Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
ÚJ szú 5 985. VII. 19. A Novosztyi Sajtóügynökség a szovjet Latin-amerikai Szolidaritási Bizottsággal együtt ke- rekasztal-konferenciát rendezett a következő témáról: „Az Egyesült Államok 20 éve történt fegyveres intervenciója a Dominikai Köztársaságban, és az USA részéről folytatott állami terrorizmus Közép-Amerika és a Karib-medence térségében napjainkban“. A kerekasztal- konferencián neves szovjet La- tin-Amerika-szakértök, nemzetközi jogi szakemberek, történészek, közgazdászok, szovjet és más országbeli újságírók vettek részt. Néhány véleményt ismertetünk: I Karen Hacsaturov, a történelemtudományok doktora, a Novosztyi Sajtóügynökség vezetőségének elnökhelyettese, a szovjet Latin-amerikai Szolidaritási Bizottság elnökhelyettese:- A Dominikai Köztársaságban történt legutóbbi események - zavargások a lakosság körében, letartóztatások, több tucat sebesült és halott - az 1965. évi fegyveres intervenció közvetlen következményei, valamint (hosszabb történelmi távlatban) annak tudhatók be, hogy az Egyesült Államok - a múlt század végétől kezdve - állandóan beavatkozik ennek az országnak a belügyeibe. 1965-ben az intervencióhoz azon érvelés szolgált ürügyül, hogy az országban „anarchia" van, „az amerikai állampolgárok életét veszély fenyegeti", főként pedig az állítólagos „kommunisa veszély" hangoztatása. A Fehér Ház szakasztott ugyanilyen érvekkel próbálja igazolni Grenada megszállását és Nicaragua ellen irányuló, jogellenes, agresszív cselekményeit. I Mark Lazarev, a történelemtudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia Latin-Ameri- ka Intézetének igazgatóhelyettese:- A Dominikai Köztársaságban törtem intervenció a nemzetközi jog kirívó megsértése volt. 1945 áprilisában elfogadták az ENSZ Alapokmányát, s az Egyesült Államok azáltal, hogy húsz évvel később ezt az agressziót végrehajtotta, a legdurvábban megsértette ezt. Úgy látszik, a jelenlegi világban, többek között a nemzetközi jog területén is történő változások az Egyesült Államokat nem érintették. Washington külpolitikája mindmáig a régi gyarmati jog szabályain alapul. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma jogtanácsosának 1912-ben készitett memoranduma különböző indokokat sorolt fel, amelyek „igazolták“ Washingtonnak más országok ügyébe történő fegyveres beavatkozását. Ezek között „a társadalmi vagy politikai forradalom elleni megelőző harc", „az amerikai állampolgárok védelme" és „az Egyesült Államok önvédelme" egyaránt szerepelt. Azóta hosszú idő telt el, a nemzetközi jog demokratikus változásokon ment keresztül, a támadó háborút manapság nemzetközi bűncselekménynek tekintik, az Egyesült Államok politikájában azonban minden a régi maradt. I Rejn Mjullerszon, a jogtudományok kandidátusa, a szovjet Nemzetközi Jogi Társaság tagja:- A nemzetközi jog legsúlyosabb megsértései ott és akkor fordulnak elő, ahol és amikor az imperializmus erőszakkal próbálja feltartóztatni az objektiv, haladó társadalmi változásokat. A forradalmaknak, amennyiben megfelelnek a társadalmi fejlődés objektiv törvényeinek, nincs szükségük külső ösztönzésre, mig az ellenforradalom majdnem mindig külső erőkre támaszkodik. Az Egyesült Államok latin-amerikai külpolitikája azelőtt és jelenleg is állandóan a nemzetközi jog két legfontosabb elvének megsértése között ingadozik. Arról van szó, hogy vagy bomlasztó csoportok finanszírozása, államférfiak ellen elkövetett merényletek stb. révén avatkoznak bele más országok belügyeibe, vagy, ha ez nem elegendő, akkor közvetlenül fegyveres erőt alkalmaznak. Az Egyesült Államok például Chilében az első változat, a Dominikai Köztársaságban, később pedig a Granadában történt intervenció alkalmával a második változat szerint járt el. a Dominikai Köztársaságban, az amerikai katonák az Indokínai-félszigeten, Vietnamban is békés lakosok vérét ontották. Washingtonnak Délkelet-Ázsia és Közép-Amerika iránt tanúsított szemléletében sok közös vonás van. Itt is, ott is az úgynevezett „dominóelméletet" alkalmazza, amely az ötvenes évek végén született. A „váltott lovak“-nak ugyanazt a taktikáját használják, amikor is egyes bábuk helyébe, amelyek diszkredi- tálták magukat, Washington másokat ültet. így történt a saigoni rendszerrel, igy történt Trujillóval is a Dominikai Köztársaságban. Az a törekvés, hogy idegen „ágyútölteléket“ használjanak fel Vietnamban, semmiben sem különbözik az ellenforradalmárok Nicaragua elleni fel- használásától. Ki kell emelni a provokációk egyforma taktikáját és azt is, egyforma veszély van arra, hogy az agresszív cselekmények helyi nemzetközi konfliktusba nőnek át. I Roberto Molina, a Prensa Latina hírügynökség moszkvai tudósitói irodájának vezetője: Washington latin-amerikai politikája a múltban és ma I Rodriguez Molina, az Excelsior című mexikói újság moszkvai tudósítója:- Santo Domingóba abban az időpontban érkeztem, amikor az amerikai megszállók partraszállása folyt. Tanúja voltam annak, amikor a tengerészgyalogosok elfoglalták előbb a várost, azután pedig az egész országot. Ennek során példátlanul kegyetlen cselekményeket hajtottak végre. Láttam, amint védtelen embereket összevertek. Emlékszem például arra, hogy egy 17 éves fiatalembert géppisztolyok agyával össze-vissza ütöttek, leteperték a földre, aztán újságokat borítottak rá, és otthagyták, hogy elvérezzen. Azt a kegyetlenséget, amelyet húsz évvel ezelőtt a Dominikai Köztársaságban figyeltem meg, újra módom volt látni Chilében Pinochet uralma alatt. A különbség csupán az volt, hogy a Dominikai Köztársaságban a kegyetlenség az Egyesült Államok tengerészgyalogosai, Chilében pedig a chilei katonák részéről történt, akiket ugyanazok az amerikaiak képeztek ki. I Gennagyij Kadimov, a jogtudományok doktora, a Szovjetunió Külügyminisztériuma Diplomáciai Akadémiájának professzora:- Húsz évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok végrehajtotta intervencióját- Az egyik szabványmagyarázat, amelyet Washington a Latin-Amerikában végbemenő társadalmi megrázkódtatásokra ad - az úgynevezett „Moszkva kezére" vagy a „szovjet-kubai beavatkozásra" való hivatkozás. Az Egyesült Államok 1965-ben a „kommunista veszély" ürügyével hajtott végre agressziót a Dominikai Köztársaság ellen, bár, mint ismeretes, Juan Bosch és Francisco Caa- mario ezredes csupán haladó felfogású demokrata, hazafi volt, és egyáltalán nem állt kapcsolatban a marxizmussal. Most, húsz évvel később, társadalmi viharok rázzák meg ezt az országot, ennek az oka azonban magának az Egyesült Államoknak a beavatkozása, az, hogy az amerikai nagytőke kifosztja az országot. I Rudolf Zimenkov, a közgazdaságtudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Intézetének tudományos főmunkatársa: -Az Egyesült Államok dominikai intervenciójának célja az volt, hogy ezt az országot még jobban az amerikai monopóliumoktól tegye függővé. A nyolcvanas évek elején az amerikai társaságoknak több mint 70 leányvállalata működött a Dominikai Köztársaságban. Aktíváik összvolumene 80 millió dollárt ért el. Az Egyesült Államoknak 1984-ben ebben az országban eszközölt csupán magánberuházásai 300 millió dollárra rúgtak. A Dominikai Köztársaság gazdaságába befektetett minden dollár után az Egyesült Államok társaságai jelenleg 2,8 dollár hasznot húznak. Az amerikai beruházók hasznának külföldre történő átutalása a Dominikai Köztársaság számára sokmilliós veszteségekkel jár. Washingtonnak a kereskedelem terén foganatosított, különböző diszkriminációs intézkedései is kárt okoznak az országnak. így például az Egyesült Államokba importált cukorra kivetett vám 1968-tól 1979-ig a tízszeresére növekedett. Emellett a hiteleket szigorú feltételekkel folyósítják - s ez ahhoz vezetett, hogy a Dominikai Köztársaság külföldi adósságterhe 2 milliárd dollárra növekedett. Más latin-amerikai országokban is ugyanilyen helyzet figyelhető meg. Ezek csupán 1983-ban 30 milliárd dollárt fizettek a hitelek kamatai fejében. Ugyanazon év októberében a Pentagon 26 milliárd dollárt követelt a világürbeli fegyverrendszer létrehozására irányuló kutatómunkákra. Ily módon, az Egyesült Államok féktelen fegyverkezési versenyét szintén a íatin-amerikai népek kifosztása révén is finanszírozzák. ■ David Gutierrez, a Barricada nicaraguai újság tudósítója:- Az Egyesült Államok hozzászokott ahhoz, hogy az erő nyelvén beszéljen a latin-amerikai népekkel. Erről tanúskodik a történelem, valamint a jelenkor is. A forradalmi Nicaragua ötévi fennállása óta Washington a sandinista népi forradalom megsemmisítésének irányvonalát követi. Az Egyesült Államok tüntető jellegű kivonulása a Hágai Nemzetközi Bíróságról, a manzanillói tárgyalások megszakítása és más tények is arról győznek meg, hogy a közép-amerikai problémákat Washington az erő útján akarja megoldani. Hogy az Egyesült Államok csapatai mind ez ideig nem nyomultak be Nicaraguába, ennek oka az, hogy a nica- raguai népnek eltökélt szándéka mindvégig harcolni. Azonkívül, az Egyesült Államok tud arról, hogy a világ valamennyi szabadságszerető népe hatalmas szolidaritást tanúsít Nicaragua iránt. I Pjotr Nyikolajev, a szovjet Latinamerikai Szolidaritási Bizottság elnökhelyettese:- Az Egyesült Államok dominikai intervenciója azok közé a nemzetközi események közé tartozik, amelyek teljesen leleplezik az imperializmus lényegét, az irányú törekvését, hogy más országokban elfojtsa a nemzeti felszabadító mozgalmat, és megsemmisítse a függetlenséget és a demokráciát. A dominikai nép, ideiglenes veresége ellenére, ennek az agressziónak a következtében sok mindent megtanult. Ma láthatjuk, mennyire fokozódott az öntudata. Valamennyi becsületes ember feladata az, hogy erősítse a szolidaritást a közép-amerikai népekkel. Nemhiába mondják, hogy a szolidaritás - a védelem első vonala. Az Egyesült Államok részéről a Dominikai Köztársaságban végrehajtott intervenció huszadik évfordulója újabb alkalmat nyújt annak a felismerésére, valójában honnan ered a béke ügyét fenyegető veszély, ki felelős azért, hogy Közép-Amerikában és a Karib-medence térsébében fokozódik a feszültség. (APN) második világháború utolsó japán katonáját Okina- va szigetén találták meg egy barlangban. Amerikai és japán tisztviselők egy csoportja hangszórón keresztül próbálta ót meggyőzni arról, hogy kijöjjön.- Nakajinko közlegény, itt az ideje, hogy megadja magát. A háborúnak vége.- Honnan tudjam, hogy nem akarnak-e becsapni? - hallatszott egy panaszos hang a barlangból.- Higgyen nekem, Nakajinko - üvöltötte a japán kormány képviselője. - Az ellenségeskedések befejeződtek. Hárompercnyi néma csend után újra megszólalt a hang:- És ki győzött?- Az amerikaiak. A japán hadsereg már negyven éve letette a fegyvert.- Lehet, hogy ez csak trükk. Bizonyítsák be nekem, hogy az Egyesült Államok győzött.- Az amerikaiaknak jelenleg 37 milliárd dolláros kereskedelmi deficitjük van Japánnal szemben - kiáltotta vissza a japán kormány képviselője.- Hogy létezik, hogy az amerikaiaknak van ekkora dificitjük, ha Japán vesztett?-Azért, mert Japán 1945-ben átdolgozta stratégiáját, és rájött, hogy sokkal okosabb és egyszerűbb gépkocsikkal elárasztani Amerikát, mint katonákkal. Az amerikaiak most igy mindenféle japán árut vásárolnak, mig a japánok alig vesznek amerikai termékeket. Mindezt, ha akarja, maga is elolvashatja ebben a hetilapban.- Rakják le az újságokat a barlang szájánál, és menjenek el - válaszolta a hang. Egy félórával később a világháború utolsó japán katonájának meggyőzésére alakult csoport kezdett türelmetlen lenni. t- Nakajinko, reméljük, most már meggyőződött róla, hogy Japán vesztette el a háborút - kiáltották be a barlang nyílásán.- Hát nem is tudom - hangzott a válasz. — Ha vesztettünk, hogyan tudunk az idén 25 százalékkal több autót exportálni az Egyesült Államokba, mint tavaly?- Azért, mert a múlt évben önkéntes korlátozást vállalArt Buchwald: Vége van-e a háborúnak? tunk, az idén pedig megemeltük a kvótát, mert úgy látjuk, hogy itt az alkalmas pillanat elárasztani az amerikai piacot.-És a japán kormányfő nem fél attól, hogy felbosszantja az amerikaiakat?- Azzal próbálja ennek elejét venni, hogy ünnepélyesen felszólított minden japánt: vásároljanak amerikai termékeket.- Szó sem lehet róláT hogy kijöjjek, ha amerikai árukat kell vennem. Én még emlékszem Pearl Harborra! - kiáltott ki Nakajinko a barlangból.- Mint háborús veteránt, önt felmentjük e kötelezettség alól. Azt szeretnénk, ha kijönne végre, és így bejelenthetnénk: a világháború hivatalosan is véget ért.- De az amerikai áruk közel sem olyan jók, mint a japán termékek - makacskodott tovább Nakajinko. - Valahányszor raboltam valamit az amerikai hadsereg hadtápraktá- raiból, mindig vissza kellett vinnem kicserélni.- Na, figyeljen csak ide. Most nincs időnk arra, hogy a japán és az amerikai áruk minőségéről vitatkozzunk. Rövidesen Washingtonba kell utaznunk, hogy újabb kereskedelmi előnyöket próbáljunk kicsikarni magunknak.- Ez azt jelenti, hogy ismét háború lesz?- Szó sincs róla, nem lesz semmiféle háború. Nem szokásunk háborút kezdeni gazdasági ellentétek miatt.- Te jó ég, ugyanezt mondta a japán kormány is 1941. december 6-án! - kiáltott fel rémülten Nakajinko. Az amerikai összekötő tiszt kezdte megunni a huzavonát, és beleüvöltött a hangszórójába:- Figyeljen ide, ha harminc percen belül nem jön ki, kénytelenek leszünk lelőni önt.- De miért? Azért, mert Japán nem akar híradástechnikai termékeket vásárolni maguktól?- Itt most nem híradástechnikai eszközökről van szó - válaszolt az amerikai.- Azt hiszem, hogy mégis itt maradok addig, amig az Egyesült Államok és Japán meg nem oldja gazdasági ellentéteit.- De miért, Nakajinko, miért?- Azért, mert ha ez nem sikerül, félek, új barlangot kell keresnem magamnak. (International Herald Tribune)
