Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-01 / 44. szám

ÍJ szú 9 Í85. XI. 1.-dBb uh B Bf B& I ■BK SBk uM Sk m&SA $& ^ *■■ > Az SZSZK Állami Levegövédelmi Műszaki Felügyeletének munkájáról MOTTÓ: „Ha az országok nem egyesítik erőfeszítéseiket, nem sikerül ténylegesen megoldani az olyan égető problé­mát sem, amilyen földrészünk környezeti viszonyainak megőrzése és egészségesebbé tétele. E területen szá­mos vonatkozásban - képletesen szólva - égni kezd a talaj a lábunk alatt, s ha az égből nem Is tüzes, de savaseső hull, s magát az égboltot sem lehet a füst miatt látni... Annak Idején nyilván nem cselekedtünk eléggé körültekintően, amikor olyan problémákat okoztunk, amelyek nemzeti méretekben ma már egyszerűen meg- oldhatatlanok. Ez valóban olyan terület, melynek kap­csán mindenkinek tudatosítania kellene, hogy az egész földrésznek azonos a sorsa." (Mihail Gorbacsovnak a francia nemzetgyűlésben mondott beszédéből.) Nálunk sem húnyhatunk és nem is hunyunk szemet a világ jelenét és jövőjét fenyegető veszély fölött. Mert akár csak a levegő szennyezettsége is - eltekintve most a víz, a termőföld szintén nagymérvű szennyezettségé­től - már évekkel ezelőtt olyan fokot ért el, amely megálljt parancsol. A szlovákiai helyzet e tekintetben fél évtizede nagyjából se nem jobb, se nem rosszabb. Az 1983. évi statiszti­kai adatok például arról tanúskodnak, hogy felfogtuk a levegőt szennyező gáznemű és szilárd halmazállapotú anyagnak teljes nyolcvan százalékát. Továbbá a kiemelt figyelemmel kisért hét szlovákiai terület közül - Bratisla­va, Kassa (Koáice), 2iar nad Hronom, a Közép-Szepesség, a Felső-Nyitra vidéke, az Alsó-Árva és Jolsva (Jel- áava) - az utóbbi kettő kivételével a szóban forgó esztendőben jelentő­sen - öt százaléktól harmincnyolc százalékig - sikerült csökkenteni a le­vegő szennyezettségét. Csakhogy még így is az SZSZK légterébe - csu­pán hazai forrásokból - irdatlan mennyiségű, 310 ezer tonna por és pernye, illetve 585 ezer tonna gázne- mú szennyezőanyag jutott. S ezt az évi 1 millió 300 ezer tonnára egészíti ki az ún. szekundáris, másodlagos szennyeződés, a nagyméretű építke­zésnek, a motorizmus rohamos térhó­dításának, a korszerűtlen helyi hőter­melésének, az utak elégtelen tisztítá­sának a következménye. Ezekről a nehezen és csak fokoza­tosan megoldható problémákról fag­gatjuk Anton Matuéik, mérnököt, az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdál­kodási Minisztériumához tartozó Álla­mi Levegövédelmi Műszaki Felügye­let vezetőjét. • Főfelügyelő elvtárs, szervezetük tulajdonképpan mikor és milyen ala­pon jött létre?- Az 1967. évi 35. számú levegő­védelmi törvény hívta életre. Vagyis lassan már közeledünk megalakulá­sunk huszadik évfordulójához. • Betekinthetnénk szervezeti ta­gozódásukba?- Központunk székhelye Szlovákia fővárosa. Emellett négy területi in­spektorátusunk működik, mégpedig magában a kerületi rangú Bratislavá- ban, továbbá a három szlovákiai ke­rület székhelyén. • Milyen apparátussal dolgoznak?- Személyzeti keretünk eléggé szűk és bővítésével a jelen helyzet­ben nem is számolhatunk. A felügye­leti, illetve a mérő tevékenységet foly­tató dolgozóink létszáma alig haladja meg a negyven főt. Kétharmaduk azonban főiskolai képesítésű szak­ember, elsősorban gépész-, villamos- és vegyészmérnök, a többi pedig hoz­záértő középkáder. • Tevékenységüknek mi a lé­nyege?- Felügyeleti osztályaink dolgozói elsősorban az egész népgazdaság üzemeiben, vagyis az iparban, az épí­tőiparban és a mezőgazdaságban egyaránt ellenőrzik a porelválasztó és a szűrőberendezések működésének hatásfokát, főleg a technológiai fe­gyelem megtartását. Mérő osztályaink szakemberei pedig műszereikkel fó­Zlatica Hudecová mérnök és Alojz Bakié Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) próbaméréseket végez, egy kéményen ként azt vizsgálják, hogy az üzemi kéményekből mennyi szennyező anyag jut a levegőbe. A kéményeket azért hangsúlyozom, mert az azokból kikerülő és a terep fölött eloszló szennyezettség fokát már egyéb szervek, elsősorban a higiénikusok ellenőrzik. Az említett kétféle ellenőr­zés alapján azután hatáskörünkben végzéseket adunk ki a megállapított fogyatékosságok megszüntetésére. Természetesen utólag is felügyelünk megtartásunkra. • S mi történik akkor, ha erre nem kerül sor?- Az elválasztó berendezések üze­melési rendjének megállapított és helyre nem hozott megszegéséért bírságokat javasolunk az illetékes A bratislavai GeorgI Dimitrov Vegyi Müvekbe Is gyakran ellátogatnak az állami felügyelőség inspektorai nemzeti bizottságnak. Ezek nem cse­kélyek. ötvenezer koronától ötmillió koronáig terjedhetnek. Ezen kívül az állandó szennyezők, akiknél különféle okokból késik a szűrőberendezések felszerelése, évente összesen mint­egy 45 millió koronát fizetnek. A be­folyt összegnek jelentős hányada a levegővédelmet szolgálja. Meg kell viszont mondanom, hogy az utóbbi években úgy tapasztaljuk, mind több gazdasági vezető kezdi felismerni, hogy nemcsak a gazdaságfejlesztés a feladatuk, hanem a környezetvéde­lem is. Egyszóval bizonyos kedvező szemléletváltási folyamatnak vaqyunk a tanúi. • Tájékoztathatja olvasóinkat ar­ról, hogy az első félévben kis gárdá­jukkal hány akciót hajtottak végre?-Természetesen. A tervezett ellenőrzések száma 140, az operatív vagyis a befejezetlen ellenőrzések száma pedig 147 volt. Ezek alapján 105 intézkedést felölelő 52 végzést adtunk ki negyvenöt üzem számára. Maguk az üzemek további 165 rövid lejáratú intézkedést foganatosítottak. A bírságok összegszerűen csaknem elérték a nyolcszázezer koronát. Ez a felügyeleti osztály félévi mérlege. Ugyanakkor mérő osztályaink tizen­hat üzemben harminchét ponton, vagyis gyakorlatilag kéményen ellen­őrizték a levegőszennyezés fokát. Tíz további üzemben pedig tizenkét mé­rést, végeztek, hogy megállapítsák, mennyire hatásosan működnek a szű­rőberendezések. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Lakásgaz­dálkodási Vállalatot például arra köte­leztük, hogy pernyeelvonóikat korsze­rűbbekkel cseréljék fel, a jolsvai Mag­nezitműveket pedig a porszűrők konstrukciós hibáinak a kiküszöbölé­sére. Hatáskörünkben különben ellenőrizzük az új beruházások kör­nyezetvédelmi berendezéseinek ter­vezését és kivitelezését is. Sorolhat­nám további tennivalóinkat, de talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy olva­sóinknak erről elképzelésük legyen. •Talán azzal a kiegészítéssel, hogy mindennek milyen a végső eredménye?- Úgy hiszem, a lehetőségeink szabta keretek között mi is szerényen hozzájárultunk ahhoz, hogy a legin­kább veszélyeztetett öt térségben nem is kis mértékben javult a helyzet. •. Hadd tegyem hozzá, hogy ezen kívül az utóbbi időben az Istebnéi Színes­fémkohó új szűrőberendezéseinek üzemeltetésével az Alsó Árva térség­ben is ugrásszerűen megváltozott a korábbi már szinte tarthatatlan hely­zet és hasonló alapon Jolsván is javu­lás tapasztalható. De azért a levegő- és általában a környezetvédelemben nincs és nem is lehet megállás... GÁLY IVÁN A — asztalra könyököl, rágja a ceruza szárát, gondol­r\Z kodik egy kissé, majd meglódul a gyermekfantá­zia, s a kislány sebesen rajzolni kezd. Már öt éve minden­napi látvány ez Katarina Vybochová, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadó pszichológusa számára, öt óv kellett ahhoz, hogy a köztudatban helyet kapjon a tanácsadó, három pszichológusával és a pályaválasztási tanácsadást végző pedagógusával. A kezdet nem volt könnyű, hiszen a „mire való ez" szemlélet megnehezítette a tanácsadó fiatal munkatársainak indulását. A kitartó, szívós munka meg­hozta az első sikereket, ma már az óvodák, az iskolák kapcsolata a tanácsadó dolgozóival nagyon jó. S ami ennél is fontosabb, egyre több segítséget kérő szülő látogat el gyermekével a tanácsadóba.- Csupán az idén, és még messze az év vége, 71 iskolaérettségi vizsgálatot végeztünk el. Kilencvenkilenc gyermeket az óvoda, illetve a gyermekorvos kérésére vizsgáltunk meg, mert fejlődésükben lemaradást észleltek. Száznegyven iskolásnál a gyengébb előmenetel okait kutattuk és a felsorolást folytatni lehetne. S mert a járásban 15 ezer iskoláskorú gyermek ól, tennivalónk bőven akad. Az, hogy felkeresnek annyit jelent, hogy számítanak segít­ségünkkel - mondta elégedetten beszélgetőtársunk, majd a tanácsadóban végzettekről beszélt. Arról, hogy míg az első években néhány száz iskolaérettségi vizsgálatot kel­lett elvégezniük, ma már csupán 60-70 szülő szeretné idő előtt iskolába adni gyermekét. S mi erről a pszichológus véleménye?-A vizsgálat minden gyereknél, aki szeptember elsejéig nem töltötte be a 6. életévét, és a szülők iskolába kívánják adni, kötelező. A gyermek szellemi, fizikai, de főleg érzetm: érettségét kell megállapítanunk, s a gyakorlat mondatja velem, csak az átlagon felüli gyerekek kapják meg az ajánlást. A szülőknek megmagyarázzuk, ne erőltessék az iskolát, ártanának iskolaéretlen gyermeküknek. Nem mon­dom, voltak, akik tanácsunk ellenére beíratták a gyermekü­ket. Az eredmény minket igazolt. A kisiskolást sorozatos kudarcok érték, fáradt, ideges volt, nehezen viselte az „iskolatáskát“. Figyelemmel kísértük az első osztályoso­kat, ezért mondhatjuk bátran, nem kell, nem szabad elsietni az iskolába való beiratást. A vizsgált gyerekek másik, nagyobb csoportja azokból tevődik, akiket valamilyen zavarok miatt - magatartás, előmenetel stb. - küldenek a tanácsadó szakembereihez. team SEttlHW- A szülők hozták el a megszeppent kislányt, - meséli legfrissebb esetét a pszichológus. - Sorozatos bejegyzé­sekkel telt meg tanulókönyve, a gyerek a napköziben túl mozgékony, agresszív volt, ha valami nem sikerült csapko­dott, kirohant a tanteremből stb. A szülők tanácstalanok, a gyermek otthon szót fogadott. Először a szülőkkel beszél­gettem, s többek közöt rákérdeztem a szülés körülmé­nyeire is. Az anyuka elmondta, hogy a nehéz szülés következtében az újszülött gyenge agyvérzéssel jött a világra. Nyolchónapos korában, mert még nem állt fel, az orvostól gyógyszereket kapott, fejlődése azóta zavarmen­tes. Jól tanul, az órákon figyel, csak ez a napközi... Azután következett a gyerekkel való találkozás. A rövid teszt alapján kiderült, hogy a kicsi agresszivitása nem rosszin­dulatból ered, s a kislánnyal nagyon jól lehet együttmű­ködni. Megállapítottam, hogy viselkedészavara a csecse­mőkori agyvérzésből ered, nem kóros, valószínűleg kinövi. De a gyereknek szüksége van a meghitt, vidám otthoni légkörre, arra, hogy több dicséretben legyen része, hogy az iskolában ne bélyegezzék állandóan rossznak. Minden gyerek ugyanis bizonyos korig mindig „valakinek" viselke­dik jól, s ha ez nem sikerül (nem tehet róla), s ha állandóan szidják, elfogadja a „rossz" értékelést, s már nem is igyekszik jó lenni. Ugyanezek a problémák jelentkezhetnek a koraszülött gyermekeknél is. Az iskolák odafigyelésére lenne szükség, s arra, hogy az általunk kiadott módszer­tani útmutatás szerint foglalkozzanak ezekkel a gyerekek­kel. Persze, az említett esetben nem volt elegendő megál­lapítani az okokat, meg kellett keresnünk a kiutat. A szülők vállalták, hogy megoldják a gyerek elhelyezését, ezáltal kikerül a napköziből, megváltoztatják nevelési módszerei­ket, s hiszem, hogy egy-két év múlva el is felejtik, hogy valaha ilyen problémájuk volt. Megtudtuk, hogy nehezebb az olyan gyerekek helyzete, akiknél szellemi lemaradás észlelhető. Gyakran előfordul, hogy a kicsivel már az óvodában is baj van, de a tanítók tapintatból nem szólnak a szülőnek, aki ugyancsak hajla­mos arra, hogy ne lássa meg azt, amit nem akar. Az iskolában már feltűnő a gyengébb előmenetel, főleg a logi­kai gondolkodást igénylő matematikánál, az olvasás, írás elsajátításánál. A pedagógus orvoshoz, az orvos a tanács­adóba küldi a gyereket. Vizsgálatok sora következik, s amikor a pszichológus megállapítja a kisebb szellemi lemaradást - s ajánlja a kisegítő iskolát, elszabadul a pokol. Csak azok a szülők, akik gyermekénél komoly a baj egyeznek bele ebbe a kényszerhelyzetbe.- A kisegítő iskolákban a helyzet nem rózsás. A tanulók egymástól tanulják el a rosszat, s a különböző értelmi szinten levő gyerekek keveredése nem a legjobb megol­dás. A pszichológus mégis ezt ajánlja. A tanuló - károso­dásának mértéke szerint - el tudja sajátítani a tananyagot, a felelés nem okoz problémát, jó osztályzatot, dicséretet kap. S mert sikerélményei vannak, megszűnik az iskola stresszhatása, kiegyensúlyozott felnőtt válhat belőle - magyarázza hévvel Katarina Vybochová. A tanácsadóba tartozó 3-14 éves gyerekekkel a kap­csolatteremtés nem egyszerű, s talán éppen ezért tartják munkatársai is fontosnak, szépnek munkájukat. - Célunk segíteni, tanácsot adni a rászorulóknak, hogy megtalálják helyüket az életben - mondták valamennyien S ez nem kevés. PÉTERFISZONYA Füstvezetéken belüli mérések Smolenlcében (Miloslav Migát felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents