Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-02 / 31. szám

ÚJ szú 3 1985. VII. 26. (Folytatás az 1. oldalról) • Az előkészületekben számottevő sze­repet töltött be a szocialista országok ifjúsági szervezeteinek a német fasizmus és a japán militarízmus fölötti győzelem 40. évfordulójának tiszteletére rendezett nemzetközi stafétája, az Emlékidéző. Mi­vel járult hozzá a csehszlová ifjúság a staféta céljainak megvalósításához?- A stafétában való részvétel szerves része volt a Fesztiválvirágért versenynek. Elmondható: ez az akció sok értékes új elemmel gyarapította a fiatalság körében végzett hazafias és internacionalista ne­velő munka formáit. Az ifjúságunk köré­ben kiváltott nagy visszhangjáról tanús­kodik, hogy a stafétával kapcsolatos megmozdulásokban több mint egymillió háromszázezer fiatal vett részt. Az Em­lékidéző staféta, amint ezt a júniusi Suma- vai Ifjúsági Találkozó is bizonyítja, való­ban mozgósítja ifjúságunk hatalmas al­kotóerejét. Nagyon értékes eredménye a stafétának, hogy az ifjúságon kívül az idősebbek, munkahelyi kollektívák, egész családok is részt vettek benne. Az Emlék­idéző, amellett, hogy megmutatta, fele­Jan Brunner levenitette apáink és nagyapáink küzdel­mének célját, kifejezésre juttatta őszinte viszonyunkat felszabadítóinkkal, a Szov­jetunióval és a testvéri szocialista orszá­gokkal, a világ haladó erőivel is, kifejezte egységünket a béke megőrzéséért vívott küzdelemben. Ezért a staféta teljes össz­hangban volt a VIT-re való felkészülé­sünkkel. A stafétában való részvételünk­kel kifejezésre juttattuk, hogy sohasem feledjük el a 40 évvel ezelőtt történteket, hogy ezekre a hagyományokra építjük mai aktivitásunkat, s egyértelműen visz- szautasítjuk a múlt meghamisítását célzó imperialista és revansista mesterkedé­seket. Az Emlékidéző staféta igazi hazafias és internacionalista tettekre ösztönözte ifjúságunkat. Az áldozatkész alkotó mun­ka szép példái születtek országszerte. A SZISZ-tagság csupán májusig több mint 44 millió óra társadalmi munkával járult hozzá a népgazdasági tervek és a Nemzeti Front választási programjai­nak teljesítéséhez. A SZISZ-tagok és a pionírok több mint 260 ezer tonna hulladékvasat, papírhulladékot és más fontos nyersanyagot gyűjtöttek össze. A plzeni Skoda Müvekben Josef Zdychnek ifjúsági kollektívája a selejt csökkentését célzó újítási javaslataival negyedmillió koronát takarított meg, s még sorolhatnám a példákat... összegezésképpen elmondhatom: az Emlékidéző staféta felülmúlta várakozá­sunkat. Nemcsak a Szocialista Ifjúsági Szövetség, hanem egész nyilvánossá­gunk magáévá tette céljait, igy a VIT előkészítésébe az egész csehszlovák társadalom bekapcsolódott. • A SZISZ munkájában a fesztivált megelőző időszakban jelentős szerepet töltött be a szolidaritási alap számlájának gyarapítása. Milyen a SZISZ tapasztalata ezen a téren?- A szolidaritási alap nemcsak anyagi­akat jelent számunkra. Ez a világ ifjúsá­gával való kapcsolatunk egyik formája is. Ifjúsági szövetségünk, hasonlóan mint más szocialista országok, valamint a vi­lág más részein tevékenykedő haladó ifjúsági szervezetek, szintén segíteni kí­ván azokon, akiknek nincs lehetőségük a VIT-re való utazás költségeinek előte­remtéséhez. Ifjúságunk nagy lelkesedés­sel kapcsolódott a VIT szolidaritási alap­jának megteremtéséhez, s ami nagyon fontos, hozzájárulásuk oroszlánrészét nem formális adományok, hanem rendkí­vüli műszakok, szabadidőben végzett közhasznú munka eredményei alkotják. SZISZ-szervezeteink cselekvőén kivették részüket a Nemzeti Front választási programjainak megvalósításából, több szabadszombaton kommunista műsza­kokat kezdeményeztek, (gy pl. a koprivni- cei Tatra teherautógyárban ,,12 Tatra- teherkocsit a XII. VIT számára" jelszó jegyében határidő - május 9-ike - előtt elkészítették a Szovjetunió megrendelé­sére készülő tehergépkocsikat. A vráblei Tesla híradástechnikai gyár fiataljai mun­kaidejükön kívül tizenkét hangerösitöt gyártottak a VIT-koncertek számára. Ake- let-csehországi kerület SZISZ-tagsága önkéntes munkájának eredményét, egy autóbuszt, ugyancsak a VIT-küldötteknek ajándékozott. A szolidaritási alap számlájára eddig mintegy harmincmillió korona gyűlt össze, ami hazánk ifjúságának valóban szép hozzájárulása a találkozó sikeré­hez, a világ ifjúsága barátságának, szoli­daritásának elmélyítéséhez. Nagy öröm­mel tölt el bennünket, hogy számos kül­földi VIT-küldöttség Prágán keresztül utazik Moszkvába, s így itt is találkozha­tunk barátainkkal. • Milyen lesz a SZISZ fesztiválküldött­ségének összetétele, s milyen megbíza­tással indul a delegáció a XII. Világifjúsá­gi Találkozóra?- A küldöttség összeállítása nem volt könnyű, hiszen a VIT-en való részvételt több ezer fiatal megérdemelné. A találko­zón a Szocialista Ifjúsági Szövetséget ötszáz tagú hivatalos küldöttség fogja képviselni, de rajtuk kívül a fesztivál nap­jaiban Moszkvába két barátságvonattal további mintegy kétezer csehszlovákiai fiatal jut el. A küldöttséget - amelyben valamennyi kerület és járás képviselve lesz - úgy állítottuk össze, hogy az való­ban reprezentálja ifjúságunk szociális összetételét és színvonalát. Vannak kö­zöttük fiatal kommunisták és pártonkívüli- ek, a Nemzeti Front több szervezetének tagjai, fiatal munkások, diákok, mezőgaz­dasági dolgozók, a szocialista munka hősei, tudományos dolgozók, újítók, nép­hadseregünk tagjai, élenjáró művészek és sportolók. A küldöttségben lesznek azok a fiatalok is, akik a legjobb eredmé­nyeket érték el a Fesztiválvirágért ver­senyben, és soraiban lesznek azoknak a kollektíváknak a képviselői is, akik „A XII. VIT szocialista munkabrigádja“ elne­vezésért hirdetett versenyben elnyerték a brigádcimet. A VIT napjaiban több neves előadó­művész, ifjúsági együttes - köztük a Lúc- nica és az Elán együttes - is Moszkvá­ban lesz. A moszkvai csehszlovák feszti­válklubban több mint 200 találkozót ter­vezünk a világ különböző ifjúsági szerve­zeteinek képviselőivel. Eredményeinket szemléltetni szeretnénk a csehszlovák ifjúság által a tudományos-műszaki hala­dás terén, vagy a Zenit-mozgalomban elért sikerek bemutatásával is, de meg akarjuk ismertetni külföldi barátainkat if­júságunk korunk égető kérdéseivel kap­csolatos állásfoglalásával is. A VIT-en kifejezzük a csehszlovák ifjúság őszinte viszonyulását a Szovjetunióhoz, az SZKP-hoz és a szovjet ifjúsághoz. Fele­lősségteljes feladatok ezek. Remélem, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség küldöttsége mindezt becsülettel teljesíti. • Köszönöm a beszélgetést. SOMOGYI MÁTYÁS 1 QQC az ifjúság éve. A föld lakói­I \7ÖO nak abszolút többsége je­lenleg negyven éven aluli, ezért újra szólni kell hozzájuk a második világháborúról, az emberiség e nagy leckéjéről. Hogy kizök­kentsük őket nyugalmukból, eloszlassuk a hazugságot, kiigazítsuk a fiataloknak szánt hamis híreket. Tanítanunk kell őket, s örülnünk kell, hogy tanulnak. Hiszen, miként a keleti bölcsek vélik, ha valaki fiatal korában tanul meg valamit, az olyan, mint­ha márványba volna vésve. Egy televíziós műsorban részleteket mutattam be egy régi híradófilmből. Soha­sem fogom elfelejteni ezt a filmet: sétáló fiatalok, hintázó gyerekek, csupa fény, csu­pa gondtalanság. Az volt benne szörnyű, hogy a filmet, amely egy héttel a fasiszták támadása előtt készült, Ukrajnában már a véres ütközetek napjaiban játszották. Abban az időben, amikor ennek a filmhí­radónak a témáját összeállították, ezerki- lencszáznegyvenegy júniusában, Kijevnek, az Ukrán Szovjet Köztársaság fővárosának körülbelül kilencszázezer lakossá volt, két és fél év múlva pedig, amikor a város fölszabadult a hódítók uralma alól, kétszáz­ezernél keve­sebben tengőd­tek a romok kö­zött. A második világháborúban csupán Kijev másfélszer annyi embert veszített, mint az Amerikai Egyesült Álla­mok. Városom fi­atalsága fegyverrel harcolt és esett el. A gyermekek közül sokan nem bírták ki az éhezést és a nyomorúságot. Nemrég önkéntes munkabrigádok részt­vevőivel találkoztam. Ezek a fiatalembe­rek, akik szabad idejükben is dolgoznak, keresetüket rokkantkórházak, gyermekott­honok javára és más jótékony célokra fordítják. Egy másik eset. Ukrajna fiatal dolgozói a nagy honvédő háborúban ele­sett ifjú harcosok közül mintegy háromezer­ötszázat jelképesen fölvettek brigádjaikba, és a nekik járó keresetet befizetik a Béke­alapba. A köztársaságban évente hozzá­vetőleg tizenkétezer fiatal ember vesz te­vékenyen részt a békegyúléseken és -fel­vonulásokon. Mindez arról tanúskodik, hogy a korok és a sorsok össze vannak fonódva. Levonjuk a múlt tanulságait, és így haladunk a jövő felé. Emlékszem, hogy Kijev főútvonala, a Krescsatik már a háború kezdetén ro­mokban hevert. Nemrég tüzetesen tanul­mányoztam a város központját helyreállító „Krescsatiksztroj“ dokumentumait. Megle­pő, hogy a Kijev újjáépítésére hivatott tröszt már 1943 nyarán, hat hónappal a megszállók kiűzése előtt megalakult. Fia­tal építészek és szakmunkások már a vá­ros felszabadulása előtt benyújtották az első helyreállítási térvet. Az elpusztult, elhamvadt városokat gigá­szi munkával kellett újjáépíteni. Népünk, nem kímélve erejét és életét, önfeláldozó- an küzdött a jövőért. Hittel vallotta, hogy mi nem adjuk senkinek ezt az országot, ezt a társadalmi rendet. Nem tudom, szerve­ződtek-e másutt jóval a felszabadulás előtt ifjúsági épitöbrigádok és tervezőirodák, hogy eltüntessék a romokat a fölszabadí­tandó területen. Mostanában beszélgettem erről az Etna lejtőjén elterülő szicíliai városnak, Randaz- zónak polgármesterével, Salvatore Agatival, aki mellesleg neves olasz költő. Megmutat­ta nekem az obeliszkeket, amelyeket azo­kon a helyeken szoktak emelni, ahol sike­rült megállítani a lávát a könyörtelen Etna kitörésekor. Mesélt a nevezetes vulkán előző évi háborgásáról. Salvatore Agati még fiatal, de az emlékeket fölidézve ö is összekapcsolta az egyes korokat, mint ahogy azt egy jó politikusnak és költőnek tennie kell.- Csak néztük, néztük a lejtőn lassan aláhömpölygő bíborvörös lávafolyamot, amely mintegy figyelmeztetett bennünket, hogy álladóan számolnunk kell a pusztítás veszélyével - mondotta. - A legutóbbi háború végén a várost szinte eltörölte a föld színéről a szövetségesek tüzérsége, s most Szicília tele van tűzdelve a hívatlan amerikai rakétákkal, amelyek az önök or­szágára irányulnak, számunkra viszont az ellencsapás veszélyét idézik elő. Mi az Etna? A mélyéből előtörő lávát, így mond­ják, el lehet téríteni, meg lehet állítani. A tudósok gondolkodnak is ennek a lehető­ségén. A háborút közös erővel kell megfé­kezni; a receptek ismeretesek. Ha ifjúsá­gunk gyakrabban fog találkozni, többet fog vitázni az emberiség békés jövőjéhez ve­zető utakról, s hajlandó együtt harcolni ezért a jövőért, akkor győzni fogunk. Ha népeink összefognak a békeharcban, ak­kor többé nem kell majd szeretteinket, porrá vált otthonainkat siratnunk. ... Igen szomorú, hogy a világon annyi fiatal munkanélküli ember van, aki azzal az érzéssel kezdi az életet, hogy munkájára senkinek sincs szüksége. A fiataloknak érezniük kell, hogy ők is önálló emberek, nincsenek másoknak a terhére. Ismerniük kell értékét ennek a világnak, értékét min­dennek, ami - életben, küzdelemben - osztályrészül jut nekik. Semmilyen igazi értéket nem adnak ingyen, hamisakra pe­dig nincs szükségünk. A mai fiatalságról készülnék írni, s mind­untalan a békeharcra, az átélt borzalmak­ra, a megnyert háborúra, a győzelemre terelődnek a gondolataim. Amikor a Babij Jár című filmen dolgoztam, lementem a helyszínre, ahol a nácik a háború idején az emberek tízezreit ölték meg. Találkoz­tam egy asszonnyal, aki a gaztettek szem­tanúja volt. Hosszasan emlékezett, de egy ponton mindig elakadt. Ez akkor volt, ami­kor megmutatta az utat, amelyen a meg­szállók teherautókon szállították el Babij jarból a gyermekcipőket. „Képzelje el, mennyi gyermeket ölhettek meg, ha teher­autóval-vitték azt a temérdek cipőt.“ Fel­zokogott, és nem tudott tovább beszélni. Az újságok Nyugaton egyre-másra hoz­zák a híreket, milyen új fegyverek vannak tervbe véve a közeljövőre, hány és milyen rakétákat lehet fellőni az amerikai űrrepülő- térről, mennyi ideig tarthatnak a kölcsönös atomcsapások egy katonai konfliktus ese­tén. Olyan lelki nyugalommal beszélnek és írnak erről, mintha nem is ránk, a föld mai lakóira volnának irányítva azok a rakéták. A háborúk az emberi tudatban kezdődnek. Az amerikai Harris intézet egyik közvéle­mény-kutatása szerint az Egyesült Államok lakosságának hatvanhárom százaléka nem hiszi, hogy még eljön a huszon­egyedik század, hogy bolygónk és az em­beriség túléli e teljesen reális fenyegeté­seket. Véleményem szerint Amerika és az egész emberiség sorsát illetően sok min­den attól függ, hogy a háború radioaktiv viharától rettegő népekben lesz-e erő a ba­rátsághoz és a reménykedéshez, s képe­sek lesznek-e átplántálni ezt az erőt az ifjúságba. Bízni kell a jövőben, abban, hogy holnap jóindulatú, igazságos, derűs embe­rek fognak élni a világon; hinni kell benne, hogy földünk fenn fog maradni. Jól tudom, hogy mi, szovjet emberek, mindig védeni fogjuk a békét, lankadatlanul küzdeni fogunk érte. Ez, ha úgy tetszik, szociális prognózis, amely országom ter­mészetéből indul ki. Kétségbe kellene es­nünk, ha nem élnének a földön hasonló meggyőződésű emberek. Ez az esztendő a Világifjúsági Találkozó éve. Nagyszerű dolog! Vendégeket hívunk a világ minden tájáról, vendégségbe várjuk az emberiség holnapját, hogy találkozzunk a jelenben, közös ünnepre és közös felelős gondolko­dásra a jövőről. A világon minden összefügg. Ereznünk kell a kontinensek, korok, sorsok közössé­gét. A békét is az egész emberiségnek, legalábbis az emberiség többségének kell védenie. Nincs béke külön az Egyesült Államok számára és külön a Szovjetunió számára, bármennyire bizonygatják ezt némely tengerentúli politikusok, „úrpaj­zsukkal“ hadonászva. Az emberiségnek elég gondja-baja van a földön is; szükség van kenyérre, vízre, tiszta levegőre, egész­ségre. Még ma is igen sok emberpalánta nem éri meg az első életévét. Naponta negyven­ezer kisgyermek hal meg az éhségtől, főként a gyarmati sorból alighogy felszaba­dult fiatal ázsiai és afrikai országokban. Borzasztó dolog látni a sorstól sújtott idős embert, de még szörnyűbb, ha a sors eleve elfordul a sarjadó élettől. Egyetértek azzal, hogy abból, miként foglalkozik az ifjúság­gal egy társadalmi rendszer, nagyon sok minden kiolvasható nemcsak az illető tár­sadalmi rendszert képviselő ország jelené­ről, hanem jövőjéről is. Ha mi, felnőttek nem tudunk reményt ébreszteni a mai fiatalságban, akkor hogyan tudjuk a re­ményt átvinni a jövö .századba? Hangsú­lyozni szeretném, hogy én a magam részé­ről felelősséget érzek országom minden lépéséért, a szovjet társadalom fejlődésé­nek fő irányáért. Szovjet Író, szovjet ember, szovjet állampolgár vagyok. Számomra igen fontos, hogy mindnyájan ápoljuk és védelmezzük ezt a fajta felelősséget. VITALIJ KOROTICS, ukrán költő és publicista (Szovjetunió)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents