Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
ir KERÉKPÁR = EGÉSZSÉG Az ENSZ egyik kiáltványa hangsúlyozza: a kerékpár virágkorát éli napjainkban. Az egészség és az egészségesebb életkörnyezet szimbóluma lett. és a zsúfolt nagyvárosok központjában a gyorsabb közlekedést szolgálja. Az ENSZ-felmérés több tekintetben is rámutat a kerékpár előnyeire. Egy személygépkocsi gyártásához szükséges anyagból 100 kerékpárt lehetne piacra dobni. És ez nem éppen elhanyagolható érvelés. Ráadásul itt van a dolog anyagi oldala. Amig egy kerékpár évi üzemeltetése és karbantartása nagyjából 50 dollárt tesz ki, addig a gépkocsié 1170 dollárt. A nagyvárosok örök siráma a parkolóhely. Egy személygépkocsi helyén 20 bicikli is „álldogálhat". Az ENSZ statisztikusai kiszámították, hogy egy esztendő alatt kilencmilliárd liter benzint lehetne megtakarítani, ha a három kilométernél rövidebb távolságokra kerékpárral járnának az emberek. . A „kis öszvér“ virágkora A cim idézőjelbe tett része egy ázsiai mondásból származik: „A kerékpár egy kis öszvér, amelyet az ember fülénél fogva vezet és haladását az biztosítja, hogy a lábával folyamatosan hasba rúgja.“ A „kis öszvér" reneszánszát éli napjainkban; a kerékpár világjelenség. Európa számos országának városaiban a járda külső felén egy vastag fehér vonal jelzi, hogy ez a rész a kerékpárosoké, a bicikli szerelmeseinek az útvonala. Mert a kerékpár egyenlő az egészséggel. Ezt az orvosok által több mint fiz esztendővel ezelőtt kimondott elméletet manapság milliók valósítják meg a gyakorlatban. Gyalogolni jó - mondta Móricz Zsigmond. Nem tudta, mennyivel jobb biciklizni. A közlekedési eszköz sokkal hatásosabb a civilizáció betegségei elleni harcban, mint a marokszámra szedett tabletta, orvosság. Hogy mennyire biciklikonjunktúra van a világon, azt a következő számok is bizonyítják: Olaszországban százezer igazolt kerékpárost és százezer biciklis turistát tartanak nyilván, minden negyedik embernek van kerékpárja, s ez körülbelül tizennégy- millió kétkerekűt jelent. Az NSZK-ban 20, Franciaországban 12, az Egyesült Államokban 75 millió kerékpárost jegyeznek. A lakosság és a kerékpárosok aránya Hollandiában a legjobb: tizenhárommillió állampolgárra tizenegymillió bicikli jut! Hogy Csehszlovákiában hány kerékpár közlekedik, nem tudjuk. Az viszont egy kicsit elszomorító, hogy az egészséget szolgáló bicikli - hiánycikk. Az agyat zsibbasztó városi nyüzsgés ellensúlyozására egyre több „országúti egyesület" alakul. A biciklitulajdonosok tiltakoznak és jogokat követelnek maguknak. Párizsban például megrendezték a kerékpárosok napját. A környezet védelmének jegyében kerekeztek egy-, két- és háromszemélyes biciklik azon az úton, ahol máskor az autók lépésben közlekednek. Az év 365 napjából 364 az olaj, a benzingőz, a füst és a bűz jegyében zajlik le... Több országban ma már a modern várostervezés egyik alapja, hogy olyan utak és terek épüljenek, amelyek a forgalomtól védve lakótelepek, iskolák és gyárak környékét hálózzák be, s amelyek kulturált lehetőségeket biztosítanak a kerékpározáshoz. Sőt, néhány amerikai államban törvénybe iktatták: autópályák építésekor egy sávot a kerékpárosok részére tartsanak fenn. Számos szovjet városban arról elmélkednek, hogy a belvárosban csak biciklin lehetne közlekedni, az autókat kitiltanák. Nemrégen Koppenhágában mintegy 10 000 kerékpáros tüntetőleg a városháza elé hajtott és követelte a polgármestertől: bővítsék a kerék- párút-hálózatot, mert a meglevő 10 kilométer elenyészően kevés számukra. A polgármester ígéretet tett, s a tízezer „bringás" megnyugodva hazakerekezett - a városban veszteglő autósok nem kis örömére. Mert a nagyvárosi ember csak autóban gondolkodik, jobb esetben villamosban, metróban, autóbuszban. A civilizáció pedig nevet a markába... Hazánkban az életszínvonal emelkedésével azonos arányban növekedik a gépkocsipark is. Az új gépkocsi- tulajdonosok ezrei teszik zsúfolttá a városi és az országúti közlekedést, lenézve a gyalogosokat, kerékpárosokat, túrázókat. A felgyorsult életritmus, a nagyvárosi ártalmak, a zaj és a koromfüst a társadalom egészségét megmozdulásra késztetik. A munkahelyi testnevelés és a kocogómozgalom, a szervezett és egyéni „ellenakciók" a természetes mozgásra épülnek. A bicikliről mintha megfeledkeznénk. Pedig... Pedig már Pierre de Coubertin, a modern olimpiai játékok megteremtője is hangsúlyozta: „A kerékpározás kifejezetten az egészséges sportturizmus eszköze..." A Szovjetunióban például a kerékpáros turizmusnak van a legnagyobb tábora. Olaszországban kerékpáros találkozókat rendeznek évente, legutóbb csaknem tizezren jöttek össze. Kötelezően húsz kilométert kellett megtenniük. Az orvosok a kerékpározás előnyeit a következőképpen foglalják össze: 1. az ember reflexmüködését edzésben és használható állapotban tartja (egyensúlyozás, térlátás, mozgáskoordináció); 2. serkenti a légzést és a vérkeringést (ideges szivzavarok esetén elég csak felülni a kerékpárra, s máris gyógyhatást érünk el); 3. a kerékpározás statikailag kíméli a lábat, az ortopéd betegségek esetén kitűnő „járógép"; 4. az ízületek kilazi- tásának és rendszeres mozgatásának a reumatikus megbetegedések megelőzésében van nagy szerepe; 5. a kerékpározás a szorongás ellen is kitűnő sport. Hogy miért jó még kerékpározni? Az egyik szovjet űrhajós (!) Így beszélt erről: „Kerékpáron teljesen szabad az ember, és az arcán érzi a szelet; nem a rossz szelet, amely süvít, hanem a lágy szelet, amely olyan mint a simogatás; és illatokat érez, nem a benzinbűzt, hanem illatokat; aztán van ideje megnézni a fákat, felhőket, mindent. Reggel kerékpározom, amikor friss a levegő és az égbolt még tiszta...“ H. Ford, a korszerű autóipar megteremtője is a bicikli hívévé szegődött: „Semmi sem tart olyan friss és vidám hangulatban, mint a naponkénti ötkilométeres kerékpározás..." Ki érti, hogy mégsem biciklit gyártott. Az egyik világhírű festőművész azt mondta, hogy csak akkor maradsz fenn, ha úgy szereted a fát, mint önmagadat. A kerékpárosok szeretik a fákat. A fák szeretik a kerékpárosokat. Az ember szereti a fákat, a természetet? A kérdőjel elgondolkodtató... TOMI VINCE A —i. mondják, a sportolás önmagában is nevel /"\Zl Bizonygatni sem nagyon kell, hogy a sportági szabályok elfogadása, a küzdelem nevében történő betartása, a fegyelmező ítéletek tudomásul vétele nagyfokú önuralomra és tudatosságra oktat; a versenyzés közben oly nagy jelentőségű kritikus pillanatok megragadása pedig az összpontosítás rendkívül érdekes képességét fejleszti. A sport nevelő hatásának teljes értékű kibontakozását mindig és mindenütt veszélyeztetik kisebb-nagyobb útvesztők, amelyeket különböző emberi gyengeségek állítanak az egészséges folyamat útjába. Az útvesztők közül első helyen kell említenünk az italt. Nemrégen nemzetközi sikereket is elért élsportolónkat a bíróság elítélte alkoholos állapotban elkövetett gázolása miatt. Más esetekről is tudunk, melyek nem jutottak el ilyen szélsőséges határokig, csak kisebb-nagyobb botrányokban, fegyelmi határozatokban, a csapatokból való kihagyásban mutatkoztak. Azt is előre kell bocsátani: ha sportmozgalmunk egészét, vagy élsportolóink számát vesszük figyelembe, akkor elenyészően csekély ezeknek az eseteknek a száma. Mégis nagy figyelmet érdemelnek, mert élesen rávilágítanak egy helytelen szemléletre. A tudományos kutatók, az orvosok egyértelműen kimondják: az alkohol - még csekély mennyiségben is - árt a sportolók felkészítésének és sikeres versenyzésének. A közlekedésbiztonság érdekében végzett vizsgálatok és kutatások kimutatták, hogy már 10-15 gramm szesz is hozzájárul az agybeli gátlások csökkentéséhez és a kísérleti személyek - bár az adott jelre gyorsabban reagáltak, mint egyébként - a kapott feladatot nagy százalékban tévesztették el. Az sem kétséges: ma már: a sportolók Bocsánatos bűn? számára az alkohol viszonylag kismértékű, de rendszeres és alkalmi, illetve nagyobb mértékű fogyasztása is szinte egyformán ártalmas. Szovjet és amerikai orvosok párhuzamosan bebizonyították: szeszfogyasztás következményeként a kísérleti alanyok minden egyes esetben úgynevezett mikroszkopikus agyvérzésen estek át, s mivel szervezetük képtelen új agysejteket termelni, a szeszfogyasztás miatt helyrehoz- hatatatlan károsodás következik be. Azt is tudjuk ma már, hogy a szeszes italok hatására éppen azokban a tulajdonságokban mutatkozik először a gyengülés, amelyek a sportban döntő fontosságúak. Ittas gépkocsivezetőknél mutatták ki: teljesen bizonytalanná vált helyes és arányos térbeli látásuk, távolságbecsülésük, helyzetfelismerésük; reagálóképességük pedig az alkoholfelszívódást követő órákban meghökkentően lelassult. A növekvő alkoholellenes propaganda eredményeként ma már általában elfogadják hazánkban az emberek, hogy a szeszfogyasztás veszélyes és ártalmas, mégis a konkrét esetekben bocsánatos bűnnek tartják. Sajnos, ez a vélemény sok esetben jelentkezik a sportéletben is. Hogy mennyire így van, azt leghívebben az edzők, a szakvezetők példája mutatja. Nincs ugyan hivatalos statisztika róla, de becslések szerint az edzők legalább 50 százaléka, az egyesületi és szakosztályi vezetőknek pedig több mint 70 százaléka szokott alkoholos italt inni. Képzeljük el, milyen meggyőződéssel és hatással tudnak ezek az emberek alkoholtilalmat állítani a sportolók, főleg a fuballisták élé? Vagy gondoljunk arra, hogy milyen hatással van a fiatal sportolókra, ha vezetőik, edzőik szorgalmazzák: ne igyanak, de lépten-nyomon rajtacsípik őket (mármint a vezetőket), hogy élnek az alkohol nyújtotta „örömökkel". Egyáltalán, ezzel a kérdéssel kapcsolatban előtérbe kerül a nevelők, szervezők, a sikeres sportolók, labdarúgók példamutatásának fontossága. Az egyesületekbe kerülő fiatalok tisztelettel és várakozással tekintenek oktatóikra, a tapasztaltabb, náluk kiforrottabb, nagyobb tudású sportolókra. Tanulni akarnak tőlük, átveszik technikájukat, utánozzák stílusukat, figyelnek minden szavukra, minden mozdulatukra. Eltanulják tőlük sok esetben a rosszat is, mert kritikátlanul szemlélik még tevékenységüket. I A nevelésben talán a példamutatásnak van a legnagyobb ereje, s ez jelenti egyben a nevelők felelősségét is. A sportolók érettségére van szükség ahhoz, hogy megértse: neki akkor sem szabad szeszes italt fogyasztania, ha példaképei, a menők, a vezetők nem vetik meg az alkoholt. Ha valahol, akkor a sportszervezetekben nagyon egyértelmű alkoholellenes propagandára van szükség és még az alkalmi italozást sem szabad elnézni. Senkinek sem, de a sportolónak különösen nem bocsánatos bűn a szeszfogyasztás, mert teljesítményében előbb vagy utóbb feltétlenül jelentkezik hatása. A szeszt éppen úgy kell tekinteni, mint a doppingot és fogyasztását egyértelműen tiltani kell a sportolóknak. Azt is'számításba kell azonban venni: társadalmunkban az alkoholizmus elleni küzdelem nehezebb, bonyolultabb, mint a dopping elleni, mert a szeszfogyasztás tekintetében a sporton kívül is nagyon sok hatás ér minden versenyzőt, futballistát, jégkorongozót. . I Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt - hirdeti a frázissá koptatott mondás. A sportolók esetében a korai kiégéshez I és az eredménytelenséghez is vezet. (T.) ÉÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaktovo námestie 6. íi$\t r j.v ^ h%/ í ^^ SPORT ÉS ALKOHOLW. '«O £ 2 S ■* «0 I £ C c 1 •2 •0 4C JC O 5 «c «* Pihennek a „kis öszvérek“ és a biciklis turisták (Archívumi felv.)
