Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-06 / 49. szám

E t egyszer egy gazda, akinek az udvarában egy szép kendermagos tyúk és egy Petrik névre hallgató kakas lakott. Az egyik reggel zuhogó esőre, hideg szélre ébredt a baromfiud­var két lakója. A kakas óvatos volt és csak a fejét nyújtotta ki az ólból. A tyúk azonban meggondolatlan volt, kiszaladt az udvarra. A hideg szél, az eső és a borsószem nagy­ságú jég egykettőre a földre terí­tették a fiatal tyúkocskát. Ezt látva, a kakas nyomban jajveszékelni kezdett:-Jaj, jaj. Mi lesz most velem. Szép kendermagos tyúkom volt. Most meg ott fekszik az udvaron mozdulatlanul. Mi lesz velem?! Teljesen egyedül maradtam, nincs senki, aki segítene a szép kender­magos tyúkon, nincs senki, aki megsirassa. Szegény kakas bánatában vi­lággá ment. Ment, amerre a lába vitte, ment, amerre a szeme látott. Az erdő szélén összetalálkozott a medvével.- Jó reggelt Petrik! Hová, hová ilyen korán? - érdeklődött a medve.- Megyek, amerre a lábam visz, amerre a szemem lát - felelte a kakas. - Volt egy szép kender­magos tyúkom, megölte a vihar, és most nincs senki, aki megsi­ratná.- Majd én megsiratom - ajánl­kozott a medve, majd két lábra állt és kiabálni kezdett.- Brumm, brumm. Volt egy szép kendermagos tyúkom és megölte a vihar. Jaj, jaj, jaj...- üvöltötte, ahogy a torkán kifért.- Nem, ez nem jó, Miska koma- intette le szomorúan a kakas.- A te hangod túl vastag ahhoz, hogy szépen elsirasd az én tyú- kocskámat. Ezzel elbúcsúzott a medvétől és ment tovább, amer­re a lába bírta, amerre a szeme látott. Bent az erdőben összetalál­kozott a szürke farkassal.- Hogy vagy Petrik? - köszön­tötte a farkas. - Mit keresel ilyen korán az erdőben?- Nagy bánatom van nekem, farkas koma - siránkozott a kakas.- Volt egy hú társam, egy szép kendermagos tyúk. Ma reggel ki­ment az udvarra és a vihar lete- perte a földre, már biztosan nem is él. És nincs senki, aki megsiratná.- Majd én megsiratom - mond­ta a farkas és torkaszakadtából üvölteni kezdett. - Úúúú... sze­gény kendermagos tyúkocska...- Inkább hagyd abba - szakí­totta meg a kakas. - Nincs szép hangod, farkas koma. így nem lehet siratni a tyúkocskát. Ment, mendegélt tovább a ka­kas. Az úton találkozott a rókával.- A, jó napot Petrik - üdvözölte a róka. - Hová mész ilyen korán?- Megyek az erdőbe - mondta a kakas. - Nagy bánatomban ott­hagytam a baromfiudvart.- Mi a te nagy bánatod? - kí­váncsiskodott a róka.- Volt egy szép kendermagos tyúkom - kezdte szomorúan a ka­kas. - Ma reggel a nagy vihar a földre teperte, én meg itt marad­tam egyedül, társak nélkül - sírt a kakas.- Az semmi - legyintett a róka.- Ha a vihar a földre teperte majd én kigyógyitom, talpra állítom. Ne­ked, kakaska, csak annyi dolgod lesz, hogy megmutasd, hol az a baromfiudvar.- Jól van - egyezett bele a ka­kas. - De előbb jó lenne, ha meg­siratnád. Mégis úgy szokták.- Jaj, jaj szegény kakaska, volt egy szép kendermagos társa, ma reggel a vihar a földre teperte. Jaj, jaj szegény tyúkocska - jajgatott vékony hangon a róka.- Ez már szép - mondta elége­detten a kakas. - Látom, nagy művész vagy, róka koma. Szép a hangod. Na gyere, megmutatom hol van a szép kendermagos tyú­kocska. Amikor a baromfiudvar elé ér­tek, így szólt a róka a kakashoz:- Mos én bemegyek, kigyógyí­tom a tyúkocskát, te pedig addig várj meg itt. A róka gyorsan befutott a ba­romfiudvarba. Megette a tyúkot, a tollat meg eldugta. Majd kisza­ladt a kakashoz.- Nagy baj van, kakas koma- kezdte lélekszakadva. - A tyú­kocskát felébresztette a napsütés és biztosan elindult téged keresni, mert a baromfiudvar bizony üres. Nézi a kakas, látja, hogy az egész udvar üres, a fyúkocskának hűlt helye.- Nincs mit tenni - mondta a ró­ka -, az lesz a legjobb, ha a kere­sésére indulsz. Még nem lehet messze. Ezzel a róka elbúcsúzott a ka­kastól. Vidáman, teli gyomorral elindult az erdő felé. A kakas pe­dig nem tudta eldönteni, hol is kezdje a szép kendermagos tyúk keresését. Kamoncza Márta fordítása A kezed szorzótábla Primitív törzsek fedezték fel az élő szorzótáblát, az emberi kezet. Ötször ötnél nagyobb számok szorzására használhatjátok föl. Tartsátok a kezeteket, nyitott ujjai- tokat magatok felé fordítva! Néz­zünk egy példát a számolásra! 7 x 8 = ? A bal kezeteken annyi ujjat csukjatok le, ahánnyal a hét na­gyobb, mint az öt, tehát kettőt. A jobb kézen pedig hármat, mert a nyolc hárommal nagyobb, mint az öt. A két kezed most így néz ki: Az eredményt így számolhatjá­tok ki: a lecsukott ujjak tizet jelen­tenek, a nyitva maradt ujjak szá­mát pedig szorozzátok össze egy­mással. Tehát öt lecsukott ujj az ötven, kétszer három (nyitott ujjak) az hat, ötven meg hat az ötvenhat. Tehát 8 x 7 = 56. Mennyi 6x7 = ? Az elmondottak szerint a bal kézen egy ujjat hajtunk le, a jobb kézen kettőt. A tízesek mennyisé­ge tehát 3 (30). Nyitva maradt a balon négy, a jobbon három ujj: 4x3 = 12. Tehát 30 + 12 = 42, azaz 6x7 = 42. Ezzel a rrlódszerrel egyszerű lesz megjegyezned a szorzótáb- bát. Cseke Miklós Michal Babinka '0 N (A 0 4* N 0) 0 Télapó most csupa bomlott ajándékot osztott: nem kapkodott, nem is késett, kiosztott sok- brrr - keserű gyógyszerféleséget: Köhögésre- maslit, sálat, náthalázra- kacajt, százat, harag ellen- élcet, dallal, patvar ellen- túrót vajjal, lárma ellen- csak cukorkát, éhség ellen- dobostortái, szomjúságra- lépesmézet... Mindnyájunknak gyógyszert adott, mert tudja, hogy kinek mije fáj; s úgy kigyógyított bennünket, hogy semmije sem maradt. Be kár... I Koncsol László fordítása BÁTOR VOLTAM! - MONDJA A BOR­BÉLYLEGÉNY; SZERENCSÉM VOLT! -MONDJA A HŐS. Brecht Indul már a Mikulás Vajon ahogy át­vág a nagy erdőn, a városba vezető úton találkozik-e Dörmögö Durmi- val, a medvével? Helykihasználás Hogy lehet elhelyezni a következő, ábécésor­rendben megadott szava­kat az ábrában úgy, hogy valamennyi elférjen? A világ nagy tudománytörténeti múzeu­maiban, amilyen a moszkvai, a bécsi, a müncheni, a prágai, bemutatják az „arany- csinálók" - „alkémisták“ - laboratóriumait. Az alkémisták laboratóriumainak láttán el­csodálkozhatunk azon, milyen eszközökkel próbálták a régiek az anyagok tulajdonságait megismerni. Kik voltak az alkémisták? Általában az aranycsinálás titkát keresőket értjük rajtuk, akik éveket, évtizedeket töltöttek a laborató­riumaikban, kutatták a „bölcsek kövét“, ami a nem nemesfémeket - például az ólmot - nemesfémmé, például arannyá alakítja. Tágabb értelemben a kohászokat és a gyógyszerek készítőit is alkémistáknak szokták mondani. A bölcsek köve - az alké­misták szerint - nem csak a „transzmutá­ciót“ (az elem átalakulását) indítja meg, hanem gyógyszerként szedve, hosszú, egészséges életet is biztosít. Növények hamujában, ásványokban, em­beri és állati nedvekben, gyümölcsökben, borban keresték a nagy titkot. Az anyagokat főzték, oldották, párolták, hamvasztották desztillálták. Voltak, akik nem hittek a tudo­mányukban, ezért a szellemeket hívták se­gítségül, „alkémista miséket" mondtak, imá­kat mormoltak. Hatalmas könyveket írtak tele receptjeikkel. A jóhiszemű alkémisták hittek az anyag átalakíthatóságában, a rosszhisze- múek, a szélhámosok pénzt csaltak ki meg­bízóiktól, és egy idő múltán továbbálltak. Volt aki rajtavesztett, fölakasztották. A világ nagy könyvtáraiban levő alkémista kéziratok jegyzéke is könyvsorozatot tölt meg. A budapesti Széchényi Könyvtárban van például Gömöri Dávid győri alkémista orvos kétkötetes, gyönyörűen írt-rajzolt kéz­irata, de csak nagyon kevesen tudnák elöl­Alkémista laboratórium vasni. Magyar alkémistákról dr. Szathmáry László kereskedelmi iskolai tanár írt remek könyvet 1928-ban. Több alkémista megtalálta az életelixírt - a hosszú, békés élet titkát - a soha nem szűnő munkában. Az alkémisták közül, az arany keresése közben, többen olyan anya­gokat ismertek meg, amelyek hasznosabb­nak bizonyultak az aranynál. Volt, aki a por­celángyártás módját dolgozta ki (Böttger, neki ugyan Tschimhausen fizikussal kellett a dicsőségben osztoznia), volt, aki a foszfor- készítést. Sokan mások lepárlóedényeket, izzítókemencéket, retortákat, görebeket, víz­gözdesztillálást és más eszközöket, eljárá­sokat találtak fel. Modern vegyészeti gyárak gyakran bíznak meg tudósokat régi alkémista kéziratok elol­vasásával, mert egyikben-másikban „arany­morzsákat“ lehet találni. No, nem szín­aranyat, hanem eljárásokat, amelyekkel a régiek nem boldogultak, de mai eszközök­kel végrehajthatók. • A tudósok az alkémia 2000 éves története alatt 1900 évig hittek a transzmutációban, száz évig (a XIX. században) elvetették még a gondolatát is, ma pedig reaktorokban folyik az elemek átalakítása, izotópok gyártása, amelyek bevonultak a gyakorlatba - például az orvostudományba - is. Az alkémisták legfontosabb anyaga a hi­gany volt. Raimundus Lullus, katalán alké­mista mondta: „változtassátok át a tengert higannyá, és én arannyá alakítom“. Amikor az alkémista fényes vasdarabot rézgálic oldatba dobott, és látta, milyen szép rézbevonat képződött rajta, azt hitte, a vas átalakult rézzé. Helyes megfigyelésből hely­telen következtetést vont le (hiszen az oldat­ban levő réz vált ki). Ilyen logikai tévedés az élet sok más vonatkozásában is előfordulhat, mert aki nagyon szeretne valamit, könnyen elhiszi. DR. HORVÁTH ÁRPÁD BÉNÁK, BOTOS, BU­TIK, kínos, korok, sa­rok, TANÁR, TENOR. MEGFEJTÉS A november 22-i számunkban közölt fel­adatok megfejtése: fe­keterigó; András, Dö­mötör. Nyertesek: Ta­kács Mónika, Galánta (Galanta); Nagy Béla, Ekecs (Okoc); Králik Péter, Ipolyság (Sahy); Morvay András, Nyitra (Nitra); Mács Attila, Ri­maszombat (Rimavská Sobota). ÚJ! 18 1985. XII. TÉLAPÓ

Next

/
Thumbnails
Contents