Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
Hiába, hiába* Eltörött a cinke szárnya, nem szállhat már fel a fára, ott gubbaszt a hideg hóban, nyelve hegyén egy nagy sóhaj. Szólingatja édesanyját, szólingatja édesapját, szólingatja nagymamáját, szólingatja nagypapáját. De hiába, de hiába, nem szállhat már fel a fára, eltörött a cinke szárnya. Óváry Péter (Somorja-Samorín, 4. oszt.) Felmegyek a tetőre Felmegyek a tetőre, Nem mondom meg előre, Hogy felmegyek a tetőre. Látok ott egy kismalacot előre, Látsz majd ott egy kicsi kecskét utána, Azért láttuk mind a kettőt... Miért? Miért? Miért? Mert felmentünk a tetőre. Fekete László (Dunaszerdahely- Dunajská Streda, 3. oszt.) Éjszaka az erdőben Csönd borul a fákra Éj tündére sétál Száz vaddisznó horkol S bagoly néne egy hörcsögből falatozik némán. Vadászpuska alszik Nyúlról álmodozik És a nyuszi Fű ágyában vele barátkozik Holdfiú jóllakva gurul most az égen Letekint s mosolyog hogy az erdő elszunnyadt egészen. Szépszoknyás tavaszlány eljöttél mihozzánk zöld ruhában táncol minden egyes faág. örülnek a kertek, a bokrok is rügyeznek vidám kismadarak az ágakon szökdellnek. A napsugár ott fenn mosolyog az égen a szorgos madarak cikáznak a légben. Sürögnek-forognak, épülnek a fészkek s alkonyaikor eresz alján nyugovóra térnek. Bartal Klaudia (Bart-Bruty, 8. oszt.) Napraforgó Napraforgó a határban Nagyra nőtt a nyáron. Nem néz ide, nem néz oda, Csak az égre, csak a Napra, A nevét is ezért kapta. Fóti Angelika (Stúrovo, 4. oszt.) * A Csemadok érsekújvári (Nővé Zámky) városi szervezetének és a járási könyvtárnak a közös kiadásában megjelenő Iródia-füzetek szerkesztői gyermekírói pályázatot hirdettek meg az alapiskolák toliforgatásra hajlamos.tanulói számára. A beérkezett legjobb alkotások az Iródia-füzetek 10. számában jelentek meg, ebből készült itteni válogatásunk. K ellemetlen őszi reggel volt aznap is. Szitált az eső, a fák levelei, mint tenyérnyi aranytallérok, vizesen hunyorogtak a munkába rohanókra. Klári ma korábban indult el otthonról, mint máskor. Anyához ellenőrzés jön a járásról, korábban kell bemennie a hivatalba. Klári is vele ment, hiszen oly ritkán szoktak együtt munkába menni. A villamoson legalább elmondhatja, mi újság az iskolában, hisz anyának, mikor délután hazajön a munkából, úgy sincs ideje ilyen dolgokról csevegni. Es most, hogy leszálltak a villamosról, és a sarkon elváltak, észébe jutott, hogy nem írta meg a beszámolót a krónikába. Hát mégis elfelejtette! Pedig tegnap már tanítás alatt, hogy örült neki, hogy ő az első, aki ír a KRÓNIKÁBA. Dühös volt magára, szíve összefacsa- rodott. Legszívesebben nekiállt volna zokogni itt az utca kellős közepén. Könnybe lábadt a szeme, és mindent olyan szomorúnak, szürkének látott. Az előbb még oly vidáman csivitelö, ugrabugráló verebeket mintha kicserélték volna. Szomorúan gubbasztottak pacalra ázva a gesztenyefákon.- Szia Klári!... mi van veled! - Klári csak most ocsúdott fel merengéséből. Livi állt mellette, egyik legjobb barátnője.-Te sírsz? - kérdezte fürkésző szemekkel. Klári erőt vett magán, és egész vidám hangon szólt.- Á ... csak ... tudod a krónikába nem írtam meg a beszámolómat osztályunk valamilyen kalandjáról.- Én, ha a helyedben lennék, nem is tudnám, milyen kalandunkról írjak. Ezért is nem vállalkoztam megírni. Milyen kalandról is akartál te írni? - kérdezte szórakozottan. Észre sem vette Klári zavarát.- Hát... én még nem határoztam el. Meg aztán, nem is volt olyari igazi kalandja az osztályunknak. Lassan ballagtak. Klári borúsan szemlélgette gumicsizmája orrát. Hallgattak. Egyikük sem volt beszédes hangulatban. Az iskolához értek. Gépiesen megtörölték lábukat a lábtörlőben, felmentek az emeletre. A folyosó végén feltűnt osztálytársuk, és egyben az osztály bohóca, Szilveszter.- Szevasztok, óriási hírem van.- Képzelem - vágott közbe unottan Livi -, mert már hozzá volt szokva a fiúk ugratásaihoz.- De komolyan - méltatlankodott Szilveszter, majd lelkesen folytatta -, találtunk egy aranyos kiskutyát ma reggel, a parkban, az áruház mellett. -És?- Elhoztuk, itt van az- udvaron a többi fiúval. Szereztünk neki egy dobozt, az most a háza. - A lányok arca felderült. Készségesen rohantak Szilveszterrel az udvarra. A kispad mellett, a nagy diófa alatt, ott tolongott csaknem az egész osztály. Mindenki kedveskedni JÓ AZ, AKI JOBB AKAR LENNI. Osvát Ernő akart valamivel a talált kutyus- nak. Ki sajtot, kolbászt, ki csokoládét adott neki. Mindezt a kiéhezett állat készségesen bekebelezte.- És mi a neve? - kérdezte a mindig kíváncsi Andi.- Hát, egyelőre névtelen, de jó, hogy mondod. Legyen a neve Nemo!- Az nem jó, mert engem egyszer megharapott egy kutya, amelynek szintén az volt a neve, hogy Nemo - kottyan- tott közbe Csilla.- Hanem legyen a neve Csavargó!- Nem, az nem jó, legyen valami indiános neve. Például Fekete Bölény - javasolta Ákos.- Ez olyan, mint egy kisgyerek. És különben is, hogy lehet ilyen ártatlan pillantású kiskutyának Fekete Bölény nevet adni - nevetett fel gúnyosan Ildikó.- Legyen a neve Fickó!- szólt Klári.-Fickó? Á ... az nem jó- fintorgatta az orrát Karcsi.- De az, nagyon is jó. Ráillik ez a név.- Tényleg! Ez nem is rossz- fogták pártját most már többen is Klári javaslatának.- Hát jó, legyen Fickó - nyugodtak bele most már a többiek is. Becsengettek. Az órák alatt valamennyien arról ábrándoztak, mi lesz Fickó további sorsa. Több tanító néni meg is jegyezte, hogy érthetetlen okokból az osztály nem figyel az órán. Érthetetlen okokból? A tanító néniknek talán igen, hiszen ők nem tudják, milyen jelentős esemény történt a VI. B életében. Szünetekben felváltva őrséget álltak a ku- tyus mellett. A többiek pedig kupaktanácsot tartottak arról, hol legyen a továbbiakban Fickó.- Maradjon meg közös kutyának. Valahol keresünk neki egy eldugott helyet, ahova eljárhatnánk ót meglátogatni, akár minden nap - szólt Zoli.- Ez mind szép és jó, csak honnan szerzünk itt, a nagyváros kellős közepén ilyen „eldugott helyet“? - kérdezte Pista.- Akkor legyen valamelyikünknél, aki családi házban lakik. Ki lakik közülünk családi házban?-Andi, Feri, Zoli... és Klári- sorolta Évi.-Tényleg, ... hiszen Klári már régen nagyon szeretett volna egy kis kutyát. Nem így van, Klári? - kérdezte fontoskodva Livi.- De, persze, én szívesen vállalom Fickó gondozását, és akár minden nap eljöhettek megnézni őt - szólt Klári.-Tudjátok mit? Tanítás után elmegyünk Kláriékhoz, és megkérjük Klári anyukáját, engedje, hogy Fickó náluk lehessen - javasolta Feri.- Jó, nem bánom. Akkor tanítás után találkozunk. Még soha nem tűnt ilyen hosszúnak egy tanítási óra a VI. B-sek számára, mint ma. De végre, mégis eltelt. Az iskola előtt gyülekeztek. Mindenkit, kicsit türelmetlenül, de bavár- tak. Ildikó, aki mindig is szeretett csipkelődni, most is hódolhatott a szokásának.- Na persze, Zoli. Ki nem hagyná, hogy megvárakoztasson bennünket. Végre elindultak Klári vezetésével. Kláriék a Boróka utcában laknak. Csinos kis házuk van, selymes pázsittal benőtt udvarral. Fickó itt jól érzi majd magát. Csak sikerüljön meggyőzni Klári anyukáját! Szorongva léptek be a kapun. Végigtipegtek az udvaron. Egyszer csak az ajtó kinyílt, Klári anyukája állt az ajtóban. Úgy látszik, meghallotta közeledtü- ket. Meglepődve pillantott a gyerekekre.- Nocsak, nocsak, kis vendégek. Gyertek beljebb! Klárika vezesd be őket a szobádba!- szólt Éva néni.- Köszönjük, de nem megyünk be. Csak azért, hogy...- Évi néni kérdőn nézett a gyerekekre.- Nos?- Azt szeretnénk megkérdezni, hogy nem maradhatna-e itt Fickó, ugyanis nincs neki otthona, és ő a mi közös kutyánk - próbálkozott megmagyarázni a dolgot Andi.- Értem, értem - nevetett pajkosan Éva néni -, hát ha jók lesztek, akkor megengedem!- Gyerekek, Fickó eltűnt!- kiáltotta Anikó. Nagy riadalom támadt a gyerekek között. Hosszú keresés után Klári felkiáltott.- Itt van, itt van, nézzétek! Érzi, hogy otthon van! Fickó az udvar egyik zugában az igazak álmát aludta. És most már volt nekik is egy igazi kaladjuk, amit beírhattak a krónikába. A gyerekek arcán mosoly csillogott. Árendás Zsuzsa (Galánta-Galanta, 6. oszt.) GONDOLKODOM TEHÁT... SZÁMLOGIKA Haladj az óramutató járásának irányában, és ha felismered a számok logikai sorrendjét, írd be a hiányzó számot az üres körszeletbe! Nos, melyik ez a szám? Betűrejtvény MEGFEJTÉS A június 28-i számunkban közölt feladatok megfejtése: ikrek; ez egyik F jelű. Nyertesek:'Mellen Gábor, Komárom (Komárno); Morvái Péter és Zsófia, Ebed (Obid); Mács István, Rimaszombat (Rimavská Sobota); ifj. Szabó Elemér, Újbást (No- vá Basta); Vámos Attila, Mulyad (Mul'a).
