Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
O. HENRY A fegyőr belépett a börtön cipőműhe- lyébe, ahol Jimmy Valentine dolgozott, majd a börtönirodába vezette Valentine-t. A börtönfelügyelö átadta Jimmynek a kormányzó által hivatalosan aláírt kegyelmi határozatot és így szólt:- Reggel elhagyhatod a börtönt, Valentine. Embereid meg magad. Valójában nem vagy te rossz fiú- Hagyd abba a páncélszekrények feltörését és élj tisztességesen.- Én? 4 szólalt meg Jimmy csodálkozva. - Hiszen még soha az életben nem törtem fel egyetlen páncélszekrényt sem.- Ó, tudom, tudom - nevetett a felügyelő. - És a springfieldi ügy?- Hogy én? - tiltakozott Jimmy, még mindig csodálkozva. - De felügyelő úr! Hiszen én soha életemben nem voltam Springfieldben! A felügyelő mosolygott, majd így szólt az őrhöz: - Vezesd most őt el, és holnap reggel hozd vissza. Másnap reggel 1 /4 8-kor Jimmy ismét ott állt a börtönirodában. Rosszul szabott konfekciós öltönyt viselt, és bakancsot. Ezeket a börtönben érvényes előírások szerint adják azoknak a „vendégeknek“, akik elhagyják a börtönt. A hivatalnok kezébe nyomott egy ötdollárost és egy vasúti jegyet, mely abba a kisvárosba szólt, ahol elfogták. A felügyelő egy szivart ajándékozott neki és kezet fogott vele. A börtönnaplóba, a Valentine 9762. név mellé, a hivatalnok bejegyezte: „A kormányzó által kegyelmet kapott.“ öt perccel később Mr. James Valentine kisétált a napsütésbe, amely őt éppen úgy nem érdekelte, mint a zöld fák vagy a gyönyörű virágok. Egyenesen egy étterem felé tartott. Sült csirke és bor fogyasztása közben érezte először az örömet, melyet a szabadság jelent. Evés után rágyújtott egy jó szivarra, sokkal jobbra, mint amilyent a börtön- felügyelőtől kapott, kifizette a számláját, és lassan a vasútállomásra ment. Bedobott huszonöt centet egy, a bejárat előtt ülő vak ember kalapjába, azután felszállt a vonatra. Három órával később már Mike Dolan kávéházábán volt, kezet fogott Mike Dolan-nel, aki egyedül ült a pult mögött.- Kár, hogy nem csináltuk meg a dolgot előbb Jimmy - mondta Mike.- Springfield tiltakozott az ellen, hogy megkegyelmezzenek neked, a kormányzó sokáig habozott. Különben jól vagy?- Nagyszerűen - felelte Jimmy.- A kulcsom nálad van, ugye? - Mike átadta a kulcsot, Jimmy pedig felment a szobájába. Mindent úgy talált, ahogy volt távozásakor. Még Ben Price gombja is a földön hevert, az eszes detektívnek a kabátjáról szakította le, amikor az a springfieldi buli után egy rendőr kíséretében letartóztatta Jimmyt, és Jimmy megpróbált kereket oldani. A rendőrök átkutatták a szobát, de nem találták meg a kivehető táblát, amely az ágya mögötti falban volt. Jimmy most elhúzta az ágyat, visszácsúsztatta a táblát, majd egy piszkos koffert húzott elő. Kinyitotta, és szeretettel nézegette Amerika legfinomabb tolvajszerszám-készle- tét. Csodálatos volt ez a készlet. Egyes darabjait Jimmy saját maga készítette, és erre nagyon büszke volt. A garnitúrát olyan helyen gyártották, ahol csak szakmabeliek vásároltak, és ö több mint ki- lencszáz dollárt fizetett érte. Fél óra múlva Jimmy lement és végigsétált a kávéházon. Most jól szabott ruha volt rajta, kezében pedig a megtisztított koffer. Egy héttel azután, hogy Valentine 9762-t a kormányzó felmentette, sikeres páncélszekrényfeltörés történt Rich- mondban és Indiánéban, de a kár nem volt nagy. Két héttel később egy betörő feltört egy másik széfet. A kár most jelentős volt. Erre már felfigyeltek a detektívek. Végül egy régi bankszéfet ürítettek ki Jeffersonban, ötezer dollár készpénzt vittek el. Ez a kár már elég magas volt ahhoz, hogy Ben Price vegye kezébe az ügyet. Megvizsgálta a kirabolt páncél- szekrényeket, majd így nyilatkozott:- Mindez Jimmy Valentine munkája. Ó az egyetlen, akinek olyan szerszámai vannak, amelyekkel könnyen feltörhetők a páncélszekrények. Nos, én el akarom kapni Mr. Valentine-t, és ezúttal semmiféle kormányzói kegyelem nem segít rajta. .» Egyik délután Jimmy egy kis városba, Elmore-ba érkezett kofferjával. Ahogy elhagyta az állomást, és a szálloda felé igyekezett, egy fiatal hölgy ment el mellette. Jimmy a szemébe nézett, s ez elég volt ahhoz, hogy múltját elfelejtse, és más emberré váljon. A fiatal hölgy is Jimmy szemébe nézett, egy kicsit elpirult. Kevés olyan jó külsejű fiú volt Elmore-ban, mint Jimmy. Jimmy megállított egy éppen arra haladó fiút, kezébe nyomott huszonöt centet, és kikérdezte a városról. Egyszer csak észrevette, hogy a fiatal hölgy ismét elhalad mellette. Rögtön megkérdezte a fiút: *- Nem Miss Polly Simpson a hölgy?- Nem - felelt a fiú -, Annabel Adams a neve. Nagyapja az elmore-i bank tulajdonosa. Kérem! Adna még egy negyed dollárt? Úgy szeretnék egy bulldogot venni! Jimmy a szállodában kivett egy szobát Ralph Spencer névre, és beszélgetésbe elegyedett a szálloda hivatalnokával. Azt állította, hogy üzleti ügyben jött Elmore- ba. - Mi a helyzet a városban, a cipőszakmában? - kérdezte. - Van valami lehetőség?- Igen, van - felelte a hivatalnok. - Eddig nem volt Elmore-ban elegáns cipőüzlet. Csak a vegyeskereskedések árusítottak cipőt. Az üzleti élet általában véve kedvező Elmore-ban - mondta. - Remélem, ha Mr. Spencer ittmarad, a várost kellemesnek fogja találni. Az emberek is igen kedvesek itt. Mr. Ralph Spencer Elmore-ban maradt, nyitott egy cipőboltot. Jól ment az üzlet. Sok barátot szerzett, és végre mindene megvolt, amit kívánt. Találkozott Miss Annabel Adams-szel, és iránta érzett szerelme egyre nőtt. Az év végére Mr. Ralph Spencert az egész város becsülte, cipóüzlete jól ment, és két hét választotta el az esküvőtől. Az egyik reggel Jimmy leült szobájában és az alábbi levelet írta egyik régi barátjának: Kedves Billy! Szeretném, ha a jövő héten szerdán kilenc órakor Mike kávéházában lennél. Meg akarlak ajándékozni szerszám- készletemmel. Biztos vagyok benne, hogy nagyon örülnél neki. Ilyen remek készletet ezer dollárért sem kapnál. A régi foglalkozásomat már egy éve abbahagytam. Szép üzletem van, és két hét múlva elveszem feleségül a legszebb lányt a földön. Legjobb út az egyenes út! Szerelmem bízik bennem. Most már a világ minden kincséért sem károsítanék meg senkit. Légy Mike kávéházában, egészen biztosan. Találkoznunk kell. Elhozom a szerszámaimat. Régi barátod, Jimmy. Hétfőn délután, miután Jimmy a levelet megírta és feladta, Ben Price Elmore-ba érkezett. Addig járkált a városban, amig megpillantotta Ralph Spencert, aki éppen cipők eladásával volt elfoglalva. Jó ideig tartott, amíg Ben megtalálta Jimmyt. De: végre letartóztathatja! Másnap Jimmy Annabel családjával ebédelt. Délután - mint mondta - elutazik Elmore-ból, üzleti ügyben. Egyik üzlettársával találkozik. Ebéd után mindnyájan, Mr. Adams, Annebel, Jimmy és Annabel férjezett testvére két kislányával, az egyik öt-, a másik kilencéves, elindultak a bankba. Mr. Adams szerette volna, ha megtekintenék új, boltozatos pincéjét. A pince most lett berendezve, és Mr. Adams nagyon büszke volt rá. Minthogy Jimmynek a pince megtekintése után az állomásra kell mennie, amikor a szállodához értek, Jimmy felszaladt a szobájába és lehozta az utazótáskáját. Aztán folytatták útjukat a bankba. A kis boltozatos pincének új patent ajtaja volt, különféle zárakkal, fogantyúkkal, és gombnyomásra működő kombinációs órával. Mr. Adams mindent elmagyarázott Jimmynek és családjának az új patent ajtóról. Jimmy udvariasan hallgatta, de úgy látszott, nem nagyon érdekli a dolog. Mialatt Mr. Adams beszélt, belépett Ben Price, tekintetét Jimmyre függesztve, kicsit hátrább állt meg. Egyszerre csak felsikoltott a két nő. A haszontalan, kilencéves kis May bezárta Agatha nevű testvérkéjét a pincébe. Mielőtt bárki megakadályozhatta volna, becsapta az ajtót, a fogantyú segítségével betolta a reteszt, megfordította a kombinációs óra gombját, úgy, ahogy Adamstól látta, amikor még az ajtó nyitva volt. Csak játszott, nem tudta, hogy ez veszélyes. Mr. Adams az ajtóhoz ugrott, megrántotta a fogantyút, eredmény nélkül.- Az ajtót nem lehet kinyitni - kiáltott- fel. - Az óra nincs felhúzva, a kombináció sincs beállítva. Az az ember, pedig, aki ért hozzá, nincs itt. Csak a jövő héten jön vissza, felhúzni az órát, és beállítani a kombinációt. Agatha anyja újra felsikoltott.- Ó, szegény kis drágám, meghal a félelemtől! Nyissák ki az ajtót! Kérem, te; gyenek valamit!- Nincs ember Elmore-ban, aki ezt az ajtót ki tudná nyitni - mondta Adams, egész testében reszketve. - Spencer! Mit tegyünk? A gyermek nem bírja ki sokáig odabent. Nincs elég levegő, és a félelem megöli. Agatha anyja már sikoltozni sem volt képes. Félig holt volt a rémülettől. Annabel Jimmyhez fordult. Egy nő semmit sem tart lehetetlennek, ha arról a férfiról van szó, akit szeret.- Nem tehetnél valamit, Ralph? Próbáld meg, kérlek! Jimmy tudta, hogy meg kell mentenie a gyereket és megnyugtatni a szegény anyát. De azt is tudta, mit jelent ez. Fel kell áldoznia saját boldogságát. Különös mosollyal Annabelra nézett, és így szólt:- Menjetek el az ajtótól, mindnyájan! Az asztalra tette készletét és kinyitotta. Gyorsan, és, mint mindig, eredményesen dolgozott. Tíz perc múlva az ajtó nyitva állt. Agatha szörnyű félelmében, de biztonságban feküdt anyja karjaiban. Jimmy Valentine a bank kijáratához ment. Hallotta, amint Annabel nevén szólítja, „Ralph“, de nem habozott egy pillanatig sem. A kapuban egy nagy darab ember állt.- Hello, Ben! - mondta Jimmy, még mindig különös mosollyal, elrévedezve.- Végre megtaláltál! Nos hát, menjünk. Nem oldok kereket, megígérem. És akkor Ben Price így felelt:-Téved, uram! Én önt nem ismerem.- És elment. PERTL ETELKA fordítása PAUL ÉLUARD* A guernicai győzel Bányák, mezők és viskók szép világa, telektől mart nyaraktól égetett arcok, kudarcokhoz, éjekhez, szitkokhoz és ütésekbe szokottak, tapasztalt arcok! Imé a semmi, mely titeket köt! De példakép lesz majd halálotok, a meghökkent szívű halál. Drágán adták a kenyeret ők, az eget, a földet, a vizet, az álmot és az életetek vak nyomorát! Jó egyetértést hirdettek nektek ők, beosztották az erőseket, ítéltek a bolondokon, alamizsnát osztottak, kettőbe vágtak egy gara tisztelegtek a hullák előtt, a jómodortól csaknem összeestek, tolakodtak, nagyokat mondtak, nem a mi világunkból voltak ők! Az asszonyok és a gyermekek kincse: a tavasz zöld levelei s a tiszta tej és az állandó hit tiszta szemükben. Az asszonyok és gyermekek szemének kincse ugyanaz; s a férfiak, ahogy csak tudják, védik azt. Az asszonyok és gyermekek szeméből rózsák vöröslenek: vérét mutatja mindegyik! * A költőre emlékezünk, születésének 90. évfordulóján. E. NICOL llllllllllllll T egnap cirkuszban voltam. Az előadás kitűnő volt, de nem tudott fölvidítani. Túlságosan fölizgultam. Attól tartottam, hogy a légtornászok lezuhannak, hogy a zsonglőr kiejt a kezéből valamit. Féltem, hogy az elefántok képtelenek megcsinálni a gyakorlatokat, ahogy megtanulták, hogy a biciklisek trükkje nem sikerül. Izgalomba hozott az is, ahogy a kutyák berohantak az arénába, de még a bohócok fellépése sem nyugtatott meg. Meg kell mondanom, hogy minden föllépés sikerrel végződött, és az artisták elégedetten hagyták el a porondot. Csak én távoztam a végtelenségig feszült idegekkel. Tudhattam volna, hogy a cirkuszt nem nekem találták ki. Hiába, én vagyok a világ legidegesebb embere és felizgulok a leghétköznapibb helyzetekben is. Ha templomba megyek, akkor azért izgulok, hogy a harangozó ki ne ejtse a kezéből a tálcát. Ha úton vagyok, minden elhaladó autó izgalomba hoz, mintha csak az enyém lenne. Ha megpillantok egy hölgyön egy mélyen kivágott ruhát, rögtön félelem fog el, nehogy lehulljon róla a ruha. Azt hiszem, hogy az élet nagyon kevés olyan helyzetet kínál, amikor az embernek nem kell idegeskednie. Egyszer, amikor az Eiffel-torony második teraszán álldogáltam, megpillantottam egy asszonyt, amint a retiküljével !■■■■■■■■■■! kihajolt a korláton. Mind, a táskáját kiejti a kezéből, meg utánuk. Mert ugye a a táska, a hölgy és én is a A színházban sem idei mint én. Egyszerűen nem a félelmemet. Amint fölmeg megjelenik egy kislány, táli zében, én elkezdek remegr a tálcát, a csészéket meg a Ha majd én írom a forga\ készülgetek rá, abban ne szolgálna fel, fára mászi kezelne, almát vagy éppi a kezében, amellyel a zsi felbontásakor. Átdolgoznál szerűen kidobnám belőle < ha amatőrök párbajoznak, abban, nem nyársalják-e I egy igazi párbajt mindig fe harcra. Balett-előadásokon is (n
