Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-06 / 49. szám
M < Az imperialista államok reakciós körei, élükön az Egyesült Államok kormányzatával, a jogot és az igazságosságot lábbal tiporva, a világot módszeresen a termonukleáris katasztrófa felé taszítják. Az agresszió, a szuverén államok belügyei- be való gátlástalan beavatkozás politikája, amelyet az imperialisták folytatnak, arról a törekvésükről tanúskodik, hogy a maguk diktátumát rá akarják erőszakolni a világra. A természeti kincseknek és a tudományos-technikai forradalom eredményeinek a monopóliumok részéről történő, rabló kizsákmányolása - a globális ökológiai válság veszélyét idézi elő. A tőkés országokban erősbödik a támadás a dolgozók demokratikus jogai és vívmányai ellen. A munkanélküliség rákos daganata - halálos veszély az emberek millióinak élete és jóléte számára. Bolygónk lakosságának jelentős része éhínségtől, nyomorúságtól és társadalmi elnyomástól szenved. Az új, XXI. század kezdetéig mindösz- sze másfél évtized van hátra. Milyen korként köszönti majd az emberiség? Mit hoz ez majd a világnak, az egyes országoknak, mindegyik családnak? Lenin annak idején válaszolt a jelenkornak ezekre a rendkívül éles kérdéseire. Felvázolta a világméretű forradalmi folyamat körvonalait - e folyamat arra hivatott, hogy biztosítsa valamennyi nép áttérését a sokoldalú, semmitől sem korlátozott társadalmi, tudományos-technikai és kulturális haladás útjára a szocializmusban. A szocialista forradalom marxista-leninista elmélete, amelyet 70 évvel ezelőtt, a kapitalizmus legújabb, imperialista szakasza elemzésének alapján Lenin döntő hozzájárulással gazdagított - jelenleg is a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom stratégiájának és taktikájának tudományos alapja. A XX. századi forradalmak tapasztalatai igazolták annak a lenini következtetésnek a helyességét, hogy az imperializmus és a monopóliumok mindenhatósága ellen irányuló valamennyi forradalmi mozgalom egységes áramlatban olvad össze, amely megtisztítja az utat ahhoz, hogy a szociális igazságosság társadalma megszilárduljon a földön. Manapság, mint Lenin is előre látta, óriási mértékben kiszélesedtek a harc résztvevőinek sorai. A kapitalizmus számára forró pontok a világ földrajzi térképének egyre újabb szakaszait festik szemlátomást a szabadság és a testvériség színére. Az Egyesült Államok kormányzatának számításai szerint, már nem kevesebb, mint ötven ország emelte magasra az imperializmus elleni harc zászlaját. Az emberiség többsége tevékenyen részt vesz ebben a harcban. Több mint másfél milliárd ember él azokban az országokban, ahol a szocializmus mint társadalom-gazdasági alakzat valósággá vált vagy válik. A jelenkor központi problémája - a béke megőrzése földünkön, az emberiség megmentése a termonukleáris katasztrófától, a fegyverkezési verseny megszüntetése. Az imperializmus a monopóliumok további gazdagodása tejlhatalmuk megőrzése és bővítése érdekében ellenállást fejt ki e valamennyi ember számára létfontosságú kérdés megoldásával szemben. „Minden béke - mutatott rá Lenin- százszor nagyobb és szélesebb utat nyit befolyásunk számára“. (V. I. Lenin: Összes. Művei, 40. köt. 236. o.) Éppen ezért a békeharc elválaszthatatlan a társadalmi haladásért vívott harctól. Éppen ebben edződnek meg ma a forradalmárok tulajdonságai, éppen ez hoz létre reális alapot mindazoknak az egyesítéséhez, akik számára drága az élet a földön, az élenjáró politikai erők növekedéséhez, amelyek a jelenlegi korszakban a világméretű forradalmi folyamat jellegét, irányát és tartalmát meghatározzák. Lenin életének fő műve a nagy októberi szocialista forradalom győzelme volt. A globális forradalmi folyamat mindhárom alkotórésze - a szocialista világrend- szer, a jelenlegi forradalmi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom és más antiimperialista mozgalmak- korszakos sikereiket a nagy október befolyásának köszönheti, ez fordulóponttá vált az emberiség történelmében. Lenin a forradalmárok erejét mindig az önző szúklátókörűségtől és haszonleséstől mentes egységükben látta. A közös harc az imperializmus ellen, amely halálos veszélyt hordoz valamennyi, kis és nagy nép számára - éppen ez alkotja az ilyen egység természetes alapját. A lenini forradalmiság következetesen humanista. Forrásul nem a doktrinér- ség, a fanatizmus vagy a gyűlölet szolgáltak, mint az antikommunisták állítják, hanem az egyszerű emberek iránti szánalom tiszta érzése, a gondoskodás szükségleteikről és érdekeikről, a néptömegek alkotó erőibe vetett hit. A forradalmi párt eszményképének Lenin a népi hősök pártját tartotta, kik személyes boldogságukat a nép szolgálatában látják. A társadalom szocializmusbeli politikai szervezetének modelljéül a legteljesebb és legkövetkezetesebb demokráciát választotta, amely a dolgozó embert az élet igazi urává, vezetővé és alkotóvá változtatja. A tömegek széles körű önigazgatását, tevékeny részvételét valamennyi állami és társadalmi ügy irányításában - Lenin mindenkor a szocialista demokratizmus fő megnyilvánulásának, lényegének tekintette. A forradalmi harc Lenin által kidolgozott stratégiájának sarokköve az a tétel lett, amely szerint szükséges minden eszközzel megerősíteni az élcsapat és a tömegek kapcsolatát, fejleszteni a tömegek tevékenységét, a dolgozók kivétel nélkül valamennyi rétegét bevonni a saját felszabadításukért vívott, tudatos harcba. Ugyanez az elv határozza meg a forradalmi pártok alkotó tevékenységének tartalmát is - ezek kerülnek hatalomra a marxizmus-leninizmus eszméitől vezérelve. „Az ember érdekében, az ember javára" - a kommunistákat ez a lenini jelszavuk lelkesíti önfeláldozó harcra mindazok ellen, akik akadályozzák azt, hogy a népek egységének és testvériségének kapcsolatai megszilárduljanak a földön. A Szovjetunió politikájában nem követ olyan célokat, amelyek ne felelnének meg valamennyi dolgozó, valamennyi ország érdekeinek, végeredményben az egész emberiség érdekeinek. A Szovjetunió többek között nem törekszik semmiféle egyoldalú előny szerzésére az Egyesült Államokkal, a NATO-országokkal szemben, katonai fölényre velük szemben. „Mi határozottan követjük majd a béke és a békés egymás mellett élés lenini irányvonalát. Jóakaratra a Szovjetunió mindenkor jóakarattal, bizalomra bizalommal válaszol“ - hangsúlyozta M. Sz. Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A békében való élésnek, a normális jó kapcsolatok fenntartásának törekvése vezérli valamennyi ország kommunistáit, akik arra törekednek, hogy a földön élő embereknek egyenlő jogaik legyenek a szabadságra és a boldogságra. A leninizmust humanizmusa valamennyi nép számára vonzóerővé változtatta. Az a lenini felhívás, hogy örökre véget kell vetni a háborúnak mint az államok közötti ellentétek megoldása módszerének - egyre szélesebb körű támogatásra talál azok körében is, akik egyelőre még nem ismerték fel azt, hogy csak a szocializmus lehet az emberiség fejlődésének fő útja a jelenlegi korszakban. Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, a békének és a népek boldogságának elérése terén kifejtett, lenini erőfeszítések humánus, általános emberi irányzatát kiemelve, helyesen állapítja meg, hogy Lenin szövetségeseket és partnereket látott a más politikai és világnézeti táborokhoz, többek között az egyházi körökhöz is tartozó békeszerető erőkben. „Az a mód, ahogyan Lenin a béke kérdését minden békeszerető erőt egyesítve és ugyanakkor offenziven felfogta, országunk kommunistái számára is példát mutat a békemozgalomhoz való viszonyra“. Az imperialisták, akik figyelmen kívül hagyják a néptömegeknek azt a követelését, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek, egyre gyarapítják a történelem legpusztítóbb hadviselési eszközeinek készleteit - amelyek képesek arra, hogy alig néhány perc alatt kioltsák az életet a földön. „Jobb halottnak lenni, mint vörösnek“ - a reakciónak ez a jelszava határozza meg ma is a monopoltőkés burzsoázia fő politikai törekvéseit. Csak a népeknek a burzsoázia embergyűlölő, becsvágyó szándékainak megfékezéséért vívott, önfeláldozó harca képes a haladást és az emberiség puszta létét szavatolni. Az antikommunisták gyűlölik a leninizmust, a forradalom számukra halálosan veszélyes „technológiáját“ látják benne. Mindazok pedig, akik számára drága a béke, a szabadság és a társadalmi igazságosság, a leninizmust a jelenlegi forradalmi harc stratégiája és taktikája megbízható elméleti és tudományos alapjának tekintik. A lenini eszmék továbbra is megvilágítják a jónak a rossz, a világosságnak a sötétség fölött aratott győzelméhez vezető utat. A lenini eszme volt és marad az a nagy zászló, amely a dolgozókat a szabadságért, a demokráciáért és a társadalmi igazságosságért való forradalmi harcra lelkesíti - ma, mindenkor. VSZEVOLOD IVANOV a történettudományok doktora mm. ■n ■■■■■■■■■■■ ÚJ szú 5. XII. 6. T ársadalmunk a 8. ötéves tervre való felkészülés időszakában ól. A feladatok minden felelős dolgozótól megkövetelik, hogy a tartalékok feltárásával segítse a következő évek igényes célkitűzéseinek megvalósítását. Szocialista társadalmunk joggal hivatkozik az irányító dolgozók öntudatára, pártosságára és becsületére; kötelességük előnyben részesíteni a népgazdasági és szociális prioritást, erejüktől telhetőén mindent megtenni érte, mert nemcsak hogy élén állnak egy kollektívának, amelyet irányítanak, hanem egyúttal a társadalom érdekeit is ők képviselik. A fejlett szocialista társadalomban az irányító munkának - tartalmát, módszereit, küldetését tekintve - humánus jellege van. A termelés maximális hatékonyságának elérése alárendelt a társadalom valamennyi tagja céljai megvalósításának, felszabadítja és kibontakoztatja a társadalom tagjainak képességeit, az anyagi és kulturális szükségletek kielégítését szolgálja. A fejlett szocializmus építésének időszakában fő célunk a személyiség sokoldalú szocialista kibontakoztatása. A társadalom legértékesebb kincse az ember; képessége és tehetsége, amelyet mint egyén állít a közösség szolgálatába, sokoldalúsága a társadalom számára pozitívumot jelent és a további fejlődés feltétele. Az ember sokoldalúsága a társadalom és az egyén számára előrevivő érték, az ember fejlődésének pótolhatatlan, semmi mással nem helyettesíthető feltétele. A személyiség szerepének jelentősége a szocialista társadalmi-gazdasági formációban legkifejezőbben a munkában és a társadalmi élet azon területein mutatkozik meg, ahol az ember, mint társadalmi és politikai tényező betölti feladatkörét. A szocialista személyiség egyre szélesedő funkcióit nem elkülönített szubjektumként tölti be, hanem más emberekkel együtt, szociális csoportok és kollektívák összességében. A személyiség szerepének növekedése a társadalmi szervezetek egész rendszerének tökéletesedésével függ össze, egyenes következménye a kommunista párt vezető szerepe növekedésének. A fejlett szocialista társadalom feladata az új személyiség kialakítás^ a sokoldalúan, harmonikusan fejlett, tiszta erkölcsű, egészséges személyiség formálása. A személyiség sokoldalú fejlődése feltétele és célja a szocializmus és a kommunizmus építésének. A társadaltékben megértse és megismételhetetlen módon reprodukálja a társadalmi viszonyok gazdagságát. Különösen bonyolult a személyiség szerepe a szocialista társadalomban. Munkája elképzelhetetlen magas szintű politikai fejlettség és a marxizmus-leninizmus elméletének és gyakorlatának ismerete nélkül. Tevékenységének legsa- játabb tartalma a kommunista párt tudományosan megalapozott politikájának megvalósítása, a szocializmus és kommunizmus építésének szolgálata. Az irányító munka politikai elvhűséget, pártos A szocialista személyiség mi problémák megoldása a fejlett szocialista társadalom szakaszában teljes mértékben a kommunista párt vezette dolgozók kezében van. A fejlett szocialista társadalomnak igényes és bonyolult feladatot kell megoldania; ennek lényege, hogy valamennyi társadalmi funkciót a dolgozóJömegekre ruház át. Korunkban nem elégedhetünk meg az objektiven, fentröl és adminisztratív úton történő társadalmasítással. Döntő e folyamat szubjektív oldala; alapvető lényege az egyén társadalmasításának tudatos elfogadása. Ez a hallatlanul összetett és komoly folyamat feltételezi, hogy minden ember, a társadalom minden egyes tagja öntudatos társadalmi lényként fejlődik a maga létfeltételei között, hogy maximális mérmegközelítést, a konkrét feladatok megoldásának osztályszemléletét, a lehetséges szociális következmények előrelátását követeli meg. A vezető funkcionárius tevékenysége megkívánja az irányítás tárgyának tökéletes ismeretét, a lehetséges problémák és nehézségek előrelátását, s az idejében történő intézkedések meghozatalát. A politika és tudomány dialektikus egysége a társadalomirányítás fontos elvét képezi a szocializmusban. A vezetés és irányítás minden tisztségviselőtől általános és széles körű politikai, valamint szakismeretet kíván, tapasztalatot és megalapozottságot, mert anélkül, és az irányítás tudományának elsajátítása nélkül, lehetetlen a vezetés. Teljes mértékben érvényesek Lenin szavai, miszerint semmilyen lelkiismeretesség, semmilyen tekintély nem pótolhatja azt, ami az adott helyzetben a legfontosabb, vagyis a dolgok ismeretét. A vezető személyiség ereje abban rejlik, hogy képes sikeresen összehangolni a külső indítékokat, és feloldani az ellentéteket. Az alkotó embernél a szüntelenül jelentkező új problémák, élethelyzetek, az előérzet, a felfedezés és a feltételezések lehetősége alkotókedvet vált ki. A rátermett vezető a kollektíva jól összehangolt munkájának szervezője, ismeri az emberek érdeklődési körét, hangulatát, szükségleteit és lehetőségeit, s a kollektíva alkotó kezdeményezését a kitűzött cél érdekében mozgósítja. Korunkban, a tudományos-műszaki fejlődés korszakában a rátermett vezetők képesek összekapcsolni a tudományt a gyakorlati tevékenységgel. A fejlett szocialista társadalomban az irányító munka felelős posztokon összeegyeztethetetlen az olyan negativ tulajdonságokkal, mint a beképzeltség, a durvaság, a túlzott becsvágy. A vezető dolgozónak feltétlenül kitűnő politikai és erkölcsi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: legyen következetes, türelmes, becsületes, a feladatok megoldásában rugalmas, a munkatársaihoz figyelmes. Az irányítómunkában több szociálpszichológiai tényező is fontos szerepet tölt be. A fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában az irányítás szférájába minden osztály, minden szociális réteg legjobb, energikus, tehetséges, rátermett képviselőit választják be, olyan kádereket, akik képesek megbirkózni a tudomány, a technika és kultúra eredményeivel, s a marxizmus-leninizmus tanításával összhangban elősegítik a társadalom életének szüntelen és folyamatos fejlődését. Dr. TAMÁS SÁNDOR kandidátus Es ß ™ nose
