Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
Vasárnap 1985. december 15. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.20, nyugszik 15.44 Közép-Szlovákia: 07.27, nyugszik 15.51 Nyugat-Szlovákia: 07.33, nyugszik 15.57 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 10.47, nyugszik 19.26 Közép-Szlovákia: 10.54, nyugszik 19.33 Nyugat-Szlovákia: 11.00, nyugszik 19.39 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VALÉR - IVICA nevű kedves olvasóinkat • 1610-ben született ifj. David TENIERS flamand festő (t 1690) • 1860-ban született Niels Ryberg EINSEN Nobel- díjas dán orvos (t 1904) • 1905-ben született VILT Tibor magyar szobrászművész (t 1938) «1905-ben született FARKAS Ferenc magyar zeneszerző, karmester • 1915- ben született BENJÁMIN László magyar költó. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A NEMZET! ÉS NEMZETKÖZI DIALEKTIKÁJA Miroslav Hanzel cikke A GÉP LEGFONTOSABB „ALKATRÉSZE“ Fülöp Imre riportja BÉKEP0LITIKA ’85 Malinák István cikke ISKOLAKERÜLÉSSEL KEZDŐDÖTT Péterfi Szonya írása KÁBELGYÁRNAK KÉT BRIGÁDJA Mészáros János riportja MAGYARORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK Deák Teréz riportsorozatának első része MEXIKÓI PILLANATKÉPEK Hoffmann András riportjának befejező része GYULA BÁCSI KARÁCSONYA Mikola Anikó novellája A fiatalok tehetségének, képességeinek és érdeklődésének fejlesztéséhez járul hozzá november 12 óta az a programozási központ, amelyet az alap és a középiskolák tanulói számára a bratislavai Kle- ment Gottwald Pionír és Ifjúsági Otthonban nyitottak meg. A mikro- számítógépes központot az oktatási reszort elektronizálási programjának keretében létesítették. A fenti képen Peter Lukeé mérnök, szak- körvezető a programozási órán a pionírokat a programelemzés titkaiba avatja be. A középsó képen Jaroslav Kultán mérnök, szakkörvezető, Martin dókának a Karol nevű programot magyarázza. A lenti képen: pionírok a programozó központban. (Pavol Neubauer felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Hosszú távú céljaink elérésének útján az első lépéseket már a 8. ötéves tervidőszakban meg keli tennünk. Koncepciójának kimunkálásában következetesen kiindulunk e tervidőszak utolsó három évének kedvező tendenciáiból, a kedvező belpolitikai helyzetből, amelyet jellemez pártunk szerveinek és szervezeteinek növekvő aktivitása, a nép erkölcsi-politikai egysége és a politikánk helyességébe vetett bizalma. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy szociális-gazdasági területen igényes célokat és feladatokat tűzzünk ki, gyorsabban és hatásosabban mozgósítsuk az emberi és az anyagi tartalékok már említett potenciálját, és megalapozzuk a minőségileg új gazdasági fejlődés szavatolásához szükséges számos objektív szándékot. Fontosnak tekintjük, hogy ezeket a szándékainkat a KGST-orszá- gok népgazdasági tervei egyeztetésének eredményei támasztják alá. Ennek a minőségileg új gazdasági fejlődésnek alapvető előfeltételét látjuk a népgazdaság intenzifikálása folyamatának meggyorsításában, főleg a tudományos-műszaki haladás, a gyártmányújító aktivitás, a magas fokú gazdaságosság és a társadalmi munkatermelékenység növelése eredményeinek széles körű alkalmazásával. Ez a gazdaságpolitika összegezve kifejezésre jut abban, hogy a nemzeti jövedelem legalább 17-19 százalékos növelését tervezzük. Ez lehetővé tenné az életszínvonal gyorsabb emelését is. Ezt olyan fontos körülménynek tekintjük, amely ösztönzőleg hat minden dolgozó cselekvő és alkotó részvételére a munka hatékonyságának és minőségének javításában. Döntő szerepet tulajdonítunk a személyi fogyasztás fejlesztésének. Számolunk azzal, hogy az 1986-1990-es években 11-12 százalékkal fog növekedni, ami ehhez a tervidőszakhoz képest csaknem kétszerié gyorsabb növekedési ütem. Ugyanakkor a belpiacra irányuló figyelemnek és gondoskodásnak előterében a minőségi és a szerkezeti vonatkozásoknak kell állniuk. Különösképpen fontos a magas műszaki színvonal és kiváló minőséget elérő iparcikkek és élelmiszer szállítása. Jelenleg kidolgozás alatt áll a fogyasztási cikkek innoválásának tárgyszerű harmonog- ramja, amelynek teljesítése kell hogy hozzájáruljon a gyártmányok fogyatékosságainak megszüntetéséhez. A jelenlegi ötéves tervidőszakhoz képest több eszközt szándékozunk fordítani fogyasztási cikkek behozatalára is, amelyek gazdagítani fogják belpiacunk választékát. A személyi fogyasztás tervezett növekedése arra a feltételezésre épül, hogy a pénzjövedelem 14, a bérek pedig 12,5 százalékkal növekednek. Keressük a nominál- és a reál- jövedelem emelésének olyan legmegfelelőbb változatát, amely hozzájárulna a munka eredményei szerinti kívánatos javadalmazás-differenciáláshoz. (A CSKP KB 16. ülésén elhangzott beszámolóból) A közgazdasági iskola említése kapcsán nekem valahogy (elnézést a személyes hangvételért) mindig egyetlen pedagógus, dr. Danis Tamás neve jut eszembe. Talán mert annak idején az apainál is nagyobb szigorral viseltetett a magamfajta, nem éppen eminens tanulókkal szemben, talán mert személy szerint a legtöbbet köszönhetek neki okítóim közül, talán mert neve tényleg elválaszthatatlanul összeforrott a Rimaszombati (Rimavská Sobota) közgazda- sági Középiskolával. Jó két évtized távlatából is nagyon nehéz róla elfogódottság nélkül írni. Márpedig írni kell, mert ez a nagyszerű ember a napokban lesz hatvanéves, s pedagógusi pályakezdése óta most telt el harmincöt esztendő. Jócskán lenne tehát oka az ünneplésre, persze mi - akiknek szerencsénk van személyesen ismerni és tisztelni öt - jól tudjuk, ugyancsak szerény lesz az emlékezés, a visz- szatekintés. Miután 1950-ben elvégezte a jogi kart, állást keresett. Dél- Szlovákiában abban az időben nem volt könnyű elhelyezkedni a szakmában, pedagógusra viszont égető szüksége volt az országnak. így került Krupiná- ba, ahol egy esztendőt töltött, majd miután családot alapított, Bratislavába költözött. Tanított és lapot szerkesztett, majd rövid ideig a tankönyvkiadóban dolgozott (azóta is szorgalmasan fordítja a tankönyveket). Aztán Rimaszombatban 1954- ben megalakult a kereskedelmi (később közgazdasági) középiskola, s a pedagógusházaspár végleg hazaköltözött Gö- mörbe. Tanítás - immár anyanyelven - kölcsöntermekben, kölcsönpadokban, jóformán tankönyvek és segédeszközök nélkül, de nagy-nagy lelkesedéssel és ügybuzgósággal. Aztán iskolaépítés, a társadalmi munka megszervezése, költözés, majd újabb építkezés, a velejáró bonyodalmakkal és kényelmetlenségekkel. Persze időközben a gondok már nem csupán három-négy pedagógus vállaira nehezedtek, hanem egy jóval nagyobb pedagógusközösségére. A hetvenes években fénykorát élő iskolának már 18 osztálya volt, s magyar anyanyelvű diákjait Bratislavától Ágcsernyóig (Cierna nad Tisou) Szlovákia nagyon sok városa és faluja adta. A messziről jött növendékeket és a környékbelieket nemcsak közgazdaságtanra, gazdasági jogra és statisztikára tanította, hanem tisztességre, emberségre, hazaszeretetre is. Közben maga is tanult, történelem-földrajz szakon szerzett középfokú pedagógiai képesítést. Minden tanévben osztályfőnök volt. Az osztály- közösségek jelentették számára a kötődést az iskolához. Pedagógusi sikerének egyik titka talán abban rejlik, hogy szinte azonosulni tud diákjainak gondolkodásmódjával, felfedezi emberi értékeiket, s valóban szereti tanítványait. ötévenkénti osztálytalálkozónk alkalmával rendre azt tapasztaljuk, hogy szívből örül sikereinknek, szellemi, anyagi gyarapodásunknak, de osztozik nehézségeinkben, kudarcainkban is. A város, a szőkébb pátria szellemi életének fejlesztéséért, haladó hagyományainak ápolásáért nagyon sokat tett, s tesz ma is, amikor a Csema- dok járási és központi bizottságában tevékenykedik, vagy amikor a pedagógusszakszervezet közreműködésével szervezi az EXOD honismereti táborokat. Fáradozásának elismeréséül tavaly Pro űrbe, (A városért) emlékéremmel jutái-" mázták. Meggyőződésem, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után sem tétlenkedik majd, legfeljebb a jelenlegi munkatempót fogja kissé vissza, s ideje jobban megoszlik a tanítás és a közéleti tevékenység, valamint a család, a könyvek, a bélyegek és a kiskert között. HACSI ATTILA Harmincöt év a katedrán ÚJS 2 1985. XII
