Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
- Ahogy megbeszéltük. Gyakorolják a vitatkozást, most már tudják hogyan kell, és egy hét múlva újra találkozunk - búcsúzik barátságosan dr. Ján Gabura, a bratislavai 1. városkerületi házassági tanácsadó vezetője a megszeppent házaspártól.- Az idén ünnepeljük fennállásunk 15. évfordulóját, szlovákiai viszonylatban ez volt az első tanácsadó. Négy belső és hét-nyolc külső munkatárs, pszichiáter, nőgyógyász, gyermekpszichológus, sexuológus, genetikus, urológus, jogász azon igyekszik, hogy megoldja a hozzánk betérő házasulandó fiatalok, házaspárok gondját- baját. Évente körülbelül nyolcszáz esettel találkozunk, harminc százalékuk még a házasság megkötése előtt, a többség azután kéri segítségünket. Ez városi tanácsadó, ami annyit jelent, hogy a négy városkerületben működő tanácsadókat mi irányítjuk, ellenőrizzük munkájukat, s ha kell, közösen oldjuk meg a felmerülő gondokat - közli a szükséges tudnivalókat dr. Gabura. S kik azok, akik felkeresik a tanácsadót? Megtudjuk, hogy a skála igen széles. Jönnek magányos, társat találni nem tudók, olyanok, akiknek a nagy Ót a szülők, a barátok ellenzik, akiknek szexuális zavaraik vannak, a tanácsadó genetikusát felkeresik az egészséges utódlás kérdéseivel, de jönnek jogi felvilágosításért is. A tanácsadó dolgozóinak feladata - bírósági döntés alapján- a korengedményes házasulandók érettségének, a házasságra való fel- készültségének vizsgálata.-Azt szeretnénk, ha a házasság megkötése előtt kérnék ki véleményünket, tanácsunkat, hiszen köny- nyebb megelőzni, mint orvosolni a bajt - közölte a pszichológus.- A kívülálló jobban belelát a dolgok sűrűjébe, mint az érintett felek- s a megoldás is nyilvánvalóbb. Mondok erre egy példát. A lány még főiskolás korában beleszeret egy villanyszerelőbe. A szülők ■■■■■■■■■■MBB tiltják a nem egyenlő partnertől, s mindenáron egy orvoshoz akarják férjhez adni. Amikor a lány ennek ellenére hazaviszi a szerelmét, a szülők a fiút kiutasítják. A lány vele megy. összeházasodnak, albérletbe költöznek, majd következik a terhesség, szülés. Az albérletből menniük kell. A lány a szüleitől kér segítséget. Te a gyerekkel jöhetsz - ő nem. A fiatalok kínjukban beleegyeznek, titkon talál- kozgatnak, az idegesség tetőzik - mindketten a tanácsadóba jönnek. A tanácsadó dolgozói először a szülőket akarták jobb belátásra bírni, sikertelenül. Erre azt ajánlották a fiataloknak, keressenek munkát, lakást más városban. - Ez nem is jutott eszünkbe - mondták boldogan, s néhány hónap múlva a közeli városból képeslapon köszönték meg a segítséget.- Az ilyen visszajelzést örömmel fogadjuk-mondja beszélgetőtársunk, miközben az asztalán felhalmozódó iratkötegek között válogat. Elmondja, hogy egyre többen fordulnak a tanácsadó sexuológusához, úgy a házasság megkötése előtt, mint azután.-A felvilágosítás nagyon hiányos, sem az iskola, s gyakran a szülő sem adja meg gyermekének a szükséges útmutatást. Mindketten vétkesek, hiszen lenne rá mód, hogy a fiatalok ezen a téren is korukhoz illő információkat kapjanak. Mi azzal igyekszünk segíteni, hogy beszélgetésekkel összekötött előadássorozatok megtartását vállaljuk, s nyíltan, őszintén felelünk a feltett kérdésekre. Meglepő, hogy a gyakran szidott fiatalok mennyire tudatlanok - mondja hévvel a pszichológus, majd felsorolja az előadások tárgykörét: a házasságra való felkészülés, szülőkké válás, a partner emberi értéke, tervezett házasságok, gyermekek, szexuális zavarok... majd ismét egy konkrét példát említ. A fiatalember első szexuális kísérlete sikertelen volt, s a kudarcot továbbiak követték. Azért kereste fel a tanácsadót, mert komoly kapcsolata van, két-három hónap múlva nősülni szeretne, s tudnia kell,- szóljon-e választottjának sikertelenségeiről, forduljon-e orvoshoz, vagy meg se nősüljön.- Mivel nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre, azonnal bevetettük a szexuálterápiát. Meghívtuk a partnert, kikérdeztük őt is, hiszen a terápia sikere az ő hozzáállásától függött. Két hónap alatt tizenkétszer találkoztunk, a fiúnál feloldódott a neurotikus kör (kudarc-félelem, kudarc-félelem), s ma kiegyensúlyozott, zavarmentes házasságban él. Beszélgetésünk alatt gyakran csengett a telefon, láthattuk, amint beszélgetőtársunk naptára megtelt bejegyzésekkel. - Házaspárok jelentkeztek, újak és régiek - közölte kissé gondterhelten, majd ismét az iratok rendezése, lapozgatása közben beszélt a házassági krízisekről. Arról, hogy emelkedik a válások száma, hogy a házasság első öt éve a legnehezebb, hogy a bajok oka gyakran az, a fiatalok rövid ismeretség után meggondolatlanul kötnek házasságot, amelyben mindkét fél boldogtalan, hogy gyakran csak a szülői házból való elkerülés a házasságkötés alapja.- A tanácsadót felkeresők nagy százaléka a partner hűtlensége, illetve az ezt követő konfliktusok miatt jön hozzánk. Több éves tapasztalat mondatja velem, hogy a hűtlenség nem ok, hanem valaminek az okozata. A pszichológus gyors egymásutánban sorolja az okokat: romantikus elvárások a házasságban, eltérő nézetek a gazdálkodást, a gyermeknevelést illetően, a családon belüli egyenlőtlen munkamegosztás, szülőktől való függés, a nagy korkülönbség, a munkahelyi italozás stb. - Aki házasságban él, tudja, hogy jól élni nem egyszerű. Tulajdonképpen kompromisszumokat kell kötni, de nemcsak az egyik félnek, hanem a másiknak is. Az is helytelen, ha azzal kezdjük a házasságot, hogy mi leszünk azok, akik a másik felet megváltoztatjuk. Persze nekünk kötelességünk segíteni, tanácsot, kiutat keresni, a már menthetetlennek látszó házasságok esetében is. De tudni kell azt is, hogy a házassági tanácsadók nem azért létesültek, hogy meggátolják a válásokat. - Milyen módszerekkel dolgoznak? - kérdeztük, s egy példa volt a válasz. 1984. októberében egy középkorú házaspár kereste fel a tanácsadót. Az ok: a férj hűtlensége. A feleség megsejt valamit, megtalál egy levelet, válaszol rá a férj helyett. Botrány, sírás, s a férfi elköltözik a közös lakásból. Váljanak, ne váljanak, hiszen ott a két gyerek?! S ha együtt maradnak, hogyan éljenek tovább?- A beszélgetésekből kiderült, hogy a hűtlenség csupán okozat volt, a nézeteltérések másból erednek - hallottuk az eset magyarázatát. A házastársak a házasságban eltöltött tíz év alatt nem tudtak megegyezni a háztartás vezetésében, a gyermeknevelés kérdéseiben, a szabadidő mindkét félnek megfelelő kihasználásában. A feleség elsődleges feladatának tartotta a mosást, vasalást, takarítást, nem tudott lazítani akkor sem, amikor minden ragyogott a tisztaságtól. A férfi megbízhatatlansága, gyermeki jelleme ingerelte a feleséget, aminek a következménye a gyakori szóváltás, a parázs vitatkozás volt.- Mi megtanítottuk a házastársakat a konstruktív véleménycserére, házi feladatként kapták a vitatkozást, a másik fél türelmes meghallgatását, s a kiút közös keresését. A felek végre megismerték önmagukat, megtanultak lazítani, elfogadni egymás véleményét. Természetesen gyakran vettek részt az egyéni, majd a közös terápiákon, beszélgetéseken. Néhány hónap múlva az addig gyakran síró feleség megnyugodott; a házastársak megosztották az elvégzendő feladatokat, s hét hónapi ,.kezelés“ után ,,egészségesen“ távoztak. Valótlan lenne azt állítani, hogy a házassági tanácsadó dolgozói munkájuk során csak sikereket könyvelhetnek el. A válni akarókat viszont nem beszélik le szándékukról, csupán rámutatnak arra, mit veszítenének ők, de főleg gyermekeik, miközben megemlítik a válságból kivezető út néhány módját. Nem túlzás, nekik is köszönhető, hogy a már válófélben levők húsz százaléka mégis megpróbálkozik tanácsuk, útmutatásuk szerint rendezni házasságát. PÉTERFI SZONYA /EÜ0BZ A JOG, A TÖRVÉNYESSÉG ŐRE Felügyelni a szocialista törvényesség megtartására, felróni másoknak jogsértő magatartásukat, a bíróság büntetőtanácsa előtt a vádlott fejére olvasni tettét és következményeit, irányítani a bűnt hivatalból üldöző ügyészek munkáját - mindez nem tartozhat dr. Alexander Sochán, Bratislava városi főügyésze, a Munka Érdemrend idei kitüntetettje szerint a legnépszerűbb feladatok közé.- Az ügyészségről nagyon torz kép él a lakosság tudatában. Ritka ember az, aki megértené munkánk jelentőségét. Az ügyészben rendszerint olyan embert látnak, akit csupán a törvény szigora hajt, aki mindenkiben a rosszat, mindenütt a bűnt keresi, s a bíróságon a szigorú büntetést követeli. Mindkét oldalról szidnak minket; a bűnösök azért, mert vádat emelünk ellenük, a sértettek azért, mert szerintük nem a sérelmük nagyságával azonos büntetést javasolunk. Persze, hivatásunk végzését nem befolyásolhatja népszerűséghajhászás, csupán a szocialista törvényesség, és az igazságosság. Ügyészként nem csupán a bűnüldözésben veszünk részt-tevékenységünk jelentős részét teszi ki az általános felügyelet, amikor az ■ államigazgatási, a gazdasági, a társadalmi szervek és szervezetek tevékenységének törvényességére vigyázunk. Ezt a feladatot teljesítjük a nyomozó szervek, s a bíróság viszonylatában is. Nem ritka eset, hogy elrendeljük a vizsgálati fogság vagy a nyomozás megszüntetését, mert ellenkezik a törvénnyel, de előfordul az is, hogy a vádlott javára fellebbezzük meg a bíróság ítéletét. Dr. Sochán 1924-ben született. Tizenegy évig a Bat'a cégnél dolgozott, végigjárta az inastól a mesterig vezető lépcsőfokokat. Részt vett az ellenállási mozgalomban. Amikor irodájában beszélgetni kezdtünk s megtudta, hogy a személye iránti érdeklődésemet főleg az átvett érdemrendnek köszönheti, az elismerés jó részét a munkatársaira, az ügyészség dolgozóira igyekezett áthárítani.- A törvényesség ügyéért elkötelezett, a foglalkozását hivatásának tekintő munkatársak és a felettes szervek segítsége, megértése nélkül sohasem lehetett volna részem ilyen nagy elismerésben. Persze, valamennyiünk számára nagy öröm volt az érdemrend, mert kifejezi az egész városi ügyészség munkájának megbecsülését. S úgy érzem, kötelez is valamire; nevezetesen arra, hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik nekem ezt a kitüntetést adományozták.- A második világháború idején részt vett az illegális kommunista ellenállásban, s így tulajdonképpen a fennálló jogrend ellen támadt. Néhány évvel később már ügyészként dolgozik... - mondom, mire elneveti magát.- Értem, mire céloz. Igen, 1942-től a felső-nyitrai ellenállási mozgalomban dolgoztam. A kommunista párt utasításait teljesítve, a szlovák nemzeti felkelés előkészítésében segítettem. Tehát , az akkor érvényes jogszabályok szerint hazaárulást követtünk el. Csaktjogy mi a társadalmi igazságosságért harcoltunk! - jelenti ki büszkén. - Különben az, hogy jogot kezdtem tanulni, majd egy évre rá,- még jogi tanulmányaim elején - Prágában főügyész lettem, véletlen volt. Műszaki főiskolán akartam továbbtanulni, s magam is meglepődtem, amikor a jogi karról hívtak. Igaz, később megtudtam, hogy a párt irányított a jogi pályára, mert szükség volt a munkásosztályból származó, annak jogtudatával rendelkező jogászokra. A burzsoá köztársaság államgépezetét szét kellett rombolni, s az új, demokratikus államhatalmi és igazgatási szervezet építését csak a kommunista párt politikájával, a dolgozók céljaival és érdekeivel azonosuló jogászokkal lehetett elkezdeni.- ön tehát részese volt a szocialista ügyészség megalakulásának, tevékenysége kibontakoztatásának...- Prágai városi főügyésznek 1951 -ben neveztek ki. Itt ért az 1952-es év, az ügyészség szocialista átalakulásának éve. Ezután Preéovban lettem kerületi főügyész. Az 1960-as átszervezés után ismét Prágába mentem a CSSZK főügyészségére, onnan Bratislavába, az SZSZK főügyészségére kerültem, s innen neveztek ki a város főügyészének.- Sohasem bánta meg, hogy jogot végzett, ügyész lett?- kérdem. Derűs arca elkomolyodik: - A szívem évekig visszahúzott a gyárba. Úgy éreztem, ott lennék igazán otthon, s nem ezen .a poszton. Vagy tizenöt éve lehettem már ügyész, amikor végre „megbékéltem“. „Hosszabb ideje vagy ügyész, mint amennyit a gyárban dolgoztál“- mondogattam magamnak.- Az igazságügyi palotában az a hír járja önről, hogy megértő az önhöz őszinte bizalommal fordulókhoz, és kérésünknek - ha módjában áll - eleget tesz.- Miért ne tenném? - kérdezi csodálkozva. - Minket akkor tölt el a legnagyobb megelégedés, ha időben sikerül valakit megállítanunk a lejtőn, megakadályoznunk, hogy olyasmibe keveredjen, amit később megbánna. A megelőzésre helyezzük a hangsúlyt, és olyan légkör megteremtésén fáradozunk, amelyben mindenki tudatában lenne annak, hogy a büntetést, a leleplezést nem kerülheti el. Ezt csak valamennyi érdekelt szerv és szervezet, az állampolgárok döntő többsége támogatásával érhetjük el. Éppen itt kellene fordulatot elérnünk. Minden igyekezetünk hiábavaló lenne, ha a gazdasági szervezetek továbbra is széles teret hagynának a bűnözésnek, s ha az állampolgároktól nem kapnánk meg a szükséges segítséget. Persze, mondjuk a közvéleményt felkavaró gyilkosságoknál a lehető legnagyobb támogatást élvezzük, de a gazdasági bűncselekményeknél - sajnos - már más a helyzet. Például jóformán senki sem akar tanúvallomást tenni.- Mit kívánna a jövőtől?- Azt, hogy „munkanélküli“ legyek; hogy valamennyi rendőr, bíró és ügyész átképzésre szoruljon. Persze, ez egyelőre csak távoli célként fogható fel... FEKETE MARIAN VII. 5. (Gyökeres György illusztrációs felvétele) ‘ SL Á ^ V í? V /2\ /Sl s/Ä\ W I
