Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
Rakodás közben... gástalan, nagy fútóértékű tüzelőt szeretnének kapni a pénzükért! Egyébként lignitet bármikor tudnánk szállítani, de - mivel ezen a vidéken ez szokatlan szénféleség - az emberek idegenkednek a vásárlásától. Csak a „jó öreg", megszokott barnaszénben bíznak. A bánya egyébként vagongondokkal küzd. Hiányoznak a két oldalra nyitható kocsik. Mindössze három ilyen jellegzetes piros szállítóeszköz áll a rendelkezésükre, amelyek ingajáratban közlekednek a Dolina-bánya és a nagykürtösi vasútállomás között. Másfajta kocsikból költséges a szén teherautókra emelése. A házhoz szállítást nyolc teherkocsi végzi. Két műszakban dolgoznak szorgos vezetőik. Most már csupán a lakosság igényeinek a kielégítésén fáradoznak. Munkájukat lelkiismeretesen végzik. Az igazgató módfelett elégedett velük! Volt tanítóm kesergett a minap.- Nyakunkon a tél, én még június tizedikén rendeltem 60 mázsa barnaszenet a Közép-szlovákiai Szénraktárak nagy-_ kürtösi (Veíky Krtíé) 10. számú telephelyén - mondta ám a várva várt tüzelő a mai napig nem érkezett meg. A tavalyi készletem viszont erősen megcsappant, már csupán néhány napra elegendő... Panaszkodtak már mások is a járásban: késik, akadozik a szénszállítás. Ennek okairól megkérdeztem az igazgatót. Lubomír Haéko nem kereste a kibúvót. rapiM n Dür r imí- Mi tagadás - szögezte le -, az utóbbi hetekben, sót hónapokban a szükségesnél kevesebb darabos szenet tudtunk szállítani a lakosságnak. De igyekszem mindjárt „megmagyarázni a bizonyítványunkat": a kürtösi Dolina-bánya dolgozói szeptember és október folyamán válthatták be szénjegyeiket, vásárolhatták meg az általuk igényelt szénmennyiséget, így az említett időszakban elsősorban nekik szállítottunk tüzelőt. Magán- személyeknek és közéleteknek az idén 59 ezer tonna szenet kell kifuvaroznunk. November tizedikéig - keresgél az igazgató kimutatásai között 56 524 tonnányit kaptak meg az igénylők, ami az összmennyiség 95,8 százaléka. Lélegzetvételnyi szünet után újabb adatokat sorol.-Járásunk kereken tízezer jegyzett háztartása közül 9595-ból kaptunk szén- vásárlási kérelmet. Ezidáig 8079 család számára meg is érkezett a tüzelő. Ami azt jelenti a számok tükrében, hogy a 28 ezer tonnából az említett időpontig 25 578 tonna ,.fekete aranyat" eljuttattunk polgárainkhoz. Lubomír Haéko siet hozzáfűzni:- Leszögezem, hogy az év végéig minden beérkezett igénylést teljesítünk. Lehet, nem kapja meg mindenki a kívánt mennyiséget egyszerre, egy azonban bizonyos: senki nem fog a mi hibánkból az idei fűtési idényben szénhiányban szenvedni. Világos, megnyugtató szavak. Mint a más járásokból érkező jelentésekből megállapítottuk, a nagykürtösi körzetben szlovákiai viszonylatban is a legjobb a szénhelyzet. Ülünk az igazgatói irodában, beszélgetünk, közben, veti fel Lubomír Haéko, jó pár száz méternyire alattunk minden bizonnyal bányászok dolgoznak. A lakosságnak és a közületeknek szállítandó szén nagy része mégis az ország más vidékeiről érkezik. —- Egyéb szlovákiai bányákból, de a cseh országrészből is kapunk szenet - tájékoztat tovább az igazgató. - Ugyanis a mi, kürtösi szenünk, valljuk be őszintén, már nem valami kiváló minőségű és hát az elkövetkező években sem várható ezen a téren szembetűnő javulás. Bár csak tévednék! Az igénylők pedig kifo„ Senki nem marad szén nélkül a télen!“ - mondja az igazgató (A szer** ' elvételei)- Stefan Ivaniő, vagy az inámi (Dolin- ka) Nagy István például szabad idejének jelentős részében is szénszállítással foglalkozik - nyugtázza örömmel az igazgató: Sűrű pelyhekben hull a hó. Kimegyünk a néhány éve épült kürtösi vasúti teherpályaudvarra. Látom, a rossz idő ellenére is zavartalan a rakodás. Zokszó nélkül dolgoznak az emberek.- Igyekszünk - mondta egyikük szerényen -, mi sem örülnénk neki, ha szénhiány miatt hideg, fűtetlen szobában kellene töltenünk az estét, az éjszakát.- Egyébként december elsejétől- jegyzi meg a magyarul is jól beszélő, szépen fogalmazó szakember -, már a következő, az 1986-os esztendőre is elfogadunk szénigénylési előjegyzéseket. Sót, - a kerületben elsőként - a nemzeti bizottságokon beszerezhető megrendelőlapokon is elküldhetik címünkre az igénylést. Mi azt,,visszaigazoljuk". Okos, hasznos, de elsősorban idő- és pénztakarékos kezdeményezés. A járási székhelyen kívül ezidáig csupán Ipoly- nyéken (Vinica) működött a szénraktáraknak igényfelvevó hivatala, azonban a közeljövőben Csábon (Cebovce) vagy Lukanyényén (Nenince) is szeretnének hasonló fiókot létesíteni.- Célunk - jelenti ki az igazgató- a vállalt szolgáltatások hiánytalan nyújtása. Sokszor azért - töprengtem a vasútállomásról az irodaépület felé menet - mi magunk is vétkesek vagyunk abban, hogy nem érkezik meg a kívánt időpontra a megrendelt szenünk. Tavasszal, nyár elején eszünkbe sem jut a téli tüzelőre gondolni. A hűvösebb napok beálltával aztán egyszerre ráébredünk: fogytán a készlet, újat kell beszerezni! Az igazgató tud néhány „visszaesőről“, akik rendszerint október derekán adják le rendelésüket és azt szeretnék, ha egy-két napon belül már az udvarukon, a pincéjükben lehetne, lenne a szén. A kürtösi szénraktáraknak tárolási gondjaik vannak. A szénszállítás három formában zajlik. Közvetlenül a bányából érkező szénnel a helyszínen töltik meg a teherkocsik rakterét, a vasútállomáson rakodnak a Dolina-bánya szenével a járművek, vagy a máshonnan érkező tüzelőanyaggal töltik meg az autókat. Hamarosan a telephely dolgozói szocialista brigádot alakítanak. Estefelé egykori tanítóm háza előtt vitt el az utam. A pedagógust nagy munkában találtam: szenet lapátolt.- Megérkezett! - nyugtázta örömmel- Most már jöhet a hó, a fagy, lesz mivel tüzelnem. Jól betüthetek! ZOLCZER LÁSZLÓ Emberek és (bal)esetek SENKI SEM TEHET RÓLA? A szigorú biztonsági előírások és megelőző rendelkezések ellenére a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban sem csökken, sót egyre inkább növekszik az üzemi balesetek száma. Az elmúlt év néhány tanulságos (bal) esetét Idézzük fel a jnb visszkereseti bizottságának vaskos aktakötegei segítségével. senki rom lelte a nyomát. A jnb egészségügyi szakosztálya mellett működő visszkereseti bizottságának érthetően más véleménye volt az esetről. Szakvéleményekre támaszkodva, a munkáltató többszörös mulasztását állapította meg. Mindenekelőtt az alkoholfogyasztást illetően mutatott rá az ellenőrzés hiányosságaira, noha erre a vállalat 1981-ben kiadott belső munkarendjének 14. pontja is kötelez. Az ellenőrzés jogosságát indokolta volna egyébként a fizetési napon kívül a szerencsétlenül járt dolgozó személye is, aki a tanúvallomások szerint gyakran fogyasztott szeszes italt. A munkahely biztonsága, megvilágítása terén sem volt minden rendben. Különben nem történhetett volna meg viszonylag köny- nyen a tragikus kimenetelű baleset. A mulasztásokért a jnb százezer koronás összeg kifizetésére kötelezte a magnezitgyárat. Az elmúlt év januárjában súlyos baleset történt a Szlovák Magnezitmúvek hacavai üzemében. O. B., negyven esztendős ratkovái lakos, MIS IP típusú munkagépével magnezitszállítás közben a biztonsági sorompót áttörve a mélybe zuhant. A kivonult mentők, sajnos, már csak a halálos kimenetelű baleset tényét állapíthatták meg. A helyszínelést követő Widmark-próba azonban a szerencsétlenül járt ember vérében 2,41 ezreíéknyi alkoholt mutatott ki. Kétség nem férhet hozzá, hogy az áldozat ezen a napon - a fizetés napján - italozott. Persze, hogy kivel, mikor és hol, azt mindmáig homály fedi. Legalábbis a vaskos aktakö- tegben sehol nem találni ennek a nyomát. Azaz, hogy mégis van itt egy mondatnyi utalás erre is. Idézet a vállalat fellebezési beadványából: „...valószínűleg magával vitt egy üveget, és ebből fogyasztotta a szeszes italt...“ A feltételezett üvegnek persze sehol. Meglepő, hogy az üzem vezetése nem érezte vétkesnek magát és megfellebbezte az első fokon hozott határozatot. Egyebek között megkérdőjelezte a baleset körülményeit kivizsgáló bizottság illetőségét és szakértelmét, s hiányolta a Banská Bystrica-i Területi Bányahivatal és a Bányaipari és Energetikai Szakszervezeti Szövetség képviseletét. Az üzem területén tiltott alkoholfogyasztással, illetve ennek ellenőrzésével kapcsolatban pedig kifejtették, hogy az előírások nem mondják ki az ellenőrzések gyakoriságát. Ezért - szerintük - a történtekért nem vállalhatnak felelősséget. A baleset körülményeinek újbóli kivizsgálásával időközben a kerületi visszkereseti bizottság szakemberei is foglalkoztak, s helybenhagyták az első fokú döntést. HA AZ OSZLOP BESZÉLNI TUDNA... Jóval szerencsésebb kimenetelű baleset történt Almágy (Gemersky Jablonec) községben, ahol Cs. B.-vel, a Rima- szombati Járási Ipari Vállalat dolgozójával dőlt ki a községi hangosanbeszélő egyik tartóoszlopa. A hangosanbeszélő rekonstrukcióját még az elmúlt év őszén határozta el a hnb, s a munkálatok kivitelezésével a járási ipari vállalatot bízta meg. A két »sssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssss* szakember 1984. november 8-án érkezett a helyszínre. Ám mielőtt munkához láttak volna, a nemzeti bizottság elnöke figyelmeztette őket, hogy az oszlopot csak két nappal korábban betonozták a földbe, legyenek hát óvatosak. A szóbeli figyelmeztetést a községháza nyitott ablakán keresztül állítólag hallotta az elnök munkatársnője is. A későbbi kárvallott ennek ellenére egy létra segítségével felmászott az oszlop tetejére, majd az előírásoknak megfelelően az oszlophoz biztosította magát. Mielőtt megkezdhette volna a szerelést, megmozdult alatta a föld, s az oszlop vele együtt a szomszéd kertjébe zuhant. Az eset szemtanúja, a hnb elnöke azonnal ott termett, ám a szerelő nem panaszkodott különösebben, rövid pihenő után folytatni tudta a munkát. Másnap viszont erős fájdalmai voltak, felkereste a járási kórház sebészetén, ahol rövidesen sérvvel megműtötték. Teljes gyógyulása több hetet vett igénybe. A visszkereseti bizottság előtt Cs. B. tagadta, hogy a hnb elnöke figyelmeztette volna. Ellenkezőleg, „azt mondta, minden rendben van, dolgozzak csak nyugodtan. Ami pedig az esés utáni időszakot illeti, igaz, hogy a nagy ijedtség miatt nem éreztem azonnal fájdalmat, később azonban kénytelen voltam orvoshoz fordulni". A munkálatokat megrendelő helyi tisztségviselő viszont kitartott eredeti állítása mellett, s hozzátette: „...az oszlop olyan lassan dőlt, hogy arról akár le is lehetett '?sssssssssssssssssssssssss//s/sssssss//sssssssssss/ss/ssssssssssssssssssss/sssssssssysssssssss/sss/sss/sss/ssss*s/ssssssss/sssssAssssssss/ssssssss///s/s/s/////s///s////ssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssss.
