Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-22 / 47. szám

Kiérdemelték a csehszlovák-szovjet barátság brigádja címet A rimaszombati (Rimavská Sobota) kór­ház melletti gyógyszertárban nagy a sürgés­forgás. Naponta közel ezer receptre adnak ki orvosságot, de ők látják el a járási kórházat is. Huszonötén dolgoznak itt, tizenkét gyógy­szerész, s eggyel több laboráns. Kevesen vannak, túlterheltek, de a kívülálló ebből semmit sem vesz észre. A csehszlovák -szovjet barátság szocialista munkabrigád tagjai igyekeznek jó munkát végezni, helytállni.- Idestova már tizenöt éve lesz annak, hogy versenyre keltünk a szocialista mun­kabrigád címért - mondja Lassán Margit, a gyógyszertár vezetője. - Tizenketten kezd­tük. .. Az alapító tagok közül már csak né­gyen vagyunk itt, többen nyugdíjba, vagy más gyógyszertárba mentek. A helyükbe jött lányok is megvédték a büszke címet. Hét évvel ezelőtt a csehszlovák-szovjet barát­ság szocialista munkabrigádja nevet is kiér­demeltük. Az évek alatt két krónika telt meg a brigá­dot érintő eseményekkel. Ha belelapoz az ember, megtudja, ki mikor tartotta lakodal­mát, ki tartott névadót, mikor ment nyugdíjba, milyen rendezvényeken vettek részt, a gyógyszertáron kívül hol, mikor végeztek társadalmi munkát.- Évek óta a SZISZ-alapszervezet két tagja minden kedden segít a véradásnál - újságolja Drahuéa Cerovská gyógysze­rész, a brigád vezetője. - Ezenkívül hetente elmennek a nyugdíjasok házába a recepte­kért, s elviszik az orvosságokat. Igyekszünk mindent megtenni az idős emberekért. Évek óta jó kapcsolatot tartanak fenn az oldalfalai (Stránke) gyermekotthonnal. Hul­lámpapírt, mákfejeket gyűjtenek, s az így szerzett pénzből karácsonyra ajándékcso­magot készítenek a gyermekotthon lakóinak. • Drahusa Cerovská Az itt dolgozók több mint a felének kis­gyermeke van, de a családi és a munkahelyi problémákat megoldják. Ezt Kalina Mihály- nénak, a gyógyszertár helyettes vezetőjének szavai is igazolják.- Azt hiszem, mások nevében is elmond­hatom, mindig arra gondolunk, hogy mun­kánkra a betegek százainak van szüksége. Ezért, ha csak lehet, nem hiányzunk munka­helyünkről. Szorgalmukat, munkaszeretetüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a társadalmi munkákból is kiveszik a részüket. Kötelezett­ségvállalásukban háromszáz óra ledolgozá­sára tettek ígéretet, amit már eddig negyven órával túlszárnyaltak. A rimaszécsi (Rimavs­ká Seő) szövetkezetben segítettek a burgo­nya, a paradicsom és a paprika szedésében. A brigád csaknem minden tagjának van valamilyen tisztsége. A gyógyszertár vezető­je például harmadik megbízatási időszakban a jnb képviselője, tanácstag, Viola Kramari- ková, Lubica Hofericová, Kalina Mihályné valamint Marta Sukovská a szakszervezet­ben, Anna Rolinová a CSSZBSZ-ben tölt be tisztséget, Anna Murtinová a Daxner utcai alapiskolában pionírvezető, Valéria Andríko- vá pedig az egyik polgári bizottság tagja.- Rendszeresen ellenőrizzük a helybéli óvodák kézi gyógyszertárait, kiselejtezzük azokat a gyógyszereket, amelyek határideje lejárt - mondja a brigádvezetö. - A járási közegészségügyi állomás munkatársaival együtt részt veszünk a ,,Mit tudsz a Szovjet­unióról" vetélkedőkön, amelyeken eddig még mindig jó helyezést értünk el. A brigád kol­• Kalina Mihályné lektívan részt vesz a szakszervezeti érettsé­gi rendezvénysorozaton.- Minden nőnap alkalmából szovjet asz- szonyokkal találkozunk - veszi át a szót Lassán Margit. - Ott vagyunk a CSSZBSZ alapszervezete által rendezett könyvvitákon, segítünk a könyvkiállítások rendezésében. Fárasztó a gyógyszertári munka. Nem ritka, hogy a 40-50 kilós csomagokat ma­guknak kell behordaniuk, begurítani 200 lite­res olajos hordót, aztán gondolkodni, hogy az érkező árut a folyosó melyik sarkába helyezzék el, mivel raktárhiánnyal küszköd­nek. Nem is a megterhelés esik nehezükre, hanem az, hogy ezt feletteseik nem minden­kor ismerik el.- Harmincöt éve dolgozom a gyógyszer- tárban. A brigád egyik alapító tagja vagyok. Egy éve elértem a nyugdíjkorhatárt. Jól ér­zem magam ebben a kollektívában - állítja- Alica OéenáSová -, nem szívesen válók meg tőlük, tudom, hogy itt minden munka­erőre szükség van.- Jómagam is hamar beilleszkedtem a kollektívába, amelynek tagjai készségesen segítenek egymásnak - fonja tovább a szót Varga Éva. - A SZISZ-től három évvel ezelőtt a példás munkánkért elismerő okle­velet kaptunk. Sok minden szóba kerül még, így termé­szetesen Mária Komorová, az előző brigád­vezető is, aki nemrég a szlovák fővárosba költözött. Nem feledkeztek meg róla, tudják, nagy része van abban, hogy ma a megtiszte­lő nevet viselhetik. De nemcsak róla, hanem a nyugdíjasaikról sem feledkeznek meg, akikkel évente találkoznak.- Azt hiszem, itt az ideje, hogy a brigádot újra értékeljék, mert véleményünk szerint már többen megérdemelnék az arany jel­vényt, s a később jöttek közül is többen bizonyították, hogy megilletné őket a brortz- jelvény - mondja egy kissé kedveszegetten a gyógyszertár vezetője. . - Ha ez megtörténne, jobb lenne a ked­vünk, mert meggyőződnénk arról, hogy az illetékesek méltányolják igyekezetünket- jegyzi meg a brigádvezető. - Mi megtesz- szük a tőlünk telhetőt, s néha még talán annál is többet. Azt vallom, hogy jobb közös­ségbe nem is kerülhettem volna. Esteledik, de a járási székhely legna­gyobb gyógyszertárában nem csökken a for­galom. Tizenketten kezdték, ma huszonötén fáradoznak azon, hogy megvédjék a büszke címet, hogy az arra érdemes tagok mielőbb átvegyék az aranyjelvényt. NÉMETH JÁNOS • Alica Oőenáéová (A szerző felvételei) A második világháború befejezése után a haladó gondolkodású nők hamar felismerték, hogy az ország mi­előbbi felújításához összefogás szüksé­ges, s ebben a nőmozgalom széles körű kibontakozása is fontos szerepet játsz­hat. A kezdeti nehézségeket és a négy évtized alatt elért sikereket ki tudná szakavatottadban felidézni, mint Blanka Királyová. Ott volt a mozgalom bölcsőjé­nél, s azóta is szinte megszakítás nélkül fáradhatatlanul dolgozik, szervez a kitű­zött célok elérése érdekében.- Tulajdonképpen az 1945 évi május elsejei bratislavai felvonulás után kezdő­dött el az egész folyamat. Ekkor néhány nőtársammal együtt megbeszéltük, me­lyek a legfontosabb tennivalók. Elsősor­ban a kommunista nőkre számíthattunk, akik megpróbálták megnyerni az addig szervezetlen, agilis társaikat. Ez viszony­lag rövid idő alatt sikerült is, hisz július 12-én megtartottuk az alapító közgyűlést, mely megválasztotta az új szervezet köz­ponti bizottságát. Elnöke Hana Gregoro- vá író lett, én a központi titkári beosztást kaptam. A Nemzeti Front alapelveivel összhangban a politikai, a vallási, a szo­ciális hovatartozásra való tekintet nélkül vontuk be a nőket a mozgalomba. Bár a toborzás nem volt egyszerű feladat, a lelkesedés nagy erőt adott a munkához. Buzdítást, ösztönzést jelen­tett az is, hogy a nők megértették a szö­vetség fontosságát. Programúk azonnali cselekvésre szólított fel. A köztársaság helyreállítása, a tartós békéért folytatott harc a nők egyenjogúságának gyakorla­ti érvényesítése volt a legfontosabb teendő.- Azért sikerült fél esztendei tevékeny­Nemcsak akkor mozgósítottuk a nőket, amikor tudomást szereztünk a Kelet- Szlovákiában élők nehéz életkörülményei­ről, hanem a nemzetközi segítségnyúj­tásra is megtaláltuk a módot. Először a jugoszláv és a román, később a görög gyermekek számára szerveztünk gyűjté­seket. Emellett szem előtt tartotta a szö­vetség a közművelődést is: számtalan tanfolyamot, előadást szerveztünk Szlová- kia-szerte. A politikai nevelő munka min­dig előtérben maradt, s hatásosságát igazolta, hogy a nők nagy többsége 1948 februárjában is helyes magatartást tanú­sított. Röviddel a jelentős események után három lényeges változás történt a szövetségben. Tagja lett a Nemzeti Frontnak, egyesült a Zivenával, a szlovák nők egyletével, s így létrejött az egységes nőszervezet, majd a cseh és a szlovák nömozgalom is közösen kezdett dolgozni A társadalomban új helyzet állt elő, s a nőszövetség felismerte, hol a helye, mit kell tennie előrehaladásunkért, a kommunista párt irányításával a szocia­lizmus építéséért. A 1948. május 9-i alkotmány rögzítette a nők és a férfiak azonos jogait, melyeknek a társadalom­ban és a családban egyaránt igyekeztek érvényt szerezni.- Szlovákia iparosítása és a szövetke­zetesítés újabb feladatok elé állította a mozgalmat - emlékezett visza Blanka Királyová. - A nők foglalkoztatottságával függött össze szakképzettségük növelé­se. Egyre több lány került közép- és főiskolára, és a merészebbek a ,, férfias­nak" tartott pályákon is próbálkoztak. A falvakban a közös gazdálkodás ered­ményességéről kellett meggyőzni a nő­ket. Hogy milyen aktív részt vállaltak ÖNFELÁLDOZÓAN, LELKESEN A szlovákiai nömozgalom négy évtizede ség után több mint 20 ezres tagságot toboroznunk, mert minden józan gondol­kodású nőnek a lelkiismerete diktálta, ez jó ügy, ebbe nekem is be kell kapcsolód­nom. Megemlítem néhány jelentős akci­ónkat. A koncentrációs táborokból visz- szatérő foglyok, illetve a partizánok szá­mára ruhát gyűjtöttünk, diétás éttermeket hoztunk létre, ahol ételt adtunk nekik. Több ezer nő kapcsolódott be felhívá­sunkra az iskolák takarításába, rendbe hozásába, hogy október elsején min­denütt megkezdődhessen a tanítás. Az újjáépítéshez minden szorgos kéz­re szükség volt. A nőszövetség, melynek részlegeit a pártbizottságok mellett mű­ködő nöbizottságok irányították, részt vállalt a legfontosabb feladatokból. Nem kis erőfeszítést jelentett, hogy a nőket meggyőzzék a foglalkoztatottság fontos­ságáról, hogy a korábban lenézett, elítélt gyári munkát is vállalják. Ezzel egyidó- ben hirdették meg a harcot azért, hogy azonos munkáért, azonos bért kapjanak a nők, hogy társadalmi érvényesülésük elé ne gördítsenek akadályokat. De leg­alább ugyanilyen fontos célkitűzés volt a műveltségi szint emelése, a családvé­delem tökéletesítése, a háztartási mun­kák megkönnyítése. — A februári események előtt kétszer találkoztak a nagyvállalatokban tevé­kenykedő nőszövetségi bizalmik, hogy értékeljék a feladatok teljesítését. Sajnos, a megoldatlan bérkérdéseket nem min­denütt sikerült megoldani. A nők körében végzett politikai nevelő munka - melyet elsősorban a kommunista, vagy a ta­pasztalt tisztségviselők vállaltak - hatá­sos volt. Hisz egyre többen csatlakoztak nemcsak a mozgalomhoz, hanem az épí­tőmunkában is cselekvő részt vállaltak. A gyárakban a bizalmik közreműködé­sével, a falvakban pedig az önfeláldozó szervezők hozzájárulásával mélyítették a szövetség tevékenységét. Meg kellett az alapvető feltételeket teremteni ahhoz, hogy a korábban háztartásbeli nők mun­kát vállalhassanak. Az első bölcsődék és óvodák létrehozása olyan ellenállást vál­tott ki, melyet nem feltételeztek. A gyere­kek államosítása - ilyen megjegyzéssel kommentálta a gyermekintézmények lét­rehozását a reakciós propaganda. A vá­dat oly módon is el kellett utasítaniuk a kezdeményezőknek, hogy saját gyere­keiket elsőként helyezték el a'bölcsődék- ben, az óvodákban. A Szlovákiai Nöszö- vetség hozta létre a ruhát és fehérneműt tisztító és mosó első szövetkezetét, de segítettek a tejellátás megszervezésé­ben, az iskolák tízóraijának elkészíté­sében is.- Említést érdemel az éhező és legin­kább rászoruló gyermekek megsegítése. a szövetkezetesítésben, annak szemlél­tetésére talán elég megemlítenem, hogy akkor volt a legtöbb nő elnöki beosz­tásban. A sikeres tevékenységet újabb átszer­vezés követte. A CSKP KB Politikai Bi­zottsága 1952 elején úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a nőszervezet eddigi formájában teljesítette feladatát, de a tár­sadalom szükségletei új formákat köve­telnek meg ezen a téren is. Bekapcsolód­tak a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó feladatok megvalósításába, még­pedig úgy, hogy nőbizottságokat hoztak létre a nemzeti bizottságok mellett. Ekkor választották meg a Csehszlovák Nők Bi­zottságát, Szlovákiában pedig a szlová­kiai bizottságra hárult a nők képviselete valamennyi jelentős fórumon. Továbbra is szem előtt tartották, hogy a népgazda­ság kulcságazataiban, az iparban és a mezőgazdaságban a nőket minél haté­konyabb munkára ösztönözzék.-A fejlődés viszont nemcsak újabb eredményeket hozott, hanem felszínre kerültek a megoldásra váró, a nőket leginkább érintő problémák is. Több fóru­mon mutattak rá, hogyan lehetne helyze­tükön könnyíteni, feltárták a még kihasz­nálatlan lehetőségeket. A családvédelem tökéletesítése, a szolgáltatások fejleszté­se, a kereskedelmi hálózat bővítése te­rén sok-sok új elképzelés valósult meg. És ami a leglényegesebb, nagyot léptek előre a nők a műveltség terén, a közéleti tevékenységben, az élet valamennyi te­rületén. A negyven év, alatt a nőmozgalom fejlődése összhangban állt a kommunista párt törekvéseivel, az országban lezajló változásokkal. Az 1968-69-es évek után a mozgalomban is változás történt, főként 1970 februárjától, amikor a Szlovákiai Nószövetség élére új vezetés került, cél­tudatosabb, még elmélyültebb lett a munka.- Nehéz a négy évtized sokrétűségét, törekvéseit, eredményeit röviden össze­foglalni. Mégis azt mondhatom, hogy a nők szövetsége, bár a szervezési for­mák időnként változtak, mindig megtalál­ta a módját, hogyan mozgósítsa a hala­dás érdekében a nőket. Az önkéntes, lelkes, önfeláldozó munka, melyet a lá­nyok, asszonyok mindannyiunkért, az egész társadalomért fejtenek ki - ez a hajtóereje a mozgalomnak, s egyben sikereinek titka. A kezdeti években a nők érdekei álltak figyelmünk homlokterében, s ugyanezt mondhatjuk el napjainkról is. A békeharc, a szocialista internacionaliz­mus eszméinek terjesztése, a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés, a kulturális munka és a tevékenység egyéb területe mind-mind a teljesebb, szebb, boldogabb mindennapokat segíti elő. DEÁK TERÉZ mamm kezűtek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents