Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-19 / 29. szám

* MŰTEREMBEN-Azt mondod, én vagyok az első modelled, akit megcsókoltál- Azt mondom.- És hány modelled volt eddig?- öt. Két citrom, két banán és egy virágváza. PONTOS Ifjú pár csókolódzik a pádon. Egyszer csak azt kérdi a lány, elfulladva:- Akarod látni a helyet, ahol kivették a vakbelem?- Akarom - nyögi a fiú.- Akkor nézz fel. Abban a nagy épületben, hetedik emelet, jobbról a harmadik ablak. VÁLASZ Az őrmester oktatja az újoncot:- Ha az őrségen állva azt ér­zed, hogy valaki hátulról átfog a karjával úgy, hogy mozdulni sem tudsz, mit csinálsz?-Aszondom, hogy: ,,Ne bolon­dozz, Piri, most szolgálatban va­gyok!“ LELTÁR Egy utazó holtfáradlan érkezik a szállodába, alig várja, hogy ágy­ba eshessen, és alhasson végre. De első álmából felzavarja az az elragadtatott gügyögés, ami a szomszéd szobából árad; olya­nokat hallani, mint: ,,Kié ez a gyönyörű aranyhaj?“... „Kié ez a két szép kökény­szem?“... „Kié ez az icipici piros száj?'“... „Kié vz a puha kis fehér kéz?“... Hallgatja az utazó, hallgatja, azután türelmét vesztve átkopog:- Iparkodjanak már azzal a lel­tárral! Aludni akarok! NÁSZÚTON Kohn álmodozva sétál Velencé­ben. Mit hoz a véletlen: szembeta­lálkozik régi barátjával, Grünnel:- Nahát, Kohn, te vagy az? - örvend Grün. - Mit keresel Ve­lencében?- Nászúton vagyok!- Gratulálok. És hol a feleséged őnagysága?- Hol lenne? Otthon. Nem jöhet el az üzletből mindenki. MINDENFÉLE Óriásit fejlődött a tudomány. Rengeteget tud az ember. De ez semmi ahhoz képest, amit hisz. Mi az Univerzum? Az álta­lunk elképzelt legnagyobb világ- egyetem. * * * A kötelező hit hasonlít a kő­telező szerelemhez. * * * A világ megismerhető, ha eléggé szerények vagyunk. * * * Egy kis emberszeretet min­denkiben van. Ezt bizonyítják az önéletrajzok. ■ ■ * * * A megbocsátás is tud gyűlö­letes lenni. * * * Az öreg ember már kényte­len a bölcsességével megelé­gedni. * * * ötmillíárd évig a Földön sem voltak politikai ellentétek. * * * Ha hitvány ember sért meg, ez éppen olyan felemelő, mint amikor egy becsületes ember dicsér. * * * Késő bánat értelmetlen. Ami nem történt meg, azon már nem lehet segíteni. FELEKI LÁSZLÓ HÁROM Egy mama panaszkodik barát­nőjének:- Borzasztó, a lányomat elcsá­bították.- És mit csinálsz most?- Kutatom az apát.- És még nincs meg?- Három már megvan. GYERKŐC A kis Tibiké könyvet kapott szü­letésnapjára a nagynénikéjétöl. Il­ledelmesen megköszönte. A nagynéni kedvesen szabadko­zott:- Ugyan, csekélység, nem is érdemes megköszönni. Mire Tibiké a mamájához for­dult és így szólt:- Látod, mama, mondtam, hogy ilyen vacakot nem érdemes meg­köszönni, de te ragaszkodtál hozzá! TALÁLMÁNY- igaz-e, hogy a testvéred rop­pant fontos találmányon dolgozik?- Igaz: amin 6 dolgozik, az lepi­pálja a televíziót!- No és mi az a találmány?- Színes rádió! MEGNYUGTATÓ- Ugye, édes angyalom, én va­gyok az első férfi az életedben?- Persze, hogy te. Csak azt tud­nám, miért kérdi minden férfi ugyanezt? A HÉT VICCE- Ha vinni akarja vala­mire az életben, fogadja meg egy tanácsomat.- Éspedig?- Sose hallgasson a mások tanácsára. ÉRV Két barát hosszú évtizedek után találkozik ismét. Bemutatják egy­másnak a feleségüket... Amikor a hölgyek végre vissza­vonulnak, azt mondja az egyik férj a másiknak:- Modd, megnézted te jól, hogy kit veszel nőül? Kicsit öre- gecske... Dühbe jön a másik:- Megnéztem volna én, hogy visszautasítasz-e egy nagy címletű bankót, csak mert nern tegnap > nyomták! SZAVAK A becenevekről tanulnak a gye- _____ rekek az iskolában. A tanító néni megkérdezi őket, milyen becene­veket hallanak otthon.- Az én apukám azt szokta mondani anyukámnak, hogy kis- bogaram - jelentkezik Jancsika.- Az én anyucim meg azt szok­ta mondani apucinak, hogy békuli! békuli! - számol be ödönke. Pétiké jelentkezik.- Gyümölcsnév is lehet, tanító néni kérem?- Persze, hogy lehet.- Mert az én faterom azt szokta mondani a muteromnak, hogy te ringló! NAIVSÁG Egy újságíró megkérdi a tanár­nőtől:- Mondja, kedves kisasszony, a gyerekek nem szoktak intim kér­déseket feltenni önnek?- Dehogynem szoktak, és na­gyon mulatnak azon, hogy meny­nyire tájékozatlan vagyok! FELISMERÉS Kovács késő éjjel becsípve megy haza. A felesége dühében pofon­vágja. Kovács megáll, tűnődik egy kicsit, aztán így szól:- És én ezt a kezet kértem meg valamikor! A _ utasok elszánt ro­MZ hammal bevették az autóbuszt. A zsúfolt kocsiban egy jól megtermett férfi válasz­tékos udvariassággal fordult az előtte álló cingár utashoz:- Bocsásson meg, kérem, nem rokona ön véletlenül a mi­niszterelnök úrnak?- Nem.- Elnézését kérem, az olaj- társaság .vezérigazgatójának sem?- Nem.- Igazán sajnálom. És vélet- lenségböl a Lordok Háza elnö­kének se?- Nem.- Bocsánatot kérek, a pénz­ügyminiszterrel sincs rokon­ságban?- Nem vagyok.- Hát az igazságügyminisz­terrel?- Vele sem.- Nagyon sajnálom, uram. És a földművelésügyi miniszter se rokona?- Ne-em.- A közlekedésügyi mi­niszter?- Az se!- Elnézést, és mit szól a postaügyi miniszterhez?- Semmit.- Ezer bocsánat, talán az egészségügyi miniszter a ro­kona?- Nem, nem.- A nehézipari és bányaügyi sem?- Képzelje, az sem!- Ne haragudjon, uram, a kíváncsiságomért, esetleg Abbász Tofik Óvatosság a közoktatási miniszterhez fű­zik rokoni szálak?- Nem!- Hát a feleségéhez?- Ahhoz sem.- Bocsásson meg a tolako­dásért, talán az államtitkár úr­ral vannak rokoni kapcsolatai?- Nincsenek.- A tervhivatal igazgató­jával?- Azzal sincsenek!- Talán az egyetem rektorá­val áll családi kapcsolatban?- Nem, nem és utoljára is nem!- Akkor tán a miniszterelnök titkárának rokona?- Egyáltalán nem.- Ó, de sajnálom. A polgár- mesteré?- Ne-e-e-em!- A rendőrfőkapitányé ta­lán?- Nem. Miért?- Rendkívül sajnálom, hogy elrabolom a drága idejét, de mondja csak, nem unokatest­vére az autóbusztröszt igazga­tójának?- Nem.- Az Elektromos Művek el­nöke nem az ön unokabátyja?- Nem, te bolond!- Elnézést, hogy zaklatom, sir, de nem lehet, hogy ön a meteorológiai intézet igazga­tója feleségének a nagybátyja?- Nem, te hülye! De ha még valamit kérdezel, beverem az orrodat!- Higgyen nekem, uram, már csak két kérdésem van hátra. Utána majd mindent megmagyarázok.- Oké, csak igyekezz!- ön a cukortröszt igazgató­jának se rokona?- Annak sem. Az utolsó do­básod következik!- Netán a városi tűzoltópa­rancsnoké?- Nem. De most aztán ki vele, hogy miért faggatózol?!- Akkor légy szíves, szállj le a lábamról, mert akkora pofont kapsz, hogy kiesel az abla­kon! Zahemszky László fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents