Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-01 / 44. szám
,,A gázfelhő már átbukott az olasz mellvéden, be az árokba, szétterjengett. .. Az árok telis-teli volt emberrel..., a puskák gazdái összevissza gomolyban terültek el az árok mélyén és az árkon túl. Ezeket menekülés közben ölte meg a gáz. A második árokban még megdöbbentőbb volt a halál aratása. Itt nagyobb tömegekben lepte meg az alvó olasz legénységet a zöldes felhő. Eltorzult arccal, szájukra szorított kézzel száz és száz halott hevert egymás hegyén-hátán. - A fojtó gáz!" (Győri Dezső: Tűzvirág) Az író így mutatja be az első világháborúban alkalmazott, akkor még nagyon kezdetleges vegyi fegyver szörnyű pusztítását. Olcsó hatásvadászatnak tűnhet most azzal folytatni, hogy a mai vegyi fegyverek ezerszer pusztítóbbak, tökéletesebbek, de sajnos: így igaz. A felhalmozott hatalmas készletekről nem is beszélve. A KEZDET... A vegyi fegyverek betiltásáért folytatott küzdelem lényegében azóta folyik, amióta ezek az eszközök megjelentek a hadseregek fegyvertáraiban. Négy év múlva lesz kerek száz esztendeje annak, hogy az 1889-es hágai konvenció megtiltotta „az olyan lövedékek használatát, amelyek célja a fojtó vagy egyéb mérges gázok terjesztése". Ennek ellenére az első világháborúban már bevetették. Az ismert statisztikák szerint több mint egymillió ember szenvedett valamilyen mérgezést, közülük százezer azonnal, vagy hosszabb-rövidebb szenvedés után meghalt. E tapasztalatokból okulva 1925. június 17-én Genfben 37 ország - köztük Csehszlovákia - képviselője aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely tiltja, hogy háborúban fojtó, mérges vagy más hasonló gázokat és bakteriológiai fegyvereket alkalmazzanak. A megállapodás három évvel később lépett életbe, s 1985-ig 104 állam ratifikálta. A Szovjetunió 1928 áprilisában adta át a ratifikációs okmányt a francia külügyminisztériumnak. Az Egyesült Államok az aláírástól számítva kerek ötven évig várt - csak 1975-ben ratifikálta. Az akkori technikai színvonalnak megfelelő szerződés tehát lett volna, csak éppen nagyon kevesen érezték kötelezőnek a megtartását. Például a fasiszta Olaszország 1935-ben ratifikálta, de 1936-ban az Etiópia elleni háborúban bevetette az yperitet (mustárgázt). Az ebben a háborúban elpusztult etiópok egyharmadát a mérges gázok ölték meg. A japán militaristák a Kína «illeni invázió során a Jangce folyó völgyében szintén használtak mérges gázokat. A náci Németország már a második világháború előtt erőteljesen készülődött a vegyi háborúra. Hitler gázkamráiról nem kell bővebben szólni... S bár az előkészületek megtörténtek, e háború harcterein a vegyi fegyvert Hitlerék nem merték bevetni. A háború után azonban a gyarmati hatalmak, a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen sorozatosan bevetették. Például a brit hadsereg Malajsiában totális hatású herbicideket alkalmazott az erdők pusztítására. Az ötvenes évek elején az amerikaiak a koreai háborúban, Portugália pedig Angolában és Mozambikban használt vegyi fegyvert a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. Az USA vegyi eszközei hatalmas pusztítást végeztek a három indokínai országban - Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában. A források szerint összesen 50-100 ezer tonnányi különböző vegyi anyagot szórtak le, s Washington is beismerte, hogy a dél-vietnami területek egyhetedét, a dzsungelnek pedig az egyharmadát ily módon pusztították el, s bevetették a mérgező anyagokkal töltött kézi- és ágyúgránátokat, aknákat, bombákat, és rakétákat is. Kambodzsában az erdők nyolcvanöt százalékát elpusztították vagy megkárosították, az állatállománynak pedig a felét kiirtották az amerikai vegyi eszközök. Az 1925-ös megállapodásnak nagy jelentősége volt a vegyi arzenál felszámolásáért folytatott küzdelemben, azonban nem akadályozhatta meg az új eszközök létrehozását, nem tartalmazhatja azokat a vegyszereket sem, amelyeket az eltelt hatvan év alatt kifejlesztettek. A JELENLEGI HELYZET A Szovjetunió kezdeményezésére 1976-ban kétoldalú szovjet-amerikai tárgyalások kezdődtek a vegyi fegyverek betiltását és a készletek felszámolását kimondó nemzetközi szerződés kidolgozásáról. S bár a felek áttanulmányozták és lényegében megoldották az ezzel kapcsolatos összes technikai problémát, a 12. forduló után, 1980-ban az Egyesült Államok egyoldalúan megszakította a párbeszédet, s a folytatására máig sem hajlandó. Az idén, szeptember 10-én a nyugatnémet SPD elnökhelyettesének, Johannes Raunak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kifejtette: ha Közép-Európá- ban kialakítanák a vegyi fegyverektől mentes övezetet, a Szovjetunió hajlandó lenne garantálni ennek státusát. A biztosítékok akkor lépnének életbe, ha az USA is hasonlóképpen cselekedne. A Fehér Házban villámgyorsan, még azon a napon elutasították ezt a javaslatot. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az SPD és az NDK vezető pártja, a Német Szocialista Egységpárt még júniusban kidolgozott egy közös tervezetet arról, hogyan lehetne a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások hatálya alá eső térségben felszámolni a vegyi fegyvereket. Hazánk és az NDK kormánya szeptemberben javasolta a bonni vezetésnek, hogy kezdjenek háromoldalú tárgyalásokat az övezet létrehozásáról. Az övezetet - további államok csatlakozásával - szélesíteni lehetne, a vegyi eszközök világméretű betiltása felé. A hivatalos válasz elutasító volt, s a bonni parlamentben is leszavazták (október 3-án) az SPD-nek azt a felhívását, hogy a törvényhozás szólítsa fel a kormányt a tárgyalások megkezdésére. Egy ilyen közép-európai övezet létrehozása elősegítené a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról szóló nemzetközi megállapodás kidolgozását és megkötését, amiről egyébként a genfi leszerelési konferencián folynak a tárgyalások. Eddig minden eredmény nélkül. A nyugatiak furcsa logikával az európai övezet kialakítását nem fogadják el, kevésnek tartják, mondván: világméretű megállapodásra van szükség. Az erről folyó tárgyalásokon viszont ugyancsak megtorpedóznak minden ésszerű javaslatot, mesterséges vitákat támasztanak az ellenőrzés körül és így tovább. Az elmúlt évben a fórumon az Egyesült Államok benyújtotta saját tervezetét, amely a szovjet értékelés szerint - amint az korábban az atomfegyverek esetében is történt - a másik fél számára eleve elfogadhatatlan feltételeket tartalmazott. A tengerentúlon ezt bevált fogásnak tartják: ha nem tesznek eleget követeléseiknek, azonnal nekilátnak az újabb fegyverkezési programok megvalósításának. Nemrégiben az amerikai törvényhozás is beleegyezett az új, bináris fegyverek gyártásának megkezdésébe. A mostani pénzügyi évben - október elsején kezdődött - a kongresszusi döntés szerint Washington 155 millió dollárt költ az új vegyi fegyverek gyártására. Ez azonban a jéghegynek csak a kisebb, a látható része, hiszen megbízható amerikai források közölték, hogy az elkövetkező években a vegyi arzenálok korszerűsítése tízmilliárd dollárt emészt majd fel, vagyis a tervek szerint a jelenlegi háromról ötmillióra növelik a vegyi lövedékek számát. Az amerikai vegyi eszközök jelentős része most is Nyugat-Európában, főleg az NSZK-ban van elhelyezve. Tehát közvetlen határaink közelében, s a Pentagon vezetői az új, a bináris eszközöket is itt akarják tárolni. Ezért is érthető kormányunk és az NDK vezetésének javaslata. Aggodalomra éppen elég az ok, ugyanis a NATO-stratégák egy konfliktushelyzetben a hagyományos, a nukleáris és a vegyi eszközök összehangolt bevetésével számolnak. A meglevő tömegpusztító fegyverek mennyisége éppen elég ahhoz, hogy többszörösen elpusztítsák az emberiséget, nincs szükség újabbakra. Illetékes nemzetközi szervezetek által közölt adatok szerint jelenleg az USA rendelkezik a legnagyobb készletekkel. A Pentagon birtokában van 55 ezer tonna rendkívül mérgező vegyi anyag, és harci bevetésre kész 150 ezer tonna (3 millió egység) vegyi muníció: gránátok, aknák, bombák stb. S tizenöt olyan korszerű gyár van az Egyesült Államokban, amelyek képesek arra, hogy szinte egyik napról a másikra átálljanak a vegyi fegyverek gyártására. ÉS A JÖVŐ? Kétségtelen, hogy az emberiség fennmaradása szempontjából az egyedüli ésszerű megoldás a világűr militarizálá- sának megakadályozása és minden tömegpusztító fegyverfajta, így a rendkívül veszélyes vegyi eszközök felszámolása is. Mivel tudvalevő, mennyire nehéz és bonyolult folyamat egy általános nemzetközi megállapodás kidolgozása és elfogadása, éppen ezért kell ismét hangsúlyozni az olyan részleges lépések fontosságát, mint amilyen Csehszlovákia és az NDK kormányának a kezdeményezése. S ugyancsak a végleges megoldáshoz vinne közelebb az a javaslat, amelyet Mihail Gorbacsov a párizsi parlamentben ismertetett. Ennek lényege: az atomfegyverek terjesztésének megakadályozásáról szóló atomsorompó-szerzódés mintájára a vegyi fegyverek terjesztését is meg lehetne akadályozni valamilyen vegyi- fegyver-sorompó szerződés létrehozásával. A vegyi fegyverekről szólva utalni kell arra, hogy a biológiai és toxinfegyverek tilalmáról szóló nemzetközi szerződés tíz évvel ezelőtt lépett hatályba. Az erre vonatkozó javaslatot 1969-ben tették a szocialista országok az ENSZ-ben. A megállapodás végleges formájának kidolgozásában aztán más államok is részt vettek, pl. Olaszórszág, Hollandia, Kanada, az USA és Nagy-Britannia. A konvenciót az ENSZ Közgyűlése 1971-ben hagyta jóvá, s ajánlotta, hogy a világszervezet minden tagállama írja azt alá. 1985 elejéig ezt 124 ország tette meg, közülük eddig 85 ratifikálta, köztük az USA is. Ennek ellenére több olyan hír látott napvilágot, melyek szerint Washington nem mondott le a baktériumháborúról. Hat évvel ezelőtt pakisztáni orvosok panaszolták, hogy amerikai tudósok egy csoportja egy pakisztáni orvostudományi kutatóintézetben élő embereken végzett kísérleteket az addig ismeretlen, halált okozó Kongó és Rota vírussal. Négy évvel ezelőtt Fidel Castro közölte, hogy az USA biológiai háborút indított a sziget- ország ellen, erre utalt a dohány- és cukomádültetvények pusztulása. Az ilyen esetek azonban nem csökkentik a szerződés jelentőségét, hanem csak az egyes aláírók csalárdságát leplezik le. A PROPAGANDAHÁBORÚ A tengerentúlon már hagyománnyá vált, hogy mielőtt megkezdenék az újabb fegyverfajták gyártását, igyekeznek ,,megdolgozni" a közvéleményt. Az érvelés is egyhangú: a „szovjet fenyegetés“ miatt Amerikának fegyverkeznie kell. A vegyi fegyverek esetében ugyanez a helyzet, s a felsorakoztatott „érvek“ abszurditása esetenként inkább bohózatba lenne illő. Egy bizonyos Jossif Bodansky, akiről azt állítják, hogy a Pentagonban a szovjet vegyi fegyverek szakértője, gyávának és vaknak nevezte a nyugat-európai országok többségét, amiért nem hisznek abban, hogy a Szovjetunió vegyi háborúra készül. Egy francia lapnak nyilatkozva kijelentette: „A szovjet emberek mindennapi életének - a bölcsőtől a sírig - elválaszthatatlan része lett a vegyi háborúra történő felkészülés. Már a bölcsődékben olyan bölcsökhöz szoktatják a kisgyerekeket, amelyek nagyon hasonlítanak az akváriumra. Miután letették a gyerekeket aludni, a kiságyakat hermetikusan lezárják, s bekapcsolják a mérges gázokat kiszúró filtereket...“ Szerinte a szovjet emberek a vegyi fegyver hatékonyságának „bűvkörében élnek", mindenki keze ügyében ott vannak a vegyi fegyverekről szóló kézikönyvek, sőt „a Szovjetunióban a vegyi háború már realitássá vált". Természetesen e nyilatkozat sem hagyta ki azokat az állításokat, hogy a Szovjetunió Délkelet-Ázsiában és Afganisztánban vegyi eszközöket alkalmazott. Mindezek után előre ki lehet találni, mit válaszolt Bodansky az utolsó kérdésre, arra, hogy mit tehet ilyen helyzetben az Egyesült Államok. Ennek ellenére idézzük: „Elsősorban vegyi fegyvereket kell gyártania, főleg az idegrendszert bénító anyagokat, s nem szabad félni ezek bevetésétől. “ Az átlagos műveltségű nyugati olvasót is fejcsóválásra késztetik az ilyen „szakértői“ nyilatkozatok, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy az amerikai törvényhozás az idén beleegyezett a vegyi fegyverkezés folytatásába. A „SÁRGA ESŐ“ REJTÉLYE A nyugatnémet Stem szeptemberben foglalkozott a Reagan-kormányzatnak azzal az abszurd állításával, hogy a Szovjetunió vegyi fegyvert alkalmazott Délkelet-Ázsiában. A leleplező cikk megállapítja, hogy Richard Burt, a washingtoni külügyminisztérium magas beosztású és törtető munkatársa 1981-ben nagyon is kétséges érveléssel indított kampányt Moszkva ellen. „Bizonyítékként“ néhány falevelet mutatott fel, amelyeken sárga foltok voltak láthatók. Burt a Kongresz- szusban mondott beszédében drámai hangnemben ecsetelte a különböző színű mérges felhőket, a „sárga esőt", amely embereket és állatokat pusztított. A lap a továbbiakban így ír: ,,Mindez 1981-ben volt. A kongresz- szus előtti érvelésével Búrt szertefoszlat- ta - legalábbis a republikánusok körében- azokat a kétségeket, amelyek megkérdőjelezték, hogy alkalmas-e magasabb funkciók betöltésére. A 38 éves Burtot nemrégiben az USA bonni nagykövetévé nevezték ki. S ugyancsak nemrégiben bizonyosodott be, hogy az igazságnak ez a bajnoka hatalmas blamázst jelent a Rea- gan-kormányra nézve. Az újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a Reaganék által ördögi méregnek nevezett ,.sárga eső" nem egyéb a méhek »végtermékénél«- természetesen nem a mézről van szó." Az amerikai külügyminisztérium munkacsoportjának el kellett döntenie: eléggé megbízhatóak-e a „Szovjetuniót kompromittáló bizonyítékok“ ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzák azokat. Matthew Mose Ison, a világhírű Harward egyetem biokémikusa oldotta meg a „sárga eső" rejtélyét. Megállapította, hogy a levélze- ten található sárga pöttyöket borító mérges gombák természetes úton keletkeztek. Ezt több más tudós kutatásai is alátámasztották. A Stem a cikk végén leszögezi: a hivatalos Washington még mindig azt állítja a nyilvánosság előtt, hogy a mérgező anyag a szovjet vegyi fegyvertár tartozéka. A háttérben azonban már megkezdték a visszavonulást, megtörténtek az első nyilatkozatok, amelyek „hiányos ismeretekről" szólnak, s arról, hogy ,,néhány fontos részletet elfelejtettek annak idején megvizsgálni...“ A The New York Times megállapítja: ,,A szakértők többsége szerint a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy Európában vetnék be először a vegyi fegyvert, s ezért az USA európai szövetségesei nem akarnak Washingtonnal tárgyalni az új vegyi eszközök telepítéséről országaikban. Sőt mi több, egyre határozottabban követelik a vegyi fegyverek eltávolítását Európából...“ Az amerikai lap rátapintott a lényegre. Igen, Európának, sajnos, alkalma volt megismerkedni Hitler gázkamráival. A szörnyű tapasztalatok arra intenek, nem szabad megengedni, hogy most az amerikai érdekek változtassák valamilyen vegyi gázkamrává földrészünket. MALINAK ISTVÁN VEGYI LESZERELÉST! A mustárgáztól a bináris fegyverig
