Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
* * Virágok közt, harmatos fűben, méhecske zümmög jókedvűen. Virágról virágra száll, kelyheikbe bekukucskál. Egyszer csak hallja, mint kiált segítségért barátja, a kicsi hangya. Nyomban a magasba röppen, egy kört rajzol a levegőbe, s már látja is Danit, aki barátját egy fűszállal bökdösi. A méhecske Danihoz röppen, s a füle mellett mérges zümmögésbe kezd. Dani, a hangyát elfeledve, moccanni sem mer a fűben. Csak a szemét forgatja riadtan, s lesi mozdulatlan, mikor száll a méh tovább. Míg Dani mozdulatlan, a kicsi hangya fut, szalad, míg az út szabad. S mikor elveszik a tenger fűben, a méhecske a magasba röppen. Otthagyja Danit, zümmögése távolodik. Dani a nagyapjához rohan, hogy elmesélje: egy méhecske épp hogy csak meg nem csípte. De mit látnak szemei? Nagyapja kalapja fölött az a méhecske zümmög, amelyik nemrég körülötte röpködött.-Nagyapa, nagyapa! - kiáltja Dani. - Nem hallja...? Méhecske zümmög a kalapja fölött!- Már hogyne hallanám? Persze, hogy hallom! De hát mit tegyek? Zümmögjön csak, ha zümmögni van kedve a méhecskének.- És nem fél...? Hisz, megcsípheti!- Ha én nem bántom, akkor 6 se bánt engem - mondja nagyapa nevetve, s kalapját a tarkójára nyomva, elindul a teli kosár fával, hogy a konyhába vigye. A méhecske nagyapa után röppen, de gondol egyet, és visz- szaszáll. Szárnyait igazgatva, ráül a csőkre. És Dani csak erre várt! Felkap egy fát, és a méhecskére sújt vele. A méhecske összeteke- redik, s már csak vergődni van ereje. Dani két ujja közé csípi a vergődő méhecskét, s már futna is vele, hogy nagyapjának megmutassa, milyen nagy hőstettet hajtott végre. Am ujjábán éles nyilallást érez, és kétségbeesetten így jajdul fel:- Jaj, az ujjam. Jaj, de fáj!- Mi a baj, Danikám? - kérdi nagyapa unokáját.- Megcsípett a méhecske, nézze csak meg, hogy bedagadt az ujjam tőle!- Ejnye, ejnye, te gyerek! Mit tettél már megint! Hát mondd, bántott téged a méhecske, hogy Így elbántál vele? Na..., gyere, ülj ide a csőkre, s add a kezed, hogy a fulánkot az ujjadból kihúzzam...- De ugye, nem fog fájni?- Nem fog az jobban fájni, mint ahogy most fáj-mondja nagyapa, s mire Dani felszisszen, ujjúból a fulánk is kint van. Nagyapa vizes rongyba csavarja Dani ujját. Dani pedig...? A körtefa alá telepedik, s arra gondol szégyenkezve, hogy amit a méhecskével tett, az bizony nem egy nagy hőstett! Mert, mint azt nagyapjától megtudta, mától eggyel kevesebb méhecske gyűjti majd a mézet, amit ő annyira szeret. Benian Éva Dani és a méhecske CSÚSZÓMÁSZÓK AZ ORSZÁGÚTON Évente kétszer, április 4-e és 25-e, valamint szeptember 24-e és október 15-e között az Egyesült Államok Illinois államában lezárnak egy három kilométer hosszú útszakaszt a közúti forgalom elöl, de gyalogossal sem lehet találkozni ilyenkor arrafelé. Ebben az időben ugyanis kigyók - többségük mérgeskigyó - veszik birtokukba az utat. Ez az idő a kigyók vonulásának ideje. A csúszómászók mérhetetlen ^tömege ilyenkor teszi meg a téli szálláshely és a Mississippi sziklái és mocsarai közti utat. Dénes György Furik Furik itt, furik ott, told meg a furikot. Nyög a pántja, kereke csikorog, hogyha meglódítod, kiborul a homok. Vidd a homokot ide meg oda, holnapra fölépül a homokpalota. Ablaka harminchárom, tornya hat, benne a szálló felhő elakad. * Folyók Csónakáztam a Vágón egy jókora faágon. Az Ipolyba beálltam, kék kavicsot találtam. Halásztam a Dunában, belelógott a lábam. Volt egy kis papírhajóm, leúsztattam a Sajón. Fürödtem a Rimában, gázoltam a hínárban. Figyeltem a Garamot, hogy dajkálja a habot. Hernád-parti füzesben sípnak valót kerestem. A Bodrogon lefele vitt egy ócska dereglye. Kies volt a Latorca, ki-kicsapott gyakorta. A zöld Poprád, Dunajec sziklák között lüktetett. Folyók, cserfes patakok rámköszöntek: Jó napot! GONDOLKODOM, TEHÁT... Szellemes kérdés Ez, kérem, egy rejtvénykedvelö szellem, szereti a szellemi feladványokat, s mivel széplelkü lélek: a virágokat is. Most éppen azon töpreng, melyik virágos kocka hajtogatható össze a kiterített palástból. Tényleg! Melyik? HA MINDENKI MEG LENNE ELÉGEDVE ÖNMAGÁVAL, NEM IS LENNÉNEK HÓSÖK A VILÁGON. Mark Twain +9 + • X4 X X m +Csigaszámtan írj egyjegyű számokat az üres négyzetekbe úgy, hogy a nyíltól kiindulva csigavonalban elvégezve a számtani műveleteket a már előre beirt végeredmény alakuljon ki. MEGFEJTÉS A július 5-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Vizesnapló; Dunaszerdahely (Dunajská Streda). Nyertesek: Mács István, Bratislava; Illés Szilvia, Királyhelmec (Kráf. Chlmec); Szabó Margit, Újbást (Nová Basta); Lóska Gyöngyike, Stúrovo; Simonich Szilvia, Naszvad (Nesvady). Egy kerékpár monológja SZÁZSZORSZÉP OLAJFOLT Bizonyára már mindnyájan láttatok teherautóból vagy más dieselmotoros járműből tócsába csöpögő gázolajat, amely pillanatokon belül a szivárvány minden színében pompázott, különféle sötétebb és világosabb sávokat rajzolva. A jelenség önmagában is rendkívül érdekes; azt azonban kevesen gondolják, hogy e sokszínű kavalkádban a fizika egyik alapkérdése, a fény természetének problémája, valamint a folyadékok belső súrlódásának és a fénytörésnek a kérdése is benne rejlik. A kiömlött folyadékok - sűrűségüktől- függően - különböző vastagságú rétegben terülnek szét. Hogy milyen rétegben terül szét egy folyadék, az egy fizikai jellemzőtől, a belső súrlódástól függ, amelyet az ún. kohéziós erő ad. Egy folyadékból a lehető legvékonyabb réteg meglehetősen egyszerű módszerrel kialakítható: nála nagyobb fajsúlyú, vele nem keveredő folyadék felületére kell önteni belőle egy keveset. Minél kisebb a folyadék belső súrlódása, azaz minél nagyobb a „csúszóképessége“ (viszkozitása), annál vékonyabb rétegben terül szét. Tehát az egészen sűrű nehézolaj sokkal vastagabb réteget alkot a szinte vízszerü gázolajnál („naftánál“). Emiatt a fenti jelenség a gázolajnál a legszembetűnőbb. Két közeg határán a fény törést szenved. A törési szög a két közeg, esetünkben a levegő és az olaj ún. törésmutatójától függ. Mivel az olaj és a viz szintén eltérő törésmutatójú anyag, ezek határán is törik a fény. Azonban a fény egy része - mint egy tükörről - az olaj-viz határfelületről visszaverődik. Ez a jelenség a levegő-olaj határán is lejátszódik, (gy a megfigyelő szemébe a közvetlenül visszavert, továbbá a törés után az olaj alatti vízfelszínről visszaverődő fény jut. Ha az olajréteg olyan vékony, mint a fény hullámhossza, létrejön a fent említett szinkaval- kád, ami annak köszönhető, hogy a két visszavert fénysugár (a közvetlenül és az olaj alatti vizrétegről érkező) „keveredik“ egymással. Ezt a jelenséget a fizikában interferenciának nevezik. Isaac Newton, minden idők egyik legnagyobb fizikusa fedezte fel, hogy a fehér fény valójában a szivárvány színeinek keveréke. Erre irányuló prizmakísérlete ma kötelező iskolai tananyag. Mivel 6 elsősorban elméleti fizikus és matematikus volt, többek között a fény természetének megmagyarázására is törekedett. Elmélete szerint a fény apró részecskékből (korpuszkulákból) áll. Több kísérlet igazolta ezt a feltevést, csak éppen a prizmakísérlet nem. Világhírű kortársa, a németalföldi Christian Huyghens azt vallotta, hogy a fény tulajdonképpen hullámzás; ahogyan a tóba dobott két kődarab által keltett hullámzás is keveredik egymással, ugyanúgy a fehér fény is keverék fény, amely prizmával felbontható, majd újra egyesíthető. Száz év elteltével az angol Thomas Young (aki a szilárdságtan egyik atyja) és a francia Augustin Fresnel (akiről a stúdiólámpák és reflektorok Fresnel-lencsé- jét nevezték el) épp az interferenciajelenséggel bizonyította be, hogy a fény valójában hullámzás. Ők nem olajfoltot használtak - a gázolajat csak majdnem száz évvel később kezdik gyártani -, hanem nagyon finom optikai ráccsal dolgoztak. Az említett jelenség létrejöttének egyik feltétele, hogy a fény eltérő hullámhosz- szúságú alkotórészei más-más szögben törnek, tehát más szögben is verődnek vissza. Sok legendás vitát csupán évszázadok múltán tud eldönteni a tudomány. Ez történt a fény természetének esetében is: a végső szót századunk nagy fizikusa, Albert Einstein mondta ki. Végkövetkeztetése több mint meglepő: mindkét félnek igaza van! Bebizonyította ugyanis a fény kettős természetét, vagyis hogy részecskékből (ún. fotonokból) áll, emellett hullámtulajdonságai Newtonra és Huy- ghensre, akik életük végéig nem álltak szóba egymással a probléma miatt kitört vitájuk után, mindketten annyira meg voltak győződve saját igazukról. Mentségükre legyen mondva: mindketten éreztéktudták, hogy itt nem részletkérdésről, hanem a fizika alapvető problémájáról van szó. A fény kettős természete - hogy egyszerre részecske és hullám - indította el a fizika forradalmát, ami a kvantum- és a relativitáselmélet kialakulásához és az egész fizikai világkép megváltozásához vezetett. Mindez látszólag távol esik a szines olajfolttól, bár csirája ott rejtőzik a fodros szinkavalkád mögött. OZOGÁNY ERNŐ Amikor megláttam a napvilágot, még egy karcsú, fémvázas 3/4-es kerékpár voltam. Büszkén csillant meg rajtam a tavaszi napsugár a kirakatban. A végzetem egy kisfiú képében jelent meg. Ó kapott meg valami jó bizonyítvány fejében. Rajtam tanult meg kerékpározni, többet voltunk a földön, mint a levegőben. A szép fényes zománcom már a múlté, teljesen leverten étek. Már hallani a csámcsogást, ahogy a rozsda eszi a vázamat. Azután pénzszerzésre használt vagy valakit vagy valakik csomagjait (iskolatáskáit) szállította rajtam hazáig. A legjobban az fájt, amikor a csengőmet egy gombfocicsapatért, a pumpámat egy magnókazettáért cserélte el. Most olyan csupasz vagyok, mint egy nudistastrandon a főkabinos. Elvitt magával a kerékpáros vándortáborba is. Mondhatták neki, ne vigyen az erdőbe, csak azért is! Aztán hiába kiabált rám kedvesen a gyilkos galóca: ,,Vigyázz, tüske!“ Én már csak annyit mondhattam, hogy kössssssz! Kifújtam utolsó levegőmet a gumijaimból. Ő lapos pénztárcával, én pedig lapos gumikkal jöttem haza. Most talán lesz egy kis nyugalmam, hiszen segédmotoros kerékpárra vágyik és engem a padláson akar tárolni. Tegnap többször hallottam, hogy rólam van szó, meg valami Hulladékgyűjtőről. Lehet, hogy ö lesz az új gazdám! Ki lehet az a Hulladékgyűjtő? H ÚJ SZÚ 18 1985 VII 19. ♦
