Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-23 / 34. szám

> 1 A » Frantisek Branislav Kígyó Kiránduló gyereksereg kígyót lát meg. Töprengenek: hová siet. Család várja, felesége? Hosszú hátán nekik visz tán eleséget. ""rako Mivel eszik a napot Két kis hullám így csevegett:- Mit eszünk ma ebédre?- A napot.- Bizony az jó lesz cslllagkörettel.- Azt a sötétség sajnos már megette.- Akkor hozzá talán szelet kérnék.- Azt csak holnap kezdem meg.- Ha így van, felhő-krémmel Is beérném. Hiszen bőven vannak fellegek.- Igaz, de érte messze kell hogy ússzál, lent a mélyben van egész készletem.- Akkor Inkább úgy eszem meg pusztán. Egymagában Is ízlik énnekem. Elena Óepóeková Esik Langyos eső kezd zenélni, ki tőle fél, az nem férfi. Én bizony cseppet sem félek, csak essél, hullj kedvedre! Tóled, miként a fűszálak, én Is úgy növekedjek! Fügedi Elek fordításai Leg-lista Legnagyobb rovarevő emlősünk a sün. A legtöbb (másodpercenként 200-300) szárnycsapással repülő állat a házilégy. A leggyorsabban (másodpercenként 80 méter) repülő madár a sarlósfecske. A legszaporábban lélegző állat az egér (percenként mintegy kétszázszor vesz lélegzetet). A Föld leghosszabb szárnyú madara az albatrosz. Legnagyobb testű madarunk a túzok. Mese a torkos cicáról Doktor Vasátko agglegény volt. Egy kis városban lakott, nem messze a városka főteré­től. A lakás középpontjában doktor Vasátko plüss ottomán- ja állt. Ezen szokott pihenni esténként, egy-egy kimerítő szolgálat után. Tudniillik Va­sátko Vencel az egyik legelfog- laltabb gyermekorvos volt a városban. Számára minden kisfiú Gyurika volt, a kislányo­kat pedig kivétel nélkül Mariká­nak hívta. Néha előfordult, hogy rendkívül sok Gyurika és Marika kereste fel doktor Va­sátkot. Ilyenkor már alig várta az estét, hogy végre kényel­mesen elhelyezkedjen plüss ottománján és hallgassa egyetlen lakótársa, a kanári énekét. Doktor Vasátko és az ablak melletti kalitkában lakó kanári jól megfértek egymás­sal. Az idő múlásával a kanárit egyre jobban untatta az ének­lés. öreg is, gyenge is volt már szegény. Utolsó napjaiban már csak bólogatott és készült a madarak másvilágába. A búcsúzás a kanáritól na­gyon megviselte doktor Vasát­kot. Annyira elszomorodott, hogy megfogadta, soha többé nem vesz senkit a lakásba. Sokáig hű is volt a fogadalmá­hoz. Egy napon azonban han­gos kopogás zavarta meg nyu­galmában. Egy meglehetősen testes cica állt az ajtó előtt.- Asának hívnak - mutatko­zott be a meglepett doktor Va- sátkonak. - Itt lakom a szom­szédban. Már régóta figyelem, hogyan éldegél itt magányo­san. Úgy gondolom, egy ma­gafajta öregúrnak szomorú lehet egyedül élni, ezért elha­tároztam, • hogy ideköltözöm és átveszem a háztartás vezeté­sét - mondta és rögtön kezébe vette a seprűt, hogy tettekkel támassza alá komoly szándé- • kát. - Jó! van, jól van - mondta doktor Vasátko szórakozottan és visszatelepedett kedvenc ottománjára. Asának egy fotelt tett az ablak alá, hogy munkája befejeztével onnan nézhesse, mi örténik az utcán. Asa nagyon ügyes volt, jól főzött, szerette a rendet és tü­relmesen hallgatta doktor Va­sátko esténkénti beszámolóját. Egyetlen hibája mégis volt Asának: túlságosan jó volt az étvágya. A szó szoros értelmé­ben mindig evett. Evett ha fő­zött, evett ha takarított, evett ha doktor Vasátko Gyurikáinak és Marikáinak a panaszait hall­gatta. Egyszóval mindig. Főleg az édességet szerette: süte­ményt, kekszet és a cukrozott tejet. Bevásárolni minden má­sodik nap járt, akkor is egye­dül, mert az utcabeli cicák mel­lőzték a társaságát. Hiszen Asával nem lehetett a piaci asztalok között szaladgálni, s az egerészéshez is túl kövér­nek bizonyult. Sőt, még az egerek sem vették ót komo­lyan, Asa basának csúfolták. Tehették, hiszen mire Asa egyet lépett, ók már messziről vigyorogtak az ügyetlenségén.- Nem értem, miért csúfol­nak? Nekem ilyen az alkatom. Vannak sovány cicák és van­nak kövér cicák, nem lehetünk mindannyian egyformák- mondogatta két harapás kö­zött doktor Vasátkonak, aki szokásához híven a Gyurikák és Marikák panaszaival volt el­foglalva. Egyszer vásárosok jöttek a városba. A piactéren árulták portékájukat. Asa is kiment megnézni, mi érdekeset árul­nak. Az egyik sátorban török­mézet fedezett fel. Tudni kell, hogy Asa nagyon szerette a tö­rökmézet. Belebújt a törökmé­zes dobozba és önfeledten nyalogatni kezdte az édessé­get. Mire feleszmélt, odakint már sötétedett. Ideje lesz ha­zamenni - gondolta és ki akart mászni a dobozból. Csakhogy időközben annyira meghízott, hogy egyszerűen nem fért ki a dobozból, és a fatákolmány sehogy sem akart engedni. Végül Mia, a szomszédék cicá­ja meghallotta Asa kiabálását. Elfutott doktor Vasátkoért. Pár perc múlva doktor Vasátko a szomszéd cicákkal együtt a dobozba szorult Asa mellett állt.-Adj egy olyan injekciót, amelytől gyorsan lefogyok és ki tudok menni ebből az átko­zott dobozból - kérte doktor Vasátkot.- Ebben az esetben a leg­gyorsabb módszer, ha szét­szedjük a ládát. Otthon majd megírom a receptet - mondta doktor Vasátko. Ügyesen szét­szedték a ládát és indultak ha­za. Otthon doktor Vasátko megírta a recpetet: reggeli után kétszer elfutni a piactérre, ebéd után kétszer, vacsora után háromszor körülfutni a házat. Kamoncza Márta fordítása Sivár vakáció A nyaralás után első utam Eltérő Jancsihoz vezetett, mert úgy adódott, hogy ö otthon maradt ezen a nyáron. Gondoltam, megosz­tom vele az élményeimet.-Na! Csakhogy megjöttél! Mesélj!... Hozz fényt egy igaz barát hamuszürke hétköznapjaiba! De mi van veled? Sápadtnak látszol...- Sápadtnak? De hiszen fürödtem és napoztam éjjel-nappal! Képzeld, egyik nap, ahogy éppen kijövök a vízből...- Kijöttél a vízből?! Óriási! Ha ilyesmiről hallok, mindig a Stolverk Pisti jut az eszembe... Hu-hu-ha-ha! Kint voltunk a strandon, fürödtünk egy jót, aztán rohanás focizni!... De a dagadt Stolverk kijelentette, hogy ő még marad, ma valahogy egészen pompás a víz. Még semmit sem sejtettünk. Jövünk vissza vagy két óra múlva, a dagadt Stolverk még mindig fürdózik. Kékló ajakkal, ám dacosan, mint egy makacs kacsa... Há-há-hi-hi, jaj nem bírom!... Elég az hozzá, hogy aznap többé nem tette a szárazra a lábát, csak amikor már leeresztették alóla a vizet. És akkor kiderült az önfeledt fürdőzés oka. Az első fejősnél széthasadt a fürdőnadrágja. Úgy állt ott, mint valami bennszülött a fűszoknyájában... Hirtelen elkomorodott.- De hát mit tudjátok ti, milyen sivár a vakáció annak, aki a négy fal között kénytelen tölteni. Legalább mesélnél... (És ez így megy több órán keresztül.) (H) y­6á%>é>vCete/z„ MILYEN SZÍNŰ A TŰZ? Bizonyára meglepődtök egy kissé a címben felvetett kérdé­sen. Hát milyen színű legyen a tűz? Nyilván sárga vagy sár­gásvörös. Elvégre ha papír vagy fadarab ég, ha gyufa gyullad, akkor is sárga lángot látunk, de sárga a fénye a gyertyalángnak vagy az égő szövetdarabnak is. Ez kétség­telenül Így van, de vegyük szem­ügyre például a gáztűzhely lángját, látjuk, hogy kék színű. Mitől függ tehát a tűz színe? Az égés bonyolult, számos részletében még ma sem telje­sen tisztázott folyamat. Annyi mindenesetre tény, hogy köz­ben hőenergia szabadul fel és fénysugárzás kíséri. A fény színe a hőmérséklettől, az égő anyagok összetételétől, az égés sebességétől és az égést „tápláló“ oxigén mennyiségé­től függ. Bizonyos anyagok, kémiai elemek jellegzetes mó­don festik meg a lángot. Erről magatok is meggyőződhettek. A kísérleteket a gáztűzhely lángjánál végezzük, mert jóval magasabb a hőmérséklete mint a gyertyalángé, s a kék szín nem zavarja a megfigye­lést. A különböző anyagokat egy megtisztított csavarhúzó segítségével tartsuk a lángba. Először egy kevés konyha­sót (a vegyészek nátrium-klo- ridnak hívják és NaCI-lel jelö­lik) szórjunk a csavarhúzó vé­gére és hevítsük a lángban A halványkék szín átható sár­gába csap át. Amíg konyhasó van a csavarhúzón, addig a láng sárga színű marad. A sárga színű fény a nátriumra jellemző, s a lángot tulajdon­képpen az oxigénnel egyesülő nátrium-atomok festik meg. (Már nagyon kevés nátrium is erősen megfesti a lángot, úgy hogy más, nagyobb mennyi­ségben jelenlevő anyagokat is „elnyom“, vagyis a nátrium­szennyeződés zavarja a meg­figyelést.) A következő anyag, amelyet megvizsgálunk a kálium-jodid (KI) lesz. A fotósok jól ismerik ezt a vegyületet, s a fotó-szak- üzletben ti is beszerezhetitek, ha nincs odahaza. Szórjunk egy kevés kálium-jodidot a csavar­húzóra (amelyet előtte alapo­san megtsziítonunk) és tartsuk a lángba. A kék szín halványlilá­ba csap át, ez a kálium-atomok jellegzetes színe a lángban. A következő kísérlethez egy fehér iskolai krétára lesz szük­ségünk. Ez lényegében kalci­um-karbonátból (CaC03) álL Ha rögtön a krétát kezdenénk el hevíteni, nem sok sikerrel járnánk. Elébb néhány csepp sósavat (tisztítószerként hasz­nálják) öntsünk a krétára - a keletkező szén-dioxidtól (C02) pezsegni fog -, majd a savtól nedves krétából te­gyünk a csavarhúzóra egy ke­veset és tartsuk a lángba: a kék szín narancsvörössé vál­tozik. Ez a színváltozás a kalci­um-atomokra jellemző. Végezetül figyeljük meg, mi­lyen színűre festi a lángot a réz. Hevítsünk egy darabka rézdrótot a lángban: nem ész­lelünk színváltozást. Most cseppentsünk egy kis sósavat a rézdrótra és tartsuk a lángba: a kék szín szép fűzőid színbe csap át. A savval kezelt réz­dróton ugyanis illékony réz- klorid (CuCI) keletkezett, amely zöldre festette a lángot. A tiszta réz erre nem képes. Más kémiai elemek is meg­festik a lángot, ezt a tulajdon­ságukat elsősorban az analiti­kai laboratórimban, továbbá a különböző színű tűzijátékok előállításánál használják fel. LACZA TIHAMÉR GONDOLKODOM TEHÁT... A MARKOMBAN VAN Mármint a pénzérme. A barátaim markában is van néhány. A követ­kezőképp: Enri- quenek eggyel több érme van a kezében, mint Benitónak, aki­nek Antoniónál van eggyel több­je. Ha összead­juk Damaso és Manolo pénzét, annyit kapunk, hogy kisebb lesz az összeg Lorenzóénál. Lorenzónak annyi a pénze, mint nekem, tehát egy. Ezzel szemben Carlos háromszor annyi pénzzel rendelkezik, mint Lorenzo. Két játékos rejt három darab érmét a kezében. Kinél mennyi pénz van, s összesen hány pénzdarabbal játszunk? Minden szögnek kibújik a vége, csak egynek nem. Melyiknek? MEGFEJTÉS Az augusztus 9-i számunk­ban közölt feladatok megfejté­se: szputnyik; vízöntő, eljön­nek. Nyertesek: Csima Lász­ló, Somorja (Samorín); Feke­te Szilvia, Kolárovo; Mács Atti­la, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Gaal Mónika, Ipoly­ság (Sahy); Lengyel Mária, Ekel (Okoliőná na Ostrove). ÚJ SZÚ 18

Next

/
Thumbnails
Contents