalni. A bíróság az említett hozzá­járulásról (tartásdíjról) való dönté­se meghozatala során természe­tesen figyelembe venné az ön in­dokolt szükségleteit, valamint ke­reseti lehetőségeit és képességeit is. Anyasági segély N. T.: Középiskolás lányom van. Az utolsó évfolyamba jár. Férjhez ment, s januárban szülni készül. Szeretném, ha a lányom befejezné az iskolát a tanulmányai megszakítása nélkül. Csak a szü­lés előtti és utáni időre maradna idehaza. Az újszülöttről való gon­doskodást én szeretném vállalni. Munkaviszonyban vagyok, s azt szeretném tudni, hogy járjak el, mihez van jogom, s kihez forduljak a kérelmemmel. Az anyasági segély bizonyos kivételes esetekben folyósítható másnak is, nemcsak az anyának. A 88/1968. sz. törvény két ilyen esetet említ a 11. §-ának 1. be­kezdésében. Az első az, ha a dol­gozó az illetékes szervek döntésé­vel a későbbi örökbefogadás cél­jából a gondozására bízott gyer­mekről kezd állandó jelleggel tö­rődni, vagy ha olyan gyermeket vesz a gondozásába valaki, aki­nek az anyja meghalt. Mivel ön az unokáját valószínűleg nem akarja örökbe fogadni (valószínűleg a lá­nya sem mondana le a gyermek­ről), s a gyermek anyja is életben van, nézetünk szerint önnek anya­sági segély - fizetett anyasági szabadság - nem jár. Ajánljuk, fogadja el a munkáltatója által fel­kínált lehetőséget, a fizetetlen szabadságot. A házastárs a törvény szerint örököl V. J.: 1976-ban kezdtem épít­kezni, s 1979-ben fejeztem be. Ebben az időben nőtlen voltam, tehát a telek és a családi ház teljes egészében az én nevemen van. Mikor megnősültem, azonnal be­költözködtünk a házba. Az eltelt idó alatt született két gyermekünk. A jelenlegi tulajdoni viszonyokon változtatni nem akarunk. A kérdé­sem a következő lenne: ha én hamarább haláloznék .el, mint a feleségem, biztosítja-e a törvény számára az öröklést? Szükséges - e hogy az öröklési jogát végrende­lettel biztosítsam? Nem szeret­ném ugyanis, ha halálom után kel­lemetlenségei származnának ab­ból, hogy a ház és a telek jelenleg csak az én nevemen szerepel. A telek és a családi ház az ön halála esetében természetesen az örököseire száll át - vagyis a fele­ségére és a gyermekeire. A gyer­mekek és a túlélő házastárs egyenlő arányban örökölnek a ha­gyatékból (amelyet a különvagyo­na, pl. a telek és a családi ház, valamint a házastársi osztatlan közös tulajdon önre eső része ké­pez). A végrendelet ebben az esetben tehát szükségtelen, (m.n.) ÚJ SZÓ 6 1986. I. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents