Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
ÚJ szú 9 1985. VII. 19. Délben megeredt az eső, csúszóssá tette az úttestet. A gépkocsivezetőknek ilyenkor óvatosan kell vezetniük. A kék Zsiguli vezetője azonban minden bizonynyal nem tud erről. A megengedett hatvan kilométeres sebesség helyett százöt kilométert mutat kocsijában a sebességmérő, de a közlekedésrendészeti radar is. Amikor Anton Rakovsky hadnagy járőre megállítja, a 34 éves vezető azt állítja, nem hajtott túl gyorsan. Ez azonban nem segít rajta, gyorshajtás miatt bevonják a vezetői engedélyét.- A Trnavai járásból jöttünk - magyarázza Jozef GaHiökQ tiszthelyettes. - Ma mi segítünk a trenőinieknek, a közeljövőben ők jönnek el majd hozzánk. Egyébként a bratislavaiak és a topolcanyiak is itt vannak a járásban közúti ellenőrzésen. • Előkerül az alkoholszonda Ez a Svinná utáni útszakasz balesetveszélyes, de sajnos ezt nem mindenki veszi figyelembe. A radarnál szolgálatot teljesítő Pavol Turansky rádión keresztül jelenti, hogy a közeledő piros Skoda harmincnégy kilométerrel lépte túl a sebességet. Vezetője mentegetőzik, amint mondja, szövet- ber azonban félvállról veszi az egészet. Fizet, aztán gondtalanul folytatja az útját. Az 1203-as Skoda forgalmi engedélyének igazolólapját visszatartják a gépjármű rossz állapota miatt. A nagykürtösi (Vel'ky Krtiá) rendszámú gépkocsi vezetője mentegetőzik, amint mondja szövetkezetüknek szüksége lenne egy új gépkocsira, de nem kapnak. Hogy a régit miért nem teszik rendbe, azt nem tudja megmondani.- Csaknem minden második gépkocsit gyorshajtás miatt kell megállítanunk - jegyzi meg a járőrparancsnok. - Nem tudom, hova sietnek ebben a rossz időben. Hirtelen fékezéskor könnyen megtörténhet a baj.- Járásunkban az idén öt hónap alatt a 384 baleset egyötödét a gyorshajtás idézte elő - viszi tovább a szót Milan Staho főzászlós, a Trenőini járás közlekedésügyi osztályának munkatársa. - Járásunk föútjain nagy az átmenő forgalom, főleg a turista-idényben. Tavaly a karambolok során húsz ember vesztette életét, ami nyolccal több, mint az előző évben volt. Tovább megyünk az ötvenes főúton. Drietoma településen nem könnyen találunk rá a topolőanyiak járőrére. Ügyesen álcázták a sebességmérő-műszert. Hamarosan meggyőződünk arról, hogy itt is van bőven munka. Éppen két külföldi gépkocsit állítanak meg. A líbiai kilenc- venhét, az olasz állampolgár kilencvenhat km-es sebességgel hajtott a településen kresztül. A 200-200 koronás bírságot szó nélkül kifizetik. Arra talán nem is gondolnak, hogy mi történhetett volna, ha a településen váratlanul eléjük lép egy járókelő, vagy egy labda után futó gyerek.- Alig győzzük a munkát - jegyzi meg Ivan Bornay törzsőrmester, a készültségi egység tagja, aki az érettségi vizsga előtt társaival együtt szakmai gyakorlat keretében vesz részt a mai közúti ellenőrzésben. - Ritka a fegyelmezett járművezető, aki a lakott területen nem lépi túl a megengedett sebességet. Pedig Szlovákiában éppen ez okoz gondot, a balesetek közel hetven százaléka lakott területen történik. Siet, mert utasítást kap, hogy egy gottwaldovi és egy prágai rendszámú kocsit kell megállítania. Mindkettő huszonnégy kilométerrel lépte túl az előírt sebességet. Sajnos, amint meggyőződhettünk róla, a hivatásos gépkocsiveze- ‘ők is elkövetnek szabálysértéseket.- Amikor már megtörténik a baj, akkor már késő sopánkodni... Sajnos, baleset esetében sokan elmulasztják a kötelező elsősegélynyújtást, elhajtanak a baleset színhelyéről. Tavaly is negyven ilyen esetet jegyeztünk fel a járásban - önti szavakba véleményét Milan Staho fö- zászlós, majd megtoldja a szót. - A múlt évben 59 esetben a vezető ittassága volt a baj okozója, ami az előző évhez viszonyítva hússzal több. Ezért ha valamelyik gépjárművezetőnél ittasságot állapítunk meg, azon nyomban bevonjuk a vezetői engedélyt. Trenőianska Teplában a vasúti átjárónál állították fel a sebességmérőt a tren- ciniek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a megengedett harminc kilométeres áthaladási sebességet megtartják-e a járművezetők. Hamarosan meggyőződhettek arról, hogy igen kevesen. A vezetők többsége azt sem tudta megmondani, hogy mennyi a meghatározott áthaladási sebesség ilyen helyen.- Átlagosan 20-30 kilométerrel lépik túl a megengedett sebességet, - mondja MichaI Hromnik zászlós, a járőr parancsnoka. - Egy Nová Dubnica-i zöld Lada vezetője ugyancsak perlekedett velünk. Végül elindult, de akkor meg a kötelező elsőbbség meg nem adása miatt csaknem karambolt idézett elő. Ezt már meg- sokalltuk és bevontuk a vezetési engedélyét.- A legtöbb gépkocsivezető szó nélkül megfizeti a bírságot. Ez egyrészt jó, de ugyanakkor úgy tűnik, mintha a száz korona nem sokat jelentene számukra- vélekedik a járőrparancsnok. - Azt hiszem szigorúbban kellene megbírságolni azokat, akik durva szabálysértést követnek el, mert ezek az emberek nemcsak a maguk életét veszélyeztetik. Hat óra felé Trenőinben a Vág-híd közelében találkoztunk Ivan Uhrik zászlóssal, a baleseti osztály szolgálatos tagjával. Éppen helyszínelést végez. Egy kamion az útkereszteződés előtt hirtelen fékezett, megcsúszott és nekiütközött a villanyoszlopnak. Az autón keletkezett kár jelentős, útját nem folytathatja.-Ma ez a negyedik karambol - mondja.- Egy szamélyautó vezetője elmulasztotta az elsőség megadását, és beleütközött egy szabályosan közlekedő motorkerékpárosba, akit súlyos sérüléssel szállítottak a kórházba. Este hét óra után értékelésre gyűlnek össze a közúti ellenőrzés résztvevői, összegezik az eredményt. Kettőtől hétig 218 gépjárművezetőnél állapítottak meg szabálysértést, ebből 187 esetben gyorshajtást. Az utóbbi miatt nyolc, egyéb okok miatt öt vezetői engedélyt vontak be és tizenöt esetben tartották vissza a forgalmi engedély igazolólapját. így vizsgáztak a gépkocsivezetők ezen a június végi esős délutánon a Trenőini járásban. NÉMETH JÁNOS • Ebből bizony bírság lesz (A szerző felvételei) (Drahotin Sulla - ÖSTK felvétele) Másképp nem tudok élni Őszintén bevallom, mielőtt felkerestem, én is arra gondoltam, amire a legtöbb irigye: reggel elvégzi munkáját, s aztán egész nap otthon van. Tévedtem. Igaz, ma is három órakor volt az ébresztő, mint évek óta mindennap, de ez nem jelenti azt, hogy a reggeli műszak után pihenés következett. A szövetkezet répaföldjein az esőzések következtében sok helyen felütötte fejét a gaz. Kapálni ugyan nem lehet, de a répát ki kell tisztítani, mert a betakarítás még soká lesz. A vezetőség felkérte a tagságot, aki teheti, menjen segíteni. Veronika Spaleková azok közé tartozik, akiknek az ilyesmit nem kell kétszer mondani. Sőt, nem ment egyedül a telep közelében lévő répatáblára, fiait is magával vitte. A közöshöz úgy viszonyul mint a sajátjához, hisz az elmúlt évek alatt úgy összeforrott vele, hogy másképp el sem tudja képzelni életét.- Gyönyörű, de zord vidék a szülőföldem - vallotta, miután hellyel kínált az új, emeletes ház egyik szobájában. - Szüleim szegények voltak, de belém nevelték, az életmódomat az fogja meghatározni, hogyan végzem a rám bízott feladatokat. Oéőadnice kis település Kysu- cán, ott nőttem fel. Kis gazdaságunkon éppen csak annyit tudtunk termelni, amennyi a családnak kellett. A mostoha körülmények rákényszerítették az ottani embereket, hogy megbecsüljék a munkát, az előteremtett értékeket. A férjével közösen próbáltak változtatni nem épp rózsás helyzetükön. Tudták, ha valamit el akarnak érni, máshogy kell a kenyérrevalót keresni, mert otthon a nagy fáradozások ellenére sem tudtak boldogulni. Csehországban vállaltak mezőgazdasági munkát, de néhány évi távoliét után hazahívta őket a honvágy. Annyi pénzt sikerült megtakarítaniuk, hogy hozzáfoghattak a házépítéshez. Közben jöttek a gyerekek: négy fiú. Veronika asszony nem talált olyan munkát a közelben, melyet a gyermekek nevelése mellett vállalhatott volna. Az egy kereset pedig a nagy családnak, még körültekintően beosztva sem volt sok.- Sokszor beszéltünk a férjemmel arról, hogy valamilyen megoldást kellene találnunk - mondotta. - Egyszer egy újsághirdetéssel állt elém: A Chorvátsky Grob-i szövetkezetben állást kínálnak házaspárnak és lakást is adnak. Nem sokáig töprengtünk, immár tizenkét éve, hogy ideköltöztünk. Mindketten az állattenyésztésben kaptak munkát, a férj állatgondozó, a feleség fejőnő ugyanabban az istállóban. Társával, Vlasta Gálovával 47 tehénről gondoskodik. Hogy hogyan, arról a puszta számok is beszélnek. Amikor idejöttek dolgozni, a szövetkezetben 2400 liter volt a fejési átlag, ma pedig 5609 liter tejet fejnek egy tehéntől. Azok a tehenek viszont, melyeket Veronika asszony gondoz, tavaly átlagosan 6423 litert adtak.-Az állatot szeretni kell. Nem lehet felületes munkát végezni, mert az elöbb- utóbb megmutatkozik. Csak a rendszeresen, pontosan végzett fejéssel érhetünk el jó eredményeket. Ha szabad napom van, vagy szabadságon vagyok, akkor is gyakran eszembe jut, vajon hogyan gondozza helyettesítőm a teheneimet. Mert az enyémek engem szoktak meg, s vannak olyan állatok, melyek nekem több tejet adnak mint a munkatársamnak. Szelíd, halk szavú asszony. Amikor az állatok, a munkája kerül szóba, akkor azonban nem kell faggatni. Nem, munkahelyet sem tudna már változtatni, neki a foglalkozása az életét jelenti.- Napközben most már gyakrabban lepihenek egy-egy órára. Néha érzem az évek múlását. Nem is csoda, hisz mindig keményen kelleti dolgoznom. De nem hátráltam meg soha, nem féltem a munkától. A Spalek család véglegesen letelepedett Bernolákovóban. Felépítették az új tágas otthonukat, a kysucai házat pedig eladták. Szabadságuk alatt ugyan szívesen látogatnak haza, de az otthont már ez a környezet jelenti számukra.- A gyerekek már itt cseperedtek fel. Emlékeznek szülőfalujukra, de ők sem vágynak vissza. A legidősebb fiúnk Joz- ko. kiszolgált katona, velünk együtt dolgozik az állattenyésztésben. Palkó gépszerelőnek tanul, Milan a szakács-pincér szakmát választotta. Mirko szeptembertől nyolcadikos lesz. Mivel lány nincs a háznál, reájuk is hárul az itthoni munkából. Felváltva takarít, mosogat mindegyikük, a jövendő szakember pedig itt-ott a főzéssel is megpróbálkozik. Szívesen segítenek. Nem panaszkodhatom rájuk, szófogadó, rendes gyerekek. A becsületes munkáról nem kellett a családban sokat beszélni, hisz a szülők példamutatása a legjobb iskola.- Alig volt ismerősünk, amikor itt a házat kezdtük építeni - kapcsolódik a beszélgetésbe Gabriel Spalek. - Szinte csak saját erőnkre támaszkodhattunk. A betont a feleségem keverte, a fiúk hordták én pedig bedolgoztam. De azért az itthoni munka sohasem ment a közösben végzett munka rovására. Büszke is Gabriel Spalek brigádveze- tö, hogy kollektívájának tagjai már megszerezték az ezüstjelvényeket és az aranyakért versenyeznek. Veronika asszony hozzátette: ők a 7000 literes átlagot szeretnék elérni és bízik benne, hogy ehhez valamennyien hozzájárulnak, hisz ez nemcsak a fejőnókön, hanem a munka- szervezésen is múlik. A férj búcsút vesz, mert az etetőknek korábban az istállóban kell lenniük, mint a fejőknek, késni nem szokott, most is időben a helyén akar lenni. A háziasz- szonynak van még egy kis ideje, végigvezet új otthonukban, aztán a kertet is megmutatja, melyben szívesen tölti szabad idejét.- Eleinte furcsa volt, hogy itt én is termeszthetek paprikát, paradicsomot, sőt még dinnyét is - mondotta emlékeit idézve. - Az udvart még rendbe kell tennünk, de ennek ellenére sok virágot ültettem, mert ezeket nagyon szeretem. Veronika Spaleková elégedett és boldog. Elégedett munkájával és boldog, hogy mások is megbecsülik, hogy családja körében nyugodtan, megértésben él. Egyszerű szavakkal mondja el mindezt. Nem szeret sokat beszélni. Társaságban viszont szívesen énekel, fejés közben is gyakran ajkára lopakodik egy- egy kysucai dal. Azt viszont nem lehetett nem elmondani, milyen volt az a nagy nap, amikor pártunk és államunk képviselői a Szocialista Munka Hőse vörös csillagot tűzték mellére. Akik tudják, hogyan dolgozik, tudják azt is, megérdemelten. A kapuig kísért és még egyszer végiggondolja, elmondott-e minden fontosat, majd megjegyezte: - Rövidesen a tengerpartra megyünk, jutalomüdülésre. Két hét olyan hosszú idő, mi is lesz addig itthon... Azt már nem mondja ki, hogy nemcsak a gyerekekre, a háztartásra gondolt, hisz a nagy fiúk már önállóak, hanem eszébe jut mindennapi munkája is, mely nélkül nem volna teljes élete. DEÁK TERÉZ «liimiE <D (O *0 co i ro w "S "o o N </> <
