Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-09 / 32. szám
> SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ' VASÁRNAPI KIADÁS 1985. augusztus 2. XVIII. évfolyam Ára 1 korona H irosima és Nagaszaki nevét gyorsan megtanulta a világ. Jó lenne, ha soha nem is feledné el, ha intő, meggondolatlan tettektől visszarettentő példaként szüntelenül ott lebegne mindenki lelki szeme előtt. Négy nap múlva lesz négy évtizede annak, hogy Hirosima szörnyű reggelre virradt, a város felett aznap is menet- rendszerű pontossággal negyed kilenckor megjelent egy amerikai gép, s kioldotta döbbenetes pusztítást végző terhét. Pillanatokon belül gombaalakú felhő borult a városra, ami fokozatosan felemelkedett, alatta iszonyatos hőség, légnyomás keletkezett, lobogó fáklyaként égtek az emberek, épületek, növények, s a radioaktiv sugárzás több kilométeres körzetre terjedt ki. Hirosimában 80 ezren azonnal meghaltak, ugyanennyien megégtek, Naga- szakiban 40 ezer személy rögtön elpusztult, további 70 ezer égési sebeket szenvedett ember később szörnyű halállal végződött szenvedése kezdődött meg, arról nem is szólva, hogy a sugárfertőzés okozta betegség még ma is szedi áldozatait. Nem célunk apokaliptikus borzalomképek festése, hiszen lélekbúvárok szerint az állandó félelemtudat nemegyszer lefegyverez, a cselekvésről való lemondást váltja ki. A mai ifjú nemzedéknek, amely a hagyományos hadviselést és az atomkorszak nyitányát is a történelemkönyv lapjairól ismeri, tisztában kell lennie azzal, hogy nem értelmetlen szélmalomharc szembeszállni a szédületes fegyverkezést erőltető imperialista kalandor körökkel. Negyven éve Truman elnök nem hallgatott az atombomba-készítésben részt vett több tudósra. Közülük kilencen beadvánnyal fordultak a hadügyminiszterhez, arra figyelmeztetve, hogy milyen veszélyes fegyver van a birtokukban. Nem véletlenül követelték, hogy az újonnan kifejlesztett atomfegyvert csak az ENSZ egyik küldöttségének mutassák be elrettentő figyelmeztetésként, így kényszerítve a már legyőzött Japánt a harci cselekmények leállítására. Truman azonban utasítást adott az éppen „megszületet bébi“ bevetésére. Az azóta eltelt négy évtized alatt az Egyesült Államok más esetekben sem hallgatott a józan észre: nyakló nélkül fegyverkezett, s ennek „eredménye“: annyi atomfegyver földünkön, amennyi egymillió Hirosima elpusztítására lenne képes. S emlékeztessünk: Hirosimában és Nagaszakiban csak egy-egy, 13 kilo- tonnás atombomba robbant, s most száz hidrogénbomba ledobásával az élet csirája is elpusztulna bolygónkon. Négy évtizede békében élünk - a hosszabb-rövidebb időre fellobbanó helyi konfliktusokat leszámítva - ám a fegyverkezés közvetve már most emberéleteket pusztít, gyermekek milliói halnak meg táplálék és orvosi ellátás hiányában, olyan betegségekben, amelyek megelőzhetőek. Budapesten a hónap elején fejeződött be az atomháború ellen küzdő orvosok nemzetközi szövetségének kongresszusa, s itt hangzott el, hogy hetente a világon annyi gyerek hal meg az említett okok miatt, mint amennyi ember Hirosimában egy nap alatt elpusztult. A fegyverkezésre fordított ötnapi kiadásból például finanszírozni lehetne a malária megelőzésének programját. A himlőt már világméretekben leküzdötték, a védőoltásra 83 millió dollárra volt szükség, s ezt az összeget 55 perc alatt költik el fegyverekre. Az egyik orvos találóan Így fejezte ki aggodalmát: „Legszívesebben az egész emberiséget beoltanám az atomháború elleni szérummal". Tudjuk, sajnos, ilyen oltószer nem létezik, s azt is tudnunk kell: legfontosabb közös feladatunk fellépni a nukleáris háború ellen. Ez nemcsak kötelességünk, hanem létérdekünk is, hiszen egytől- egyik potenciális áldozatok vagyunk. Az említett fórumon fogalmazódott meg az is, hogy az atomkatasztrófa okozná a földön az utolsó legsúlyosabb járványt. Atomcsapás esetén még a legzseniálisabb orvos is tehetetlen lenne, s a korszerű orvostudomány sem tudna segíteni a sérülteken, haldoklókon, az esetleges túlélőkön. Ez a rideg valóság, s világszerte mind többen tudatosítják ezt. Ezért gyarapodnak állandóan a nukleáris fegyverkezés leállítását követelő mozgalom sorai, hiszen a nukleáris kiszolgáltatottság érzésétől az emberek csak úgy szabadulhatnak meg, ha cselekvő részeseivé válnak a nukleáris arzenálok felszámolásáért folyó küzdelemnek. Mi, a szocialista Csehszlovákia állampolgárai hisszük és valljuk: a végső pusztulás felé rohanás megállítható és visszafordítható. Nevünkben, jóváhagyásunkkal, e hittől vezérelve tesznek hazánk legfelsőbb szintű képviselői, a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország vezetői a legfontosabb nemzetközi fórumokon olyan indítványokat, amelyek végső célja, hogy bolygónk teljesen megszabaduljon az atomfegyverektől. Nem kétséges, hogy ide csak közbeeső lépcsőfokon haladva lehet eljutni! A szocialista (Folytatás a 2. oldalon) ISMlßSG
