Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
1 0 JANIKOVSZKY ÉVA A diétázó koca A süldősorban levő Koca- Mocát egy szép napon kihajtották az óljából és egy tágas, nagy helyiségbe, a hizlaldába terelték be, ahol nyolc-tíz, vagy még annál is kétszerié, háromszorta több, hasonló korú malac tartózkodott már. A társaságnak jól ment a sora. Degeszre tömhették a hasukat, betegre ehették magukat a legfinomabb ételekből. Koca-Mocának gyanúsnak tűnt a választékos étrend, a ro- gyásig megterített asztal, a tömérdek étel. Valami szöget ütött a fejében. Szóvá is tette észrevételét.- Emberek! Azaz malactestvérek! Itt valami nincs rendjén. Azzal, hogy szakadatlanul eszünk, a saját sírgödrünket ássuk. Nagy bajban vagyunk! Ezek hizlalnak bennünket. Malactestvérek! Ha meghízunk, vágóra adnak bennünket. Ne zabáljatok! Csak annyit egyetek, amennyivel az éhséget csillapíthatjátok... Beszédét egetverő zaj szakította féle. Az egyik kapzsi malac vészjóslóan förmedt rá:- Lázítasz?! Jelenteni foglag! Amikor lecsillapodtak a kedélyek Koca-Moca az utolsó szó jogán megjegyezte halkan:- Én jót akartam... öreg, tapasztalt disznóktól hallotta, hogy a malacok egy részét a gazdáék fölhizlalják, vágóra adják. Hát ezért kísérelte meg lebeszélni a lakmá- rozásról sorstársait. Senki sem hallgatott rá. Csak ettek, ettek, ettek. Koca-Moca tartózkodott a mértéktelen táplálkozástól, nem engedett a finomságok csábításának. Társai diétázónak nevezték el. Múltak a napok, hónapok. Az etetőkön és a gazdán kívül időközönként más emberek is megtekintették az állományt.- Az ott, az a sarokban semmire sem megy! - mutatott a gazda Koca-Mocára. Úgy látszik étvágytalan, vagy beteg. Pedig formás, szép kis állat. Kár érte. Megvizsgáltatta az állatorvossal. Nem találták baját. Azt tanácsolták a gazdának, hogy a szép, de étvágytalan jószágot, Koca-Mocát tartsa meg, helyezze a tenyésztő részlegbe. Egy nap hatalmas tehergépkocsi állt a disznóól mellé. A labdagömbölyű hízókat beterelték a rakodótérbe. Koca- Moca pedig átkerült a törzsállományba. A hízókkal, a jó szóra nem hallgató malacokkal megrakott tehergépkocsi lassan elindult a vesztőhely, a vágóhíd felé. Az akkurátus malacokat, akik nem hallgattak a jó szóra, semmibe vették a jótanácsot, utolérte a sorsa. Tallósi Béla Állatokról csupa cs-vel i. csíkos zebrát csiklandozza csőrével a csalogány ugorjon át tűzkeréken ahogyan az oroszlán csikó mondja csíkokat rám csillagszínnel fdpsetek olyan legyek mint a zebra csak egy kicsit kecsesebb II. csigabiga focicsapat meccsre készen kúszik már csak a labdát utolérjék nagy gond ez a csigáknál Nem mindennapi A Moszkva folyóból, annak vizében ritkaságnak számító halat, egy hatalmas angolnát fogtak ki. A szakemberek nemigen tudják megmondani, hogyan kerülhetett a folyóba. Mindenesetre ez a zsákmány is bizonyítja a folyó vizének tisztaságát, minthogy az angolna ebből a szempontból nagyon „finnyás“ jószág. A Moszkva folyóba már több éve tilos szennyvizet engedni, a víz állapotát automatizált rendszer ellenőrzi. Jelenleg a Moszkvában mintegy 30 fajta hal él. Kis vitorlásunk egész éjszaka a L adoga-tavon siklott. Reggelre a part közelébe értünk. Ez már Karélia volt. Horgonyt vetettünk, és kiléptünk a szárazra. A homokos parton egy ember lenditgette a karját, mintha búzát vetett volna. Fölötte nagytestű madarak hatalmas raja keringett. Amikor odaértünk, akkor láttuk csak, hogy varjakat etet. Egy vödörből áztatott kenyeret, kását, fasírozott-maradékot szór eléjük.- Miért eteti őket? - kérdeztük. - Nem tudja, hogy a varjak káros madarak?- Számunkra hasznosak - mondta kurtán a férfi. Megtudtuk, hogy egy halgazdaság területén értünk partot. Néhány évvel ezelőtt egy értékes halfajtát akartak itt meghonosítani, a bajkáli omu- lamarénát. Milliószámra telepítették a tóba a halporontyokat, s egyszer csak azt vették észre, hogy létszámuk rohamosan csökken. Rögtön világos volt: az apró halacskák ízlenek a sirályoknak, s irgalmatlanul felfalják őket. Mit lehet itt tenni? Hogyan lehet megmenteni az ivadékokat?- Megpróbáltuk elűzni a sirályokat. Rémisztgettük őket fegyverrel, hatalmas madár- ijesztőket állítottunk fel, semmi sem használt. Megölni nem szabad a sirályokat, hisz nagy hasznot hoznak, a mezőkön elpusztítják a rágcsálókat. Tehetetlenek voltunk. Úgy tűnt, senki és semmi nem menti meg á halporontyokat az elkerülhetetlen pusztulástól. S hirtelen segítségünk érkezett. Valaki észrevette, hogy a légi összecsapásokban a varjak legyőzik a sirályokat. Ahol a varjak megtelepednek, ott nem élnek sirályok. Akkor megpróbáltuk a tópartra csalni a dolmányos varjakat. Etetni kezdtük őket, s ók szívesen vertek tanyát az új helyen! No, és a sirályok? Ok sokáig röpdöstek távol a parttól. Fenyegetően kiáltoztak. A vízre telepedtek, haragos pillantásokat vetve a part felé. A varjak figyelemre se méltatták őket, nyugodtan lakomáztak terített asztaluknál. A sirályok kénytelenek voltak véget vetni a rabló életmódnak, és elhagyták a helyet. Az ivadékok pedig nőni kezdtek, nem is naponta, de szinte óráról órára. Elevenen úszkáltak a part felé, mintha hálájukat fejeznék ki megmentésükért a nagy szürke madaraknak. így hozott hasznot a varjú az embernek. Ki tudja, talán nem is ez az egyetlen hasznos tulajdonsága, hogy a halak felett őrködik. Érdemes lenne jobban megfigyelni őket. S akkor bizonyára nem is neveznénk már a varjút káros madárnak. Átányi László fordítása I éA. ÚítcM. (t fóonyháéúiíi MIÉRT MOSAKODUNK SZAPPANNAL? Mielőtt a címben feltett kérdésre válaszolnánk, végezzük el előbb a következő kísérletet. Két orvosságos üvegbe - vagy olyan üvegecskébe, amelyben a széntablettákat hozzák forgalomba - öntsünk néhány ml vizet, majd pedig 5-10 csepp varrógépolajat. Az egyik üvegbe tegyünk egy darabka (kb. borsószemnyi) szappant is, s ezután szorítsuk le hüvelykujjunkkal az üveg nyílását és jól rázzuk össze a folyadékot. Az olaj mindkét üvegben összekeveredik a vízzel, de az egyik üvegben, abban, amelybe nem tettünk szappant, az olaj hamarosan elválik a víztől és önálló réteggé áll össze a víz színén. A másik üvegben tejszerü lesz az olaj és a víz elegye, a rázás hatására létrejött emulzió viszonylag sokáig megmarad. A kísérlet jól szemlélteti, hogy a zsírok és az olajok nem szívesen elegyednek a vízzel, s ha átmenetileg Sikerül is őket „egyberázni“, rövid idő múlva ismét „önállósulnak“. Bizonyos anyagok azonban - pl. lúgok, a szappanok vagy más mosószerek — elősegítik a víz és az olaj elegyedését, noha ebben az esetben nem oldatról, hanem emulzióról van szó. Az oldatban az oldószer molekulái az oldott anyag minden molekuláját „bekerítik“; az emulzióban az oldószer csak nagyobb molekulacsoportokat tud „közrefogni“. Ha az emulziót mikroszkóp segítségével vizsgálnánk, akkor azt látnánk, hogy apró olajcseppek úszkálnak a vízben. A víz és az olaj elegyedését a víz viszonylag jelentős felületi feszültsége akadályozza, ha ezt a felületi feszültséget csökkentjük - pl. szappan hozzáadásával -, akkor a két, egyébként nem elegyedő folyadék összekeverhe- tóvé válik. Ezek után már nem lesz olyan nehéz megvilágítani a szappan szerepét a szeny- nyezódés eltávolításában. A testünkre vagy a ruhánkra tapadó szenny főleg zsírszerű anyagokból áll, amelyek a vízzel nem elegyednek. A szappan közreműködésével a víznek sikerül apró, szinte mikroszkopikus cseppecskékre bontani a szennyeződést, amely ebben a formában már könnyebben eltávolítható a bőr felületéről vagy a szövetről, a mosás közben keletkező hab pedig meggátolja, hogy a szennyeződés ismét megtapadjon valahol. A szappan egyébként - leg alábbis kémiai szempontból - rokonságban áll a zsírokkal és az olajokkal. Ha sok zsírt vagy olajat tartalmazó anyagot valamilyen erős lúggal - pl. nátrium-karbonáttal (szódának is hívják, a képlete: Na2C03), nátrium-hidroxiddal (NaOH) stb. - főzünk, akkor egy bizonyos idő múlva szappan képződik. Régebben a falusi asz- szonyok gyakran főztek odahaza szappant a ház körül felgyülemlett nagy zsírtartalmú anyagokból, de ennek a készítménynek a szaga aligha lehetett kellemes, tisztálkodásra csak a legvégső esetben használták, elsősorban nagyon szennyes ruhát mostak vele. Aki kíváncsi rá, hogyan képződik a szappan, az végezze el az alábbi kísérletet. Egy kis lábasba öntsünk fél deci étolajat és vízben oldott szódát vagy nátrium-hidroxidot és óvatosan forraljuk az elegyet. Néhány perc múlva fejezzük be a hevítést és hagyjuk egy kissé lehűlni az edényt. Ezután szórjunk néhány kanál konyhasót az elegyhez és figyeljük meg, mi történik. A főzés során az olaj olajsavra és glicerinre bomlott, az olajsav a lúggal vegyületet képezett: ez a szappan. A konyhasó hatására a szappan kiválik az elegyből, pelyhek formájában a folyadék színére emelkedik és ott összefüggő réteggé áll össze. Egy zsebkendőn le is szűrhetjük a magunk gyártotta szappant. LACZA TIHAMÉR Gondolkodom, tehát... JELES SZÁMOLÁS Helyettesítsd be a rajzokat számokkal úgy, hogy az összeadás végeredménye helyes legyen! Milyen számjegy milyen jel? 9# 2)4 GUBANC LESZ! Ha a kötelek végeit meghúzod, két csomó kibomlik, a másik kettő pedig összehurkolódik, úgyhogy gubanc lesz belőlük. Melyik bomlik ki és melyik nem? MEGFEJTÉS Az október 4-i számunkban közölt feladatok megfejtése: füllentett, ugyanis a bálna nem hal, hanem emlős; B1, G3. Nyertesek: Elek Tamás, Dúnaszerdahely (Dunajská Streda); Morvái Péter, Ebed (Obid); Simonies Szilvia, Naszvad (Nes- vady); Mellen Gábor, Komárom (Ko- márno); ifj. Szórád Ferenc, Nyárasd (Topol'níky). I K i i 1 m mi Mi Mi mi mi m i IMMMM IVAN SZABILO Az őr-varjak
