Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
\ jtt Mircea meg Violák ajándékba egy jgyünk vele? Hová ítésünk határtalan , hogy ez együttjár rúk termelékenysé- igot jelent: naponta irke-csirke után, és yetlen dilemma ké- tojás vagy a tyúk? étel, amelyet nem ilfogyasztani. Idáig ggelre magadnak, iák, estére ellensé- lot okoz, hogy honsem az élelmiszer- ían való tojásnak sztorija, drámája, Jókat utazik: faluról falura és újra meg- 5t nap alatt érkezik nról. Még két napot zöldséges boltban, megveszi egy para kell vinnie, hogy sn, amivel házat két nap. A falusi ill még két napot, eherautót. Ismét ott apót a raktárban, túl régi, s a zöldsért át. Amikor végre iszerüzletbe, meg- régisége. Hány nap vegyünk tojást az I. A cukrászdától i sem. Azok kétszer a legfrissebb tojás farmról származik, n. A szintetikus ta- íreg. beszerzik bizonyos n a szintetikus ta- r, hogy a falusi, térin sem lehet biztos faptak ilyen takar- a^tyúkokat a mezőin rovarirtókkal és <kal. iber udvarára nem >k a repülőgépből? ától hízott fű nincs lert a teheneket is lányokkal etetik, yesek Bulgáriából i színező anyagot ik, hogy a tojássár- 3 legyen. egyéni tyúk marad ! hol tartsd? És miéjszaka a mosdóletakartuk a nagy' et nászajándékba ornázás biztosítva í a szellőztetéssel? Könözsi István felvétele ROMULUS RUSAN A fúróval nyílást fúrtam a fazék fenekére. A fazékra a szomszédtól kölcsönzött vasalót tettem rá. Hajnalban rohantam az Alma piacra nyúlketre- cet venni. Nem kaptam, elkéstem a munkahelyemről, és mentem az Óborra. Itt lehet találni kalitkákat a lakásbeli madaraknak, mindenféle méretűt. De csak vasárnap van vásár, úgyhogy egyelőre megelégedtem egy patkányfogóval, amelyet a vasboltban vettem. Ami a takarmányt illeti, vásároltam egy belépő jegyet a botanikus kertbe, és táskámat megtöltöttem a pázsitfüves területen mindenféle burjánnal. Azon a részen kutatást folytattak, úgyhogy nem vegyszerezték. De a kapus sandán nézett dagadt táskámra, amelyet egy ujjal vittem, és a táskámból kivett iratgyűjtőkre, amelyek alig fértek el a másik hónom alatt. Ahogy fölemeltem a fazekat, egy nagy, vöröses egészséges fénytelen héjú tojás gurult a mosdókagyló szűrőjébe. A tyúk kiegyenesítette a hátát, szárnyait kitárta, megrázta magát, mintha egy súlyos kakas alól szabadult volna, és boldogan kotko-. dácsolni kezdett. Rokonszenvesnek találtuk és elneveztük Ritának. Nem fért be a patkányfogó kis ajtaján, ezért újra a fazék alá fektettük. Másnap megajándékozott a kettes számú tojással. De útra kellett indulni a fővárosba, hogy kalitkát szerezzünk és burjánt szedjünk a botanikus kertből. Miután nem kaptunk kalitkát, pár napra újra a fazék alá tettük. Harmadnapon a hármas számú tojást adta. A negyedik napon a négyes számút. Ötödik nap nem tojt (de az egész véletlen volt). Hatodik nap, szombaton, tojt. Vasárnap megvettem neki az Óboron a várva várt kalitkát. Nagyot, két létrást, egyenlítői papagájoknak valót. Háromszáznyolcvan lejért. Leszereltem a létrákat és betettem Ritát. Pont tizenkettőkor kotkodácsolt és megajándékozott egy tojással. Most hat tojásunk volt, árnyékban tartottuk a kamrában. Érdeklődni kezdtünk, hogy szerezzünk füvet a tojásfészernek. Újra útnak indultam Bukarestbe (itt ismeretlen voltam), és burjánt szedtem a botanikus kertből. Egy marok füvet az ablakba tettem száradni. Rita még tizenkét tojást adott nekünk és kotolni kezdett. Huszonegy nap etettük-itattuk (volt egy kifizetetlen büntetés a botanikus kertben, még két út Bukarestbe), de az egész fészekaljából nem lett semmi. Jártam a szakembereket, fizettem a vizsgálatokért, senki sem tudta tisztázni nekünk. A tyúk kotolt, de nem kelt ki egy csirke sem. Mircea és Viorica szemünkre vetették, hogy nem biztosítottuk a megfelelő hőmérsékletet a konyhában. Egy másik ok lehetett a szennyeződés. Nem kellett volna nyitva hagynom az ablakot éjszakára. A lépcsőket mosó asszony azt mondta, hogy a kakashiány a hibás. Elhozta pár napra a kakasát. Rita visszatért a fazék alá, a kakas pedig elfoglalta az előkelő kalitkát. Reggel magukra hagytuk őket a konyhában. Este a fedéltartón találtuk őket. A fedelek a tányérhalmokon hevertek. Új edényeket kellett vennünk. Egy idő után Rita ismét tojni kezdett, majd aztán újra kotolt. De semmi sem lett belőle. Egy mákszemnyi értelme sem volt, hogy kölcsönösen kínozzuk egymást. Attól a pillanattól kezdve belenyugodtunk a tojástermelésbe. Annyi befektetés után az első alkalom volt, hogy maradt valami, Rita után. Mindenütt dicsekedni kezdtünk rendkívüli tehetségével, termelékenységével és versenyképességével. Amikor látogatóba mentünk, nem rohangáltunk a városba ajándékok után, hanem megjelentünk egy sárga és magas kaláccsal, s mondtuk, Rita tojásaiból való. A száraz arcbörú nagyságáknak, a gyermekeknek, a barátoknak, akikről úgy láttuk, őszintébben dicsérik, adtunk Rita tojásaiból. Mircea és Viorica majd meghaltak mérgükben. Az első napokhoz viszonyítva az ellátás még jobban ment. Tíz tojás után a botanikus kert őre, akivel annyi büntetés után összebarátkoztunk - egy hónapra való ételt hozott Ritának. Es aztán miféle ételt: illatos ánizsszárakat, kölesszemeket, folyondárlevelet. A barátok, amikor látogatóba jöttek, versenyeztek, hogy hozzanak neki valami ajándékot, úgyhogy idővel Rita kis gazdaságunk legvirágzóbb ága lett. Az egyenlítői kalitkában naponta kaptam egy vöröses, matt és egészséges tojást. Csakhogy, sajnos, minden csúcsnak megvan a maga lejtője. Bizonyára a jó életmódtól és a ditirambikus dicséretektől elkényeztetve, Rita felszabadult. Először lármát csapott, nem akart a kalitkában maradni. De ahogy elengedtük, a hálóban találkoztunk vele. Aztán minden előzetes értesítés nélkül, nem akart tojni vasárnap. Majd szombaton sem. Végül megnyújtotta a víkendet és nem mél- tóztatott dolgozni pénteken sem. Ez a termelés jelentős csökkenéséhez vezetett és kínos helyzetbe hozott. A csak heti pégy tojással alig tudtuk fedezni saját fogyasztásunkat és képtelenek voltunk a szokásos ajándékokat elkészíteni, ami kétség- beejtett bennünket. Amikor sok tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy kalácsot sütünk ajándékba, odalett a két heti adagunk. Amikor egy meghűlt csöppség anyja kérte, legalább a tojássárgáját adjuk oda, hogy sodót készítsen, újra föl kellett áldoznunk magunkat, meg kellett vonnunk a szánktól az ételt. Azonkívül Rita megszokta, hogy csak ritka növényeket egyék, amikor pedig a szállító őr is elhagyott, buzgósági sztrájkot tartott, és nem tojt egy hónapig. Év végén számadást végeztünk és megállapítottuk, hogy csak százhármat tojt nekünk, úgyhogy az ellátása sokkal költségesebb már, s elhatároztuk, levágjuk. De hogyan? Ki kövesse el a gyilkosságot? Szaladtam a sarki mészároshoz. Rámförmedt: nem szabad tyúkkal belépnem a helyiségbe. A nyílt utcán pedig nem akarta levágni. A takarítónő megszánta. Hívta a kazánfűtőt, de ö is megsajnálta. A história vagy ötvenszer megismétlődött az utcai járókelőkkel. Aztán az alsó szomszédékhoz mentem, aki már első pillanattól tiltakoztak, hogy a házban tartjuk a majorságot. Tiltakoztak, amíg Ritát családtagunknak tartottuk, most ők is megszánták. Végül elkaptunk egy mentőautós sofőrt, aki megunta, hogy annyit szánakozott, most pedig ölni kívánt. Rita szépen megvonaglott és kimúlt. A belsejében még négy tojást kaptunk, és másokat, számtalant, kialakulóban lévőt. Mircei és Viorica megtagadták, hogy eljöjjenek a torra. Magunknak készítettünk egy posztumusz omlettet, az élettelen testet pedig a nászajándékba kapott nagy fazékba tettük. Persze, miután vettem egy forrasztópákát, és a kifúrt lyukat betömtem. Románból fordította BÁN PÉTER lázigazda tat, aztán barátunk bői felhaj- logy ilyen ünkön rit- koccinthat A torreádor) piros ég nehéz mdszerint Isó ütéstől ;m biztos m. em isme- íagyomá- ! úgy tudÜk- Hát nem karddal döfi szíven? - kérdeztem csodálkozva. Erre a viador tátotta el a száját.- Én taglóval ütöm le, de a legkorszerűbb eljárással. Ezen meg én álmélkodtam el, mert nem tudtam, hogy a bikaviadalt korszerűsítették. Tudomásom szerint éppen a hagyomány teszi vonzóvá - ott, ahol ilyesmire adják az emberek a fejüket. Erre az egyik vendég közbeszól:- Az a bikaviadal, amit a mi barátunk űz, nem arénában zajlik. Mert a dolgot egyszerűsítették. Fogalmam sem volt, miképpen lehet egyszerűsíteni egy bikaviadalt. Bár igaz, nem is törtem eddig ilyesmin a fejemet.- Hát hol végez a bikával, ha nem az arénában? - kérdeztem, hogy megértsem a véres játék újszerűségét. Kiskereki Péter, a házigazda válaszolt fejcsóválva:- A vágóhíd csarnokában - mondta oktatóan. A viador bólintott.- Behajtják a bikákat egyenként, és én főbe kenem őket. Ez végképp összekuszálta a viadalról alkotott elképzeléseimet.- Én úgy tudtam - magyaráztam -, hogy a bikaviadalnál a bikának is van esélye a győzelemre. Felöklelheti a torreádort, meg a segédeit, a pika- dorokat. Elvileg egyenlő helyzetből küzd a torreádor és a bika, ebben van a veszély, a merészség, a vérre menő játék. Erre a torreádor búsan reám nézett. Szavaimat bántónak találta.- Nem tudom, miért szeretné — mondta elváltozott hangon -, hogy engem a bika megökleljen. Hozzám* bejön a bika, főbe kenem és - jó estét... Védekezni próbáltam:- Én nem akarom, hogy a bika kegyedet felöklelje, de ha nem öklelheti föl, akkor az nem bikaviadal, hanem vágóhídi munka. És kegyed nem torreádor, hanem mészáros. Ez a különbség a két hivatás között. Erre Patkó Ferenc piros orcája megenyhült.- Hát éppen az is vagyok: mészáros. Bejön a bika, én főbe kenem, és azt se mondja, hogy isten veletek, tehenek. A házigazda, Kiskereki Péter, megint megtöltötte a poharakat, felállt és békítőén szólt a társaság felé:- Igyunk hát a mi Patkó Feri barátunk egészségére. Aki majdnem-tor- reádor. KANIZSA JÓZSEF Közeleg a tél Kinyílt liliom az őszi ég kékje Varázsos illatával repülök a messzeségbe Alattam: hegy völgy és folyó távoli tájakról szellő-paripával érkezik a hó... Ráncok Tengerén (Apámhoz) Ha a kezedet nézem homlokodat látom Ha homlokodat nézem a kezedet látom I Ó csak nézlek sgyengén fogom a kezedet s a Ráncok Tengerén apám: látom a szemedet Csótó László rajza
