Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-01 / 44. szám
I STOP. AUTÓSOK MOTOROSOK SZÁMÍTSUNK-E A BÍRSÁGRA? Tegyünk csak kísérletet, s kérdezzük meg környezetünkben a gépkocsivezetőktől: számítanak-e pénzbírságra a vezetés során? A talán elvárt „soha“ vagy „ostobaság“ válasz helyett még a leggondosabb és legmagabiztosabb is beismeri, hogy ezzel tulajdonképpen mindenkinek számolnia kell. Vagyis, hogy vezetés közben időről időre ilyen-olyan szabálysértés előfordul, ez már a közlekedésben való részvétel velejárója. Van, aki abban bizakodik, hogy egy szánom-bánom közepette a közlekedési rendőr előtt kimagyaráz- kodja a szabálytalanság elkövetését, más pedig különféle mentségeket tartogat tarsolyában, hogy kimásszon a bajból. A módszerek sora szinte kimeríthetetlen, kezdve a női könnyektől vagy bájaktól a megbízható jó barátig, aki valahogy majd csak elsimítja a dolgot. Ám a „megrögzött“ szabálysértők között is vannak különbségek: kezdve azoktól, akik a bírságot kocsmai kiadásnak tekintik egészen azokig, akik már előre, havonta rendszeresen félreteszik a bírságpénzt. Sőt kiszámítják, hogy így olcsóbban megússzák. Bár tudjuk, hogy az apró hibák gyakran vezetnek komoly közúti balesethez, mégis kevesen tudatosítják a közlekedés során, hogy (képletesen szólva) csőre töltött fegyer ravaszán tartják az ujjúkat. Mert, ugyebár, nem dől össze a világ, ha a megengedett legnagyobb sebességet egy pár kilométerrel túllépjük, illetőleg, mit számít az a negyven korona - csekélység! - egy szabálytalan megfordulásért vagy tolatásért... A kihágásoknak is megvan a sajátos társadalmi veszélye, ezeket minden esetben figyelmesen fel kellene deríteni és megkülönböztetni, hiszen ezeknek is megvannak az okai, és elkövetésük formáját mérvadónak kellene tekinteni. Nem azonos kihágás például, ha a gépkocsivezető kijelölt gyalogos-átkelőhelyen áll meg, illetőleg ha jármüvét kapualjban vagy villamospályán állítja le - akadályozván és veszélyeztetvén ezzel a forgalmat. Nem ugyanaz, ha valaki egy másik autót üldözőbe vesz - ezzel komoly balesetet kockáztatva- vagy ha valakinek elkerüli figyelmét az új közúti jelzőtábla, amely a megszokott útvonalon tegnap még nem volt ott. A kihágások társadalmi veszélyének foka csupán az esetek konkrét értékelésekor ítélhető meg. Csupán a rohanó élet kényszerít bennünket bizonyos sablonosságra. S mert semmi vagy csak kis baj történt, hibáinkat általában lebecsüljük. Gyakran azt sem tudatosítjuk, hogy az esedékes kártérítés megvonásához is vezethet. Ám elsősorban is romboló és felforgató hatással van gépjárművezetői vagy gyalogos magatartásunkra, közlekedési morálunkra - tompítja figyelmünket és elővigyázatosságunkat, amikor kiderül, hogy a közúti közlekedés során elkövetett hibánknak nem is volt olyan szörnyű következménye, mint amilyenekkel általában a szakemberek ijesztgetnek bennünket. Egy kisebb közúti baleset könnyen túlélhető, s néhány nap múlva csupán egy aprócska kalandnak tűnik, sót amolyan túlélő hősnek érezzük magunkat. Igen, a kihágások közötti különbségek sora a helytelen parkolásnál kezdődik, de könnyen a temetőben végződhet. A közúti közlekedésben a kártya ki van osztva, és saját hibánk következményeit nem befolyásolhajuk, kiváltképpen, ha a másik fél is hozzáteszi a magáét, sőt esetleg még meg is hatványozza. Lehetetlen kézlegyintéssel elintézni például annak a tanárnőnek a magatartását, aki az egyirányú utcában az ellenkező irányból hajt be, s a tettenéréskor így vélekedik: „Ugyan már, csak nem kerülöm meg mind a négy épületet, amikor itt lakom a másodikban. Különben is vigyáztam, óvatos voltam...“ Mindig találunk valamilyen kifogást, miért nem tartottuk meg a közlekedési szabályt: az éppen tilosra váltott fényjelzésre még átfutunk az útkereszteződésen, mert sürgős az utunk... Vagyis nem tudatlanságról, a szabályok nem ismeretéről van szó, hiszen sokan közülünk úgymond behunyt szemmel is kitöltik a tesztlapot. Nyilvánvalóan azért van ez így, mert a konkrét indíték diadalmaskodik bennünk. Tehát: valaki nem fizet szívesen, valaki nem szeret gyalog közlekedni - és van, akinek valóban sietős az útja. Valamennyien megfeledkezünk azonban arról, hogy a jogtalan saját érdek érvényesítése nem más, mint a másik fél jogaiba való beavatkozás- a másik kárára. Ki tudná meghúzni azt a leheletnyi határt az ártalmatlannak tűnő parkolás és a valós veszélyhelyzet között? Hiszen az esetek többségében (kezdetben) semmi sem utal a bekövetkező tragédiára. így ámítanak el a naponta elkövetett - büntetlenül maradt - kihágások, s táplálják bennünk továbbra is a kíméletlenséget és elővigyázatlanságot. Jobban tudatosítanunkkelleneezt, amíg nem késő... I (ksm) A helyszíni bírsággal számolni kell.. Ősz az utakon A gépkocsivezetők életét ősszel mindenütt megkeseríti a ködös idő, az eső, a gyakori reggeli köd- szitálás. A nappalok rövidülnek, a gépkocsivezetés feltételei egyre kedvezőtlenebbekké válnak. A gépkocsivezetőnek kötelessége előre látni ezeket a körülményeket, a járművet az adott feltételekhez, helyzethez mérten kell vezetnie, hogy ne történjen baleset. A szitáló esőben ugyanis még a legnagyobb igyekezet mellett sem sikerül megakadályozni, hogy ne keletkezzen sár az úttesten. Latyakos lehet a közút annak ellenére, hogy az utóbi időben - nagyon helyesen - mind több üzemben, például a Losonci (Luőenec) Magasépítő Vállalatnál - a forgalomba helyezés előtt a telepen rendszeresen lemossák a gépkocsikat, a munkagépeket. A közutakon ősszel megjelennek az időszerű mezőgazdasági munkákat, a burgonya- cukorrépa-betakarítást végző vagy szántásról vetésről hazatérő gépek is, amelyek szintén szennyezik az úttestet. Esős, nedves időben ilyen úton alig lehet fékezni. A gyorshajtás nem ajánlatos, mert gyakran tragikus kimenetelű lehet. A gépkocsivezető körültekintésén kívül fontos a gépjármű jó műszaki állapota is. A síkos úttesten a féktávolság lényegesen meghosszabbodik, néha centimétereken múlik az ember élete. A gyors és hirtelen fékezést csak a kifogástalan fékek és gumiabroncsok biztosítják. Kopott gumikkal nem tanácsos, sót veszélyes elindulni. Alkonyaikor, ködös időben fontos szerepe van a világításnak is. A látni és látszani elv megtartása ilyenkor elengedhetetlen. Ne feledjük persze, azt sem, hogy ködben, nedves úton rendkívül kockázatos az előzés. A rosszabbá vált látási körülmények miatt nehezebb a forgalmi helyzet áttekintése, emiatt minden manőverre - nem utolsósorban a követési távolságra és az előzésre - érdemes jobban ügyelni, ezzel együtt pedig erősíteni az együttműködést a közúti partnerekkel. Jól érzékelhetők a kívánalmak elmulasztásának következményei egy - nemrég a Losonci járásban bekövetkezett - őszi karambol elemzésekor. Ennek aktualitását a mostani őszi időjárási viszonyok és hétköznapi- sága adják a baleset tanulságait pedig a hasonló esetek gyakorisága miatt érdemes megszívlelni. A karambol országúton történt, távol minden lakott területtől. Ködös, párás idő volt, az eső is szemerkélt. A mérsékelt sebességgel haladó teherautó vezetője a vízfoltos visszapillantó tükörben is látta, hogy már huzamosabb ideje követi egy mustársárga 1500-as Lada, amelynek vezetője többször is sikertelenül próbálkozott az előzéssel. A sikertelenség oka az volt, hogy valahányszor a ladás kihúzott a bal oldalra, elbizonytalanodott, annyira rosz- szak voltak a látási viszonyok a gomolygó köd miatt. A teherautó vezetőjének is erősen összpontosítania kellett az alig 100 méteres látótávolság és a csúszós út miatt, de a jelek szerint elhatározta magában, hogy nem engedi előre a személygépkocsit. A kocogó menetnek a viszonylag egyenes útszakasz és a ladá- son elhatalmasodó türelmetlenség vetett véget. A személygépkocsi vezetője elszánta magát az előzésre. A ködben hirtelen feltűnt előtte egy szembejövő autóbusz tompított fénye, mire kénytelen volt valósággal „visszavágni“ az éppen csak megelőzött teherautó elé, amelyik már nem tudott fékezni, és összeroppantotta a személy- gépkocsi hátulját. Igaz, ez volt a kisebbik rossz, hiszen sikerült elkerülni az autóbusszal való frontális ütközést, így pedig „csak“ a Lada hátsó ülésén helyet foglaló utasok sérültek meg - szerencsére csupán könnyebben. Egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy a résztvevők közül jogilag ki volt a hibás. Már a helyszínelés megállapította, hogy a személygépkocsi fiatal vezetőjét terheli a teljes felelősség, mert az előzéshez nem voltak meg a feltételek. Más kérdés, hogy a teherautó vezetője is sokat tehetett volna a karambol elkerüléséért. Az eset elemzéséből nyilvánvaló, hogy nem érzékelte a veszély úgynevezett előhelyzetét; ez akkor alakul ki, amikor a veszély még nincs közvetlenül és félreért- hetetlnül jelen, de a körülményekből nem nehéz következtetni arra, hogy bármely pillanatban bekövetkezhet. A teherautó vezetőjének fel kellett tételeznie, hogy a mögötte többször is sikertelenül próbálkozó ladás előbb-utóbb elszánja magát az előzésre. Figyelembe kellett volna vennie azt az íratlan szabályt is, hogy jobb minél hamarabb eltávolodni a többé-kevésbé nyughatatlan, erőszakos autós partnertól, hisz kényelmesebb és uiztonsagosabb a vezetés egy ilyen autós nélkül. Ha nincs ez a sok ,,ha‘‘ akkor már jóval előbb el kellett volna engednie maga mellett a Ladát. Lassítással, kis lehúzódással az út szélére, szabadabb mozgásteret adva a személyautónak, villogással vagy kézzel jelezve az előzés veszélytelen pillanatait a mögötte haladónak. Mindezek után a közlekedési szakemberek arra kérik a gépkocsivezetőket, hogy az őszi időszakban fokozott óvatossággal közlekedjenek. Alkalmazkodni kell a közúti és időjárási viszonyokhoz és egyéb körülményekhez. Az ide vonatkozó rendelkezések megtartásától emberek élete és egészsége függ. KANIZSA ISTVÁN Szovjet kiskocsi Az OKA elnevezésű kéthengeres szovjet kiskocsi gyártását jövőre kezdik meg. Országúti fogyasztása 3,5^4 liter, a városi legfeljebb 6 liter lesz. A 650 kg öntömegű, 750 cm3 hengerűrtartalmú, elsökerék-meghajtású kiskocsi a legolcsób autó lesz a Szovjetunióban. Az OKA a volgai autógyár, a Kamaz és a szerpuhovi motorgyár együttműködésében készül. Akkumulátora jóval kisebb a Ladákénál, teljesítménye azonban ugyanakkora. (A jövőben egyébként a Ladákban is ilyen akkumulátor lesz.) A pótkereket, akárcsak a Nivánál, a motorháztető alatt helyezték el. A kétajtós kisautó négyszemélyes. Csomagtere kicsi, de a hátsó ülések előretolásával megnövelhető. Az Oka olcsóbb belső kiképzése igen egyszerű, szinte teljesen hiányzik belőle a karosszéria belső borítása. A rokkantaknak készülő típusban a vezető ülése tetszés szerint elforgatható. A harmadik viszont egy luxusváltozat lesz. Több legyen az öröm, mint a gond Szlovákiában az utóbbi három év alatt a közúti balesetek következtében 1336 ember vesztette életét. A különböző okok között előkelő helyet tölt be az ittas vezetés. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban tavaly például minden hetedik balesetnél ittasságot állapítottak meg. Az idei helyzetről Szomo- lai Ernő rendórhadnagy, a járási közlekedésrendészeti felügyelőség munkatársa tájékoztat.- Mit mutat az idei mérleg?- Ebben az évben sokkal jobb a helyzet, mint az elmúlt évben. A járás országútjain az év kilenc hónapja alatt 291 balesetet jegyeztünk fel, ami tizeneggyel kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. A szerencsétlenségek következtében négy ember vesztette életét (kettővel kevesebb, mint az 1984- es év kilenc hónapja alatt. Huszonnégyen súlyos, kilencvenhatan pedig könnyebb sérülést szenvedtek, az anyagi kár megközelíti az 1,5 millió koronát. Különösen őrölünk annak, hogy az év nyolc hónapja alatt az ittasság 23-mal kevesebbszer szerepelt az okok között, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezt elsősoran megelőző munkával sikerült elérnünk, s azzal, hogy gyakrabban tartottunk közúti ellenőrzéseket.- Mi okozza a legtöbb gondot?- Elsősorban a gyorshajtás, az elsöbbségadás elmulasztása, a helytelen vezetés és a követési távolság meg nem tartása. Elgondolkoztató, hogy a kerékpárosok és a gyalogosok okozta huszonhét baleset közül tizenötöt a gyerekek idéztek elő. Ez arra figyelmeztet, hogy a gyerekeket jobban fel kell készíteni a közúti forgalomban való részvételre, jobban ki kell használni a járásban meglévő gyermekközlekedési parkokat. Az a tény is figyelmeztető, hogy a balesetek mintegy 45 százaléka a helyi utakon, illetve több mint 60 százaléka lakott területen fordul elő. Különösen nagy gondot okoz a járási székhelyen átvezető 63-as országút, amely főleg nyáron - mivel a termálfürdők, a határátkelő helyek ezen az úton közelíthetők meg - zsúfolt. Ezen a 3,2 kilométeres szakaszon fordult elő tavaly a karambolok tíz százaléka. A forgalmat elterelő út építése megkezdődött, de nehéz megmondani, hogy mikor fejeződik be. Okulásunkra megemlítene néhány esetet?- Szeptember 4-én déltájban egy 34 éves ittas férfi, akinek hajtási jogosítványa sem volt, Solymos- karcsán (Jastrabie Kraőany) az útkanyarban elvesztette uralmát a jármű fölött, a fának ütközött és életét vesztette. Az említett hónap 23-án este nyolc óra tájban a járási székhelyen egy nő ittas állapotban ült a volán mögé, és elütött egy 16 éves kerékpárost, aki nyílt törést szenvedett. A Nagymegyer (Calovo) - Ekecs (Okoő) - közötti útszakaszon egy motorkerékpáros figyelmetlen vezetés közben elütött, egy kivilágítatlan kerékpáron haladó idősebb embert, aki a helyszínen meghalt. Itt említeném meg, hogy járásunkban sok gondot okoznak a kerékpárosok, egyrészt, mert járműveik nincsenek az előírásoknak megfelelően felszerelve, másrészt pedig ittasan is részt vesznek a közúti forgalomban. Akit tetten érünk, behívjuk a közlekedési osztályra, ahol bírságot szabunk ki. Egyébként minden ittas vezetést jelentünk a munkaadónak, illetve a hnb-nek, hogy a vétkest nyilvános megrovásban részesítsék. Ittasságért október 1-ig 135 vezetői engedélyt vontunk be. Szabály- sértésért megbírságoltunk 3658 gépjárművezetőt és 333 nem motoros jármű vezetőjét, illetve gyalogost, és bevontunk 247 forgalmi engedély igazolólapját. Sokan azt mondják, hogy szigorúak vagyunk, de csakis így érhetjük el, hogy a közutakon nagyobb legyen a fegyelem és ne növekedjen, hanem csökkenjen a balesetek száma.- Az elmondottakat mivel egészítené még ki?- Itt az ősz, ködösek a reggelek. Ugyanakkor folyik a cukorrépa betakarítása. Mindkettő balesetveszélyt rejt magában. Mindnyájunk érdeke, hogy a közutakon több legyen az öröm, mint a gond. ÚJ SZÚ 16 1 1985. XI. 1
