Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
Hazai szabadfogású birkózó-csúcstalálkozó HAGYOMÁNYTEREMTÉS Nem bővelkedik a hazai birkózósport nagy, nemzetközi versenyekben, s az az egy szabadfogású rendezvény, amely korábban tavasszal került sorra, meglehetősen mostoha elbánásban részesült. Akkor Bratislavában rendezték, rendszerint gyér érdeklődés mellett, pedig nem egyszer világklasszisok sora mérkőzött egymással, gyakran pedig sok ország szakvezetői éppen itt döntöttek arról, hogy milyen csapatot indítanak az EB-n. Aztán hirtelen veszélybe került a viadal puszta léte is, Komárom (Komárno) lelkes sportvezetői mentették meg. Virágh István, a Szlovákiai Birkózó Szövetség agilis elnöke „csapatot“ gyűjtött maga köré, és ha kedvezőtlen időpontban is, de megrendezte a versenyt, s rendezi azóta is - immár harmadszor - egyre rutinosabban. Nagyjából a tavalyinál egy hónappal későbbi időpontban gyülekezett a mezőny: nyolc ország 108 birkózója, s vívott helyenként pazar mérkőzéseket. Volt minden, ami egy-egy tornát valóban naggyá avat - még ha nem is túl sok. De ne legyünk maximalisták, hiszen szerepeltek itt világklasszisok: a szovjet Kornyilajev, Vorobjov és Oganesszjan, a bolgár Pavlov, Dukov, Nanev, Doncsev, s ide sorolhatjuk Strniskót és Lohyöát is. Jó kis birkózócsemegét láthatott tehát a közönség a komáromi sportcsarnokban, amely - jó idő ide, jó idő oda - az idei mostoha nyárban a döntök délelőttjén csaknem megtelt. Alábbi összeállításunk szereplői pedig nem okoztak csalódást a sportág híveinek. Akárcsak az egyik főszereplő, a torna történetének legidősebb résztvevője - Seres Imre - egy évvel ezelőtt MATEMATIKA... Ez egy olyan sportág, amelyben az a szokás, hogy a tornákon - világversenyeken nem lehet, mert egy országból csak egy birkózó indul - az egy nemzetbeliek egymás ellen nem mindig birkóznak „élesre“, s az esélyesebb jóval könnyebben jut a győzelemhez, mint egyébként, például itthoni bajnokságon jutna. Nos, ez egy kicsit ugyan „bunda“ izü dolog, de aki első akar lenni, annak mindenkit le kell győznie, igy a „bundát" törölni lehet... Van azonban rá példa, hogy ezt a „szabályt“ nem tartják be, és ez bonyodalmakat okoz. Például a 68 kilósok között Hönsch, a Lokomo- tiva Koéice birkózója előbb leOiimpia évében Európa-baj- nokságon szerepelni a szovjet birkózócsapatban a legtöbb esetben azt jelenti, hogy az, aki nyerőember tud lenni, szinte biztosra veheti az olimpiai kiküldetést. Nos, Sza- naszár Oganesszjan öt évvel ezelőtt úgy érkezett a prievidzai EB-re, hogy egy esztendővel korábban megnyerte a junior világ- bajnokságot, annak előtte pedig a junior EB-t is. Aztán az 1980-as szökőév EB-aranyát a 90 kilóban a közép-szlovákiai bányavárosban pontveszteség nélkül szerezte meg, pedig ott volt a mezőnyben a háromszoros NDK-beli világbajnok, Uwe Neupert is. Az aranyérem a moszkvai olimpián a csapattagságot jelentette a Jerevánban született, Moszkvában élő birkózónak. Aztán húszévesen olimpiai bajnokként fejezte be a moszkvai birkózófesztivált. Egy év múltán pedig világbajnok lett, s igy 21 évesen megnyert már mindent, amit egy birkózó megnyerhet. Számára, minden újabb világverseny már az ismétlés lehetőségét kínálta volna..., Csakhogy Szanaszár Oganesszjan ismétlés helyett inkább hiányzott a világversenyekről. Az okokról Komáromban kérdeztem. Tornász Barba dirigálta a szőnyeg sarkából a négytagú szovjet csapatot a komáromi viadalon. Régen járt itt ilyen kisszámú csapat a Szovjetunióból, rendszerint egy-egy szövetségi köztársaság együttese jött el, ezúttal azonban „vegyes“ csapat érkezett, és sérülés miatt csak három szovjet versenyző fejezte be a versenyt. A csapat összetételét igy magyarázta az edző:- A három világbajnok: Kornyilajev, Vorobjov és Oganyesszjan - hadd ne soroljam az ő címeit tovább - most kapott újabb bizonyítási lehetőséget, hogy megprógyőzte a kanadai Bohayt, majd klubtársával, Kovallal kellett mérkőznie. Amikor a szőnyegre vonultak, Koval látta a fáradtságot Hönsch arcán, meg azt is, hogy nem is nagyon melegített be, mert az íratlan szabályra „spekulált“. Aztán odaszólt neki a sarokból, hogy „élesre“ megyünk... Koval jól számított. A fáradt Hönsch néhány perccel előző nehéz mérkőzése után nem tudott újítani, és kikapott. A kanadaiak meg ajándékba kaptak egy döntős helyet - Kováitól Hönsch klubtársától... Bohay becsületére váljék, élni tudott a lehetőséggel. FOGYÓKÚRA. Minden súlycsoportos sportágban minden ver- Miután Szkopjéban győztem, indultam néhány kisebb versenyen, majd sárgaságot kaptam, és kihagytam két évet. Közben végeztem a műszaki főiskola gépészmérnöki karán. Tavaly aztán ismét visszatértem a válogatottba, és Szófiában megnyertem a Barátság Versenyt.- Ezúttal azonban a 100 kilóban láttuk viszont. Talán azt jelenti, hogy itt próbálkozik? Semmi esélyem sem volna. A 100 kilóra én kicsi vagyok, bálja biztosítani a budapesti VB-re a csapattagságot. Kornyilajevnek nem volt komoly ellenfele, Vorobjov sajnos, megsérült. Egyedül Oganyesszjannak sikerült bizonyítania, hiszen egy súlycsoporttal feljebb nyerte a versenyt. A szupernehézsúlyú Danyitcsenko is jól birkózott, de megszorítani ót nem is tudták. Egyébként jó verseny volt.- Az utóbbi időben mintha gond senyzőnek meg kell vívnia a maga különversenyét az ellenfeleken kívül még a mérleggel is. Sőt, a mérleggel legelőbb, aztán válthatja csak meg a birkózó - ökölvívó, cselgáncsozó, súlyemelő - a rajtengedélyt. Korábban a szupernehézsúlyban nem volt súlyhatár, voltak is jócskán 150 kilón feletti klasszisok, különösen a kötöttfogásban. Most azonban bekövetkezett a „súlystopp“, s a felső határ a legnehezebbek között 130 kg. Nehéz lenne megmondani, hol nehezebb a súlyleadás, a nehéz fiúknál vagy pedig az alsóbb súlycsoportokban. Nos, az NDK-beli Hiepe például szorgalmasan rótta a köröket a sportcsarnok körül már reggel 6 órakor, hogy beférjen - a szokásos súlyengedmény révén - a 132 kilóba. SCHWENDTNER. Még mielőtt ifjúsági világbajnok lett volna, felállt a budapesti felnőtt Európa- bajnokság dobogójának harmadik fokára Schwendtner József, a DAC egykori és a Dukla Trenőin jelenlegi kiválósága. Ha valamit sajnálni lehet, akkor azt, hogy ezúttal nem volt ott a küzdő felek között. Pedig a komáromi sport- csarnokban ott volt, végignézte a mérlegelést, az ellenfelek meg öt méregették. Köztük a bolgár Rumen Pavlov is, akit Los Angelesben, a junior-VB döntőjében legyőzött. Pavlov most is az 57 kilóban indult, a 62 kilósok között, pedig Alben Kumberov - vetély- társként ő is szóba jöhetett, ha Schwendtner nem fogyaszt le az 57 kilóba. Mindketten láthatóan örültek, hogy egy esélyessel kevesebb van a ratjnál. Lám, milyen könnyű néha örömet szerezni másoknak. persze, csak halasztást kaptak, mert Budapesten október elején Schwendtner Jóska is mérlegre áll! meg aztán átlagos „élősúlyom“ 93-94 kiló között mozog, és nem nehéz leadnom azt a négykilós súlytöbbletet.- Világbajonokság... ?- Remélem indulok.- Mitől függ?- Általában attól, hogy ki hogyan végez a szovjet bajnokságban. Ezúttal bízom benne, hogy más Is közrejátszik a kiküldetésben, hiszen a szovjet bajnokságon csak a negyedik tudtam lenni.- Mi lehet az például?- Hogy korábban sorozatban vertem meg Uwe Neupertet, amit a többiek nem nagyon tudtak megtenni. A csapatot egyébként augusztusban jelölik ki.- Kik a budapesti VB szempontjából nézve a csapatba, kerülést illetően legnagyobb vetély- társai?- Négyen vagyunk egyenlő eséllyel. Tibilov, Romadze, Ha- darcev és én...- Mit változott még az elmúlt években?- Megnősültem, van két fiam. Az egyik kétéves, a másik fél. Remélem egyszer majd ők is birkóznak. lenne a szovjet szupernehézsú- lyúakkal... Szoszlan Angyijev visszavonult és edző Ordzsonikidzében. A világ- és Európa-bajnok Haszimi- kovnak pedig kevés lett a 130 kilós felső határú kategória, nem tudott annyit fogyasztani.- Viszont a tavalyi Barátság Versenyt Mermanisvili nyerte...- Aligha ő a legkomolyabb jelölt. Itt van az ugyancsak grúz Sok országban, sok sportágban - még a birkózásban is - gyakran előfordul, hogy ikrek lépnek a küzdőtérre, s ráadásul az sem ritkaság, hogy úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, és ilyenkor bizony jól jön egy-egy fix támpont, ami segít a riporternek megkülö- nöböztetni a versenyzőket. Ha a birkózásnál akarunk maradni, minden bizonnyal a szovjet Bje- loglazov fivérek - Anatolij és Szer- gej - tartják a csúcsot a sikerlistán, hiszen mindketten olimpiai, világ- és Európa-bajnokok. Eredményességben tőlük ugyan mesz- sze elmarad a két Seres fivér, Imre és Ferenc, de talán még nehezebb őket megkülönböztetni. Ráadásul, mig Bjeloglazovék a szabadfogás két szomszédos súlycsoportjában, az 54 és 57 kilogrammban versenyeznek, addig Seresék mindketten 48 kilósok. Igaz, a szőnyeg az ő esetükben biztos támpontot nyújt, hiszen Imre a szabadfogásban, Ferenc pedig a kötöttfogásban versenyez. Persze, azért az élvonalbeli birkózók sem a szőnyegen töltik életük nagyobbik részét, aktív versenyzői pályafutásuk alatt sem, így Seresék vagy Bjeloglazovék esetében gond merülhet fel - ha netán civilben vannak -, hogy vajon melyik is az, amelyikkel éppen találkoztunk.. . „Esetem" a két Seressel nem új keletű. Személyesen ugyan csak a prievidzai Európa-bajnok- ságon találkoztam először az ,,if- jabbikkal“, Seres Ferenccel, de hírét már 15 évvel korábban hallottam, hiszen a két ikertestvér ez idén novemberben lesz negyven (!) éves. Az „ifjabbik“ kijelölő rágós melléknévvel felruházott kitűnő kötöttfogású birkózó esetében az idézőjel helyénvaló, hiszen Imre elsöszülöttsége mindössze öt percen múlott. Nos, Seres Ferenccel annak idején, öt évvel ezelőtt, hosszan beszélgettem a prievidzai sport- csarnok edzőtermében. Aztán vagy egy évvel később már régi ismerősként üdvözöltem a debreceni Felszabaditási emlékversenyen - amint az ott azonnal kiderült - a bátyját, Imrét... Ugyanis megkérdeztem, hogy „mi az, már a szabadfogásban is...?!“ Imre, persze, nem vette szivére, hiszen testvére jóval sikeresebb birkózómúltra tekinthet vissza, igy nem neheztel az effajta baklövésekért. S ha már Debrecennél tartunk, Gobedzsisvili, aki megnyerte a bulgáriai Dán Kolov emlékversenyt, megverte az olimpiai bajnok amerikai Baumgartnert is, de baj van az erőnlétével. A legtöbb esélye talán Viktor Zangijevnak van, aki négy éve junior világbajnok volt és kétszer nyerte már a Dán Kolovot.- Danyitcsenko...?- Jarigin, a válogatott edzője tudja mit akar, ismeri az ellenfeleket. A nevezés kérdése még nem dőlt el, bizonyára nyílt verseny dönt a jelöltek között. De Danyil- csenko sem esélytelen. akkor el kell azt is mondani, hogy odajött hozzánk Maróthy István, a magyar szabadfogású válogatott edzője és megkérdezte Imrét: „öreg, meddig még?! A 48 kilós veterán „riposztja“ frappáns volt:- Amíg Retkest megverem! Retkest tudvalevőleg akkor nevezték az EB-re a 48 kilósban. S hogy egy „öreglegény“ mennyire tartja a szávát, Seres Imre rövidesen bebizonyította: Egy csoportba került a sorsoláskor Retkessel, legyőzte az akkor újdonsült válogatottat. Újabb két év elteltével Komáromban találkoztam a Honvéd Szondy SE birkózójával, az idősebbik Seressel, Imrével. A dogo- bón végzett még ott is, legyőzve többek között Okolicsányit, a Lo- komotiva Koéice birkózóját, aki mellesleg akár a fia lehetne. Aztán meg átvehette a legidősebb versenyzőnek járó különdíjat, több mint nyolc évet „verve" az öt korban követőre. Akkor beszélgettünk, s megígérte, hogy ez idén folytatása következik... Csak éppen a magyar élvonal július első hetének végén Miskolcon, a Rákóczi Kupán szerepelt.- Eléggé későn, 17 éves koromban kezdtünk birkózni Tisza- kécskén, ahol a világbajnok Tóth is. Természetesen a kötöttfogást gyúrtuk, de mivel Feri mindig jobb volt, én váltottam, átmentem a szabadfogásúak közé. Ha már idősebb vagyok, az öcsémtől ne kelljen kikapnom... - mondja mosolyogva, hiszen nemcsak jó testvérek, hanem jó barátok is voltak mindig.-Aztán Feri és Tóth Pista elmentek Kiskúnfélegyházára, majd nemsokára bevonultunk Székes- fehérvárra. Tom bor Pista bácsi, a Szondy mestere látott bennünk fantáziát, s maradtunk Fehérvá- rott. Valahogy sose volt szerencsém. Csak egyszer voltam magyar bajnok, 1976-ban, akkor legyőztem az EB-második Gyulait is. Utána Retkest vertem sorozatban, mégis mindig más kapta a válogatott mezt. Lehetne egy kis szerencsével akár 15 bajnoki címem is, annyi ezüstöt szedtem össze. Amikor azonban felmerült a válogatottság kérdése, nekem bizonyítanom kelleti a tbiliszi nemzetközitornán, vagya DánKolovon Szófiában. A legjobb szovjet meg bolgár versenyzők ellen... Nem baj, ha betöltőm a negyvenet, felmegyek az 52 kilóba Retkes után, hogy ott is megverjem!- Ha minden birkózónk ilyen lelkiismeretes lenne, előbbre tartana a magyar birkózás - fűzte még hozzá Tombor István. Aztán Seres Ferenc, öt évvel moszkvai olimpiai bronzérme után megszerezte újabb országos bajnoki címét. Amikor a mellékelt felvétel 1982 januárjában készült, gyorsan följegyeztem, hogy Imre tartja ölében kisfiát, nehogy ismét összecseréljem őket... Az oldalt írta: MÉSZÁROS JÁNOS (A szerző felvételei) Visszatérés - súlytöbiettei mm „Jó verseny volt!“ &ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. A két Seres
