Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-28 / 52. szám
Derű, humor, fantázia komolyan és kevésbé komolyan A AJ a humor? A régi orvosi felfogás szerint: a szerve- IVII zet nedvei, melyektől az ember testi és lelki jóléte függ. Ilyen „nedv“ a nevetés, a derű. S a gyümölcsöt, melyből a csodálatos nedű fakad, így nevezzük - komikus. A kék sapka, a meleg sportkabát a szék karjára kerül. Cigarettára gyújt; szőke haja rakoncátlanul a homlokába hull. Szódavizet rendel — ha lehetne sok-sok citrommal, mert kóbor bacilusok ellen ez a legjobb orvosság! Svatopluk Kurátko a Zavarban a szakács című sorozatban, vízimanó a mesékben, Pepa, a szimpatikus autószerelő, a város széli, kórházban, konferanszié a Ketten a városból című műsorban, Bernát, a maxikutya, esti mesékben - s még sorolhatnánk. Josef Dvorákkal, a prágai Semafor színház közkedvelt komikusával beszélgetünk az életről, az álmokról, a mesékről ... - komolyan, és kevésbé komolyan, mint az vérbeli komikushoz illik. A HUMOR ÉS AZ ÉLET — A humor és az élet, bár a legtöbbször nem is tudatosítjuk, olyannyira természetes számunkra, elválaszthatatlanul egymáshoz tartozó pár. Akik nemcsak másokon, de magukon is tudnak jóízüe- ket nevetni, s a szituációk túlnyomó részét bizonyos felülnézetból, kellő adag humorral oldják meg, azt hiszem, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak, mint bosszankodó, ideges, rosszkedvű társaik. Hiszen a világon semmi sem olyan tragikus, hogy ne lehetne egyben komikus is. Nézőpont, képesség kérdése - ugyanazt a helyzetet másként, más szögből látni. De hogy mi is az a humor, azt - tárja szét a karját - nem tudom megmondani. EGY KOMIKUS KEZDETEI-Mikor észleltem magamon a humor első „tüneteit"? Ha jól emlékszem, már kisiskolás koromban kezdődött. Olyan osztály bohóc-féléje voltam, mindig akad egyvalaki az iskolában, aki szórakoztatja a társait - legtöbbször persze a saját kárára, mert a tanári kar nem szokta kedvelni a mókamestereket. így lesz aztán a bohócból üldözött, aki azzal kárpótolja magát, hogy mulattatja a pajtásait, és titkon reméli, hogy a humorával talán sikerül meghódítania valamilyen kislányszívet. De ez - mondja nevetve - az esetek többségében sosem sikerül neki. Mert a lányok, bizony, már zsenge ifjúkorukban is a komolyabb típusokat kedvelik! Később aztán már kitanult autószerelőként, ez az eredeti szakmám, nevettettem az embereket. Bármihez nyúltam, biztos volt a siker. Egyszer behoztak a szervizbe egy lerobbant autót. Hát én annak rendje és módja szerint meg is javítottam, de valahogy ellenőrizni, kipróbálni nem volt időm. Megérkezett a tulajdonos, beült a kocsiba, betette az egyest, az autó el is indult, tisztességgel - csak éppen hátrafelé. Betette a kettest - az autó még tempósabban hátrált, megpróbálkozott a rükverccel - nem megindult előre?! Az egész országban nincs még egy ilyen autó, mit az országban, az egész földkerekségen! Képzelje csak el - próbáltam meggyőzni a tulajdonost a négy sebességgel hátra, egy sebességgel előre haladó autó előnyeiről, lefékez az országúton, hogy felvegyen egy stoppost, aztán az utolsó pillanatban mégis meggondolja magát. Egyszerre négy sebességgel visszakozhat. Nem sikerült meggyőznöm, ragaszkodott a régihez. Ilyen maradiak az emberek! MESÉK, VÍZIMANÓK, FANTÁZIA- Igen, nagyon szeretem a gyerekeket, a meséket. Már csak azért is, mert a mesékben mindig minden jól végződik. Nincs olyan színész, aki ne játszana szívesen ebben a műfajban. Itt aztán igazán szabadjára engedheti az Az elmúlt évadban nyújtott színészi teljesítményért kapott díjjal (Archív-felvétel) ember a fantáziáját, a mese birodalmában nincsenek konvenciók, nincs előre meghatározva, hogy milyen is legyen a figura. Habár, itt mégis ellent kell mondanom önmagámnak, egyes esetekben adódhatnak határozott elképzelések... apró történet. Egyik kedves kollégámat, Jirí Hrzánt, aki sajnos ma már nincsen közöttünk, megkérték, ugorjon be a Lámpás című darab vízimanó szerepébe. Már készült a maszkja, amikor belépett az öltözőbe a fő maszkmester, s meglátta Jirka szakállát. Ezt le kell borotválni, mondta. De miért, védekezett a leendő vízimanó, hiszen ez csak beugrás, csak két napig, ma és holnap játszom. A maszkmester azonban hajthatatlan maradt. Nem, a szakállnak el kell tűnnie, mert a vízimanók nem viselnek szakállt. Tényleg? - kérdezett vissza Jirka nyugodtan — hm, ezek szerint, már volt szerencséje vízimanóhoz? De visszatérve a gyerekekhez, a gyerekek fantáziája1 korlátlan. Nekem is három lányom van, Terezka, Zuzanka és Monika. Úgy körülbelül négy évvel ezelőtt történhetett. Egy nap odajött hozzám Zuzanka, kinyújotta felém a kezét, s azt mondta: hoztam neked kenyeret, vedd el — a tenyerében nem volt semmi. Elvettem és beleharaptam a láthatatlan kenyérbe. Milyen, kérdezi; finom, mondom, vajas. Vajas? De én zsírral kentem meg. Hát persze, válaszoltam gyorsan, igazad van, tényleg zsír van rajta. Bevallom, el is loptam azon nyomban az ötletet, s rögtön fel is használtam a színházban, igazi színházi gegként. AMIKOR A KOMIKUS SZÓRAKOZIK-Min nevet a komikus? Én csodálom Bólék Polívka, Ctibor Turba, Boris Hybner humorát, a Cimrman színházat, a néma groteszkek, némafilmek teljes galériáját. Különösen Buster Keatont kedvelem. A kollégák közül, mindegyiküket nem is tudnám felsorolni, így Vladimír Menőiket, Josef Bláhát, Josef Somit említem. Hogy miért éppen rajtuk, az ő humorukon nevetek? Olyan ez, mint amikor ketten mennek az utcán és meglátnak egy lányt, az egyik káprázatosán szépnek látja, de hogy miért tetszik neki, azt sohasem fogja tudni megmagyarázni a másiknak. Ezért nehéz az embernek ítéletet mondania akár a saját, akár a másik humoráról. Kikapcsolódás még számomra a sport, egykor aktívan sportoltam, ma már inkább csak néző vagyok. S ami szórakoztat, mindig szórakoztat - a SZÍNHÁZ. ÁLMOK, SZEREPÁLMOK- Két nagy álmom is van. Az egyik, szeretném magamat egyszer a nézőtérről viszontlátni, de ez - csóválja meg mosolyogva a fejét — azt hiszem, nem fog sikerülni. A másik, milyen kár, hogy ezt sem lehet megvalósítani, a másik egy kétórás monológ lenne, simára borotváltan kezdeném, egész idő alatt nem hagynám el a színpadot, játszanék, játszanék, s közben lassacskán nőne a szakállam, s mire a végére érnék, tekintélyes körszakállam lenne. Azt a pillanatot, azt az elképedést szeretném látni, amikor a közönség észreveszi, hogy valami, valami nincs rendjén. Szerepálom? Minden komédiás testre szabott szerepről álmodik, ami elsősorban belőle, az ó élményeiből, érzéseiből indulna ki, s számolna a komikus minden lehetőségével és „lehetetlenségével“. Ez valóban álom egy kicsit, mert olyan színész-szerzőt feltételez, aki egy személyben író, rendező és színész is. Bólék Polívkát látva tudatosítottam ezt, aki véleményem szerint a csúcsra jutott, nem, pontosabb, ha így fogalmazok, a legjobb úton van. Igazi mélyfuratú kút ő, kiapadhatatlan. Hogy nem csábítanak-e a tragikus szerepek? A kimondottan tragikusak nem, azt hiszem, nem. Én inkább a tragikomikus, ellentéteket, ellenpólusokat tartalmazó szerepeket szeretem. Mint az életben, ott sincs csak fekete, vagy csak fehér. AZ ÚJÉV KÜSZÖBÉN- Bár nem teszek különbséget a szilveszter és a hétköznapok között, az év utolsó napja mégis vonzó számomra. Szeretem az éjfélt, a repkedő csillagszórókat, gyönyörű érzés tudni, hogy most az emberek az egész világon minden szépet és jót kívánnak egymásnak, hogy több milliárd ember ölelkezik össze ugyanabban a pillanatban. Ilyen pillanatokból bizony több is kéne az évben. TARICS ADRIENN Az alábbiakban részleteket olvashatnak a Guinness FUmrekordok Könyvéből, melynek bővített második kiadása ez év szeptemberében jelent meg. : A VILÁG FILMGYÁRTÁSA A világ filmgyártása a mozik számára éves átlagban mintegy négyezer játékfilm. Ennek legalább ötven százalékát Ázsiában állítják elő. Európa, beleértve a Szovjetuniót is, a világ játékfilmtermésének harminchárom százalékát produkálja. A Közép-Kelet és Afrika öt és fél százalékkal járul hozzá a világ filmgyártásához, míg az Egyesült Államok és Kanada az éves termés hat százalékát biztosítja. Latin-Amerika részesedése öt és fél százalék. A VILÁG LEGKISEBB FILMGYÁRTÓ ORSZÁGA A világ legkisebb filmgyártó országa, melynek önálló nemzeti filmipara van, kétségkívül Izland. A szigetország 220 ezer lakosa a világ egyik leggyakoribb mozilátogató közössége: minden izlandi évente 11,2 alkalommal megy moziba (ez a skandináviai átlagnézöszám négyszerese!). Az izlandi nemzeti filmgyártás 1948-ban Loftar Gudmund- son rendező A hegy és a part között című alkotásával kezdődött. A következő három évtizedben, 1977-ig, mintegy tucatnyi izlandi játékfilm készült. 1978-ban a helyi parlament döntésével létrejött az Izlandi Filmalap és ez 1979-ben már három játékfilmet gyártott. Azóta is évente három-öt játékfilm készül el az országban. A statisztikai adatok szerint a legsikeresebb filmeket 50-60 ezer ember látja, azaz az ország lakosságának több mint egynegyede. MÉLYPONT ÉS CSÚCSPONT Az Egyesült Államok filmgyártásának csúcséve 1921 volt, amikor is 854 játékfilmet készítettek a stúdiók. A mélypontot az 1963-as év jelentette, amikor mindössze 121 amerikai játékfilm készült. Az évente kibocsátott filmek számát tekintve, a csúcsot ma India tartja: 1984-ben 833 egész estés játékfilmet produkált; filmgyártása 1979 óta mindig meghaladta az évenkénti 700 játékfilmet, és tízéves (1974-1984) átlaga is évi 667 film! A VILÁG ELSŐ KOPRODUKCIÓJA Mai ismereteink szerint a világ első közös produkcióban készült egész estés játékfilmje 1913-ban készült Das Geheimnis der Lüfte címmel. A fordulatos krimi főszerepét Julius Brandt alakította. Az osztrák-francia koprodukciót osztrák részről a Wiener Autorenfilm, francia részről pedig a Pathé cég finanszírozta. A világ két „legnemzetközibb' koprodukciója mindmáig a Szabadság katonái című alkotás, mely szovjet-bolgár-magyar-NDK-lengyel-ramán -csehszlovák közös produkcióban készült, míg West Indies Story című filmet tunéziai-mali-elefántosont-parti Filmes rekordok-mauritániai-algériai-szenegáli-francia közös vállalkozásban készítették el. Az előbbit 1977-ben, az utóbbit 1979- ben. Mindkét említett film hét-hé\ ország közös produkciója volt. Ez abszolút csúcsnak számít, mert a Guinness Filmrekordok Könyve ezután csak öt-öt nemzet közös produkciójáról tud. A LEGHOSSZABB KERESKEDELMI VETÍTÉS A kereskedelmi célokból vetített eddigi leghosszabb film Rainer Werner Fassbinder Berlin, Alexanderplatz című alkotása volt, melyet a televíziók tizenhat részben játszottak. Hollywoodban azonban a Cinema Vista 1983. augusztus 6-án és 7-én összefüggő mozidarabként mutatta be. A 15 óra 21 percig tartó filmet 17,5 óra alatt vetítették le a nézőknek, ugyanis 7 óra 50 perc vetítés után kétórás •vacsora-szünetet tartottak. A tizenöt óra' negyvenperces Szülőföld című tv-sorozatot több nyugatnémet városban és a londoni filmfesztiválon is bemutatták, 1984-ben moziváltozatban, de első nap csak a nyolcórás első részt vetítették, másnap tűzték műsorra a hét óra negyven perces második részt. / A LEGNAGYOBB FILMREKLÁM-KÖLTSÉG A filmreklám-költségek rekordját a filmtörténelemben mindmáig a The Carl Bears Movie című, 1985-ben készült amerikai film tartja, melynek propagálására a Samuel Goldwyn Cc. kereken huszonnégy millió dollárt (!) fordított. Bár ez kiugró és mindmáig egyedülálló példa, az nem ismeretlen az amerikai filméletben, hogy egy film reklámja többe kerül, mint nwgának a filmnek az előállítása. A Brooke Shields főszereplésével 1980-ban készült amerikai Kék laguna gyártási költségei 4,5 millió dollárt tettek ki, még a Columbia cég propaganda-költségekre 6,3 millió dollárt fordított. A VILÁG ELSŐ FORGATÓKÖNYVÍRÓJA A világ első forgatókönyvírója - mai tudásunk szerint - egy New York-i újságíró, bizonyos Roy McCardell volt, akit 1900-ban szerződtetett Henry Marvin, az American Mutoscope & Diograph Co. igazgatója, azzal a feladattal, hogy darabonként 15 dollárért hetente tíz forgatókönyvet írjon. Mivel akkoriban egy-egy film másfél, maximum két percig tartott, McCardell remek üzletet kötött, mert egyetlen délután képes volt „megalkotni" egész heti penzumát. A VILÁG LEGRÖVIDEBB DIALÓGUSAI A filmtörténet eddigi legrövidebb, s immár rövidíthetetle- nebb dialógusai Met Brooks Némafilm (1976) című produkciójában és a magyar Fejős Pál 1932-ben Franciaországban forgatott Marie, egy magyar legenda című alkotásában hangzottak el. A Némafilmben - az egyébként végig néma filmben - Marcel Marceau, a világhírű pantomimmü- vész egy néma telefonhívásra hallhatóan feleli, hogy NON, mire a hívó ezt kérdi (feliraton) „Mit mondott?“. Erre egy másik felirat feleli: „Nem tudom, nem értek franciául.“ Fejős Pál filmjében viszont összesen egy szó hangzik el, a címszereplő neve: „Marie“. FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 1985. XII. 28.
