Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1985. október 25. XVIII. évfolyam Ára 1 korona A New York-i ENSZ-palota, háttérben a manhattani felhőkarcolók (ÖSTK-felvétel) A politikusokat és humanista gondolkodókat már a régebbi korokban is foglalkoztatta egy olyan nemzetközi biztonsági szervezet életre hívása, amely a béke intézményes szavatolására lett volna hivatott. Reális és megvalósíthatatlan elképzelések egyaránt akadtak, de a szándék mindenképpen nemes volt. A múlt században létrejött, majd felbomlott Szent-Szövetség, később a századelőn az Antant-hatalmak szövetsége is bizonyította, hogy az egyes államok önző érdekeit tükröző és a nemzeti katonai erőkön alapuló rendszerek nem alkalmasak a háború megakadályozására. Ennek oka az, hogy a kapitalista rend belső ellentmondásai és természete miatt a háborúk eleve elkerülhetetlenek voltak. Az első,világháború tragikus módon igazolta, hogy egy ilyen szövetség nem képes tartós biztonsági rendszerként működni. A szovjet állam létrejötte időközben világossá tette, hogy a háborúk ezentúl már a kapitalizmus létét teszik kockára. A győztes országok azért olyan rendszert akartak kiépíteni, amely egyrészt megvédte volna őket a vesztes országok revíziós törekvéseitől, másrészt pedig a fiatal szovjethatalom által képviselt új eszméktől. E szándékok eredményeképp került sor közvetlenül az első világháború után a Nemzetek Szövetségének megalakítására. A Nép- szövetség néven is emlegetett szervezetet elsősorban polgári beállítottságú történészek a jelenlegi Egyesült Nemzetek Szervezete elődjének tüntetik fel, s azt próbálják bizonygatni, hogy az ENSZ ennek valamiféle javított kiadása. A marxista történetírás joggal marasztalja el a Nép- szövetséget amiatt, hogy az imperialista nagyhatalmak eszköze volt, amely hegemóniájuk megőrzésén túl a Szovjetunió elszigetelését tekintette elsődleges feladatának. A szövetségben vezető szerepet játszó Anglia és Franciaország nem a béke erősítését tartotta szem előtt, hanem eszköznek használták fel saját nagyhatalmi céljaik érdekében. De nem is óhajtották őszintén azt, hogy lemondjanak az agresszív politikáról, s hogy beváltsák a békét óhajtó emberiségnek a szövetséghez fűzött reményeit. Ez vezetett oda, hogy hódító célból Japán megtámadta Kínát és elfoglalta Mandzsúriát, a fasiszta Olaszország jogos ok nélkül háborút indított Abesszínia (a mai Etiópia) ellen, s a szövetség teljesen tehetetlennek bizonyult. (gy következhetett be a müncheni diktátum, Csehszlovákia feldarabolása, a második világháború kitörése. A Népszövetség működése tanulságul szolgált arra vonatkozóan, milyen szervezetre nem lehet bízni a béke feletti őrködést. A Szovjetuniót már 1941 végétől foglalkoztatta a háború utáni nemzetközi szervezet létrehozásának gondolata. A moszkvai vezetés 1943 őszén teljes egyetértését fejezte ki a háború utáni világszervezet létrehozásával, s még ugyanebben az évben Molotov javasolta, hogy a három nagyhatalom közös bizottsága készítse elő az ENSZ létrehozását. Az antifasiszta koalíció tagjai - többek között a Népszövetség kudarcán okulva - felismerték, hogy a katonai győzelem önmagában még nem oldja meg a problémákat, ezért a háború után olyan szervezetet kell létrehozni, amely garantálja a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, és alkalmas lesz arra is, hogy az újabb világháború kitörését megakadályozza. Ezért az 1943. októberében tartott moszkvai konferencián Kína, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA leszögezte annak szükségességét, hogy ,.mielőbb életre hívassák olyan általános nemzetközi szervezet, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében valamennyi békeszeretö államnak, legyen az kicsi vagy nagy, tagként történő csatlakozásra nyitva áll.“ Ez az elhatározás a későbbi értekezleteken konkrét formát és tartalmat öltött. A négy nagyhatalom küldöttei 1944. augusztusában Washington külvárosában ültek össze a létrehozandó szervezet Alapokmányának a megszövegezése végett. A még nyitott kérdésekben később a jaltai értekezleten egyeztek meg, majd 1945. április 25-töl San Franciscóban 50 állam - köztük Csehszlovákia - küldöttei Vitatták meg az okmány rendelkezéseit, kéthónaps tanácskozás után június 26-án írták alá az egyhangúlag elfogadott egyezményt. Az Alapokmány hivatalosan 1945. október 24-én lépett hatályba, miután az alapító országok ratifikálták és letétbe helyezték az okmányt. Ez a nap az ENSZ tulajdonképpeni születésnapja, s világszerte ezekben a napokban emlékeznek meg életbe lépésének 40. évfordulójáról. Fényképekről jól ismert az ENSZ gyufaskatulya alakú, 40-emeletes kékes-zöldes színben csillogó csupa üveg palotája a New York-i felhőkarcolók tőszomszédságában. Az ENSZ-nek a megalakuláskor azonban még nem volt állandó székhelye, sőt a nagyhatalmak jó ideig nem tudtak megegyezni abban, hol üssék fel állandó főhadiszállását. Genfet mint a Népszövetségre emlékeztető székhelyet mindenki elvetette, a Szovjetunió Bécsre voksolt, a brit küldött Washingtont erőltette, az amerikaiak pedig a kétnyelvű kanadai Quebecet javasolták. Ilyen helyzetben az ENSZ vándorútra kényszerült. 1946. januárjában a Westminster-Hall adott ideiglenes otthont a közgyűlésnek és másik csúcsszervének, a Biztonsági Tanácsnak. Még a nyáron Amerikába hajóztak át a küldöttek, mivel egy New York-i cég átmenetileg átengedte gyárának az irodaépületét. Ezután a közgyűlés több ülését a Long lsland-i Flushing Mead'ows-ben, a világkiállítás használaton kívüli épületében tartották. A következő két közgyűlést ismét Európában, a párizsi Chaillot-palotá- ban rendezték. Az ENSZ folyamatos és zökkenőmentes munkájának biztosítása érdekében azonban fel kellett hagyni a költözködő életmóddal. A szervezet elfogadta az Egyesült Államok kongresszusának javaslatát, hogy valamelyik amerikai nagyváros legyen az ENSZ székhelye. A New York-i hatóságok üzleti haszonra számítva órákon belül kijelölték a beépíthető földterületet. (Nem számítottak (Folytatás az 5. oldalon)
