Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
f V. Valentov Az öreg iskolapad Egy hétfőn reggel felboly- dultak a másodikosok. Mennek be az osztályba, de senki se találja a padját. A hét végén kicserélték mind, s most vadonatúj székek, asztalok várják őket a teremben. De valahogy eggyel kevesebbet tettek be, így egy gyereknek az öreg iskolapadban kellett volna ülni. Hanem erre nem akadt vállalkozó. Akkor odament a tanító néni, megsimogatta az öreg padot, és leült.- De hisz ez az a pad - mondta nagy csodálkozva -, amelyben én tanultam sok-sok évvel ezelőtt. Hogy szerettem! Magam mostam le mindig, s én festettem újra. Nohát! MindmáO. Akszjonova Találkozott egyszer a kisegér a szarvassal és mondta neki:- Játsszunk bunyótI- Játsszunk - örvendezett a szarvas. - Csak engedd, hogy én bújjak el először.- Rendben van! - egyezett bele a kisegér. A szarvas fehér, a hó is fehér. Jól el tudott bújni. A kisegér sokáig kereste, de sehol se akadt rá. Még a bokrokat is félrehajtotta, a szarvas nincs sehol. Egyszer csak észreveszi, hogy minden bokor hajladozik a szélben, csak egy áll moccanatlanul. Közelebb fut, s látja, hogy az egyáltalán nem ig megőrizték! — Ezt mondta a tanító néni, és egy kicsit bepárásodott a szeme. A gyerekek tisztelettel kezdtek a padra nézni, s amikor a tanító néni felállt, mind odatódultak. Most már mindenki ott akart ülni. Dehát egy padba nem fér be harminc gyerek. Elhatározták, hogy szép sorjában ülnek majd benne. De csak az, aki négyesre vagy ötösre tanul. S lássatok csodát, év végére egyetlen hármas tanuló sem volt már az osztályban. Miért? Mindenki arra a nevezetes helyre akart ülni, ahol valamikor réges-ré- gen az ő szeretett tanító nénijük ült. bokor, hanem a szarvas agancsai. Elbújt a hóban, s nem lehetett ót észrevenni. Ezért nem találta öt sehol. Most a kisegér bújt el. A hómező a végtelenbe vész, az egér aprócska. Kereste, kereste ót a szarvas, de nem lelte sehol. Egész nap kutatta, mindent feltúrt, de nem találta meg. Már teljesen lemondott róla, hogy megtalálja, mikor az egérke váratlanul a lába elé pottyant. Nem hiszitek el, gyerekek, az egérke ott bújt meg a szarvas agancsába kapaszkodva. Jót mulattak ezen, aztán játszottak tovább. Átányi László fordításai Barak László Az én világom Elveszett a Nap az égről, ébrednek a csillagok. Elbóbiskol a fél világ, mire a Hold felragyog. Megkerült a Napunk végre, álmosak a csillagok. Felébred a világ fele... Tudod-e, hogy hol vagyok? A világnak melyik felén múlatom a napokat? Mindkét felén, ha akarom: táltosom a gondolat. Ha behunyom a szememet, Mexikóba repülök; ha akarom, azon nyomban a Tátrában üdülök. Ha az egyik pillanatban megnéztem az Amazont, a másikban bizonyosan a Vágón ring tutajom. így járom be a világot, így az enyém az egész! Ha majd egyszer találkozunk, remélem, hogy elkísérsz... Késő ősz van Késő ősz van, tél közeleg, gyülekeznek a fellegek, nem hintázunk, más a móka, pihen most a libikóka. Levetkőzött az erdő is, tölgy, az akác, meg a kőris; mint a hervadt virágcsokor, elszenderül minden bokor. Köd nyújtózik lassan, csendben, a mező is dérlepelben álmodik az elmúlt nyárról: pillangóról, színes világról... A szarvas és a kisegér IFJÚ FOTÓSOK KIÁLLÍTÁSA A bratislavai Kle- ment Gottwald Ifjúsági és Pionírház jól működó fotókörének pályázatára érkezett felvételekből nyílt kiállítás november elején az intézmény épületében. A kör tagjai 12-20 éves ifjak. Az idén ez már a második ilyen jellegű kiállításuk, az első májusban volt, Az én Bratislavám címmel. Erre a mostanira szabadon választott témákkal jelentkezhettek a gyerekek. A kiállított munkák hozzáértésről, ötletességről és magas szintű szakmai felkészültségről árulkodnak, jóllehet akadnak köztük kevésbé sikeres felvételek is. Nagy tehetségű fotósnak ígérkezik például Siavomír Sauer (A híd, Ritmus, Perspektíva, Nap és víz, Megfogtam a Napot stb.), Robert Belicky, akinek a Romok és a Vidámpark című felvételei gyakorlott fotósok munkáival vetekednek; hasonlóképpen Maróé Churynak a Mozdulat és a Fényáramlatok című fotociklusa. Hajdú Endre Nyári hokista, Hisz karcsú vagy... című képei, illetve a Cím nélkül sorozata, továbbá Iveta Fanöoviöová A kis karmester című képe fiatalos derűt áraszt, ötletes meglátásokat rögzít. A központi pionírház fotószakköreinek tagjai máris a jövő tavasszal hetedszer sorra kerülő Az én Bratislavám versenyre készülnek, amelyre más fotós klubok felvételeit is várják. Fiala Ilona Hajdú Endre: Nyári hokista EGY KIS TUDOMÁNY Balga alga Emberi szemszögből nézve balga az az alga, amely megeszi a kéntartalmú szennyvízből a ként, de mégis akad, amelyik ezt teszi. A kutatók azt állítják, hogy a Chlorella nevű zöldalga száz kéntartalmú vegyszerből jó étvággyal elfogyaszt kilencvenötöt. Hja, a természet védelmének mindig az a leghatásosabb módja, ha maga a természet végzi a természet védelmét. Ha pedig nem hajlandó erre, akkor rá kell venni. Milyen technikával lehet rávenni? (|BAB>|!Uipa}0!a) H ogy is hitték és hirdették a tudósok még nem is olyan régen? Az emberek - mondták - a nagy jég elvonultával valahogy magukhoz édesgették, szelídítették az állatokat, megtanultak vetni, aratni, szőni-fonni, kitanulták a fazekasság fortélyait, a kő csiszolását, majd a fémek kiolvasztását, megmunkálását... Amikor aztán már jó sok mindent összegyűjtöttek, elkezdtek egymás közt csereberélni, kalmárkodni, kereskedni. Nem mindenütt ugyan, és nem is mindenféle emberek, csupán azok a szerencsések, akik a „termékeny holdsarló“ tájain éltek, vagyis a Földközi-tenger keleti partvidékét s a Tigris és Eufrátesz völgyét magába foglaló területen meg a Nílus mentén. Itt „tört ki“ az úgynevezett neolitikus forradalom, vagyis alakult ki egy új életforma, szinte robbanásszerűen. Nem tudjuk, nem is fogjuk tán sohasem megtudni, hogyan történt valójában az emberi fejlődésnek ez a hirtelen megugrása. De annyit már tudunk, hogy így bizonyosan nem. Az emberek nem egy helyt, nem egyszerre és főként nem egyformán kóstoltak bele a többé-kevésbé már letelepült életbe. Valamennyien képesek és készek voltak viszont mindenkori környezetük adottságai szerint élni. Épp az alkalmazkodásnak ezt az együttes készségét nevezzük ma civilizációnak. Ebből fakadt minden művelődés. Ennek révén tanulta meg az ember, hogyan hasznosítsa az öt körülvevő növény- és állatvilágot, a tüzet és a vizet, a köveket és a fémeket, sőt hogyan fordítsa ugyanakkor a maga javára még a természeti világ váratlan változásait is. Édényeket formálni, kiégetni, igaz, nem is olyan egyszerű mesterség. Cseréptöredékek tanúsága szerint eleinte vesz- szöból font kosarakat tapasztottak be kívül-belül agyaggal. Csak később jöttek rá, hogy jófajta agyagból nyújtott „hurkával“ miként lehet sorról sorra mind feljebb tekergetni, „építgetni" jókora edényeket. De még ezeket is csak szabad tűzön égették ki, vagyis túl alacsony hőfokon és nagyon egyenetlenül. Amíg a kenyér- sütő kemencék mintájára meg nem építették aztán az első égetökemencéket. Ekkor jött rá igazán az ember, micsoda előnyei vannak az agyagedényeknek! Pengőén kemény cseréppé égett az agyag. Olyan keménnyé, hogy még parittyagolyóbisokat is készítettek ilyenformán. Az edények felületén szép sima, fényes bevonattá égett ki a máz. Nemcsak magvakat tárolhattak már az ilyen mázas cserépedényekben - a víz sem szivárgott ki belőlük, sem más folyadék. Főzhettek is bennük nyugodtan: bírták a tüzet. A tűz természetét is jobban kiismerte az ember az agyagedények égetése közben. Megtanulta, melyik fa ad nagyobb meleget, melyik tartja jobban a parazsat. Megtanult faszenet égetni, s ezzel minden addigit felülmúló tüzelőanyagra bukkant. Mind tökéletesebb kemencéket épített, majd a fújta- tást is felfedezte, s ezzel növelni tudta a hőfokot. Értett már a lassú és a gyors égetéshez is: szabályozni tudta, hogy több vagy kevesebb levegő jusson a kemencébe. Grafittal szürkére festett edényeket égetett. Ezeket kívülről fűtött, zárt kemencébe kellett raknia, hogy el ne égesse a tűz a grafitot, mielőtt rásülne a cserépre. Arra is rájött azután egyszer, hogy ha az ilyen, levegőtől elzárt kemencébe faszénnel együtt hevíti a mázak festésére használt rézércet, kalapálható sárga „kő“ válik belőlük. Olyan színréz, amelyet talán már ismert is ritka természetes előfordulásaiból. Sokáig még nem munkaeszközök, csak ékszerek és kisebb dísztárgyak készítésére használták a rezet. De már ekkor is tudták róla, hogy nemcsak kalapálható, hanem formába is önthető. Kemencéikben el tudták érni a réz olvadásához szükséges hőfokot. Nem volt ez még persze igazi fémmívesség, de a fazekasság fortélyain keresztül mégiscsak eljutott az ember annak a küszöbére, hogy ismerője legyen a fémekkel való bánás művészetének. Mindehhez azonban igen sok tudás, igen sok idő, munka, figyelem kellett. A fazekasok elóbb-utóbb mindenütt szakemberré váltak: egész nap csak azzal foglalkoztak, hogy agyagot gyúrjanak, és égessenek. Ehhez persze társaiknak kellett több élelmet termelniük, mint amennyiből ók maguk megéltek. De hát a vetett növények és a háziállatok birtokában ez már nem okozott túl nagy gondot az emberek kisebb-nagyobb közösségeinek VEKERDI LÁSZLÓ A civilizáció kezdetén GONDOLKODOM, TEHÁT... KÖZÖSKÖDÉS írj az alábbi meghatározások szerint öt betűből álló szavakat függőlegesen az ábrába! Két-két szó középső betűje mindig azonos., A középső betűk vízszintesen összeolvasva egy magyar zeneszerző nevét adják. 1. Égtáj, 2. Házhely. 3. Kenderkóc. 4. Alkohol. 5. A kalandozó magyarok egyik vezére. 6. Lihegve siet. 7. Huszárföveg. 8. Apadás. 9. Vadászkutya. 10. Ez is madár. ARTEK ERFT+ FOLYÓ FOLYÓSZÁMTAN Helyettesítse a betűket számokkal oly módon, hogy azonos betűk azonos, különböző betűk különböző számokat jelöljenek, és - ez a fő szempont - az eredmény helyes legyen I MEGFEJTÉS A november 15-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a virágok állásából, amelyek a nyitott ablakon beáramló fény felé hajoltak; az a és az f. Nyertesek: Kulcsár Károly, Kassa (koáice); Derzsi Attila, Tany (Tőó): Szilassy Ágnes, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Bukai Júlia, Zsitvabesenyó (Beáenov); Barta József, Naszvad (Nesvady). ■I ■■ t
