Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
Aj szú 9 i. XI. 8. Ha lehet, megduplázza... Jó egy óra van még hátra az indulásig. Pihenhetne, munkatársaival beszélgethetne, de Makk/ Lajos, a Dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetője a jármű körül tesz- vesz. Ellenőrzi az autóbusz gumiabroncsait, a féket, s benéz a motorházba is. Indulás előtt sohasem mulasztja el ezt, minden bizonnyal ezért is tartozik a milliomosok családjába. 1,5 millió kilométert tett meg baleset nélkül.- Amint elértem a 18. életévemet, a szövetkezetiben lettem traktoros - kezdi el a beszélgetést. - Szerettem a motort, a gépet, ezért megörültem, hogy mint sorköteles a bevonulás előtt a Honvédelmi Szövetség autósiskolájában megszerezhettem teherautóra a vezetői engedélyt. A katonaságnál is autóval jártam. Már akkor elhatároztam, hogy hivatásos gépkocsivezető leszek. A leszerelés előtt lehetőségem nyílt, hogy letegyem az autóbuszvezetői vizsgát is. Mivel édesapja is a közlekedési vállalatnál dolgozott, ő is itt vállalt munkát. Kis, használt tehergépkocsit kapott, s amikor már bizonyított, rábíztak egy nagyobbat, korszerűbbet. Abban az időben cukorrépát fuvarozott, de ott volt Csicsón (Őiőov) is, amikor a gátszakadás történt. Éjjel-nappal dolgozott, részt vett a mentésben, a gáterősítésben.- 1969 elején végre autóbuszt kaptam. A Duna- szerdahely - Nádszeg (Trstice) járatra kerültem, majd a szlovák fővárosba vittem az utasokat. Kilenc év óta a járási székhely és Nyitra (Nitra) között közlekedem. Az első időben egyedül jártam, így nem volt szabad szombatom és vasárnap is munkába kellett állnom. Nem zúgolódtam, mert az igazat megvallva, jól jött a nagyobb kereset, ugyanis építkezni akartunk, öt éve már az új családi házban lakunk. Most már csak minden második hét végén kell szolgálatba járnom, több idő jut a ház körüli munkára, a családra. Elhallgat, majd mosolyogva folytatja.- A nagyobbik lányom már férjhez ment, a fiam 17 (A szerző felvétele) éves, a legkisebb lányom ötéves. Mindig sietek haza, hogy minél több időt tölthessek a gyerekekkel. Ez számomra a legjobb kikapcsolódás, no meg ha alkalom nyílik a gombázásra. Örülök, ha az ismerősök meghívnak egy-egy hajtóvadászatra. Azt mondják róla, rend- szerető, szavatartó ember. Sohasem késik, pontosan érkezik a megállókba. Látásból már igen sok utast ismer. Mielőtt a megállókból elindulna, belenéz a visszapillantó tükörbe, nem szalad-e valaki, nehogy lemaradjon. Hogy megállta és megállja a helyét, azt az is bizonyítja, hogy felvették a párttagok sorába.- A túlzsúfolt országúton ma 'már nem könnyű, de azért lehet baleset nélkül közlekedni - önti szavakba véleményét. - Elsősorban arra kell ügyelni, hogy jó legyen a kocsi műszaki állapota. Vezetés közben mindenre fel kell készülni, még arra is, hogy a szembejövő gépkocsi vezetője az útkereszteződésben hogyan fog viselkedni. Jómagam akkor is óvatos vagyok, ha nekem van előnyöm. Mindig azt tartom szem előtt, hogy az utasaim testi épségéért én vagyok a felelős. Ö is került már kritikus helyzetekbe, de kivágta magát. Mivel korán reggel kell indulnia, főleg télen, amikor csúszósak az utak, nehéz a vezetés. Megtörtént, s nem is egyszer, hogy megcsúszott a kocsi, csaknem keresztbe állt az úttesten s ügyességén múlott, hogy nem történt baj.- Az embernek szeretni kell a szakmáját - mondja. - A kisebb javításokat magam végzem el, de ha valamivel nem boldogulok, akkor a műhelybeliek is segítenek, mindenkor készségesek. A Karosa 234-es típusú járművel már 350 000 kilométert tettem meg. Igyekszem úgy gondját viselni, hogy ne kelljen generáljavításra vinni, így növelhetem a motor élettartamát és csökkenthetem az üzemeltetési költségeket.- Tervei?- Ha az egészségem engedi, szeretném megduplázni a baleset nélkül megtett kilométereket... Remélem nem kergetek délibábot... Legyen legalább hárommillióm... Órájára néz. Szaladva indul az udvaron veszteglő járműhöz, de így is késik már két percet, látszik rajta, hogy bosszankodik emiatt. Az első megállón már minden bizonnyal szokásához híven, mosolyogva fogadja az utasokat. NÉMETH JÁNOS A szocialista munka hőse iskolában is elújságoltam, sokan vártuk az érkezését. Anatolij Pavlovics Rzseckíj beutalója a brbsnói gyógyfürdőbe három hétre szólt. Luptákék úgy gondolták, hogy az unokája addig náluk nyaral. A kellemes vakációt és sok-sok élményt ígérő, gondosan összeállított programból viszont sajnos akkor távolról sem valósulhatott meg minden. Tatjána ugyanis már a harmadik Brusnóban töltött napon az önfeledt hancúrozás közben olyan szerencsétlenül csúszott meg, hogy eltörött a lába. Azonal kórházba kellett szállítani, ahol jókora gipszcsizmában feküdte végig a következő több mint két hetet.- Borzasztóan bántott minkét az olyannyira várt közös kirándulások tervének meghiúsulása -- sajnálkozik még most is Jaroslav Lupták. - Tatjánát nagyon megkedvelte az egész család, és így valamennyien rendszeres látogatók lettünk a Banská Bystrica-i kórházban. Több ízben Rzseckij elvtárssal egyszerre indultunk oda. Vele szintén köny- nyen ment a barátkozás. Útközben, majd a nálunk rendszerint esténként folytatott beszélgetések során sok mindent elmesélt az életéről. Bámulatra méltó ember! A nagy honvédő háborúban előbb a déli frontokon harcolt. Az egyik ütközetben súlyosan megsebesült. Csaknem egy évig ápolták, de mégsem jött teljesen rendbe az egészsége. Ezért úgy döntöttek a felettesei, hogy véglegesen leszerelik. Saját kérésére lehetett csak tagja Jegorovék partizánosztagának. Huszon- ketted magával mint ejtőernyős érkezett Szlovákiába, a nemzeti felkelés előkészítése idején. Első itteni feladatát, az SZLKP vezetőivel való kapcsolatfelvételt napokon belül teljesítette, majd a szlovák nemzeti felkelés kitörésekor az elsők között vonult be Banská Bystricába. A fasiszták végső kiűzéséig sok helyen bizonyította hőstettekkel a bátorságát. A felszabadulás után a Szovjetunió több jelentős építkezésén dolgozott. Csak tíz éve lett nyugdíjas... A vendégek elutazása előtt Tatjána tizenharmadik születésnapja alkalmából meghitt ünnepségre került sor a kórházi szobában. Luptákné díszes nagy tortát sütött, Lucia pedig testvéreivel együtt különféle apró ajándékokkal kedveskedett, és vigasztalásul az egész család nevében egy másik brusnói nyaralásra hívta meg Tatjána (Rogovát.- Az újabb találkozásra idén augusz- «tusban került sor - idézi fel a most már nagyszerűen sikerült vakáció élményeit. - Tatjánát megint sokan vártuk. Miközben a nagyapja a gyógyfürdőben lakott, mi bebarangoltuk az egész környéket. Meglátogattuk azokat a helyeket is, ahol Rzseckij elvtárs negyvenegy évvel ezelőtt harcolt. Néhányszor ugyan autóbusszal vagy vonattal kellett utaznunk, de amint édesapámnak akadt egy kis ideje, mindig készségesen vállalkozott a fuvarozásunkra. Bratislavában és a Magas- Tátrában is vele voltunk. A hétvégeket pedig a családi nyaralónkban töltöttük el. Főzőcskéztünk, strandoltunk, énekeltünk, négykezest játszottunk a zongorán, egyszóval mindvégig nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak. Természetesen azt is elhatároztuk, hogy ezentúl sem szakad meg a kapcsolatunk, hiszen Tatjána és Rzseckij elvtárs most már szinte családtagnak számít nálunk. Luptákék szeptemberben két terjedelmes levelet kaptak Asztrahánból. Az egyiket Tatjána, a másikat Anatolij Pavlovics Rzseckij küldte. Mindketten meleg szavakkal köszönték meg újra a szíves vendéglátást, és külön emlékeztették brusnói barátaikat az idén nyáron kötött megállapodásra: a legközelebbi találkozásuk színhelye a Szovjetunió lesz. LALO KÁROLY KEZDEMÉNYEZŐ KOVÁCSMESTER (Hejzlar - ŐTK felvétele) A mikor október elején a benesovi járási pártbizottság mezőgazda- sági osztályán jártam, Josef Skrceny, az osztály munkatársa arról tájékoztatott, hogy a hetedik ötéves tervidőszakra kitűzött feladatokat a járás mezőgazdasági üzemei maradéktalanul teljesítik, sőt, a gabona-, a repce- és burgonyatermesztésben, a tej- és hústermelésben túl is szárnyalják az előirányzottat. A járás, amelynek székhelye csupán 45 kilométerre van Prágától, fontos szerepet tölt be a főváros ellátásában. Mintegy ötezer hektáron termesztenek itt burgonyát, s a gabonafélék termesztésében, valamint az állattenyésztésben teljesítmény szempontjából másodikok a Középcsehországi kerületben. Mindez azonban nehezen képzelhető el az itt élő és dolgozó emberek áldozatos munkája nélkül. Közéjük tartozik Jindfich Vycpálek, a Be- neáovi Állami Gazdaság gépjavítója is, aki az idén a prágai várban május 1. előestjén vette át a Szocialista Munka Hőse arany csillagja viselésére feljogosító oklevelet. A KOVÁCSMESTERSÉGET VÁLASZTOTTAM... Jindrich Vycpálekkal a gazdaság szak- szervezeti bizottságának irodájában beszélgettünk.- Huszonhét esztendeje dolgozom a gazdaságban, s azóta óriási változások történtek a mezőgazdaságban, de az én munkámban is - mondja, amikor pályafutásának kezdetei iránt érdeklődöm.- Hatan voltunk testvérek, apám néhány hold földön gazdálkodott, de az kevés volt megélhetésünkhöz, munkát vállalt az útkarbantartóknál. Mondanom sem kell, hogy mi gyerekek is részt vettünk a munkában, a mezőn, a ház körül. Teltek az évek, s elérkezett Jindrich pályaválasztásának ideje. Otthon meg- hányták-vetették a számba jövő szakmákat, s végül a kovácsszakma mellett döntöttek.- Nagyon is egyetértettem szüleim döntésével, hiszen a kovácsmesterség nagyon közel állt hozzám, sokat leske- lődtem a falu kovácsműhelyében. A Tyn nad Vltavou-hoz közeli Hnévko- vicében, két és fél évi tanulás után kap-/ tam meg a kovács- és a patkolókovács szakmára feljogosító oklevelet. Akkor, az ötvenes évek vége felé, még sok ló volt a mezőgazdaságban, nagy szükség volt a patkolókovácsokra, de a szövetkezetek, állami gazdaságok kovácsműhelyeiben is volt elég javítómunka. 1958. márciusában léptem a Beneáovi Állami Gazdaság szolgálatába. Azóta sincs más munkahely bélyegzője személyi igazolványomban. ..-Jól emlékszem arra -folytatta Jindrich Vycpálek, - hogy a gazdaság mariánovi- cei javítóműhelyében a bognárokkal dolgoztunk együtt. Ők készítették a szekereket, a kerekeket, mi pedig ezeket vasaltuk meg. Közben lovakat patkoltunk. De nemcsak lovakat! Még ökröket is vezettek műhelyünk elé, hogy patkoljuk meg őket. MINDIG TÖRI VALAMIN A FEJÉT A mezőgazdasági munka korszerűsítése, az új technika háttérbe szorította a kovácsmesterség egyes műveleteit, de ugyanakkor sok-sok új elemmel gazdagította is. Jindrich Vycpálek is újabb és újabb mesterségbeli ismereteket sajátít el, úgymond „menet közben“, mert a gazdaság központi javítóműhelyében erre nagy szükség van. Az évek során Jindfich Vycpálek több értékes újítási javaslatot terjesztett elő. Munkatársai úgy ismerik, aki „mindig töri valamin a fejét". Az ő kezdeményezéséhez fűződik a gazdaságban a megkeményedett műtrágya szétzúzására alkalmas berendezés létrehozása. Ez a szerkezet tíz munkaerőt és hetven munkanapot takarít meg évente! A kovácsmester részese volt két mozgóetetö megtervezésének. Ezekkel az „etető járművekkel“ szállítják a gazdaság liánéi üzemegységébe - ezer hízóbika számára - a keveréket. Vagy: amikor a neátéticei gazdasági udvarban a takarmánykeverő fölé tetőt húztak, a szállítóvállalat valamilyen okból képtelen volt befejezni a munkát. Ekkor Jindrich Vycpálek önként jelentkezett: brigádommal elvégzem a csarnok tető- szerkezetének felépítését! Szavát meg is tartotta. Amikor aratás idején a gabonaraktáraknál sokat kellett vesztegelniük a teherautóknak, míg a platóról leönthették a gabonát, ismét 6 jelentkezett, összeállított egy munkacsoportot, s néhány nap alatt a gond megoldódott. A brigád kiszélesítette a gabonaraktárak rakodóteret, s tetőt húztak föléje. így a kombájnoktól érkező tehergépkocsik azonnal' leönthették rakományukat... Meggyorsult az aratás üteme, a minimumra csökkent a várakozási idő, s mivel ezután nem kellett igénybe venni átmeneti - sokszor távol eső - raktárakat, csökkent a szemveszteség is, s gazdaságosabb lett az üzemanyagfogyasztás. ÖNZETLEN TAPASZTALATÁTADÁS- Vycpálek elvtárs természetes tekintélynek örvend mind munkatársai, mind a járás gépjavítói körében - egészíti ki a gépjavítóról kirajzolódó képet Josef Skrőeny. Tőle tudom meg, hogy a Benesovi Állami Gazdaság kovácsát szívesen látják különféle szakmai tapasztalatcseréken. Jindfich Vycpálek szerény, megfontolt, dolgos ember, aki kötelességének tartja, hogy tudását, tapasztalatait önzetlenül átadja a fiataloknak. E tulajdonságai miatt választották több pártszerv tagjává. Azon kívül, hogy betölti a gazdaság központi javítóműhelyében a pártalapszervezet elnöki tisztségét, négy éve tagja a kerületi pártbizottságnak, 14 éve pedig a gazdaság nagyüzemi pártbizottságának.- Azon vagyunk, hogy a fiatalok jól tanulják meg tőlünk a szakmát - szól közbe Jindfich Vycpálek. - Tény, hogy a mai fiatalok mások, mint mi voltunk. De hát körülményeik, életfeltételeik is mások, mint a mi időnkben. Vallom, hogy meg lehet őket tanítani a munkára - még ha ez néha több türelmet is igényel tőlünk. De ebben nagy szerepe van a családnak is, a munkahelyi légkörnek, a felelősségtudat kifejlesztésének. Látom ezt a gépjavításnál. Az, aki szereti munkáját, jobban vigyáz a rábízott gépekre, ritkábban jelenik meg a javító-részlegen, de sajnos, vannak állandó ,,ügyfeleink“ is. A fiatalokat példamutatással, a hiányosságok okainak feltárásával és bizalommal kell rávezetni arra, hogy öntudatos dolgozókká váljanak. A TETŐ NÉLKÜLI GYÁRTELEP Jindfich Vycpálek nem az az ember, aki pihenni kíván a babérokon. Jelenleg azon tűnődik, miként lehetne helyrehozni azokat a régebben épített igtállóépülete- ket, amelyekben télen hiefé'g van.-A neététicei nagyistállóban például befagyott télen a víz, s a takarmányadagolók felmondták a szolgálatot. A tervezők ugyanis megfeledkeztek arról, hogy tekintetbe vegyék az időjárási viszonyokat. Polisztirénlapokkal kell befednünk az istállófalakat... Ugyanakkor nagy elismeréssel szól a gépesített szénaraktározás előnyeiről, az ötletes raktározási módról:- A szénát rostélyokra rakják, s a rostélyok alatt beépített ventilátorok biztosítják az öngyulladás megelőzését, illetve a széna utólagos szárítását.- A mezőgazdaság egy hatalmas tető nélküli gyártelep - folytatja - ahol még mindig nagy szava van a természetnek. Nem lehet például elhalasztani a zöldtakarmány betakarítását. De ma már gépek nélkül szinte elképzelhetetlennagyüzemi mezőgazdasági munka. Sok az új gép, s nekünk gépjavítóknak érteni kell hozzájuk, meg kell őket ismerni kívülről- belülről. Ezen a területen gondolkozó, ötletes emberekre, összehangolt munkakollektívákra van szükségünk, mert a mi munkánktól is sok függ: a vesztegelő, hibás gépek nagy veszteséget jelentenek a gazdaságnak. A Szocialista Munka Hőse arany csillagja viselésére feljogosító oklevélen az olvasható, hogy Jindfich Vycpálek ezt a megtisztelő címet „a szocialista mezőgazdaság fejlesztése terén végzett sokévi áldozatos munkásságáért és elkötelezett politikai munkájáért“ kapja. A kitüntetett eddigi munkássága, példamutató helytállása bizonyítja, hogy rászolgált társadalmunk nagy elismerésére SOMOGYI MÁTYÁS
