Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-13 / 50. szám

Vasárnap 1985. december 15. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.20, nyugszik 15.44 Közép-Szlovákia: 07.27, nyugszik 15.51 Nyugat-Szlovákia: 07.33, nyugszik 15.57 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo­vákia: 10.47, nyugszik 19.26 Közép-Szlovákia: 10.54, nyugszik 19.33 Nyugat-Szlovákia: 11.00, nyugszik 19.39 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VALÉR - IVICA nevű kedves olvasóinkat • 1610-ben született ifj. Da­vid TENIERS flamand festő (t 1690) • 1860-ban született Niels Ryberg EINSEN Nobel- díjas dán orvos (t 1904) • 1905-ben született VILT Ti­bor magyar szobrászművész (t 1938) «1905-ben született FARKAS Ferenc magyar ze­neszerző, karmester • 1915- ben született BENJÁMIN László magyar költó. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A NEMZET! ÉS NEMZETKÖZI DIALEKTIKÁJA Miroslav Hanzel cikke A GÉP LEGFONTOSABB „ALKATRÉSZE“ Fülöp Imre riportja BÉKEP0LITIKA ’85 Malinák István cikke ISKOLAKERÜ­LÉSSEL KEZDŐDÖTT Péterfi Szonya írása KÁBELGYÁRNAK KÉT BRIGÁDJA Mészáros János riportja MAGYARORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK Deák Teréz riportsorozatának első része MEXIKÓI PILLANATKÉPEK Hoffmann András riportjának befejező része GYULA BÁCSI KARÁCSONYA Mikola Anikó novellája A fiatalok tehetségének, képessé­geinek és érdeklődésének fejlesz­téséhez járul hozzá november 12 óta az a programozási központ, amelyet az alap és a középiskolák tanulói számára a bratislavai Kle- ment Gottwald Pionír és Ifjúsági Otthonban nyitottak meg. A mikro- számítógépes központot az oktatá­si reszort elektronizálási program­jának keretében létesítették. A fenti képen Peter Lukeé mérnök, szak- körvezető a programozási órán a pionírokat a programelemzés tit­kaiba avatja be. A középsó képen Jaroslav Kultán mérnök, szakkör­vezető, Martin dókának a Karol nevű programot magyarázza. A lenti képen: pionírok a programo­zó központban. (Pavol Neubauer felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Hosszú távú céljaink elérésének útján az első lépéseket már a 8. ötéves tervidőszak­ban meg keli tennünk. Koncepciójának ki­munkálásában következetesen kiindulunk e tervidőszak utolsó három évének kedvező tendenciáiból, a kedvező belpolitikai helyzet­ből, amelyet jellemez pártunk szerveinek és szervezeteinek növekvő aktivitása, a nép er­kölcsi-politikai egysége és a politikánk he­lyességébe vetett bizalma. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy szociá­lis-gazdasági területen igényes célokat és feladatokat tűzzünk ki, gyorsabban és hatá­sosabban mozgósítsuk az emberi és az anyagi tartalékok már említett potenciálját, és megalapozzuk a minőségileg új gazdasági fejlődés szavatolásához szükséges számos objektív szándékot. Fontosnak tekintjük, hogy ezeket a szándékainkat a KGST-orszá- gok népgazdasági tervei egyeztetésének eredményei támasztják alá. Ennek a minőségileg új gazdasági fejlő­désnek alapvető előfeltételét látjuk a népgaz­daság intenzifikálása folyamatának meg­gyorsításában, főleg a tudományos-műszaki haladás, a gyártmányújító aktivitás, a magas fokú gazdaságosság és a társadalmi munka­termelékenység növelése eredményeinek széles körű alkalmazásával. Ez a gazdaságpolitika összegezve kifeje­zésre jut abban, hogy a nemzeti jövedelem legalább 17-19 százalékos növelését tervez­zük. Ez lehetővé tenné az életszínvonal gyor­sabb emelését is. Ezt olyan fontos körül­ménynek tekintjük, amely ösztönzőleg hat minden dolgozó cselekvő és alkotó részvéte­lére a munka hatékonyságának és minősé­gének javításában. Döntő szerepet tulajdonítunk a személyi fogyasztás fejlesztésének. Számolunk azzal, hogy az 1986-1990-es években 11-12 száza­lékkal fog növekedni, ami ehhez a tervidő­szakhoz képest csaknem kétszerié gyorsabb növekedési ütem. Ugyanakkor a belpiacra irányuló figyelemnek és gondoskodásnak előterében a minőségi és a szerkezeti vonat­kozásoknak kell állniuk. Különösképpen fon­tos a magas műszaki színvonal és kiváló minőséget elérő iparcikkek és élelmiszer szállítása. Jelenleg kidolgozás alatt áll a fogyasztási cikkek innoválásának tárgyszerű harmonog- ramja, amelynek teljesítése kell hogy hozzá­járuljon a gyártmányok fogyatékosságainak megszüntetéséhez. A jelenlegi ötéves tervi­dőszakhoz képest több eszközt szándéko­zunk fordítani fogyasztási cikkek behozata­lára is, amelyek gazdagítani fogják belpia­cunk választékát. A személyi fogyasztás tervezett növeke­dése arra a feltételezésre épül, hogy a pénz­jövedelem 14, a bérek pedig 12,5 százalékkal növekednek. Keressük a nominál- és a reál- jövedelem emelésének olyan legmegfelelőbb változatát, amely hozzájárulna a munka ered­ményei szerinti kívánatos javadalmazás-dif­ferenciáláshoz. (A CSKP KB 16. ülésén elhangzott be­számolóból) A közgazdasági iskola említése kapcsán ne­kem valahogy (elnézést a sze­mélyes hangvételért) mindig egyetlen pedagógus, dr. Danis Tamás neve jut eszembe. Ta­lán mert annak idején az apai­nál is nagyobb szigorral visel­tetett a magamfajta, nem ép­pen eminens tanulókkal szem­ben, talán mert személy szerint a legtöbbet köszönhetek neki okítóim közül, talán mert neve tényleg elválaszthatatlanul összeforrott a Rimaszombati (Rimavská Sobota) közgazda- sági Középiskolával. Jó két évtized távlatából is nagyon nehéz róla elfogódott­ság nélkül írni. Márpedig írni kell, mert ez a nagyszerű ember a napokban lesz hatvanéves, s pedagógusi pályakezdése óta most telt el harmincöt esz­tendő. Jócskán lenne tehát oka az ünneplésre, persze mi - akiknek szerencsénk van sze­mélyesen ismerni és tisztelni öt - jól tudjuk, ugyancsak sze­rény lesz az emlékezés, a visz- szatekintés. Miután 1950-ben elvégezte a jogi kart, állást keresett. Dél- Szlovákiában abban az időben nem volt könnyű elhelyezkedni a szakmában, pedagógusra vi­szont égető szüksége volt az országnak. így került Krupiná- ba, ahol egy esztendőt töltött, majd miután családot alapított, Bratislavába költözött. Tanított és lapot szerkesztett, majd rö­vid ideig a tankönyvkiadóban dolgozott (azóta is szorgalma­san fordítja a tankönyveket). Aztán Rimaszombatban 1954- ben megalakult a kereskedelmi (később közgazdasági) közép­iskola, s a pedagógusházas­pár végleg hazaköltözött Gö- mörbe. Tanítás - immár anya­nyelven - kölcsöntermekben, kölcsönpadokban, jóformán tankönyvek és segédeszközök nélkül, de nagy-nagy lelkese­déssel és ügybuzgósággal. Aztán iskolaépítés, a társadal­mi munka megszervezése, költözés, majd újabb építke­zés, a velejáró bonyodalmak­kal és kényelmetlenségekkel. Persze időközben a gondok már nem csupán három-négy pedagógus vállaira nehezed­tek, hanem egy jóval nagyobb pedagógusközösségére. A hetvenes években fénykorát élő iskolának már 18 osztálya volt, s magyar anyanyelvű di­ákjait Bratislavától Ágcsernyó­ig (Cierna nad Tisou) Szlová­kia nagyon sok városa és falu­ja adta. A messziről jött növen­dékeket és a környékbelieket nemcsak közgazdaságtanra, gazdasági jogra és statisztiká­ra tanította, hanem tisztesség­re, emberségre, hazaszeretet­re is. Közben maga is tanult, történelem-földrajz szakon szerzett középfokú pedagógiai képesítést. Minden tanévben osztályfőnök volt. Az osztály- közösségek jelentették számá­ra a kötődést az iskolához. Pe­dagógusi sikerének egyik titka talán abban rejlik, hogy szinte azonosulni tud diákjainak gon­dolkodásmódjával, felfedezi emberi értékeiket, s valóban szereti tanítványait. ötévenkénti osztálytalálko­zónk alkalmával rendre azt ta­pasztaljuk, hogy szívből örül sikereinknek, szellemi, anyagi gyarapodásunknak, de oszto­zik nehézségeinkben, kudar­cainkban is. A város, a szőkébb pátria szellemi életének fejlesztésé­ért, haladó hagyományainak ápolásáért nagyon sokat tett, s tesz ma is, amikor a Csema- dok járási és központi bizottsá­gában tevékenykedik, vagy amikor a pedagógusszakszer­vezet közreműködésével szer­vezi az EXOD honismereti tá­borokat. Fáradozásának elis­meréséül tavaly Pro űrbe, (A városért) emlékéremmel jutái-" mázták. Meggyőződésem, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után sem tétlenkedik majd, legfel­jebb a jelenlegi munkatempót fogja kissé vissza, s ideje job­ban megoszlik a tanítás és a közéleti tevékenység, vala­mint a család, a könyvek, a bé­lyegek és a kiskert között. HACSI ATTILA Harmincöt év a katedrán ÚJS 2 1985. XII

Next

/
Thumbnails
Contents