Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-09 / 32. szám

x 85. Vili. 2. 0 ön azt mondta: a Komszomol- funkcionáriusnak, bárhová kerül is- diszkóba, muzsikus-társaságba, vi­dám műsoros estre - mindenütt kezé­be kell vennie az irányítás gyeplőjét... De ha sem énekelni, sem táncolni nem tud, és a zenéhez sem konyit- akkor mit tegyen?- Értenie kell hozzá. Mi túl sokáig nem tulajdonítottunk ennek jelentősé­get. Azt mondtuk: a Komszomol-funk- cionáriusnak a termelést kell ismer­nie, a komplex terv összeállításához, a Komszomol-gyűlés levezetéséhez kell értenie, elsőnek kell lennie az önkéntes kommunista műszakon... De hogy a táncban is első legyen, a könnyűzene divatos irányzatait is ismerje... Mi sokáig igy vélekedtünk a zenéről: a fiatalok szórakoznak, ám legyen. Annak a szerepnek a lebe­csülése, amelyet a zene a fiatalság életében betölt, vezetett ahhoz, hogy a fiatalemberek és a lányok egy ré­ * • szében igénytelenség alakult ki, és mindenféle zenét egyformán „fo­gyasztanak“. • Mi akadályozta azt, hogy megte­gyék a szükséges intézkedéseket?- Nyilván az, hogy a könnyűzenét lenézték. Másodszor pedig: az ügy kereskedelmi oldala. Ne feledjék el, hogy az együttesek - a „kereskedel­mi" esztrádmúfajt képviselik... Már­pedig elsősorban az eszmeiséget kell szem előtt tartani. Miközben néhány rubellal nagyobb bevételt szerzünk - összehasonlíthatatlanul többet ve­szítünk a nevelés terén. • Itt van egy levél Taskentból. Ez áll benne: „Nálunk kevés a jó hivatá­sos együttes. És egynéhány, például a „Vidám fiúk" - a Nyugatot utánoz­za. Ugyan miért? Vajon nem lehet saját esztrádmúfajt kialakítani? Én úgy vélem lehet. Georgij Rubanov. “- Nekünk persze saját esztrádra van szükségünk, és ez létezik is. Igen gazdag énekhagyományaink is van­nak. Rubanovnak igaza lehet: a tudat­lanság, a zenei tájékozatlanság, a nyugati zene reklámozóinak uszá­lyába tereli a fiatalok egy részét... • Aljona Feoktyisztova ezt a levelet küldte nekünk Zarafsanból: ,,Csodál­kozomi, hogy mennyi panaszos levél érkezik az újsághoz amiatt, hogy az ifjúság nem tudja hol eltölteni a sza­bad idejét! A fiúk és a lányok kapual­jakban gyűlnek össze, primitiv ,,együtteseket" alakítanak, amelyek­nek műsorterve sok kívánnivalót hagy... De ezek a 'panaszosok'miért húzódnak félre passzívan, és várják azt, hogy a felnőtt bácsik és nénik találjanak ki valamit számukra? Volt nálunk egy régi használaton kívüli filmszínház, és nemrég az történt, hogy lelkes fiatalok egy csoportja, a Komszomol városi bizottságának támogatásával, ezt a helyiséget nagy­szerű, kényelmes ifjúsági központtá alakította át. Itt találkozásokat rendez­nek érdekes emberekkel, „Családos üdülés" előadássorozatot tartanak, a kultúrcsoportok is itt működnek. He­tente háromszor pedig itt tartja össze­jöveteleit a 'Galaktika' diszkóklub. A megnyerő környezet, az ízléses vilá­gítás, a zenei világ legfrissebb újdon­ságai, a színes tematikai diavetítések - mindez vopzza ide a fiatalokat."- Ilyen diszkó jelenleg nincs túl sok nálunk. De most egy olyan gondolat­nak adok hangot, amely első hallásra lázítónak tűnik: a diszkók számát csökkenteni kell... • Ez nem is annyira eredeti gon­dolat. Hiszen néhol nemcsak csök­kentik a diszkók számát, hanem vala­mennyit be is zárják.- És nagy hibát követnek el. Egye­sek a legcsekélyebb erőfeszítést is el akarják kerülni a szabad idő érdekes megszervezése érdekében - és az adminisztratív intézkedés útjára lépnek. Ezzel súlyos kárt okoznak az esz­tétikai nevelés ügyének. Rendben van, zárjuk be valamennyi diszkót. Akkor hol táncoljanak a fiúk és a lá­nyok? Hol hallgassanak zenét? Más lapra tartozik, hogy a táncnak és a ze­nének színvonalasnak kell lennie. Amikor a diszkók számának csökken­téséről beszéltem, azokra gondoltam, amelyeknek nincs rriegfelelö bázisuk. • Egyik olvasónönk, Sz. Narbaje- va arról ir levelében, hogy a hangfel­vételi stúdiók munkája rossz minő­ségű.- Természetesen jól felszerelt hangstúdiókat kell létesíteni, amelye­ket hivatásos szakemberek, jó Ízlésű muzsikusok irányítanak. Itt jó zenét hallgatni, táncolni lehetne, és zenei információkat is kapni. Jelenleg azon­ban a hangstúdiók munkatársai több­ségének semmiféle zenei műveltsége nincs... No és a vendéglőkben hall­ható muzsika? Meg a lemezárusítás terén tapasztalható hiányosságok... Nem ártana, ha jövőben szakosítanák a zenei üzleteket: dzsessz, népzene, klasszikus művek stb. És az üzletnek is igazi zenei központtá kell válnia, ahol árusítással egybekötött kiállítá­sokat rendeznek, megfelelő tájékoz­tatást adnak, műsoros esteket ren­deznek. Nézzék csak, mennyire nép­szerűek nálunk az orgonazenei estek. Vagy itt vannak a kaskadarjai terüle­ten rendezett kórusdal-versenyek vagy a szamarkandi és buhari régi- zene-hangversenyek. Jelenleg köztársasági zenei köz­pont létrehozásán dolgozunk, ez igazi módszertani központtá válhatna vala­mennyi diszkotékánk és klubunk szá­mára. • Tudjuk, hogy az üzbég Komszo­mol KB»Ifjúsági Háza mellett nyolc évvel ezelőtt megnyílt a fiatal művé­szek klubja, az „llhom" - vagyis Ihlet"...- Az üzbég Komszomol KB ennek megszervezése során konkrét célt tű­zött maga elé. Az ,,llhom“-nak az a hivatása, hogy elsősorban a fiatal művészi értelmiségnek az élettel való kapcsolatát ápolja, s világos marxis­ta-leninista világnézetet alakítson ki tagjaiban. A fiatal színművészek kí­sérleti stúdiójának előadásai, néző- és olvasókonferenciák, kiállítások, ta­lálkozások az irodalom és a művészet mestereivel, konzultációk kezdő iro­dalmárok, muzsikusok számára, fiatal művészek hetei - így fest az egyálta­lán nem teljes felsorolása mindan­nak, amivel ez a klub foglalkozik. A fiatal művészek nálunk tekintélyes erőt képviselnek: köztársaságunkban manapság több mint 1500 fiatal iro­dalmár és művész van; 60 százalékuk komszomolista. Irántuk különleges fi­gyelmet tanúsítunk. • Egyikünk részt vett a köz társa­sági Komszomol KB „Üzbég Kom­szomolista" agitációs vonatának út­ján. Meg kell mondanom, hogy az agitációs vonat művészbrigádjának munkája igen örvendetes benyomást keltett.- Ez a vonat nagy tekintélynek ör­vend nálunk. Rendszeresen ellátogat valamennyi kiemelt Komszomol-épit- kezés színhelyére. A klubkocsiban diszkó is van, amely bemutatja, ho­gyan kell táncesteket rendezni, zenét hallgatni. A vonat személyzete a fiatal művészek közül került ki. • Hogyan alakulnak a Komszo- mol-szervezetek és a köztársasági kulturális intézmények és szakszer­vezetek közötti kapcsolatok?-Jó egyetértésben dolgozunk. És az ifjúság körében végzett nevelő­munka céljára tekintélyes bázist bo­csátottak rendelkezésünkre. Más lap­ra tartozik az, hogy ezt a gazdag eszköztárat még nem tudjuk mindig hozzáértően felhasználni. Jelenleg 350 ezernél valamivel több fiatal tevé­kenykedik a kultúrotthonok különböző köreiben - ez a köztársaságunkban levő komszomolistáknak tíz-egyné- hány százaléka. Minden feltétel meg­van ahhoz, hogy ezt a mutatót a két­szeresére emeljük. A szakszerveze­tekkel, a kulturális szervekkel együtt alaposan meg kell vizsgálnunk a klu­bok felszereltségét. 80 klubban van fúvószenekar, egyáltalán nem minde­nütt létesült népihangszereken játszó együttes .......Komszomol-fényszóró“ társad almi ellenőrzést is végrehajtot­tunk, hogy tisztázzuk a Klubintézmé­nyek jelenlegi állapotát. Kiderült, hogy köztársaságunkban minden negyedik klub általános tatarozásra szorul... A köztársaság kulturális intézményei­ben több mint 9000 munkatárs dolgo­zik, fele részük fiatal. De csak mintegy 20 százalékuk felsőfokú végzettségű, a fluktuáció is nagy soraikban. Egye­lőre kevéssé gondoskodunk róluk. Az ifjúsági otthonokban nincsenek külön helyiségek a különböző körök számá­ra. Lám, milyen sok megoldatlan problémánk van, de mi valamennyiről tudunk és foglalkozunk ezekkel. • Tehát, az ön álláspontja...- Ez a következő: igyekszünk meg­érteni azokat a fiatalokat, akik a zené­ért, a művészetért lelkesednek. És segítséget nyújtani nekik ahhoz, hogy szabad idejüket érdekesen töltsék el. De nemcsak segíteni akarunk, hanem a szép igazi világát is igyekszünk feltárni előttük. Ez azt jelenti, hogy a Komszomol-funkcionáriusoknak a szabad idő helyes eltöltésének, az esztétikai nevelésnek az első szer­vezőivé is kell válniuk. Az interjút készítette: M. ALIMOV, V. LIPATOV (Komszomolszkaja Pravda) Egy amatőr együttes műsort ad a szántóföldön dolgozóknak (Archívumi felvétel) ín mii rjpmnra-. rj TTWI Jn^ ylQUilmllloMj'lliilL + 0 Olimdzsán Iszmailov, az üzbég Komszomol KB titkára a fiatalok esztétikai nevelésének problémáiról f A politikai realizmus A szovjet társadalom a fejlett szocializmus hosszú történelmi szakaszának kezdetén áll. A párt egész tevékenységének elméleti alapja ezért a fejlett szocializmusnak, mint a kommu­nizmushoz vezető út objektíve szükségszerű­szakaszának a koncepciója. Ezen alapul az az irányvonal, amelynek célja az ország társadal­mi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása, gaz­dasági és védelmi erejének fokozása, a munka­körülmények és az életviszonyok megjavítása - mindezt a párt XXVI. kongresszusán, utána pedig az SZKP KB ezt követő plénumain tűzték ki célul. Az SZKP szervezeteinek, a tanácsi és a gaz­dasági szerveknek a munkáját mindinkább a jó­zan, realista, alkotó szemlélet, a hiányosságok­kal szemben tanúsított kérlelhetetlenség,'vala­mint az állandó tettrekészség jellemzi. A párt mindenkor arra törekszik, hogy cselekedeteit a tudományos megalapozottság vezérelje. An­nak idején már Lenin is nyomatékosan óva intett attól, hogy leegyszerűsítő módon értékeljék a társadalomban végbemenő különféle folyama­tokat. Rámutatott arra, hogy a tömegek alkotó tevékenységéről szerzett tapasztalatokat sok­oldalúan elemezni kell, és a gyakorlaton kell rendszeresen lemérni az elméleti következteté­sek, a politikai döntések helyességét. A társadalom tudományosan megalapozott irányításához az szükséges, hogy a politika folyamatos legyen, a múlt tapasztalatait gondo­san figyelembe vegyék, és a gyakorlat, az élet során felmerült kérdéseket átgondoltan fogal­mazzák meg. Lenin is azt tanította, hogy állan­dóan ki kell javítani, felül kell vizsgálni mindazo­kat az értékeléseket és következtetéseket, ame­lyek nem állták ki az élet gyakorlati próbáját, és végül is akadállyá váltak a kitűzött feladatok megvalósításának útjában. Ami pedig a gazdaságpolitikát illeti, itt nem mellőzhető az a tény, hogy a szovjet gazdaság óriási mértékben megnőtt, és szükséges lett az, hogy az intenzív fejlesztés vágányára állítsák át. Mindezeknek a körülményeknek okvetlenül mó­dosítaniuk kell azt a szemléletet, amelyet a párt a gazdasági stratégia döntő fontosságú kérdé­sei terén alkalmaz. A hangsúlyt a műszaki­tudományos haladás meggyorsítására, a mun­katermelékenység világviszonylatban is élenjáró szintjének elérésére, valamint a gazdasági me­chanizmus és az irányítási rendszer tökéletesí­tésére kell fektetni. A gazdasági problémák között egyetlen olyan sem akad, amely a politika kikapcsolásával, a párt politikájának a gazdasági folyamatokra kifejtett hatása nélkül megoldható volna. Minél bonyolultabbak ezek a folyamatok, annál jelen­tősebbé válik a párt politikai irányító szerepe. De a politika is csupán akkor számíthat sikerre, ha a gazdaság helyzetének és fejlődési irányzatai­nak mélyreható, sokoldalú, tudományos elem­zésén alapszik. , Ma különösen aktuális Leninnek az a gondo­lata, amely szerint nem mellőzhető az, hogy milyen áron sikerül elérni a gazdasági haladást. A párt, miközben az emberek jólétének fokozá­sához szükséges gazdasági, társadalmi és más feltételek létrehozására törekszik, úgy véli, hogy a jólét fokozása a legközvetlenebb módon ma­gának a népnek a munkájától, valamint minden egyes embernek attól a törekvésétől függ, hogy emelkedjen a társadalmi termelés, jobb legyen a munka termelékenysége. A végzett munka mennyisége és minősége: az emberek jólétének legfőbb forrása, és egyúttal az elosztás döntő elve is a szocializmusban. A párt óvakodik attól, hogy megalapozatlan ítéleteket és következte­téseket vónjon le, amelyek könnyű, gyors sike­reket ígérnek, és odaadó, kitartó munkára ser­kenti az embereket. Politikai irányvonalának megvalósítása során a párt az SZKP szervezeti elveire, a pártélet lenini normáira, a vezetés lenini stílusára épít. Nagy fontosságot tulajdonít a társadalmi folya­matok iránti tudományos megközelítésen alapu­ló, realista és alkotó szellemű, lenini munkastí­lusnak. Ennek szerves eleme: az állandó tá­maszkodás a tömegekre, a feladatok kezdemé­nyező és alkotó szellemű megközelítése, az igényesség és a céltudatosság, a formalizmus­nak, a bürokratizmusnak minden megnyilvánu­lásával, a tettek szószaporitással való felváltá­sával szemben tanúsított engesztelhetetlenség. Ez persze nem csupán a vezetés stílusára érvényes. Igen fontos, hogy társadalmi méretek­ben is erősödjön a munka-, állami- és pártfegye­lem, eltökélt harc folyjon minden olyan jelenség ellen, amely ellentétben áll az élet szocialista normáival. Az egész társadalom érdekeit figye­lembe véve a pártnak politikájában azokkal a sajátos érdekekkel is számolnia kell, amelyek a nemzeti, a helyi és a különböző társadalmi csoportok körében érvényesülnek. Mindezek­nek az érdekeknek végső soron azonban alá­rendelt szerepük van az elsőbbséggel rendelke­ző össznépi, állami érdekekkel szemben. V. Szergejev (Moszkvai Pravda)

Next

/
Thumbnails
Contents