Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-08 / 45. szám
ALLAM ES VALUS SZOCIALISTA TÁRSADALMUNKBAN A szocialista Csehszlovákia sokszor áll a burzsoá propaganda figyelmének középpontjában. Gyakran vádolják a vallásszabadság korlátozásával és megsértésével. A burzsoá hamisítók arra törekszenek, hogy a társadalmunk kevésbé tájékozott rétegeiben azt a látszatot keltsék: Csehszlovákiában a szocialista állam nem tartja tiszteletben a vallási meggyőződést, nem teszi lehetővé a hívőknek a vallás szabad gyakorlását, megkülönbözteti és üldözi őket, s lehetetlenné teszi az egyházaknak a vallás gyakorlását. Ezek a vádak „érvekké“ válnak, s ezzel igazolják, hogy az emberi jogok úgynevezett védelmének leple alatt beavatkoznak Csehszlovákia belügyeibe. Nyugaton az ilyen kitalált problémák adnak alapot az antiszocialista kampányokhoz elsősorban ott, ahol könyörtelenül elnyomják a dolgozó ember alapvető jogait. Milyen is valójában a helyzet, hogyan biztosítják nálunk a hívők vallásszabadságát? A kommunista párt feltételezte, hogy az alapvető társadalmi-gazdasági és politikai változások végrehajtása után az egyházi-vallási kérdések többé-kevésbó nyugodt úton, a néphatalom, valamint a reakciós erők és a politikai klerikaliz- mus nyílt konfliktusa nélkül oldódnak meg. HELYES ÚTON Hazánkban a szocialista építés évei igazolták a választott út helyességét. Ez a politika Csehszlovákia Kommunista Pártja számára lehetővé tette a csehszlovák nép túlnyomó többségének - beleértve a hívőket is - egyesítését a párt politikai platformján, s a haladó szocialista változások oldalára állította őket. A burzsoá és a klerikális reakció 1948. februárjában véglegesen elveszítette politikai pozícióit és kénytelen volt meghátrálni. Pártunk a februári győzelem után is hű maradt a szocialista forradalom nyugodt fejlődését biztosító irányvonalhoz. A CSKP akkor sem tért le erről az útról, amikor a katolikus egyház - Beran prágai érsekkel az élen - a Vatikán ösztönzésére fokozta politikai ellenállását a népi demokráciával szemben. A reakciós katolikus főpapságot a Vatikán azzal „fogta meg“, hogy 1949. július 1-én provokatív kiközösítő dekrétumot adott ki, amely szerint az egyházból kizárták a kommunista párt katolikus tagjait, de azokat is, akik támogatták a párt politikáját. A főpapság számos képviselője által annyira várt dokumentum felfedte az egyház és az állam konfliktusának lényegét, de az ellenkező hatást váltotta ki. Reálissá vált a kérdés elvi megoldásának lehetősége, hiszen a kommunista párt és a Nemzeti Front egyházi kérdésekkel kapcsolatos javaslatait a különböző vallású hívők széles tömegei is támogatták. Az állam - a katolikus és a nem katolikus hazafias papság képviselőivel folytatott megbeszélés után - két alapvető törvényt adott ki: a 217/1949-es és a 218/1949-es törvényt, amelyet a nemzetgyűlés 1949. október 14-én fogadott el. Az első törvény értelmében megalakult az Egyházügyi Állami Hivatal, amely arra volt hivatott, hogy irányítsa az állam és az egyházak kapcsolatát. Munkájáért az akkori igazságügy-miniszter volt a felelős. A 218/1949-es számú törvény értelmében a szocialista társadalom anyagilag biztosította az egyházat és a vallási felekezeteket. Ezek a törvények nem választották el egymástól az egyházat és az államot. A szétválasztást a népi demokratikus Csehszlovákia 1948. május 9-i alkotmánya sem rögzítette. Az említett törvények jogalapot teremtettek az egyházak egyenjogúságához és a vallásszabadság biztosításához. Ezzel teljesült az a lenini követelmény is, miszerint „fel kell számolni a kizsákmányoló osztályok és a vallási propagandaszervezet“ közötti kapcsolatot. Az ilyen kapcsolatot a negyvenes évek végén a Vatikán és az akkor alapított Egyházi Világtanács képviselte. A 218-as és a 219-es törvényt 1949. október 18-án kormányrendeletekkel egészítették ki, amelyek módosították az egyes egyházak gazdasági-anyagi biztosítását. Ezek a törvények további jogi szabályokhoz kapcsolódtak, mint például az anyakönyvekről szóló 268/49-es törvényhez, a vallási jelképekről, az iskolai imádkozásokról szóló 1950. április 8-i szabályzathoz, az alap- és középfokú egyházi iskolák megszüntetéséről szóló törvényhez, valamint a 31/53-as speciális törvényhez, melynek értelmében módosult a hitoktatás, és már nem volt az alapfokú oktatás része. Ezek jelentős I tényezőivé váltak azon elv törvényesíté- sének, amelyet még a fasizmus elleni harc idején fogalmaztak meg. Eszerint ki kell küszöbölni az egyháznak az állam irányvonalára és politikájára gyakorolt hatását, s el kell érni, hogy az egyház ne döntsön olyan kérdésekben, amelyek kizárólag az állam jogkörébe' tartoznak. Másszóval nem hagyhattak semmiféle legális talajt a reakciós politikai kierikaliz- mus számára. Az egyházi törvények érvényre jutásáért folytatott harc nem volt öncélú, hanem a lelkiismereti szabadság lenini elveinek megvalósításával párosult. A lojálisán gondolkodó és cselekvő papok és hívők is csatlakoztak a februári győzelem megszilárdításához és a szocializmus építési programjának teljesítéséhez, amelyet a CSKP IX. kongresszusán fogadtak el. Az egyházi törvények jóváhagyása tükrözte a nemzetközi helyzetet is, amely az ötvenes évek elején nem volt könnyű. A törvények azt is bizonyították, hogy társadalmi szükséglet az ellenséges erők elleni védekezés. MINDEN EMBER ÁLLAMA A szocialista állam - vallási meggyőződésre való tekintet nélkül - minden ember állama. A fejlett szocialista társadalom építésébe a hívők és az ateisták is bekapcsolódnak. Nincs különbség a hívők és a nem hívők jogai között. Az egyházak egyenjogúságának követelményét számos kapitalista országban is proklamálják, de gyakorlatban a vallásszabadságot úgy értelmezik, mint a vallás kiválasztásának és a vallási szertartások végzésének szabadságát. A szocialista országok alkotmányai lehetővé teszik állampolgárainak, hogy szabadon válasszák a vallás gyakorlását, vagy az ateizmust. A szocialista országok alkotmányai megtiltják, hogy különbséget tegyenek a hívők és a nem hívők jogai között. Ezekben az államokban-nincs nyilvántartás arról, hogy valaki melyik vallási fele- kezethez tartozik. Mint már említettük, a szocialista állam minden állampolgárának biztosítja a vallásszabadságot. A CSSZSZK Alkotmányának (1960. júl. 11) 32. cikkelye értelmében a vallásszabadság biztosított. Mindenki bármilyen hitet gyakorolhat, vagy lehet vallás nélküli. Vallási szertartásokat is végezhet, ha az nincs ellentétben a törvénnyel. Az állam nem avatkozik be az egyház belügyeibe: a hitoktatásba, a liturgiái és más kérdésekbe. Csehszlovákiában jelenleg 18 egyház és vallási felekezet működik, amelyeknek megvannak a maguk szervezeti rendje és szabálya. Az egyház rendelkezésére 10 kiadó áll, s 27 egyházi időszaki sajtótermék jelenik meg. A 112/1950-es és a 123/1950-es kormányrendelet értelmében 1950 óta 6 teológiai karon folyik a papnövendékek oktatása. Az állam segíti az egyházi intézmények működését, és pénzt ad az egyházi épületek felújítására, karbantartására. Az állam fizetett szabadnapként ismer el három olyan ünnepet, amely vallási hagyományokhoz kötődik. Aki ismeri egyházpolitikánk elveit, elismerheti, hogy ezek jó alapot teremtenek az állam és az egyházak, valamint a hívők rendezett kapcsolataihoz. E politika alapelve az állampolgárok vallásszabadságának teljes tiszteletben tartása, ugyanakkor eszmei hatás azokra, akik vallási pozíciókból közelítik meg az élet problémáit. A vallásszabadság azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista állam semleges vagy közömbös a vallás iránt. Ez azért van így, mert semmilyen társadalom, így a szocialista társadalom sem semleges ideológiai szempontból. A szocialista állam és az ideológia, valamint a tudományos világnézet kapcsolatát jogilag fejezi ki. Az alkotmány 16. cikkelye megállapítja: Csehszlovákiában - az egész művelődéspolitika, a művelődés, oktatás és nevelés fejlesztése a tudományos világnézet, a marxizmus-leniniz- mus szellemében folyik, szoros kapcsolatban a nép életével és munkájával. A vallás az államhoz fűződő viszonyt tekintve az állampolgárok magánügye. Ugyanakkor az állam nem lehet közömbös az emberek vallási meggyőződése iránt. Nálunk senkit sem üldözhetnek, nem állíthatnak senkit bíróság elé vallási meggyőződése miatt. Az állam senkitől sem követeli meg, hogy írásban vagy szóban mondja meg vallási meggyőződését. Az embert nem aszerint ítélik meg, milyen vallású, hanem aszerint, milyen munkát végez a társadalom javára, milyen a viszonya a szocialista társadalom építésének feladataihoz. Ugyanakkor az állam támogatja a társadalom forradalmi átalakítását a gazdasági kapcsolatoktól egészen az ember gondolkodásáig és cselekedetéig - s mindezt a tudományos világnézet szellemében teszi. A szocialista állam feladatai közé tartozik még az ember tudatának formálása, a kizsákmányoló társadalom erői, szokásai és hagyományai ellen vívott következetes harc. Tehát ha olyan emberről beszélünk, akinek jogait és követeléseit az adott ember és az állam viszonyát rögzítő törvények szabják meg, akkor világos, hogy mindenkinek biztosított a vallásszabadság, s ilyen értelemben tehát a vallás magánügy. Az, hogy a kommunista pártok magukévá tették a lelkiismereti szabadságot, néhány embert ahhoz a téves nézethez vezet, hogy ez általánosan, mindig és mindenütt érvényes. Nem tesznek különbséget az államnak és a forradalmi munkás- osztálynak a valláshoz fűződő viszonya között. Véleményük szerint a párttag világnézeti hovatartozása, tehát valamelyik valláshoz való hovatartozás csak az illető „magánügye“. Lenin ezt így fejezte ki: Pártunk a munkásosztály felszabadításáért küzdő öntudatos harcosok szövetsége. Az egész pártnak, valamint szerveinek és szervezeteinek ügye, hogy tagjainak milyen a világnézete. A vallás nem magánügy azon dolgozók számára sem, akik a szocialista állam nevelő szerepét biztosítják. Ez vonatkozik a pedagógusokra, nevelőkre, kulturális dolgozókra. Az alkotmány már idézett 16. cikkelye kötelezi őket erre. Ugyanez vonatkozik a vezető dolgozókra, akik csak akkor nevezhetők ki vezető beosztásba, ha műveltségük és szakképzettségük megfelelő szinten van. Ide szakmai ismereteik, gyakorlati tapasztalataik, erkölcsi tulajdonságaik, politikai fejlettségük és osztályöntudatuk tartozik. A politikai fejlettség és az osztályöntudat tartalmazza a materialista világnézetet, s ezzel együtt a társadalmi jelenségek és folyamatok ateista értelmezését, valamint a mindennapi aktív ateista tevékenységet. KÖVETKEZETES ÉS ÁTGONDOLT EGYHÁZPOLITIKA \ A kommunista párt és a szocialista állam egyházpolitikája következetes és átgondolt. Ami a valláshoz fűződő viszonyunkat illeti, álláspontunk helyes. A szocialista állam tiszteletben tartja a hívők vallási meggyőződését, és nagyra becsüli, hogy döntő többségük őszintén részt vesz a szocializmus építésében. Ez azonban semmiképpen sem csökkenti azt a kötelességünket, hogy tovább terjesszük a tudományos világnézetet. Ezek a szavak a CSKP XV. kongresz- szusán hangzottak el, és világosan rámutatnak az egyik fő feladatra: a vallási világnézet és a burzsoá ideológia más formái elleni harcra, ugyanakkor a tudományos világnézetért vívott küzdelemre. Ál amunk a munkásosztály és a többi dolgozó akaratát fejezi ki, védi a hívők állampolgári jogait, de biztosítja az állam- polgári kötelességek végrehajtását és a közrend megőrzését. A vallási szervezeteknek nincs megengedve olyan tevékenység, amely a szocialista rendszerrel szemben ellenséges vagy fanatikus. Mindezt az egész társadalom érdekében teszi, beleértve a hívőket is. A szocializmus megteremtette a politikai és jogi feltételeket a véleménynyilvánítási szabadsághoz, amely nyíltan cáfolja az emberfelettibe vetett hitet, s a vallási előítéletekkel vívott harcban valóban tudományos, materialista világnézetet érvényesít: Mindezt pedig úgy, hogy bárki tagja lehet a nálunk működő 18 egyház és vallási felekezet bármelyikének. . Dr. SAMUEL UHRIN kandidátus, áz SZLKP KB előadója A szocialista életmód formálásának jelentős tényezője a társadalmi aktivitás növelése, mely hozzájárul a szocialista ember önmegvalósításához, érdeklődésének és igényeinek kielégítéséhez, sokoldalú fejlődéséhez. Egyben a szocializmus építésének módszere, hiszen ennek révén a közügyek irányításában való bekapcsolódással fejlődik az emberek alkotó kezdeményezése: a dolgozó tömegek részt vesznek sorsuk irányításában, elmélyül a szocialista demokrácia. Társadalmunkban az aktivitásnak és a pártosságnak hagyományai vannak; már 1945-ben is létezett, s 1958 után még inkább elmélyült. Ebben a korban azok voltak a meghatározó feladatok, amelyek a társadalom átépítéséből következtek. ÚJ SZÚ 3 985. XI. 8. Napjainkban a társadalmi aktivitás és az elkötelezettség jelentősége tovább fokozódik. Amint azt a XVI. pártkongresszus is kiemelte, a termelőerők gyors fejlődése és az intenzív gazdasági növekedés megköveteli az emberi tényezők aktivitását. Hozzájárul a munkahelyeken megoldásra váró feladatok iránt érzett közös felelősség elmélyítéséhez. A legújabb szociológiai felmérések szerint a társadalmi elkötelezettség növekedése rendszerint az aktivitás fokozódásával jár, mégpedig az élet minden területén, természetesen a munkafeladatok ellátásában is. Általa Aktivitás és elkötelezettség Az ifjúság megnyerésével növekedésével és az egyre több szabadidővel a lakosság bizonyos csoportjai körében megerősödnek az életmód magánjellegű vonásai, kisebbedik a közéleti tevékenység, sőt, nem egy esetben meggyengülnek környezetükkel a szociális kapcsolatok. Felvetődik tehát a kérdés: mely területeken vannak tartalékai a szocialista életmód javításának. Politikai rendszerünk a nemzeti bizottságok, valamint a társadalmi szervezetek révén nagy lehetőségeket biztosít a társadalmi, valamint a szakköri tevékenység végzésére. Más kérdés azonban, hogy ezeket a lehetőségeket nem mindenütt használják ki megfelelően. Okkal mutatott rá a XVI. pártkongresszus, hogy a megoldás ennek a folyamatnak a céltudatosabb irányításában rejlik. A CSKP KB 1982. áprilisában megtartott ülése, amely a nemzeti bizottságok munkájával foglalkozott, arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzeti bizottságoknak a dolgozókat be kell kapcsolniuk az olyan ügyek intézésébe is, mint mondjuk a környezetvédelem, a szolgáltatások javítása, a kereskedelmi hálózat bővítése. Ugyanakkor az eddiginél jobban kell törődni az ifjúság megnyerésével. Arról van szó, hogy ki kell használni a fiatalok új ötleteit a nemzeti bizottságok szerveinek tevékenységében. Ezáltal növekszik a fiatalok felelősségtudata lakóhelyük és általa egész társadalmunk közös gondjai iránt. Hatékony eszköze az emberek bekapcsolásának a közös ügyek intézésébe, mobilizálásuk a társadalomellenes tevékenység elleni harcra - mind a közvélemény formálásával, mind pedig a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek megelőző tevékenységének javításával. MICHAL LAüCÁK növekszik a szabadidő jobb kihasználása. Azt is megmutatták az eddig végzett felmérések, hogy milyen akadályai vannak a társadalmi aktivitás és az elkötelezettség növelésének. Például arra figyelmeztetnek, hogy az életszínvonal
